Múló szerelem-6.fejezet

Reméljük tetszeni fog.! :) A végéért nem vállalok felelősséget...:) Jó olvasást.! :)
Flóraa.

*Riley*

Másnap korán felkeltem,összekészülődtem, egy egyszerű fekete farmert és egy félvállas kék felsőt vettem magamra,míg a cipők közül kihalásztam az ugyanolyan színű platform magassarkút. Gyorsan összekötöttem a hajam,majd bedobáltam egy melegítőt és egy tornacipőt is. Felsőnek kerestem egy fekete toppot,eltettem a pom-pon lány ruhám,majd még pár fotózáshoz fontos dolgot is mellépakoltam.
-Nora kérlek csinálj nekem kaját!-kiabáltam ki a fürdőből. Összedobtam még egy gyors sminket és kész is voltam. Kiléptem a fürdőből,mire a kezembe nyomta a szendvicseimet.
-Tessék. Most pedig húzzunk,mert elkésünk. Ja és nem mellesleg a srácokhoz megyünk a vásárlás és a hülye óráid után. Jönnek értünk a kisbusszal,utána pedig anyuhoz.
-Őő…most az a célotok,hogy megfigyelés alatt tartsatok? Mert ez rohadtul nem fényes helyzet. Semmi kedvem ma a fiúkhoz. Lehet,hogy megértőek,de nekem ma csak az ágyam kell és a kispárnám. Na meg egy jó film,aztán szépen bemegyek anyuhoz és kész. Nem tudom mit vártok tőlem,ahhoz a hülye bulihoz sincs kedvem. Talán azt hiszitek,hogy behülyülök azért mert anyu haldoklik? Akkor rosszul hiszitek,ha nem tűnt volna fel még mindig erősebb vagyok nálad!-kiabáltam. Egyszerűen elegem lett belőle. Mit képzel? Mit képzelnek? Senkinek nem kell a nap huszonnégy órájából huszonnégyet velem töltenie,főleg ha erre még a pasim sem képes.
-Tudod mit? Azt csinálsz amit akarsz! Rohadtul unom már ezt az egészet. Ha problémáid vannak akkor old meg és kész,de ne rajtam és másokon vezesd le!
-Ja igen vannak csak az a baj,hogy jó emberrel kiabálok,rossz okok miatt…-morogtam az orrom alatt,majd felkapva a bőrkabátom távoztam a helységből.
Az udvarra érve tárcsáztam Liamet,hogy jöjjön értem,mire álmosan és alig érthetően de elmotyogta,hogy tíz perc és itt van. Ez csak megkönnyebbülést jelentett,mert a Nővéremmel egy kocsiba biztos nem szállok a mai nap be.
-Szia.-Szállt ki a kocsiból,megölelt,majd kinyitotta nekem az ajtót. Amint belesüppedtem a kényelmes ülésekbe felsóhajtottam. Legszívesebben egész nap itt ülnék.-Mi történt?-kérdezte rám sandítva,de közben az útra is figyelt.
-Mondjuk úgy,hogy elegem van belőle. De semmi különös.
-Amúgy minek is mész te ma iskolába?
-Mert lemaradtam az edzésekről ,vagyis most bepótolom. Ja meg meccs lesz és pom-pom lány vagyok,tudod…Aztán egy fényképész órát is kihagytam,így marad a foci meccs fényképezése. Ez rosszabb,mintha órán ültem volna! Na mindegy.-Rántottam vállat.-Hányra is jöttök értük ma?
-Itt vagyok ötre,de siess,mert én nem Zayn vagyok akit beenged a portás-kuncogott. Felnevettem,majd egy bólintással jeleztem,hogy rendben van.-Készülődni otthon készülődsz vagy nálunk?
-A partyra? Szerintem otthon és ezzel van egy kis baj. Megkérhetlek valamire?
-Persze,ha tudom teljesítem.
-Akkor jó. Kérd meg Danielle-t és Eleanort,hogy vegyenek nekem egy cipőt és egy ruhát a bulira,mert elfelejtettem és még beakarok menni anyuhoz a korházba.
-Szólok nekik. De tudnod kell,hogy a Nővéred is jön.
-Hogy mi van?-sikítok fel riadtan. Ez nem lehet igaz,ez csak egy vicc!
-Sajnálom,de Eleanor meghívta.
-Jó,mindegy-sóhajtottam,majd kiszálltam a kocsiból. A vezető felőli ajtóhoz sétáltam,nyomtam Liam arcára egy puszit,megköszöntem a fuvart,majd besiettem az öltözőbe,mert esett az eső.

