Múló szerelem-12.fejezet

Sziasztok!(: A heti friss,köszönjük a komikat az előzőhöz,Flóra válaszolt is rájuk! A jövőhéten viszont lehet elmarad a 13.fejezet ugyanis most én-Vivi-megyek nyaralni-na nem mintha a héten nem azt tettem volna-és nem biztos,hogy megtudom írni Riley szemszögét mert nem lesz wifim a laptophoz. Ha mégis lenne akkor szerda környékén érkezik a folytatás! Jó olvasást kívánunk!(:

*Riley*

Rohanva kapartam elő a telefonomat a táskámból,már épp a cipőmet húztam volna,mikor Harry számát jelezte ki a kijelző. Felsóhajtottam,igazából nem akartam kifogásokat hallani miért nem tud értem jönni. Nem akartam ma gyalog,vagy busszal menni...
-Igen? Harry,mi az? Ha nem tudsz értem jönni komolyan megfojtalak,ugyanis Nora nem aludt itthon és bérletem sincs-szóltam bele idegesen a telefonba. Ledobtam magam a kanapéra a cipőmmel együtt és vártam,hogy megszólaljon azaz idióta.
-Nem Harry vagyok. Tudnánk ma találkozni?-Szólt bele Victoria,mire még idegesebb lettem. Mit akarhat tőlem?
-Mit akarsz?
-Beszélni veled,elégedj meg ennyivel. Hol és mikor?
-Mi van az utolsó nap is keresztbe akarsz nekem tenni?
-Nagyon úgy néz ki-röhögött.-Szóval mikor?
-Ma értem jön Zayn háromra a suliba,ha az úgy jó akkor náluk találkozunk,de sietnem kell haza,mert anyuhoz kell mennem.
-Nyugi nem tart sokáig.
-Jó-sóhajtottam.-Viszont nem látásra.
-Kölcsönös-morogta,majd kinyomta. Sóhajtva léptem bele a kék magassarkúmba,majd felkapva a bőrkabátom álltam ki a verandára,ahol már Harrynek kellett volna várnia,de nyilvánvaló volt,hogy ez lehetetlen ha az előbb Victoria keresett a telefonján.
Morogva és a lábamat jártatva vártam míg a kocsi be nem gördült a megszokott helyre. Harry vigyorogva integetett,amint kiszállt.
-Szia Dominó,mi a helyzet?-kérdezte felszabadultan. Na akkor Ő még tuti nem tud semmiről. Meg mi az,hogy Dominó? ezer éve nem hallottam ezt a becézést tőle,és addig volt jó nekem.
-Azt hiszem sok minden,de most menjünk,mert első órám kémia és dogát kell írnom.
-Na mesélj.-Szállt be az autóba,majd én is helyet foglaltam mellette. Kényelmesen dőltem el az ülésben és hunytam le a szemeimet.
-Szakítok Zaynnel,összevesztem Norával,tegnap bent voltam anyunál és jobban van. Megtudtam csinálni a levegőben pár ugrást,aztán tegnap jó estém volt,mert Dean átjött és kémiáztunk,de közben nagyon kedves volt...
-Tetszik?-vágott közbe.
-És ha igen? Már nem mindegy?
-Riley ez nem te vagy.
-Harry,ne kezd! Tetszik és? Nem lesz kettőnk között semmi. Táncoltunk,kémiáztunk és kész.
-Várj! Mármint hol táncoltatok?
-Emlékszel arra a srácra akivel a vasárnapi buliban jól elvoltam,míg te csak Victoriával törődtél?-kérdeztem kicsit szemrehányóan. Nem akartam az lenni,de kicsúszott.
-Nagyon humoros,de emlékszem.
-Na Ő az. Egy osztályba járunk és emelt kémiánk van,csak lemaradt,így a tanár hozzám küldte. Bár nem is beszélünk igazából,de nagyon jó fej.
-Nem lesz ennek jó vége,de mindegy. Szóval mi van Zaynnel?
