Múló szerelem-19.fejezet

Jó olvasást!(:

*Riley*

Másnap idegesen keltem fel az ágyból. Harry mellkasán ébredtem, s a keze a derekamat ölelték át. Teljesen jó éjszakám volt, remekül aludtam, csak képtelen vagyok felfogni, hogy keveredtem hozzá olyan közel.

Felsóhajtottam, majd kócos hajamba túrtam. Rápillantottam még egyszer az alvó fiúra, de utána inkább elmentem készülődni a fürdőbe.

Amikor teljesen készen álltam az iskolára kimerészkedtem a konyhába, ahonnan remek illatok terjengtek. Mosolyogva álltam meg a pultnál, ugyanis a két fiú – alsónadrágban – nekem háttal kente a pirítósokat, s próbálták nem elszúrni a kávém. Édesek voltak, bármikor elfogadnék egy ilyen reggelt. Még ha Zaynnek már rég elkellett volna húznia innen.

-Sziasztok – köszörültem meg a torkom, mire mind a ketten ugrottak egy kicsit, majd velem szembe fordultak.

-Szia Rils – mosolygott Zayn, de láttam rajta, hogy fél a reakciómtól.

-Szia Dominó – vigyorgott Harry, majd lerakta a kést, s elindult felém. Érdekesen néztem rá, nem értettem mit akarhat, de mikor elém ért és karjaiba zárt egyből elmosolyodtam. Visszaöleltem, nyomtam arcára egy puszit. – Kaphatnék többet is – suttogta a fülembe, mire én morogtam valamit, s elengedtem. Igazából nem voltam mérges érte, csak zavarban éreztem magam.

-Remélem nem baj, hogy maradtam. Gondoltuk, míg te készülődsz csinálunk kaját, meg hát tudom a járást és gondoltam nem bánod… - kezdett magyarázkodni. Megráztam a fejem.

-Inkább kérem a reggelim, mert lassan indulnom kell.

-Elviszlek – jelentette ki Zayn. Furán néztem rá, nem értettem mire ez a nagy barátkozás.

-Nem kell. Bemegyek kocsival, meg hát anyut is suli után hozom haza.

-Majd én hazahozom anyukád Rils – vágott közbe Harry. Felsóhajtottam, majd leültem az étkezőasztalhoz, s vártam a kiszolgálásra, na meg a jó társaságra. Persze amikor leültek mellém érdekesen éreztem magam. Két félisten volt a közelemben, az egyik az exem a nővérem pasija, míg a másik a legjobb barátom, akivel tegnap majdnem lefeküdtem. Azt hiszem rosszabb történetet nem tudtak nekem kitalálni.

-Mi lenne, ha holnap csinálnánk valamit közösen? – kérdeztem hirtelen. Nem akartam tovább csendben enni és szürcsölgetni a kávém, így ami eszembe jutott elsőnek kinyögtem.

-Mármint? – kérdezett vissza egyszerre mind a kettő fiú.

-Elhívhatnánk a bandát, szólok a csajoknak is és elmehetnénk mondjuk biliárdozni.

-Vagy ezt nálunk is tehetjük közönség nélkül – vettette fel Zayn, mire Harry bólintott.

-Rendben, akkor szóljatok mindenkinek. Holnap ötre ott vagyok nálatok.

-Nem kéne ezzel vasárnapig várni, míg megjön Nora? – kérdezte halkan Harry, mire rákaptam a tekintetem. Ha ölni lehetett volna vele, rég kinyírtam volna. Miért? Miért kellett felhoznia a nővérem?

-Jó – sóhajtottam. – Akkor vasárnap háromkor nálatok – nyögtem ki, majd felkeltem a helyemről, s elpakoltam a mosógépbe. – Köszönöm a reggelit, fonom volt. Zárjatok be, nekem mennem kell. Pá – intettem még egyet, majd le is léptem a karomon a cuccaimmal.

Rettenetesen zavart, hogy Harry felhozta Norát. Rendben volt addig a szintig ez az összeülős est, míg nem a nővéremmel kellett lennem. Zaynnek megbocsátottam és próbálok vele ismét barátkozni, de félek, hogy ha Nora ott lesz nem bírok majd magammal és kiverem a balhét. Addig könnyű, míg velem foglalkozik, míg nem mást ölel és csókolgat előttem. De én esküszöm megpróbálom elviselni vasárnap!

Beérve az iskolába egyből Scarlett fogadott Deannel karöltve. Mosolyogva öleltek meg, majd ragadtak karon, s húztak a tornaöltöző felé.

-Na és mizu? – kérdezték egyszerre.

-Zaynnel kibékültem. Nora Eric Saade-val pózol egy képen Párizsban és Harry-vel majdnem lefeküdtünk tegnap. Röviden, de tömören ennyi.

-Mi van? – kérdezte sokkoltan barátnőm. Elhúztam a szám.

-Melyikre vagy előbb kíváncsi?

-Azt hiszem Harry-re!

-Na lányok bármennyire is kecsegtetően hangzik az ígérkező beszélgetés nekem mennem kell – vigyorgott, majd egy intéssel ott is hagyott minket. Neki ma fotózása lenne, de csak délután – mint nekem -, viszont még nem megy neki a kémia, így Emma segít neki a délelőtt folyamán.

-Na mesélj mert belehalok a tudatlanságba!

-Azt hiszem, hogy… Jaj Scar én nem tudom! Nem értem magam. Tudom, hogy szeretem Zaynt és rohadt pipa is vagyok rá, na meg Norára is, de közben ott van Harry aki szeret és azt hiszem tetszik. Nem értem! Egyáltalán miért pont most tetszett meg? Annyi alkalmam lett volna beleszeretni, se eddig még bele sem gondoltam.

-Azt hiszem te jobban kedveled a mi kis barátunkat, mint azt kellene, de én ennek csak örülök Rils! – ujjongott, s a karjaimba vetette magát. Felnevettünk, majd rohantunk is öltözni, mikor meghallottuk, hogy becsengetnek. Azt hiszem hosszú napom lesz…

*

Végeztem a suliban. Nem csak az atlétikával, de a fotózással is.  Épp rohantam volna ki a kapun, hogy elérjem a buszom, mikor megcsörrent a telefon a zsebemben. Felsóhajtottam, majd előkotortam és felvettem.  Dean volt az, aki közölte, hogy menjek be a kémia terembe mert még mindig ott szenved Emmával. Persze legszívesebben elküldtem volna melegebb helyre, de mivel a barátom volt így már vissza is fordultam. Szóltam barátnőmnek, hogy ott aludhatna ma, mire igent mondott, este nyolcra jelen lesz a házban, addig viszont ő megy, mert a húgára vigyáz.

A terembe érve egyből ledobtam a két táskám, majd helyet foglaltam Dean mellett.

-Mi nem világos? – kérdeztem csak a fiúra pillantva.

-Nem érti alkoholokat. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni neki – Rázta a fejét Emma.

-Elmondom én, de most el kell mennem. Dean gyere át hatra, jó?

-Ott leszek.

-Várj Hayden! – kiáltott utánam Emma. Érdeklődve lestem vissza a vállam felett, míg  öltöztem.  – Kösz, hogy segítesz neki.

-Nem miattad teszem, s a talpnyalásodért, hanem mert Dean a barátom. Most viszont sziasztok! – Vetettem oda, majd az órámra pillantva futottam ki a buszomra. Legközelebb tényleg kocsival jövök, ha visszautasítom a fuvarokat!

***

-Anyu feküdj le, kérlek! – kiabáltam ismét a konyhából. A nappaliban pakolászott. Felsóhajtottam, majd otthagyva a levest mentem oda hozzá. – Nem kéne pakolnod. Rendben van minden. Kérlek feküdj le és nézz valami filmet. Nemsokára úgy is jön Dean kémiázni, majd Scarlett itt alszik. Remélem nem gond.

-Sosem. Örülök, ha itt vannak. Beszéltél mostanában Norával, kicsim?

-Nem – sóhajtottam. Leültem mellé a kanapéra. – Egyszerűen ha rágondolok elkap a rossz érzés. Hiányzik, de mikor belegondolok, hogy mit tett elkap a hányinger és az utálat iránta. Zaynnek megbocsátottam, próbálkozunk helyrehozni ezt a haverság dolgot, de Nora más. Ő még sem csak egy idegen akit megszerettem. Őt amióta megszülettem magam mellett tudtam. Tőle sosem vártam volna ilyet, s most mégis itt ülök panaszkodva. Közben pedig nevetséges, hogy én segítek nekik összejönni. Tegnap hívtam párszor, mert küldött egy képet Zaynnek amin egy másik énekessel pózol, de nem vette fel. Viszont ma már meg sem próbáltam.

-Miért nem?

-Mert félek, hogy megbocsátok. Nem akarok újra összetörni.

-Szeret téged.

-Azt hiszem én is őt.

-Akkor fogd a telefonodat kislányom és hívd fel Norát, addig én befejezem a vacsorát.

-De anya! – kaptam keze után, mire mosolyogva megrázta a fejét. A csengő vetett végett a szemharcunknak.

-Kinyitom és befogom a barátod.

-Katasztrófa lesz, de rendben! És anyu – hátrafordult. – figyellek! -  kacsintottam, mire elnevette magát.

A telefonommal a kezemben vonultam ki a hidegbe. A bőrkabátom rajtam volt, a sálam betakarta a nyakam, mégis vacogtam. Nem tudtam, hogy tényleg fázom vagy csak az idegesség miatt, de végre valahára megnyomtam a hívás gombot. A telefon kicsörgött, s a második búgó hangra nővérem kellemes hangja bele is szólt.

-Riley? Valami baj van anyuval? Ugye nincs?

-Itthon van és minden rendben velünk. Viszont veled és Zaynnel semmi. Azt hiszem beszélned kéne vele. Nem tudom miért voltál ennyire szemét vele, de ideges miattad. Szeret téged és jó lenne ha nem csesznéd el.

-Nem akartam, hogy feleslegesen iderepüljön és otthagyja a srácokat a munkával – sóhajtotta. – Ezt neki is elmagyaráztam.

-Tudom, de a kép alapján félreértett. Szerintem hívd fel!

-Hagyjuk az egészet, nem veled fogom ezt megbeszélni.

Pedig jó lenne, mert a pasid hozzám rohant először segítségért. Engem nem érdekel hogy baszod szét a te életed, de legalább ne rontsd el Zaynét.

-Mondd ki Riley! Mondd ki, hogy azt akarod, hogy egyedül hagyjam és a tied legyen! Mondd ki, hogy elbaszom az ő életét és elbasztam a tied! Hallgatom, mondd csak!

-Tudod mit Nora? Tudod? Igazad van! Elrontottad az enyémet, elrontod Zaynét és a körülötted élőkét is. Viszont nem akarom, hogy az enyém legyen, mert velem nem volt boldog és bármennyire is fáj, de veled még így is jobban érzi magát! Mellesleg azt hiszem valakit jobban kedvelek a kelleténél – suttogtam a telefonba, majd ki is nyomtam azt. Nem, hogy javítottam volna a helyzeten még rontottam is. Katasztrófa vagyok!

*Nora*

A hét hamarabb elrepült mint akartam. Riley hívása után az események felgyorsultak. Fájt bevallanom de igaza volt, még sem hívtam fel Zaynt. Féltem annyira féltem. Csak egy hülye sms-t küldtem neki, hogy mikor érek a reptérre vasárnap és utána találkozzunk. Ennyit írtam, semmi többet. Fogalmam sem volt, hogy fogok ezek után a szemébe nézni. Szerettem, túlságosan is.

Eric és köztem hihetetlen szoros barátság alakult ki. Közölte, hogy ha bármi bajom van vagy segítség kell akármikor hívhatom. Álltam az eget, hogy megismerhettem. Mondjuk elég nehéz lesz otthon elmagyaráznom azt, hogy csak barátok vagyunk. Mert ha Riley tudja, akkor mindenki. Nate egész héten nem szólt hozzám, csak ha muszáj volt. Kedden tartották az elődöntőket ahol sikeresen tovább jutottunk, egy egyszerű tájképet kellett, egy ki talált szigetről rajzolni. Azt hiszem ez még könnyen ment. A középdöntő csütörtökön volt, amin ismét sikeresen túl jutottunk. Itt már kicsivel összetettebb feladat volt. Párizst kellett lerajzolnunk, de úgy ahogy mi látjuk. Vagy éppen amit itt át éltünk a pár nap alatt. A rajzunk fele más volt, hiszen mindkettőnket értek jó és rossz dolgok is. Nate összejött azzal a barom szobatársammal, de szakított velem. Én összevesztem a szerelmemmel és megismertem egy szuper barátot. Így az Eiffel tornyot rajzoltuk, de az egyik fele sötét és télies volt. A másik vidám, boldog. Ez annyira lenyűgözte a zsűrit, hogy első helyezettként jutottunk tovább. Tegnap, azaz szombaton volt a döntő, ami mindkettőnket kifárasztott és elgondolkoztatott. Annyi állt a kis papíron, amit kihúztunk, hogy elmúlás. Nos, rögtön mindenki a halálra gondol. Mi valahogy máshogy gondoltuk az egészet. Így hát, egy lányt rajzoltunk, aki egy tükörbe néz bele. A tükörben két kisebb kép volt látható. Az egyiken egy szerelmes pár volt, a másikon pedig a lány egyedül ugyan azon a padon összetörve. De nem sikerült meg nyernünk a 10.000 eurós fődíjat, másodikak lettünk, ami így is hatalmas eredmény. De ha már még jobban összekuszálódott az életem legalább nyertem volna. Fáradtan mutattam fel a jegyemet a légi kísérőnek miután sorra kerültem. Fellépkedtem a gépre és beültem az ablak mellé. Nem szóltam senkihez se egész úton, csak azon gondolkoztam, hogy újra visszakerülök az életembe és véget is ért a normális élet reménye. De miket beszélek? Egy ideje már nem normális az életem.

***

Levettem a bőröndömet a csomag szállítóról és a bejárat felé indultam. De kiszúrtam egy kisebb tömeget. Érdeklődve figyeltem, ahogyan pár tini lány egy személyt körbe állnak. Aztán hirtelen megláttam egy kockás inget! Az ő ingjét. Nem mozdultam, csak ott álltam tovább és figyeltem, ahogyan szépen lassan eltűnnek a körülötte az emberek és újak váltják fel a helyüket. Hirtelen belenézett a szemeimbe és bocsánatot kérve a lányoktól indult el felém.

- Zayn... - suttogtam, amikor oda ért. Nem szólt semmit csak összekulcsolta ujjainkat és elindult velem. Kivezetett az autójához, elvette a csomagomat és bedobta a csomagtartóba. Beültem az anyós ülésre és feszélyezve vártam, hogy ő is helyet foglaljon mellettem. Szó nélkül ült be és indult el. A fele utat megtettük, amikor a pirosnál meg állt és felém fordult.

- Egyet mondj el, mégis ki az a srác. - nézett komolyan a szemembe, én pedig sóhajtottam.

- Félreértettél, amikor azt mondtam ne gyere azt azért tettem, hogy ne higgyék azt a többiek, hogy ki akarlak sajátítani. - mondtam és fáradtan beletúrtam a hajamba. - Egyébként, nincs köztünk semmi és nem is volt. Ő csak egy barát, tényleg! Akárcsak Niall. Téged szeretlek Zayn, de egyszerűen haragudtam rád, megbántottál.

- Tudom, de te is! - válaszolt és újra elindult. - Felejtsük el, kérlek.

- Egymást is? - suttogtam félve.

- De, hogy is! - vágta rá rögtön és óvatosan rám nézett. Halvány mosoly kúszott az arcára. - Túlságosan is szeretlek ahhoz.

- Én is szeretlek. - mosolyogtam őszintén. Kicsit megnyugodtam.

- Egyébként, tetszik a hajad! - felnevettem kijelentésére. - Van egy saját vörös démonom.

- Hülye vagy Malik. - ráztam meg a fejemet, sértődött arcán látva oldalra hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Erre ismét visszatért a mosoly a szájára. Megállt a házuk előtt én pedig lassan kiszálltam. Mellém sétált és összekulcsolta ujjainkat. Beléptünk a házba és Zayn elkiabálta magát.

- Meg jöttünk!

- Lent vagyunk! - hallottam a választ kórusban. Lesétáltunk a pincébe és a játékszobába találtam szembe magam. Mindenki ott volt, Riley is. Rám nézett, de az arcán semmi érzelmet nem láttam.

- Kibékültetek? - kérdezte Harry óvatos mosollyal az arcán én pedig alig láthatóan bólintottam. Trappolást hallottam, ezért hátra fordultam és Niallt láttam meg felbukkanni.

- Nora! - kiabált és oda rohanva karjaiba kapott és megpörgetett.

- Hiányoztál! - suttogtam a vállaiba. Niall volt a legjobb barátom, ő volt talán az egyetlen, aki mindvégig kiállt mellettem. Letett és mosolyogva méregetett.

- Te is! - nevettet aztán beletúrt a hajamba. - Én is vörös akarok lenni!

- Ne, tényleg ne! - vágták rá a srácok egyszerre mire mi lányok felnevettünk. Nem mertem feléjük menni, a lányok voltak azok, akik számára ellenség voltam. Cher közelebb lépett és egy bocsánatkérő mosollyal megölelt.

- Elnézést a múltkoriért.

- Nem haragszom - válaszoltam, elindultam Riley felé. Mindenki csendben várta mi lesz ebből. Nem szóltam semmit csak megragadva a karját húztam kifelé, de még utoljára rámosolyogtam Zaynre.