**

Öt előtt pár perce vissza öltöztem az eredeti ruhámba és míg vártam,hogy teljen az idő kattintottam még pár képet az iskola menőiről. Az egész egy erdőre emlékeztetett,ahol a kicsik megeszik a nagyokat,de ebben az volt a legrosszabb,hogy engem is a nagyok közé soroltak.

Épp Scarlett mellett ültem és arról beszélgettünk,hogy milyen jó lenne ha Ő is jönne velem este,mint Niall barátnője,de ezt a témát hamar abba kellett hagynunk a drága kis kedvencünk miatt akinek a neve maga a gonoszság: Emma.
-Mi van Hayden? Zayn lepasszolt?
-Miről beszélsz már megint Stone? Nem unod az állandó leégést velem szemben? Mert már nekem fájdalmas,hogy itt égetlek mások előtt-sóhajtottam színpadiasan.
-Engem legalább nem több millió ember előtt tesznek lapátra!-röhögött fel a talpnyalóival együtt.-Azért gratulálok a ribanc nővérednek is,hogy a saját húgát támadja hátba!
-Ismételd meg itt és most a szemembe, Stone!-Álltam elé,összefont karokkal. Remegtem az idegtől. Nem tudtam miről beszél,de az én nővéremet senki ne ribancozza le.
-Jól hallottad! Egy nagy ribanc,te meg egy szánalmas hülye aki hitt egy tündérmesében!-vigyorgott. A kezemet már emeltem,mikor a képembe nyomta az egyik mellettem álló az újságot,amiről Emma beszélt. A címlapon Zayn és Nora ölelkeznek,míg én is oda vagyok szerkesztve egy hülye képen,amin épp pityergek. Csak az abban a pillanatban nem a szomorúságtól volt,hanem az örömtől.
Elvettem az újságot,majd mit sem törődve a kérdő tekintetekkel levonultam a lelátóról és az öltözőbe vonultam. Scarlett követett,de az arcán semmilyen meglepődöttség nem tükröződött. Leültünk az egyik padra,majd én elkezdtem keresni a cikket. Már a szalagcím vicces volt:”Zayn Malik barátnőjét nővérével csalja meg?
Számunkra már híres Hayden lányok az egész világ felé azt mutatták mennyire jóban vannak és kiállnak egymásért. Most viszont rajtakaptuk Zaynt –a One Direction egy tagját-,hogy más lánnyal sétálgat egy eldugott kisvárosban,aki nem mellesleg a barátnője nővére. Nem tudjuk mi igaz és mi nem ebből,de a képek alapján nagyon úgy fest,hogy a gyönyörű természetes szépségnek -Riley-nak- meg kell küzdenie az élet legnagyobb problémájával, a szerelemmel.”
Meredtem bámultam magam elé. Tompán érzékeltem,ahogy barátnőm elveszi tőlem az újságot,majd összetépve a kukába dobja és vissza ül mellém. Átölelve nyugtatott,de nem hatott. Legszívesebben sírtam volna. Nem voltam ideges,sem dühös csak csalódott.
Csalódtam Zaynben és Norában is. Nem gondoltam volna,hogy nyilvánosan kezdenek ki egymással. Persze eddig csak feltételeztem,hogy van kettejük között valami,de ha már a fél világ észrevette a képek alapján akkor én mit tegyek? Nem akarok szakítani és összeveszni Norával,de ha szemet hunyok az egész felett olyan,mintha a homokba dugnám a fejem.
-Mit fogsz csinálni?-kérdezte Scarlett. Megráztam a fejem.-Tartod magad a tervhez vagy már elavult?
-Elavult?! Enyhén szólva lényegtelen kideríteni,hogy mi volt kettejük között a kiruccanáson. Az egész világ tudja!-csattantam fel. Felálltam,mert csörgött a telefonom,barátnőm kezébe nyomtam mert nem akartam beszélni senkivel.