-Szakítok vele. Ez így nem mehet tovább,tudom,hogy van valami Norával kettejük között,de nem mondják el. Nekem nem kell több titok,nem ér az egész ennyit. Én megpróbáltam,de nem ment. Figyelj ha nekik együtt kell lenniük együtt lesznek-suttogtam,elfordítottam az arcom,mert éreztem a sós könnyeimet kifolyni a szemeimből. Egyből utánuk kaptam,gyorsan letöröltem az összeset,majd visszafordultam barátom felé,aki aggódva méregetett.-Nem akarom átnyújtani Norának,de már nincs több akaraterőm-sóhajtottam. Harold bólintott egyet,majd az útra szegezte a tekintetét.-Ja képzeld kivel beszéltem ma reggel,Victoriával. Felhívott,hogy valami fontosat akar mondani nekem,így ma suli után megyek hozzátok.
-Eljöjjek érted?
-Nem kell,Zayn jön.
-Akkor fogsz vele...-kezdett bele,de bólintottam,így abba hagyta. -De mit akar az a hárpia?
-Elég ideges volt,szóval nem tudom...
-Ideges miattam volt. Megmondtam neki,hogy nem akarok tőle semmit. Igazad volt a tűzzel játszottam.
-Mindig az van,de örülök,hogy beláttad. Victoriát jobb elkerülni. Kitudja ki vár rá szerdán a reptéren.
-Szerintem a következő áldozata-mosolygott,de tudtam,hogy nem érzi magát jól. Leparkolt a suli parkolójában,így felé fordultam,ahogy Ő is felém.
-Jaj Harry...-sóhajtottam. Átöleltem,szorosan húztam magamhoz. Annyira jól esett az ölelése. Nem tudtam eldönteni,hogy most ki vigasztal kit,de nem is érdekelt. Göndör fürtjei a nyakamat csiklandozták,míg arcát belefúrta a vállgödrömbe.Én is így tettem volna,ha a kocsi ablakon nem kopogtatnak. Felsóhajtottunk,majd az illetlen személyre bámultunk a sötétített ablakon keresztül. Dean és Scarlett állt ott.-Mennem kell,de jó legyél. Este ott aludhatnál nálam vagy én nálad,bár az kellemetlen lenne.
-Inkább én nálad. Hiszen nálunk ma még Victoria is ott lesz.
-Igazad van,akkor kilencre várlak-mosolyogtam,majd kinyitottam az ajtót.-Szia.
-Rendben.Szia Dominó.-Intettem még egyet,köszöntem a két idegesítő személynek is,majd megvárva míg Harold elhajt indultunk meg a kémia terem felé.
-Na mizu?-karolt belém Scar,mire elnevettem magam.
-Mi lenne?
-Hogy-hogy Harry hozott?
-Összevesztünk Norával,de nem fontos.
-Szerintem az-vágta rá,mire csúnyán néztem rá.-Ok,majd később.
-Köszönöm még egyszer Riley,hogy segítettél a kémiában-hálálkodott Dean.
-Semmiség,bármikor. Csak ne olyan gyakran,mert nem szokásom nagyon kémiázni.
-Akkor hogy lehetsz a legjobb belőle az egész iskolában?-kérdezte hitetlenkedve,mire mi barátnőmmel elnevettük magunkat.
-Jó kérdés,de nem elég találó. Talán a génjeimben van,kitudja. A lényeg,hogy egy évben háromszor nyitom ki a füzetem. Szóval ja,de csönd,mert így még okosabbnak gondolnak majd és a végén nem leszek a menők között-gúnyolódtam mosolyogva,mire mindegyikünk elnevette magát.
-Csendben leszek-mosolygott. Bólintottam,majd belé karoltam,ahogy Scarlettbe is és így vonultunk végig a folyosókon. Mindenki köszöngetett,én pedig csak rájuk mosolyogtam,majd mit sem törődve Emma idegesítő vigyorával léptünk be a terembe és foglaltuk el a helyünket. Innen csak pár szót váltottunk,mert a tanár bejött,kiosztotta a lapokat és már neki is fogtunk. Azt hiszem még egy dicséretet is bezsebelek ezért a dolgozatért.

