*Nora*
A folyóson ültünk a húgommal. Anyát negyven perce vitték be a műtőbe. Mivel súlyos fej sérülése van, húgom lemondta a találkozót Harryvel aki meg ígérte, hogy amint tud bejön. Hiszen a fiúk is jóba voltak anyával. Úgy érzem, hogy mostanában teljesen fel borult az életem. Nem olyan amilyennek lennie kéne. Idegesen doboltam a combomon. Semmi életkedvem nem volt, pedig tudtam, hogy ebben a helyzetben nekem kéne az erősnek lennem. De képtelen voltam rá. Riley nem rég beszélt apával. Aki azt mondta megpróbál eljönni Skóciából, hogy velünk legyen. De ennek az esélye elég kicsi. Hiszen nyáron se volt ránk ideje, soha sincs a lányaira ideje. Csak az új feleségére és annak a lányára. Apa felesége Isabell egyébként kedves nő, de a lánya Lauren egy álnok kígyó. Pedig csak 14 éves! Hirtelen két alak bukkant fel a folyosó végén. Egy szőke és egy fekete fej jelent meg előttünk. Scarl szorosan megölelte Riley-t, Farah pedig mellém ült le és a fél fülesét nekem adta. Ahol éppen az egyik Metallica szám ment. Elmosolyodtam és szorosan megszorítottam a kezét.
Körülbelül két órával később az orvos jött ki és közölte velünk, hogy a műtét sikeres volt és nyugodtan bemehettünk hozzá. Rögtön felpattantunk mind a négyen és bementünk. Ott feküdt. A mindig mosolygós, csupa szív anyánk, most hófehér arccal feküdt. Aludt még az altatótól, és csövek lógtak ki belőle minden honnan. Szívszorító látvány volt. Ott ültünk a szobában amikor megérkeztek a fiúk is. Zayn oda akart menni a húgomhoz, de ő hevesen megrázta a fejét, így inkább hozzám jött oda.
- Jól vagy? – suttogta.
- Meg vagyok– rántottam meg a vállamat. – Csak mostanában eléggé elcsesződött az életem.
- Azzal a pasival van valami? – Fintorgott ahogy ki mondta a kérdést. Olyan aranyos volt így! De Jézus, én nem gondolhatok ilyenekre…
- Nem akartam vele semmit, így hát levegőnek néztem, ő meg berágott és eléggé szépen elküldöd melegebb tájakra…
- Anyukád rendbe fog jönni – mosolygott biztatólag. – Ne félj, minden helyre fog jönni.
- Remélem – bólintottam és a földet pásztáztam. Amikor hirtelen felálltam és kifelé indultam.
- Hova mész? – kérdezte Liam.
- Levegőre van szükségem.
- Veled megyek– állt fel Zayn és kifelé indultunk a kórházból. Egy közeli padra ültünk le.
- Tudsz adni egy száll cigit? – néztem rá kétségbe esetten.
- Azt hittem, hogy te nem dohányzol – mondta mosolyogva és felém nyújtotta a dobozt és én kivettem egy szálat. Csendben ültünk a padon, a gondolatainkba merülve, amikor hirtelen fél kézzel átölelt és közelebb húzott magához. Vállába fúrtam az arcomat és elkezdtem sírni. Csak zokogtam. Megállás nélkül, most jött ki belőlem minden. Nyugtatólag simogatta a karomat.
- Vigyél el innen – nyöszörögtem halkan. Szó nélkül felállt és magával húzott. Beültettet a kocsijába.
- Írj sms-t a fiúknak, hogy elviszlek valahova ahol kicsit jobban lehetsz – mosolygott kedvesen. Elővettem a Black Berry-met és írtam Liamnek. Aztán a házunk előtt megállt. Kipattant és felparancsolt a szobámba, hogy pakoljak be pár cuccot. Nem tudtam mire készült, csak követtem a parancsát… Ő addig elvonult telefonálni. Fogalmam sem volt, hogy hova visz. Csak pakoltam a bőröndömbe. Minden féle ruhát bepakoltam. Miután kész lettem lementem a lépcsőn. Zayn ott állt és csibészesen elmosolyodott.
- Hova megyünk? – kérdeztem halkan.
- Poole-ba – felelte. – Egy tengerparti kisváros,három órára Londontól. Holnap estére vissza hozlak. De úgy gondoltam egy nap neked is kijár valahol máshol.
- Köszönöm – suttogtam és átöleltem.
***
Már egy órája úton lehettünk amikor elkezdett csörögni a telefonom.
- Szia Riley-szóltam bele.
- Hallottam, hogy Zayn elvisz valahova – mondta kicsit furán.
- Öhm...– nyeltem egy nagyot. – Igen.