-Liam volt,itt van érted. Segíthetek valamiben?
-Igen! Gyere el velem. Nem nagy cucc…csak pár híresség. Lehetsz Niall kísérője ha szeretnél-mosolyogtam rá. Elvigyorodott,majd a karjaimba vetette magát.
-Szuper! Köszönöm,de ehhez mit fog szólni Niall?
-Nem mindegy? Örülni fog,hogy egy szép lány kíséri. Ennyi. Na akkor menjünk,ne várassuk a szépfiút.-Karoltam belé,majd felkapva a cuccaimat tipegtünk ki Liam kocsijához.
-Sziasztok-köszönt meglepetten.
-Mennyire lenne baj,ha Scarlett is jönne?
-Semennyire,szívesen látott vendég.
-Köszi Liam-mosolygott hálásan a lány a fiúra. Egy pillanatra elmosolyodtam,majd az ablakon kiámulva tűrtem ahogy rólam beszélnek. Kitárgyalták a nulla hangulatom okát,hogy miért kell jönne a barátnőmnek és a mai napomat is.
Megérkezve a One Direction rezidenciába próbáltam mosolyt erőltetni arcomra,de Liam képét elnézve nem jött össze. Belém karolt,ahogy másik oldalába barátnőm,majd bementünk az ajtón. A nappaliban már teljes káosz uralkodott,mindenki készülődött.
-Sziasztok-kiabáltam el magam,mire egy pillanatra mindenki rám nézett.
-Szarul nézel ki-közölte Louis,majd kereste tovább a zoknija másik párját,ezt is csak onnan tudtam,hogy a másik a kezében volt és össze-vissza vinnyogott miatta.
-Na akkor lányok sok sikert, Dan és Eleanor az én szobámban van így azt ajánlom. Bár Riley a ruhád a szobátokban van,Zaynnél.
-Köszi Liam.-Öleltem meg,majd magam után húzva barátnőmet rohantam fel a lányokhoz. Gyors üdvözlés után megköszöntem a vásárlást és megkértem őket,hogy segítsenek elkészíteni Scarlett sminkjét és haját,míg én is készülődöm. Azért őket kértem meg,mert már készen voltak csak fel kellett öltözniük. Én ott hagytam őket és megígértem Scarlettnek,hogy az ide átcuccolt ruháim közül kerítek neki egyet és kérek hozzá egy magassarkút Eleanortól,mert egyforma a lábméretük.
Belépve a szobába észrevettem,hogy az összes öltöny és minden ing a földön kötött ki. Felsóhajtottam,arrébb rugdostam a ruhákat,majd mit sem törődve a fürdőből kihallatszódó vízcsobogással megkerestem a felakasztott ruhámat és a cipőmet.
A ruha gyönyörű volt,egyből arra gondoltam,hogy ez már mesébe illő-erről jutott eszembe Emma mondata,miszerint hiszek a tündérmesékben. Na és? Én legalább hiszem,hogy egyszer boldog lehetek.
Előkészítettem Zayn ruháját is,mert kikövetkeztettem,hogy még nem tart sehol,majd megvártam míg kijön a fürdőből. Amint ez megtörtént egy szó nélkül indultam meg mellette a helységbe,de a derekamnál fogva megállított és maga felé fordított.
-Haragszol rám?-suttogta az ajkaimat bámulva. Felsóhajtottam. Ránéztem a rosszfiúsan mosolygó arcára a tökéletes szemeire,amik úgy csillogtak,mint a gyémánt. Tekintetem lejjebb vándorolt és ajkaimat elhagyta egy elégedett sóhaj. Hogy lehet az,hogy még mindig ilyen hatással van rám a puszta jelenléte,a tökéletes felsőteste…?
-Nem,csak hadd menjek be fürdeni,kérlek-suttogtam. Elmosolyodott,közelebb hajolt,majd ajkait enyémekre helyezte.

