Múló szerelem-9.fejezet

Sziasztok!:) Lányok bajba leszek,mert Flóra holnap hajnalban nyaralni megy és ha egy nap alatt összehoztok 3 komit-az nekünk csak boldogság-,de most gyorsítást jelent. És még van egy 10.fejezetem készen,de utána semmi.Szóval ha érdekelne valakinek a szemszöge-mindegy kié-akkor szívesen megírom nektek a 11.fejezetben,persze úgy,hogy a cselekmény száll folytatódik-ezt a kommentárjaitokba írjátok bele..De így a komi határ most 4 lesz. Ha ez is összejön egyből hozom a következőt!Jó olvasást!(:

*Riley*

Mázlimra az egész napomat a tesiteremben tölthettem,Emma nyivákolását hallgatva,pedig most szívesebben ültem volna a nyamvadt biológia vagy tudom is én milyen idióta órán,mint itt. Miért is? Mert ma összevont tesi órák voltak és esett az eső,így ez egyet jelentett azzal,hogy ma egész nap rajtunk legelteti mindenki a szemét a közös órákon. Persze az összes diák vigyorogva nézte az edzésünket,míg be nem tévedt a Nővérem osztálya. Már kettő körül lehetett,de Kim még mindig az új ugrást akarta betanítani nekem és Emmának.

Háromkor persze vége az összes tanórának,és mivel ez a hét teljesen tanulós maradnunk kellett addig. Pechemre,mivel nézhettem Nora és Nate összebújós,smárolós párosát. Semmi kedvem nem volt hozzá és még Emmát is megsajnáltam. Szegény már nyár óta Nate-re utazott,de a gyerek csak egy éjszakás kalandnak használta. Már épp sikerült volna azaz idióta ugrás a levegőben,mikor Emma felüvöltött. Felsóhajtottam,és arra pillantva azt vettem észre,hogy a földön van. Először fel akartam nevetni ügyetlenségén,de rájöttem,hogy jobban fájhatott neki,mint azt képzelem,így csendben maradtam. A lány fogta magát és kisétált az üveg vízével.Persze Kim egyből utána ment.Már épp újra kezdtem volna a gyakorlást a csapattal,mikor valaki megérintette a vállamat. Elkiabáltam magam,hogy öt perc szünet.
-Mi van?-förmedtem rá. Nem akartam látni,sem hallani róla a mai nap. Elég bajom van nekem nélküle is.
-Mégis neked mi bajod van? – kérdezte hisztérikusan…
-Nate, Gregg és Zayn… ki kell még? – förmedtem rá. Nem hittem a saját szememnek. Hogy lehetséges ez? Lassan egy egész háreme lesz.
-Greggel táncoltam, Nate-el járok, Zaynt pedig csak bebeszéled magadnak. Nincsen köztünk semmi – mondta és vissza ment a többiekhez.
Ja nincs köztük semmi,még a vak is észre venné,hogy nem közömbösek egymásnak,lehet nincs köztük semmi fizikailag,de az nem azt jelenti,hogy nem szerethetik egymást. Felsóhajtottam,majd elordítottam magam,hogy folytatás következik.

*

-Sikerült!-kiabáltam el magam. A tizedik próbálkozásra végre összehoztam a többiekkel azt a nyamvadt ugrást. Nagyon büszke voltam magamra.
-Gratulálok-ölelt végig az egész csapat. A végére Kim és Emma is betoppant.
-Még nem mentetek el?-kérdezte Kim mosolyogva.
-Miért mentünk volna?-kérdezte Matt.
-Mert elmúlott három. Na de akkor had nézzem meg azt az ugrást!-vigyorodott el. Leültette Emmát,aki még mindig nem volt a toppon,majd felém fordult. Magam köré rángattam Deant és Mattet,na meg Masont,majd ismét hibátlanul fordultam a levegőben és Dean vállára érkeztem.
-Szuper!-örvendezett Kim,a többieket már kiengedte.-Örülök fiúk,mehettek. Riley,köszönöm a sok kitartást.
-Tudod,hogy imádom.
-Tudom,de nehéz lehet. Ma sem itt kéne lenned hanem órákon,helyette itt gürcölsz ezzel az ugrással.
-Semmi baj Kim. Megszoktam. A gyakorlós hetem sem jobb. Itt a tánc,a sport és a fotózás. A sulis hét az még könnyebb is-mosolyogtam biztatóan. Már rég ezzel piszkál. Nem tudja elképzelni hogyan bírhatom ezt egészségesen. Ő már a tánctól és a sulitól kikészül,pedig ő tényleg csak iskolába jár-mármint órákra.
-Tudom,de ha gond van szólj.
-Értettem Főnök,na de lépek,mert tanulnom kell. Állítólag holnap kémiából nagy dogát írok.
-Úgy hallottam abból jó vagy-mosolygott.
-Lehet,de az nem azt jelenti,hogy nem akarok rá készülni. Na de szia!-intettem majd az öltözőbe siettem. Scar már felöltőzve várt rám. Vigyorogva mutattam fel,hogy egy pillanat,majd rohantam összekészülődni.
Már az iskola kapujában jártunk,mikor Dean sétált oda. Felsóhajtottam. Ez a srác még mindig jól néz ki,azzal a hátulütővel,hogy tetszem neki. Megállt előttem és egy szívdöglesztő mosoly kíséretében megszólalt.
-Riley segítenél a kémiában? Nem értem és téged ajánlott a tanárnő.
-Persze,de ahhoz el kellene jönnöd hozzám,mert haza kell mennem. Na meg lenne egy kis dolgom még előtte. Szóval ha az úgy jó,ötkor hívj fel és megmondom mi lesz.
-Rendben,köszi-hajolt közelebb,majd két puszit adott. Meglepődve pislogtam még kettőt,mire Scarlett elnevette magát.
-Látom meglesz a következő pasi jelölt.
-Csönd már! Ott van Zayn...
-Ja ott van csak nem értem minek. Mi is van köztetek? Nora?
-Kösz ez jól esett. Nem mellesleg a party után lefeküdtünk.
-Hogy mi van? Te az után az ágyadba vitted?-hápogott. Felnevettem,majd magam után húzva elindultam haza.
-Amúgy a saját ágyába...-kacsintottam.

*

Zuhogó esőben értem haza,anyutól. Semmi életkedvem nem volt,de egy valami boldogított:anya végre ébren van. Csak egy forró fürdőt akartam és aludni egyet. Már a kémia dolgozatom sem érdekelt,de ekkor eszembe jutott Dean,így a kedvem is megjött a kémiához. Mosolyogva ültem be egy kád forróvízbe,majd a fülembe dugva a füldugóm,kezdtem el hallgatni a fiúktól a hangulatomhoz illő számot.
Már épp elaludtam volna,mikor a telefonom csörgött. Gyorsan kihúztam a fülhallgatót,majd felvettem.
-Szia Riley,Dean vagyok. Mikor mehetek?
-Mi lenne ha hatra jönnél?-kérdeztem,majd nagy nehézségek árán felálltam a fürdőkádból.
-Rendben,akkor nálatok,szia-nyomta ki. Magam köré tekertem a törölközőm,majd felöltözve letelepedtem a kanapéra és vártam Norát. Beszélni szerettem volna vele. Tudni akartam mi van igazából az egész helyzet mögött. Tudni akartam mindent. Mi van Zaynnel és Nate-tel. Már tegnap előtt eldöntöttem,hogy beszélek Zaynnel és elrendezem ami kettőnk között van,de először tudni akartam Nora álláspontját. Nem mondom,hogy örömmel nyújtanám át neki Zaynt,de nem állnék kettejük közé. Lehet,hogy soha nem lenne a viszonyunk olyan,mint régen,de nem tennék keresztbe nekik,hiszen egyszer valamikor még tényleg rendben volt minden és szerettek.
Amint Nora belépett a nappaliba felálltam,karba tett kezekkel néztem rá. Lehet kicsit ijesztő voltam,de nem kedves akartam lenni,hanem magabiztos.
-Igen?-kérdezte,de láttam rajta,hogy megijedt. Azért ennyire nem vagyok ijesztő!
-Nem akarsz valamit elmondani? De most komolyan…
-Mit kéne mondanom?-kérdezte hisztérikusan,majd a konyhába menekült.
-Nézz a szemembe és úgy mondd,hogy nincs semmi közted és Zayn között. Mondd azt,hogy csak Nate-et szereted,hogy csak Ő a fontos senki más.
-Miért? Miért kéne ilyeneket bizonygatnom a számodra? Miért? Meséld már el nekem! Rohadtul nem értem ezt az egészet. Ha nem bízol a pasidban akkor sem rajtam kéne számon kérned ezeket.
-Nem rajtad? Akkor mégis kin? Nem vetted észre,hogy úgy vonzzátok egymást,mint a mágnes? Nem tűnt fel,hogy rád jobban féltékeny,mint rám; vagy,hogy veled többet törődik,mint velem? Az sem szembe tűnő,hogy veled szívesebben tölti az idején,mint bárki mással,pedig állítólagosan az én pasim!
-Ja igen,persze. Arról nem tehetek,hogy nem te vagy a számára tökéletes,de akkor sem velem kéne ordítoznod...
-Ennyi? Ennyit tudsz mondani? Semmi többet? Nora,kérlek! Ne áltass engem. Elegem van a hazugságokból,elegem van az egészből. Nem érted? Rettentően fáj,legszívesebben elrohannék,de nem tehetem. Meg kell oldanom. Csak mondd el,mi van köztetek. Látom,mindenki látja,már rég bevallottam magamnak,hogy ez nem megy. Sikerülni fog,feldolgozom csak ne hazudj!
-Mit akarsz hallani? Riley te csak bűnbakot keresel,hogy szakíts Zaynnel. Nem látod?
-Őszintén? Nem! Egyszerűen már nem tudod beadni nekem,hogy nem szeretem és csak szakítani akarok vele,miattad. Már nem megy ez neked Nora. Eddig ezt csak te mondtad,vajon miért? Inkább hagyjuk. Ott van,már ma este a tied lehet. Mehetsz hozzá,nyugi nem tépem ki a hajad sem,sőt az övét is meghagyom. Csak kerülj el,de nagyon messzire-ordítottam,majd ott hagyva bevonultam a szobámba. Tárcsáztam Zayn számát.
-Szia Szerelmem,mizu?-szólt bele. Szaggatottan felsóhajtottam,nem tudtam megszólalni. Nem ment,annyira akartam,de nem tudtam. Szerettem volna elmondani neki,hogy beszélnünk kell,hogy már nem bírom és hagyjuk ezt az egész kínszenvedést,de nem ment.
-Zayn...-sóhajtottam.-Holnap el tudsz értem jönni a suliba?Beszélnünk kell.
-Megijesztesz,mi a baj?
-Később,most megyek. Holnap háromkor találkozunk,szia.-Nyomtam ki,majd elfeküdtem az ágyamon. Semmi nem járt a fejemben,csak ürességet éreztem. Nem gondolkoztam,nem tettem semmit,hagytam,hogy megnyugodjak.
-Riley! Valaki téged keres!-ordított be Nora,majd csapódott utána az ajtó,gondolom be ment a szobájába. Felkeltem az ágyról,körbenéztem a szobámban-amiben katasztrófa övezet volt-,majd gyorsan kisiettem Deanhez,aki a nappaliban ücsörgött.
-Szia,gyere be a szobámba,bár nagyon kupi van...-magyarázkodtam,közben mutattam az utat. Beérve összedobáltam a cuccaimat egy helyre,majd felmásztam az ágyra.-ülj fel nyugodtan-mosolyogtam. Elvigyorodott,majd felült mellém,olyan közel,hogy az már zavarba ejtő volt. Mosolyogva kerestem ki a földön lévő könyvek közül a kémia füzetem.-Mit nem értesz a szerves vagy a szervetlen kémiát?
-A szex részt nem értem-vágta rá,még mindig vigyorogva. Zavartan elmosolyodtam.
-Hogy mondod?-túrtam a hajamba. Vissza ültem az eredeti helyemre,ami nem volt jó ötlet,mert ismét túl közel volt hozzám.
-Azt a számolást nem értem,amit a szexel magyarázott el-magyarázta,mire halkan felsóhajtottam. Megkerestem a füzetembe,majd elkezdtem tartani az órát,ami érdekesebb volt,mint hittem volna.

*Nora*

Miután Riley felrohant a szobájába, valami össze tört bennem! Rémes testvér vagyok! Erre nem akkor jöttem rá amikor lefeküdtem Zaynnel. Hanem amikor Riley azt mondta lényegében, hogy enyém lehet a pasija… Utáltam magam. Legszívesebben elástam volna magam. Szeretem Nate-t, egy kis részem biztosan. Zayn… ő bonyolult. De azért se alapon úgy döntöttem, hogy ha Riley szakít vele, nekem se fog kelleni. Félek, hogy Harry elmondja, de ennek már nincs jelentősége! De egyet tudok, nekem kell elmondanom neki az igazságot! Éppen indultam fel a szobámba, amikor csengettek. Meglepetésemre Riley egyik osztály társa volt. Szó nélkül beengedtem a srácot és fel ordítottam a húgomnak, hogy keresik. Hangosan csaptam be magam után az ajtót. Ledőltem az ágyamra és elkezdtem össze-vissza rajzolgatni. Először egy síró lányt rajzoltam le, aki kísértetiesen hasonlított Riley-ra. Utána középre egy fiút… és végül egy másik lányt. A srác egy az egyben Zayn volt, és nem akartam bevallani még magamnak se a másik lány én voltam. Mind a hármuk kezében egy szív volt. Riley kezében össze tört szív. Zayn és az én kezembe lévő szívek pedig össze voltak kötve. Dühösen dobtam le a mappámat a földre. Lementem a hátsó ajtóhoz és kiültem a kertbe.

-Nora! A kis drága Victoria barátnőd keres – mondta és láttam rajta a színtiszta gyűlöletet. Felálltam és besétáltam a házba. Vic a nappaliba állt és ahogy meglátott mosoly kúszott az arcára. Közelebb léptünk egymáshoz és megöleltük a másikat.

-Hát te? – kérdeztem vigyorogva.

-Beszélni szeretnék veled. Ahol senki nem hallja! – nézett rá a húgomra.

-Nem fogsz ki rúgni a saját házunkból! – morgott Riley. Választ sem várva fogtam meg Victoria kezét és húztam fel a szobámba. Leültünk az ágyra és kíváncsian néztem rá, hogy mit szeretne.

-Nem kertelek, elfogom mondani kerek perec. Harry reggel totál ideges volt, de nem volt hajlandó elmondani, hogy miért. Aztán miután te elrohantál, össze verekedett Zaynnel! Közben elhordta szegény srácot mindennek… Nagy nehezen de kiszedtem belőle, hogy mi történt. Nora, nem szeretem a húgodat, sőt kifejezetten utálom! De tisztában vagy vele, hogy ezt el kell mondanod? – állt fel és kezdett el járkálni a szobámba.

-Tudom, de ma összevesztünk Riley-val. De még nem is tudja az igazat. Tudod én… - de itt elakadtam. Victoria a rajzomat nézte, elgondolkozva bámulta a lapot. Aztán meg fogott egy ceruzát és oda írta Riley törött szívéhez Harry nevét…

-Nora, a szerelem vak, ezért nyisd ki a szemedet! – mondta és vissza ült mellém. – Ezt jobb ha húgod is észben tartja. Tegnap miután elmentettek Zaynnel, eljöttek a lányokkal. Harry alig mert hozzám szólni a húgod miatt… Mondanám, hogy furcsa egy szerelmi száll a ti történetetek, de itt már nem is tudom hány ember van jelen.

***

Miután Victoria elment fogtam a telefonomat, felhívtam Zaynt.
-Nora – mondta és hallottam a fájdalmat a hangjában.
-Felejtsük el, csak felejtsük el, kérlek. Oké? – szóltam bele zaklatottan a telefonba. Nem akartam elhinni, hogy mit tettem.
-Nem fog menni, hogy is felejthetném el életem legszebb éjszakáját? – kérdezte, nagyot sóhajtottam. Erre nem tudtam mit mondani, össze kellett szednem minden gondolatomat.
-Ne mondj ilyeneket Zayn! Barátnőd van… nem tehetjük ezt! Nem leszek a szeretőd! Szeretem Nate-t, téged is. Te ezt nagyon jól tudod. De kérlek felejtsd el! – mondtam zaklatottan.
-Nem mondom el többször, hibát követtünk el az tény! De ha már megtettük hadd maradjon egy szép emlék, és ne kérd azt, hogy felejtsem el. Nem fog menni ugyan úgy, ahogyan téged se tudlak elfelejteni… - itt volt az a pont amikor a lélegzetem is elakadt. Nem tudtam mit mondjak.
-El fogom mondani Riley-nak– mondtam ki hirtelen. – Nem akarom, hogy Harry mondja el neki. Joga van tudni!
-Nem teheted. Tönkre tennéd a saját húgodat! – mondta és az a lágyság rögtön eltűnt a hangjából.
-El fogom mondani, ha akarod, ha nem. Ha titkolózunk az még jobban tönkre tenné… - mondtam és kinyomtam. Miért is érzek én így? Lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Talán a gondolataim is tisztulnak egy kicsit. Miután indultam vissza a szobámba meg hallottam Riley hangját.
-Na, mi van a barátnőd máris lelépett? – kérdezte, csöpögött a hangja a gúnytól.
-Riley… - elakartam mondani, itt volt a megfelelő helyzet, de megijedtem. – Szeretlek, ezt soha ne felejtsd el a későbbiekben! Majd ha rájössz mit tettem ez lebegjen a fejedben, hogy én szeretlek – mondtam és indultam volna már föl de elkapta a kezem.
-Ez mit akar jelenteni? – kérdezte és láttam a zavartságát a szemeiben.
-Semmit – mondtam és ki rántottam a kezemet. A szobámba leültem az ablakba és a lemenő napot figyeltem. Olyan szép és nyugodt volt minden. Hirtelen megcsörrent a telefonom és én annyira megijedtem, hogy leestem az ablak párkányról és a földön végeztem.
-Aúú! – szisszentem fel és kaptam oda az oldalamhoz.
-Bárki vagy, miattad most estem le az ablakpárkányról! – vettem fel a telefonomat. A túl oldalról csak egy nevetés volt a válasz. Túl jól ismertem már ezt a nevetést. Rögtön mosoly kúszott az arcomra.
-Bocsánat szívem! – hallottam meg a világ legszebb hangját. – Csak azért hívlak, hogy ma este nálunk egy kisebb tömeg lesz. Lesz sör meg ilyennek. Utána itt is aludhatnál.
-Ez jól hangzik! Rendben, mikorra menjek? – mosolyogtam, de minek azt ne kérdezze senki. Egyre jobban megszeretem ezt a srácot.
-Hmm, most nyolc óra van, akkor mondjuk egy fél óra múlva várlak – mondta és éreztem a hangján, hogy vigyorog.
-Lehet, hogy kések. De azért ne hibáztass szép akarok neked lenni– mondtam és fel álltam a földről. Elindultam a szekrényem felé, hogy keressek valami normális ruhát.
-Te mindig szép vagy cicám! – mondta, a pillangóim fel ébredtek és azt hittem kilyukasztják a gyomromat.
-Nate én most leteszlek, mert soha nem fogok elkészülni – mondtam és választ nem várva kinyomtam a telefont. A fürdőbe rohantam, hogy elkészüljek.

***

Már úton voltam, mikor úgy döntöttem felhívom Harryt. Beszélnem kellett vele. Sokadik csörgésre készségesen felvette.
-Az én ágyamba nem mászhatsz be! – hallottam meg a gúnyos hangot.
-Nem azért hívtalak, de ez szép volt. Meddig gondolkoztál rajta? – kérdeztem. – Oké nem kell válaszolnod.
-Nem is akartam – mondta és hallottam, hogy be csukja az ajtót. – Miért hívtál Nora, nem érek rá…
-Először is minek kellett megütnöd Zaynt? Én is hibás vagyok az egészben, a másik pedig kérlek ne mond el Riley-nak, mert… - de nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.
-Nora, téged csak nem üthetlek meg… mégis csak egy nő vagy, legalábbis annak születtél… A másik pedig elfogom mondani neki és erről nem vitatkozok!
-Én akarom neki elmondani, szóval ne mond el neki oké? – kérdeztem, a mondta első felére inkább nem is figyeltem.
-Jó – sóhajtotta. – Victoria miután elment tőletek nem tudod hova ment?
-Nem, miért? – kérdeztem és megálltam Nate háza előtt.
-Mindegy. Most leteszem – mondta és kinyomta. Az ajtóhoz lépve csengetés nélkül nyitottam be. Még nem voltak sokan. Csak pár 11-es, Alexék és Farah, na rajta rendesen meglepődtem. Főleg azért, mert Alex kezét szorongatta.
-Sziasztok – köszöntem, de a zenétől nem sokan hallották. Így oda mentem a többiekhez. Hirtelen Brandon szőke feje jelent meg előttem.
-Szia Nora - vigyorgott és szorosan megölelt. Felnevettem és viszonoztam az ölelését.
-El a kezekkel a csajomtól! – hallottam meg Nate hangját. Meg fordultam, közelebb léptem hozzá és szorosan magamhoz húztam egy csókra. Miután elváltunk levegőért kapkodva néztük egymást.
-Amúgy haver, kivan szíva Nora nyaka. Ilyen vad vagy? – kérdezte Brand. A nyakamhoz kaptam és rögtön lehajtottam a fejemet. Farah aggódva nézett engem, Nate pedig megfeszült. Mi hárman tudtuk, hogy ez nem Nate volt. De nem kötjük mindenki orrára.
-Ha te azt tudnád, hogy mennyire – boxolt bele viccesen Nate, a vállába. Hirtelen csengettek. Mivel senki nem akart ajtót nyitni ezért elindultam, hogy kinyissam. A kis Emmát láttam meg és a csatlósait.
-Na, már ennyire együtt vagytok, hogy már te nyitod ki náluk az ajtót. Milyen otthon érzed magad – mondta Emma egyik barátnője. Azt hiszem Lynnek hívják. Emma csak sápadtan nézett engem, ha nem pályázna a pasimra talán meg is sajnáltam volna. Beengedtem őket és vissza mentem a többiekhez. Nos, ahogy telt az idő egyre többen lettünk. A legtöbb embert ismertem, de volt akit nem. Mindenki hozta a piákat magával, így egyre több alkohol fogyott. Úgy érzem holnap a fél suli ki lesz ütve, ezért se ittam egy kortyot sem. Amúgy is én tegnap buliztam szóval… Ha így folytatom tiszta party állat leszek! Vagy inkább party ribanc… Éppen csengettek és úgy döntöttem megint kinyitom én. Egy srác állt meg előttem, pizza futár volt. Hat doboz XXL pizzát tartott a kezében. Zavartan néztem körbe, amikor Nate elindult felém. Pénzt nyomott a pizza futár kezébe és kivette a kezéből a dobozokat. Fél kezével átölelt így indultunk el a konyhába. Lerakta a pizzákat a pultra és közelebb húzott magához. Mélyen a szemembe nézett aztán meg csókolt. Hosszú perceknek tűnt a csókunk, amikor hirtelen eltolt magától.
-Nora, beszéltél azóta vele? – kérdezte, nem kellett mondani tudtam kire gondol. Válasz képen csak egy aprót bólintottam. – Miről?
-Az éjszakáról… - suttogtam. – Azt akarom, hogy elfelejtse. De ő nem akarja! Annyira mást gondolunk mindenről. Egyáltalán nem értem mit szerethetek benne. Nem is illünk össze.
-Az ellentétek vonzzák egymást! – suttogta. Hevesen megráztam a fejemet, ezzel kinyilvánítva nem tetszésemet. Most én tapadtam rá az ajkaira. Tudtam, hogy bántja az a tény, hogy én mást jobban szeretek. De mégis szükségem volt rá, tudtam, hogy nem jó ez. Hiszen szenved miattam. Úgy ahogyan Riley is. Harry pedig miattam veszett össze Zaynnel. Jobb lenne ha nem is léteznék. Eltávolodtam tőle és kimentem a nappaliba. Leültem Farah mellé aki éppen azt nézte ahogyan Alex és Gavin „verekednek” hát úgy néztek ki mint az ovisok. De jó volt egy kicsit nevetni. Elfelejtették velem a bajaimat. Jó tudni, hogy a One Direction-ön és barátnőik nélkül is vannak barátaim. Hiszen őket már azoknak mondhatom. Farah óvodás kórom óta, a fiúk meg most lettek azok, de nem bántam. Szerettem őket. Úgy ahogy Natet is. Egy kicsit azt éreztem, hogy minden rendben van. De tudtam, hogy ez sajnos nem így van. Szerencsére anyát max még egy hétig tartják bent és haza jöhet. Oldalra fordítottam a fejemet és azt láttam, hogy Emma éppen Nate ölébe mászik aki próbálja le lökni magáról, de kevés sikerrel, mert az a tyúk úgy csimpaszkodik benne mint ha muszáj lenne. Gondolkodás nélkül álltam fel és indultam feléjük. Meg ragadtam Emma vállát és magamhoz rántottam.
-Te ribanc, ezt te sem gondolhattad komolyan! Komolyan az orrom előtt akarsz rámászni a pasimra? Emma ez még tőled is szánalmas. Tudod, ha egy kicsit változtatnál talán kellenél is valakinek. De a pasiknak nem jönnek be azok a lányok akik könnyen adják magukat. Kevésbé kéne picsának lenned – ordítottam vele.
-Te beszélsz? Vegyél vissza a képedből. Lehet, hogy én is ribanc vagyok, de te is! A saját húgod pasijára pályázol, közben pedig Nate-t fűzött. Undorító vagy! Nem is tudom minek kellesz nekik, egy szánalmas utolsó ribanc vagy – kiabált rám, és akkor nekem itt volt végem! A vörös köd ellepte az agyamat és nem gondolkoztam. Felemeltem a kezemet és pofon vágtam. A tenyerem csak úgy csattant az arcán. Oda kapta a kezét aztán összeszűkült szemekkel nézett rám. Elvette a kezeit az arcáról és gyomron vágott. A hirtelen jött ütéstől össze görnyedtem, de sikerült visszaegyenesednem.
-Hagyjátok abba! Emma takarodj! – hallottam Nate hangját, de már késő volt… A hajánál keresztül kezdtem kifelé húzni Emmát. Az ajtón kilöktem és rácsaptam. Aztán láttam, hogy a barátnői még mindig ott állnak, ezért rájuk néztem.
-Ti is kértek? – kiabáltam rájuk, annyira meg ijedtek, hogy futva távoztak. Mindenki döbbenten nézett, szerintem el se hitték, hogy mit láttak. Nate közelebb lépett és átölelt.
-Jól vagy? – suttogta a fülembe. Megráztam a fejemet, és tudtam Emmának igaza van…