- Nem haragszom, figyelj ő csak jót akar neked. Én úgy is Harryvel vásárolok, érezd jól magad és Nora… ne csinálj hülyeséget! – kért kedvesen.
- Ígérem – mondtam és Zaynre pillantottam, aki elgondolkozva az utat figyelte.
- Egyébként Nate volt itt, téged keresett – mondta egy kis idő után.
- Nate keresett? – kérdeztem a keleténél hangosabban. – De miért? és minek?
- Nem tudom… - sóhajtotta. – Most mennem kell, szia.
- Szia… - suttogtam és letettem a telefonomat. Lehunytam a szemeimet és rögtön elaludtam.Amikor megint kinyitottam a szememet egy gyönyörű tengerparti ház előtt parkoltunk.
- Jót aludtál? – mosolygott totál aranyosan Zayn.
- Ühüm– bólintottam. – Ez elképesztő.
- Szerintem is. Pár éve a családommal voltam itt, elvarázsolt a hely nyugodtsága. Mindig is vissza akartam jönni egy olyan személlyel aki fontos nekem… Meg akartam valakinek mutatni ezt a helyet aki értékeli – mondta és közben óvatosan rám nézett… Azt hittem ott áll meg a szívem… De komolyan!
*Riley*
Az egész délutánomat azzal töltöttem,hogy a mellkasomat szorító érzéstől megszabaduljak. Rettenetesen aggódtam anyuért,de bennem volt azaz érzés,amit úgy hívnak:féltékenység. Nem akartam az lenni,nem akartam a saját Nővéremet gyanúsítgatni,de nem hagyott más lehetőséget. Csak úgy lelépett a pasimmal-akivel épp nem jövünk ki jól. Mit feltételezhetnék? Mindegy is! A lényeg,hogy anya felépüljön. Az már a kisebbik probléma ha a Nővéremmel vagy a pasimmal veszek össze.
-Riley tudom,hogy a legrosszabb időpont,de neked is jót tenne egy kis friss levegő. Nem mennél el mégis Harryvel vásárolni?-kérdezte suttogva Liam,megráztam a fejemet. Rá se pillantottam,nem akartam elmenni innen. Erősebb vagyok,mint Nora. Ő csak úgy lelépett mert nem bírta.-Ri! Ne csináld! Anyukád sem akarja,hogy itt üldögelj míg a Nővéred elhúzott.
-Liam! Ezt vond vissza!-csattantam fel. Nem értettem miért támadja hirtelen Norát,hiszen tudja,hogy az idegzete nem mindig bírja a stresszt.
-Sajnálom,de ez nem volt éppen a legmegfelelőbb cselekedet. Itt hagyott egyedül.
-És ti? Nem vagyok egyedül! Csak a családom egyik fele húzott el! A másik négy itt van anyuval és velem-mosolyodtam el. Kicsit próbáltam úgy viselkedni,hogy érezze mennyire örülök,hogy itt vannak velem. Barátoknak mondom őket,de már a családom részei.
-Menj el Harryvel! Addig én Niallel itt maradok. Lou haza ment átviszi a cuccaidat hozzánk!
-Minek?-sóhajtottam.-Oké értem! Hülye kérdés volt. Akkor elmegyek ajándékot venni a kis rózsaszálnak. Szia Liam-nyomtam arcára egy puszit. Megöleltem,adtam anyu homlokára egy puszit,ami épp hogy csak hozzá ért,majd távoztam a kórteremből. Harry a falnak dőlve várt a másik három sráccal. Niall megölelt,elsuttogott egy bátorító mondatot,majd csatlakozott Liamhez. Louis is úgy tett,mint a barátja csak Ő a parkoló felé ment a búcsúzkodás után,Harry viszont elkezdett terelni a mosdó felé. Aprót biccentettem köszönetem jeléül,hiszen ramatyul néztem ki. Megvárta míg végzem,majd minden szó nélkül ültünk be az autójába.-Nem mellesleg nem volt olyan kocsi ami alacsonyabb?-kérdeztem megrándítva a szám. Nem futotta többre a humoromból,de Harry ajkaira ez is mosolyt csalt.
-Volt,de gondoltam rád és nem vettem meg-Nyújtott nyelvet egy pillanatra,majd vissza fordult az út felé.-Ugye tudod,hogy mennyire hálás vagyok ezért?
-Miért? Mert elmegyek a kis ribancodnak ajándékot venni és végig nézem ahogy átgázolnak rajtad? Nem kell megköszönni Szívem,már megszoktam-rántottam vállat. Nem voltam kedves és ezt a mellettem helyet foglaló egyén is észrevette. Egy pillanatra elhúzta a száját,de felfogta,hogy ma csak őszinte és bunkó leszek.