***

Leérve a lépcsőn-az összes gyönyörű lánnyal együtt-elmosolyodtam,hiszen a fiúk néztek,bámultak,de meg sem bírtak szólalni. Danelle és Eleanor már magában a tökéletes jelzőt hordozta,míg Scarlett fekete hajával és ragyogó mosolyával beillett az előző csoportba,de én csak egy egyszerűnek számító lány voltam,átlagos külsővel és átlag feletti barátokkal,szerelemmel. Felsóhajtottam,majd Zayn mellé sétáltam,belé karoltam,majd a többi párosra néztem. Lebeszéltem Niallel,hogy vele Scarlett megy,amibe örömmel beleegyezett-gondolhatjátok mennyire megkönnyebbültem ettől,na meg kifejtette,hogy miért nem Harryvel teszem egy párba. A válaszom őszinte volt:"Mert te tetszel neki." Na Niall már pironkodott is egy sort,így leszűrtem,hogy kölcsönös ez a dolog kettejük között.
-Indulhatunk?-kérdezte Harry,az ajtóban toporogva. Ő volt az egyetlen akinek nem volt kísérője,de nem bánta,hiszen a Nővérem vele megy. Persze kifejtette,hogy jobban örülne nekem és nem Norának. De megnyugtattam,hogy az ő kapcsolatuk nem romlott el holmi testvéri veszekedés miatt,így örömmel várta,míg oda nem érünk Noráért.-Majd én bemegyek érte- ajánlkozott,így ráhagytuk.
Zayn végig simított a combomon,majd egyik kezével arcomat felé fordította és megcsókolt. Ekkor ült be a Nővérem és Harry,akik fancsali képpel néztek ránk. Először nem értettem-legalább is nem akartam-,majd feltűnt,hogy Nora úgy szorongatja Harry kezét,mintha most látott volna egy horror filmet és megakarnák ölni.
Szerelmem összekulcsolta az ujjainkat,megszorította,majd egy elragadó csibészes mosollyal kiszállt a kocsiból,kisegített engem is,kacsintott egyet és elindultunk az épület bejárata felé,ahol legalább száz lány állt és sikítozott,voltak akik sírtak. Nem értettem őket,de mit sem foglalkozva velük indultam tovább,vezetve a sort. Viszont,amikor megláttam egy kislányt aki az anyukája kezét szorongatva nézett rám megálltam és leguggoltam hozzá.
-Szia-suttogta.-Nagyon szép vagy,aláírod?
-Igen. Megkérdezhetek tőled valamit?-mosolyogtam rá,majd aláírtam a lapot. Bólintott egyet.-Ki a kedvenc One Direction-ös barátnőd?
-Te és Danielle. Annyira aranyosak vagytok. Viszont a fekete hajú lányt nem ismerem. Ő ki?
-A barátnőm,Scarlett,de megsúgom,hogy Ő nem One Direction-ös barátnők egyike,csak nem akart egyedül hagyni ma estére.
-Mert?
-Mert Ő e legjobb barátnő a világon. Most viszont mennem kéne. Nézd meg ezt a sok buta fiút,boldoggá teszik a rajongókat közben elkésnek. Kérsz tőlük egy autogramot?
-Tényleg? Lehet?-kérdezte ragyogó arccal. Bólintottam,majd megkértem az édesanyját,hogy adja át a kordonon,amit meg is tett. Megfogva a kislány kezét vezettem a srácokhoz,akik úgy fogadták,mintha a sajátjuk lenne. Ilyenkor el sem tudtam képzelni őket úgy,mintha ők lennének a világ közepe. Egyszerűen csak olyanok voltak,mint akiknek egy igazi család hiányzik. A barátnőik kezét fogva álltak be közös képeket készíteni a kislánnyal. Mosolyogva kattintgattam a gépet,majd már mentem volna vissza,mikor megkért,hogy én is csináljak egyet vele. Felkaptam az ölembe és magam mellé húzva Zaynt,vártam,hogy barátnőm elkészítse a képet. Már épp ott jártam,hogy leteszem,mikor Scarlett és Nora mellém álltak. Elmosolyodtam és vártam a vaku villanását. Boldog voltam,mert egy álmát valóra váltottam a kislánynak-akit,mint megtudtam Hope-nak hívnak. Hope,mint remény. Gyönyörű név,egy gyönyörű lánynak. Innentől már a mosolyom őszinte volt és így léptem be az épületbe-reménykedve,hogy minden jobb lesz.

*Nora*

A reggeli veszekedés után Riley-val teljesen lesokkoltam.Most már nem csak Zayn utál, hanem a húgom is… Legszívesebben lemondtam volna a mai napot, de Eleanornak megígértem. Nem akartam cserbenhagyni a lányt.
Éppen a sminkemet tettem rendbe, amikor csengettek. Ajtót nyitottam és meg láttam Harryt. Ma este az ő kísérője leszek.
-Szia – mosolyogtam rá kedvesen. Ő is viszonozta mosolyomat. Pont indulni akartam, kifelé amikor visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
-Mi van közted és Zayn között? – kérdezte,kérdése meglepett. Nem számítottam rá.
-Az égvilágon semmi! De tényleg. Figyelj, tudom,hogy nem volt szép, hogy leléptem vele, de csak barátok vagyunk. Szeretem a húgomat, soha se támadnám így hátba. Különben is ott van Nate… - suttogtam. Belekaroltam Harrybe és beszálltunk a limuzinba. Az a kép, ami a szemem elé tárult… Azt hittem össze esek. Szorosan meg fogtam Harry kezét és alig kaptam levegőt.Tudom, hogy nem kéne rosszul éreznem magam, de fájt. Ahogy ránéztem a húgomra és Zaynre a szívem tört össze.
Ahogy oda értünk rengeteg visítozó lányt láttunk, volt aki sírt is. Éppen Eleanorral beszélgettem amikor Riley egy kislányt vitt oda a fiúkhoz. Ez az én húgom.
A helyiségben rengeteg sztár volt.Egy pár emberrel már találkoztam is, de a legtöbbjük ismeretlen volt számomra.Éppen az asztalunknál ültünk, Harry, Ry, Zayn és én. A többiek táncoltak, vagy valahol elvoltak.
-Szabad egy táncra? – kérdezte tőlem egy idegen.Fel néztem rá, és egy igen szép mosollyal találtam szembe magam. Épp válaszolni akartam, amikor valaki meg köszörülte a torkát. Zaynre néztem, aki idegesen bámult rám.
-Mit fog Nate ehhez szólni? – kérdezte szemöldök ráncolva.
-Csak egy tánc – suttogtam.Fel álltam és belekaroltam felkérőmbe. Aki nem más, mint Gregg Sulkin. A Disney sztár. A DJ egy lassabb számra kapcsolt, így kezeit a derekamra rakta és közelebb húzott magához. Kezemet a nyaka köré kulcsoltam, így az orrunk hegye összeért. Tudtam,hogy nem szabad, hiszen így igaza lesz Zaynnek és tényleg ribanc leszek. Hiszen ott van Nate, aki nekem olyan „barát féle”, de ott van Zayn is, aki iránt többet érzek, mint barátság. De itt van Gregg a csodálatos mosolyával…
-Gregg vagyok – mosolygott. – Téged, hogy hívnak szép hölgy?
-Nora vagyok – mondtam és beszívtam édes mentaillatát.
-Nora… - suttogta, hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat. Hátra fordultam és meg láttam az ideges barna szempárt.
-Lekérhetem? – kérdezte kicsit se kedvesen.
-Ha szeretné ő is – mondta Gregg, ő már valamivel normálisabb hangnembe.
-Nora táncolsz velem? – fordult most felém.
-Igen… - mondtam kábán és át sétáltam hozzá.Szorosan húzott magához. A szívem hevesen vert, és a torkomba egy hatalmas gombóc nőtt. A gyomromba lévő pillangókról már ne is beszéljek. Mélyen bele néztem azokba a barna szemekbe és azt hittem ott helyben összeesek.
-Nem lenne szabad, hogy közel engedjelek magamhoz – suttogta és éreztem, hogy menten szétfolyok. Fogalmam sem volt róla, hogy mi tévő legyek, így elengedtem és kirohantam az épületből. Könnyeimet visszafojtva kapkodtam a levegőt. Nem lenne szabad így éreznem Zayn iránt… Nem volt kedvem tovább itt maradni, így elindultam a kórház felé.

Zaklatottan értem oda kórházhoz, szemeimből folytak a könnyeim. A recepciós nem akart be engedni, mivel a látogatási időnek már rég vége. De ahogy szúró oldalamhoz kaptam a kezemet, rájött jobb, ha beenged az anyámhoz. Így lassan felvánszorogtam az ötödik emeletre. Anyám szobája előtt megálltam és mély levegőt véve beléptem. Leültem anyám ágyára és elkezdtem neki mesélni.
-Sajnálom, hogy leléptem, de megijedtem. Tudod,hogy nem bírom a stresszes helyzeteket – felemeltem anyám kezét és adtam rá egy apró puszit. – Úgy szeretlek, kérlek, ne hagyj itt! Mert abba bele őrülnék.Anya, Riley-t lassan elveszítem, mert azt hiszem, hogy… - és itt elakadtam. Nem bírtam kimondani hangosan. Magamba is alig tudtam kimondani. Ledőltem anya mellé és nagyokat lélegezve néztem ki az ablakon. Úgy éreztem magam, mint kiskoromban, nem féltem semmitől, anya mellett biztonságban voltam. Úgy szerettem őt! Küzdöttem ellene, de végül az álom győzött és elaludtam.

***

Reggel halk csipogásra ébredtem.Kinyitottam a szemeimet és annyira ledöbbentem, hogy leestem az ágyról. Anya mosolyogva nézett engem, ébren volt, felébredt! Van remény…
-Anya! – kiáltottam boldogan. – Orvost, valaki hozzon egy orvost az anyám felébredt.- Kalimpáltam a kezemmel, de nem jött senki, nem hallották a hangomat. Kirohantam a folyósora és meg láttam egy nővért. Elkezdtem neki kiabálni, de nem nézett rám. Csak berohant a szobába.Ott feküdtem én és az anyám… Egy fiatal orvos rohant be és át tettek egy hordágyra. Nem értettem miket kiabál az orvos, nem tudtam koncentrálni a szavaira. Csak sápadt erőtlen testemet figyeltem.
-Még egyszer, nem veszíthetjük el! – kiabálta…ezt tisztán hallottam. – Egyébként is kiengedte be ezt a lányt az osztályra?
-Nora… - sikoltotta valaki a hátam mögött. Hátrafordultam és megláttam húgom arcát, ahogy lesápad és zokogásban tőr ki… Harry mellé lépett és szorosan átölelte.
-Mi történt? – kiabálta valaki, balra fordultam és megláttam Őt! Ott állt és engem nézett. A szemében félelem és düh váltakozott. Az orvosok az életemet próbálták meg menteni, és csak arra tudtam gondolni, hogy van még remény… Reménykednem kell…Kell, hogy legyen remény! Erre gondoltam,aztán meg láttam a világosságot…