***

Pontban háromkor léptem ki Deannel az oldalamon a suli kapuján. Mosolyogva hallgattam a hülyeségét,mikor megállt és előre meredt.
-Azt hiszem ott a pasid és eléggé ki van akadva,hogy velem lát.
-Ő csak ne legyen kiakadva,de most mennem kell.
-Okés,de holnap délután én viszlek haza-vigyorgott,mire bólintottam. Adtam neki két puszit,majd intve egyet,sétáltam oda Zaynhez. Már hajolt volna,hogy megcsókoljon,de minden szó nélkül léptem Tőle hátrébb.
-Szia Picim,mi a baj?
-Beszállhatnék?-kérdeztem csendesen. Felsóhajtott,de kinyitotta az ajtót. Szó nélkül ültem be,de itt nem éreztem magam olyan fesztelenül,mint reggel Harryvel. Vele minden sokkal könnyebb volt. Ő a világ legőszintébb embere akivel valaha találkoztam és pont ezt szeretem a legjobban benne.
-Mi a gond?-kérdezte újra,de én csak megráztam a fejem. A szívem a torkomban dobogott,a szemeimet marták a könnyeim,míg az orrom eldugult. A számon át kapkodtam az éltető oxigén után,de ez sem segített,hirtelen a fejem is elkezdett fájni,de nem tudtam tovább halasztani. Halkan sóhajtottam egyet,majd felé fordultam. Még mindig a parkolóban álltunk.
-Zayn...-suttogtam,de megköszörültem a torkom.-Szeretlek.
-Riley megijesztesz.
-Zayn én szeretlek,de azt is nagyon jól tudom,hogy te nem...vagy legalább is nem úgy,mint régen és ezt ne is tagadd. Egyszerűen felfoghatatlan,hogy hidegültünk el ennyire egymástól. Ott voltam ha kellettem,megtettem bármit amit kértél,de úgy látszik nem én vagyok az aki boldoggá tehet és a médiának mutogathatnád,mint Zayn Malik tökéletes barátnőjét. Én szabad szájú lány vagyok,korlátok nélkül. Szeretem véghez vinni azt amit elképzelek,de neked ez nem tetszik. Az elején azt mondtad,hogy pont ezért vagyok különleges. Úgy látszik mégsem. Találtál egy ugyanilyen lányt,vagy jobbat. Nem mondom,hogy rosszabb nálam,hiszen a nővérem volt valamikor...de nem hiszem el,hogy voltál képes erre...Miért? Miért nem voltam neked elég jó? Miért kellett pont Nora?-suttogtam akadozva,könnyeim záporesőként hullottak a pólómra. Nem akartam sírni,nagyon nem,de egyszerűen nem bírtam. Annyira fájt,a mellkasom emelkedett és süllyedt de nem éreztem a levegőt beáramlani a tüdőmbe,kétségbeesetten fuldokoltam ott mellette,de Ő csak bámult kifelé az ablakon. Halkan felsóhajtottam,próbáltam rendezni a levegővételeket,nem akartam bajt,de csak zaklatottabb lettem amikor rá néztem.-Mondj valamit kérlek.
-Mit vársz? Tagadjam? Mondjam el,hogy nincs semmi köztem és Nora között? Nem tehetem...szeretem.Beleszerettem és nem tudom korlátozni az érzéseimet Rils.-Hogy lehet ennyire nyers és faragatlan? Magamban kimondani ezeket a tényeket fele annyira sem fájt,mint Tőle hallani. Megráztam a fejem,letöröltem a könnyeimet,amik szétáztatták a sminkem,majd dühösen felé fordultam.
-Ne hívj így. Egyszerűen ne hívj sehogy. Hagyj békén Zayn Malik örökre!-ordítottam,már épp az ajtót akartam kinyitni,de kezem után kapott.-Mit akarsz?
-Sajnálom.-Lehajtott fejjel suttogta. Azt hitte,hogy ha ezt így mondja érdekel? Akkor nagyon tévedett. De ott abban a pillanatban megsajnáltam. Kemény és érzéketlen voltam. Mi van akkor ha ez neki is ugyanolyan rossz? Akkor nem csalt volna meg!
-Az a baj,hogy én is-sóhajtottam,majd kitéptem magam a gyenge szorításból és kiszálltam az autóból.-Menj el,kérlek.
-De velem kell jönnöd,Victoria vár.
-Fogok egy taxit,nem bírnám ki ezt az utat. Menj el.-Bólintott,majd indította az autót és elhajtott. Elsétáltam az iskola kerítéséig és ott lecsúszva a földre kezdtem hangos zokogásba. Elvesztettem,végleg és visszavonhatatlanul...
Ott ültem,felhúzott lábakkal,iskolatáskával magam mellett,összegyűrt ruhában,kisírt szemekkel,elfolyt sminkkel és széttört szívvel,de nem tudtam megmozdulni. A fejem zúgott,a mellkasom fájt,a kezeim és a lábaimat nem éreztem,a hátsó felemről nem is beszélve,de a legjobban az rémisztett meg,hogy nem is akartam megmozdulni. A világ összes pénzéért sem keltem volna fel onnan. Megnyugtató volt egyedül ücsörögni a betonon és a semmin gondolkozni. Elhagytak,megcsaltak,átvertek,de a csalódottság még is jobban fájt ezeknél az érzéseknél. Én nem voltam mérges,csak csalódott. Hogy lehettem volna mérges? Minek? Az csak megkönnyítette volna ezt a keserűséget. Akkor már bosszút forralnék az agyamban és nem azon filóznék,milyen lesz azt látnom,hogy Nora és Zayn egymás karjaiban enyeleg,előttem...
-Dominó!-kiabált egy ismerős hang,mire felnéztem a szempilláim alól. Hevesen integetett és felém rohant. Nem értettem miért...Nem tudtam miért vagyok neki fontos. Egy egyszerű lány vagyok,aki most a pokol legmélyebb bugyrába zárkózna és ott is maradna örökre. Ott nem érhetne semmi rossz és ez pont elég lenne nekem egy örökkévalóságig.

*Nora*

Igazam volt, akik tegnap Nate-nél voltak teljesen ki voltak. A folyóson komás emberekkel lehetett találkozni. Fizika órán nem tudtam a dolgozatra figyelni. De remélhetőleg meg lesz az ötös. Nem vagyok stréber. Csak jó ha az ember tanul. Könnyebb volt így, hogy kiadtam Farahnak az érzéseimet. Kemény nap volt a mai és alig vártam, hogy indulhassak a kórházba anyához. Utána pedig beszélni szerettem volna Riley-val. Megfelelően felkészítettem magam. Szenvedek, isten lássa, hogy mennyire utálom magamat! Szeretem Zaynt, ezt nem tudom vissza fordítani. Hiába erőlködök, hogy elfelejtsem nem megy! Olyan nekem Ő mint szomjazónak a víz. Nélküle megfulladok, jobban kell mint a levegő. Ha behunyom két szemem érzem az illatát, hallom ahogyan nevet vagy a nevemet suttogja. Testem minden felületén érzem égető érintését. Beragyogja szívem égboltját. Nem kéne így éreznem, de mégsem tudok mást tenni. Hiába Nate a barátom minden másodpercben a nap minden szakában Zaynnért sajog a szívem. És azok a barna szemek! Minden másodpercben érzem, hogy a vesémig lát vele. De nem csak a külseje fogott meg, szó nélkül rábíznám még a saját életemet is. Olyan bizalom van közöttünk ami sok embernél nincs meg nálam. Nehezen bízok meg az emberekben. De Ő egy másodperc alatt elérte, hogy a szívembe fogadjam örökre. Még egy óránk volt, ami rajz. Igaz, hogy nem gyakorló hét van de így is van három rajz óránk, mint a többi tagozatosnak egy héten egy van. De nem bántam legalább az egy óra alatt kikapcsol egy pillanatra az agyam. Ha rajzolok nem gondolok semmire és senkire. A rajzlap, a ceruza és én számítok csak! Akkor vagyok igazán önmagam.

Beléptem a terembe és a tanárt láttam meg aki éppen Nate- el beszél. Oda akartam menni Matthez de a tanár észrevett és intett, hogy menjek oda. Félve lépkedtem oda. Nate biztatóan rá mosolygott. Csak tudnám miért…
-Nora, az a helyzet, lesz Párizsban egy rajverseny. Egy hétig tartana. Két diákot lehet küldeni. Én rád és Nate-re gondoltam. Holnapután indulnátok. Benne vagy? – darálta le az egészet. Egy hét sok idő és ez nekem most kapóra jött.
-Természetesen – bólintottam egyet mosolyogva.
-Rendben, akkor adok egy nyomtatványt amit édesanyáddal alá kell íratnod holnapra, menni fog? – mosolygott rám együtt érzően. Bólintottam. Épp mondani akart Nate valamit de megszólalt a csengő így a helyünkre küldött minket.

***

Épp a kórház elé értem amikor megláttam, hogy mindenhol újság írok állnak. Sokkot kaptam de nagy levegőt véve elindultam. Ahogy kiszúrtak elindultak felém a keselyűk. Legalább hatvan mikrofont dugtak a képembe és a vakuvillanástól nem láttam semmit.
-Nora, igazak a hírek, hogy összejöttetek Zaynnel? – hallottam a kérdést!
-Mit szól ahhoz Riley, hogy vasárnap este egy szórakozó helyről egymásba gabalyodva távoztál a barátjával? – ehhez hasonló kérdések csapták meg a fülemet. De egyikkel se foglalkoztam.
Amikor beértem a kórházba nagyot sóhajtottam és éreztem, hogy könnycseppek folynak végig az arcomon. Nagy levegőt véve indultam el a 116-os kórterembe. Ahogy beléptem nagyot dobbant a szívem. Anya az ágyán feküdve ült és olvasott egy újságot ahogy észre vett letette és érdeklődve figyelt.
-Anya én… - suttogtam de a sírás közbe szólt és nem tudtam befejezni. Oda hívott magához és a hajamat kezdte el simogatni mint kiskoromban.
-Mi a baj drágám? – kérdezte lány hangon. Annyira hiányzott már! Most úgy éreztem magam mintha megint hat éves lennék.
-Én… - suttogtam, nyeltem egy nagyot és elkezdtem a mesémet. Mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Figyelmesen végig hallgatott, egyszer sem szólt bele.
-Nem azt mondom, hogy helyes volt amit tettél. De te is emberből vagy. Hibázhatsz, de ugyan akkor ezeket helyre is hozhatod! Szerethetsz, akkor is ha nem éppen a jó embert. Érzelmeid vannak és te egy csodálatos lány vagy, ugyan úgy ahogyan a húgod. Ezért is értem meg Zaynt. Nagyon jól tudod, hogy elején nem örültem Riley és Zayn kapcsolatának. Mert nem illenek össze, talán mindig sejtettem, hogy lesz egy lány aki miatt elhagyja… Bár azt soha se hittem, hogy te leszel az! Mielőbb beszéld meg a dolgokat Rilssal. Ami pedig Natet illeti, ha nem szereted szakíts vele kicsim! Csak azért ne legyél vele együtt, hogy elmúljon a szerelmed Zayn irányában. Ha igazán szeretitek egymást Zaynnel akkor mihamarabb találjatok megoldást. Mert a szerelem mulandó dolog… Hosszabbá nem lehet tenni, de szebbé igen! Pont ezért most az egyszer ne az eszedre hanem a szívedre hallgass! – mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-De anya… Én nem lehetek együtt Zaynnel,hiszen Riley! – suttogtam és a könnyeim megint előbukkantak.
-Kicsikém, ne foglalkozz most az egyszer Riley-val! Nagyon jól tudod, hogy mindig Őt helyezted magad elé. Okos lány megfogja érteni. Az elején dühös lesz de befogja látni, hogy ennek így kellett történnie. Az élet forgatókönyvét a sors írja meg, mi nem tudjuk irányítani csak megélni a dolgokat és tőlünk függ, hogy ezt hogyan tesszük.
-Szeretlek! – mondtam és szorosabban bújtam hozzá.
-Én is Nora, én is! – mondta és mosolyogva nézett ki az ablakon.

***

Nos, ez a nap egyre rosszabb lesz. Hazáig követtek az újságírók, rám szakadt az égbolt, mert én hülye persze, hogy most nem kocsival jövök. De ez van megérdemlem, isten nem bottal ver…
Ahogy haza értem bevágtam magam után azt ajtót és felszaladtam a szobámba. Átöltöztem és nagy levegőt véve bekopogtam Riley-hoz.
-Igen? – hallottam a halk választ. Beléptem és az ágyon ült könnyes szemekkel. A semmibe meredt. Talán rosszkor voltam itt, de már nem hátrálhattam meg.
-Beszélnünk kell… - suttogtam és leültem mellé.
-Hallgatlak – fonta össze maga előtt a karjait és érdeklődve figyelt.
-Igazad volt, mindenkinek igaza volt! Már nem tagadhatóm magam előtt se… Én beleszerettem… - suttogtam és a könnyeim kezdtek el megint folyni. – Beleszerettem Zaynbe.
-Tudtam… - suttogta és dühösen nézett rám. – Azt istenért Nora!
-Még nem fejeztem be! – mondtam neki és nagy levegőt véve folytattam. – Vasárnap a buli után… lefeküdtem vele. Riley én annyira sajnálom! Tényleg… de szeretem! Ha tehetnék ellene nem így lenne, de… hiába minden! Úgy szeretem ahogy még senkit se ezelőtt.
-Hogy lehetsz ilyen Nora? – kérdezte szemre hányóan. – A húgod vagyok, így hátba támadni ez tőled is gusztustalan volt! A másik, hogy állítólag szereted a barátodat… Gusztustalan vagy, arra nem gondoltál, hogy mindenki életét tönkre teszed magad körül? Önző vagy! Csak az számít, hogy neked jó legyen. De, hogy mással mi van az már nem számít… - üvöltötte.
-Riley! Ne mond ezt, ez nem igaz! Lehet, hogy nem volt szép amit tettem! De annyira te sem lehetsz jó, ha a pasid át pártolt hozzám! Erre nem gondoltál, hogy nem adtad meg neki azt ami kellett? – kérdeztem gúnyosan.
-Már csak a volt pasim…
-Mi? – kérdeztem.
-Jól hallottad, szabad a pálya ráhajthatsz! Járasd csak le magadat. Egy utolsó szajha vagy! Nem vagy jobb Victoriánál… látszik, hogy a barátnőd! Csak addig csinálod ezt amíg nem lesz senkid! Tök egyedül fogsz maradni. Azt kívánnom bár egyke lennék és nem léteznél – kiabált velem és kifutott a szobájából. Nagy szemekkel néztem utána…