-Oké értettem! De most mit vársz? Jól néz ki és könnyen adja magát,mellesleg nem kell aggódnom,hogy kitudódik,mert igazából utál...-vigyorgott. Úgy betudtam volna húzni neki egy jó nagyot,de mire fel? Mert féltem?Mert a barátom és nem akarom,hogy összetörjön újra? Vagy mert fontosabb a saját érzéseimnél is,hogy Ő mit érez? Nem tudom a helyes választ,de annyit biztosan,hogy rettentően fontos és meg akarom védeni.
-Tisztára úgy beszélsz,mint egy barom akinek semmi és senki nem fontos csak az a nyamvadt szex!-sóhajtottam csalódottan.-Nem így ismerlek. Miért csinálod?-De ez egyértelmű volt,félt a csalódásoktól. De ha így folytatja tuti érezni fog a ribanc iránt valamit és ki lesz az aki ápolgatja? Én! Na persze nem lenne ez gond,de most abból is van elég.-Harry tudod,hogy én itt leszek amikor...-hagytam abba,tudta mire gondolok. Erősen összeszorított ajkakkal vizslatta az utat.-De..-sóhajtottam. Lehunytam szemeimet,nem akartam megbántani.
-De Te megmondtad és van elég gondod,ugye?-Aprót bólintottam.-Tudom és megértelek. Semmi baj nem lesz. Most,hogy anyukád kórházban van nem hiszem,hogy elutazok. Szerintem csak veszek Victoriának valamit és elküldöm neki.
-Valld be,hogy nekem van igazam mindenben!
-Abban nem,hogy szeretem vagy megtudnám szeretni!-rázta a fejét. Felsóhajtottam. Ez a gyerek az agyamra megy!-Na jó itt vagyunk,kiszállás!-Így is tettem,de a napszemüvegemet még kihalásztam a kesztyűtartóból. Barátom is így tett,majd elindultunk a gyönyörű és óriási Plázába-na persze ez ironikus volt. Utálok vásárolni.-Hölgyem?-Nyújtotta felém a könyökét,belé karoltam,majd elindultunk az ékszeres üzlethez.
-Ő Harry!-néztem fel a nagy melákra.Elvigyorodott,amire én is megejtettem egy halvány mosolyt.-Nagy baj lenne ha felhívnám Niallt és megkérdezné,hogy van anyu?
-De hogy! Hívd csak addig én bent megvárlak!-Bólintottam,majd előhalásztam a telefonom a zsebemből. Gyorsan tárcsáztam a Szőkeséget és lebeszéltem vele,hogy mi újság. Persze új információval nem tudott szolgálni,de megnyugtatott,hogy anyukám jól van és nincs semmi baj-a körülményekhez képest. Amint ezzel végeztem csatlakoztam az Óriáshoz és együtt nézegettük tovább a meseszép karkötőket,de egyiket sem találtuk megfelelőnek egy olyan alkalomra,hogy lefeküdtünk és minden szép,boldog szülinapot. Na ez az! Ilyenkor nem illik egy karkötő a képbe vagy csak szerintem?-Harry!-kocogtattam meg a vállát,amit még felértem.-Mi lenne ha ruhát vennénk neki? Annak jobban örülne!
-Biztos?
-Nem csak humorból mondtam-sóhajtottam.-Biztos. Na húzzunk!-Löktem rajta egyet,áttértünk egy alkalmi ruhaboltba,aminek az lett a vége,hogy én voltam a próbababa,miszerint barna a hajunk és meg kell nézni megy-e a ruha színéhez. Szerintem Harry tényleg bebuzult az ilyen pillanataiban,de mit vártam? Nem hiába a híres Larry szerelem!
*
-Ez szexi!-ugrott fel az egyik kis puffról,amint kiléptem a próbafülkéből a tizedik ruha után. Eddig egy királykéket választottunk-ami,szerintem már nem is takarja a melleit sem a fenekét,de Harrynek megfelelt ajándékképpen.
-Persze nagyon! Kint van a fél seggem és nem mellesleg melltartó nélküli! A végén még valaki az ágyba cipeli anélkül,hogy nehezebben leküzdötte volna a ruhát róla!
-Ez Neked lesz te buta!-vigyorgott.Hitetlenül megráztam a fejemet,már indultam volna be a fülkébe levenni ezt a szart,mikor a kezem után kapott. Maga felé pördített,átfogta a derekamat és így fürkészte az arcomat.-Gyönyörű vagy. Szebb,mint Victoria bármelyik ruhában-mosolygott halványan. Ráhajtottam a mellkasára a fejemet,adtam egy puszit oda,majd elhajoltam.-Menj öltözni!-tolt egy kicsit beljebb. Bólintottam,majd azt tettem amit tennem kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése