Múló szerelem-15.fejezet

Jó olvasást kívánunk!(:

*Nora*

- Ma este át jönnek vacsizni, maradsz? - kérdezte Zayn, rákaptam a tekintetemet és csak bólintottam. Cher már egy ideje elment, de én azóta csak itt ültem és nem szóltam senkihez sem. Nem tudom fel kavart, mert tényleg nem volt jó amit tettem, de ezen már túl léptem. Ami gyökeret vert a fejemben az nem más volt, mint az, hogy Zayn engem is elhagyhat. De ebben van valami igazság. Hiszen mi a garancia arra, hogy velem marad? Semmi! Lehet megint talál egy jobbat, meg fog unni engem és akkor eldob, úgy ahogyan Riley-val is tette. - Figyelj Nora én...

- Nem kell magyarázkodnod nem tettél semmit - suttogtam rekedt hangon és továbbra is magam elé meredtem.

- De igen! Nem foglak másért elhagyni, előbb ugrok le egy hídról mintsem téged elhagyjalak. - suttogta és leült mellém - Olyat mesélek amit még senkinek se mondtam. Szerettem Rileyt de ő soha se vonzott úgy mint te, soha sem ragaszkodtam hozzá. Te más vagy. Senki se érhet a nyomodba. Soha se lesz olyan aki ki tud majd tépni a szívemből. Mert nekem te vagy az egyetlen. Hidd már el, hogy szeretlek és te kellesz!

- Tudom - bólintottam és felálltam. Megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni. - Már fáztam.

- Aludjunk! - ásított én pedig felnevettem. A szobájába levette a pólóját és a gatyáját és egy száll boxerbe bedőlt az ágyba. Levettem a farmeremet és hagytam, hogy végig mérjen. Elmosolyodtam és befeküdtem mellé. Azonnal magára húzott és megakart csókolni de én elhúztam a fejemet.

- Azt mondtad aludni akarsz, szóval alszunk! - nevettem és mellé feküdtem. Átkaroltam Ő pedig a hasamra hajtotta fejét. Csak hallgattam, ahogyan lélegzete lelassul és elalszik. De én nem voltam képes rá, mert most minden szép és jó. De én holnap elutazok, szakítanom kell Nate-el és ki tudja mi lesz akkor ha haza jövök. Féltem, rettegtem. Most bántam meg, hogy elfogadtam és elmegyek Párizsba. Más körülmények között imádnám, de most a hátam közepére se kívánom. Vele akartam lenni, nem akartam itt hagyni de a sulit se hagyhattam cserbe. Kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek mert így lesz a legjobb. Pedig nem akarom de talán jót fog tenni a környezetváltozás. De nézzük azt, hogy amikor anya kórházba került úgy gondoltam jó lesz ha elutazok és el is mentem. Minden akkor kezdődött. Ott romlottak el a dolgok, ott szerettem bele mindkét srácba. Mekkora egy idióta vagyok! Úgy tűnik benne van a génembe, hogy mindent elrontsak. Óvatosan kibújtam Zayn karjából és felöltöztem. Halkan lépdeltem lefelé, de megálltam a lépcső alján és hallgatóztam. Tudom nem szép dolog, de a kíváncsiságom legyőzött.

- Biztos jó ötlet ez? Hiszen itt lesz Nora is - hallottam meg Louis hangját.

- Rileyt bízzátok rám, nem lesz gáz. Ki fogják bírni ezt az estét együtt!- mondta Harry.

- De Noráról beszélünk! Balhé lesz - hallottam Lou kétségbeesett hangját én pedig nem ide valónak éreztem magamat.

- Állj már le haver! Ne beszélj úgy róla mintha egy szörnyeteg lenne, ugyan úgy hibás ebben mint Zayn. Szeretik egymást fogadjátok már el! Van elég gondjuk nem kellettek még ti is ehhez - kiabált Niall, legalább ő mellettünk állt, amíg a többiek ellenünk voltak. Harry inkább csak Riley pártján állt, Ő azt nézi neki mi a jó és ezzel semmi baj nincs, hiszen szereti. De Louist nem értem...

- Ha ekkora probléma, hogy itt vagyok akkor el is mehetek - léptem be a nappaliba és szúrósan néztem Louisra. A fiúk elhallgattak és feszülten figyeltek engem. - Louis nem vagyok szívtelen! Nekem is vannak érzéseim. Elbasztam, oké?! De a francba is szeretem!

- Nora én... - suttogta Louis, meg sem várva mit mond rohantam fel az emeletre. Sírva dőltem be az ágyba és bújtam Zaynhez. Kellet az, hogy biztonságba érezzem magam. Már csak Ő maradt nekem, annyira egyedül éreztem magam a világba, mint még soha.

***

Elaludhattam, mert arra keltem, hogy valaki apró puszikkal halmozza be az arcomat. Elmosolyodtam és lustán kinyitottam a szememet. Zayn vigyorgó szemével találtam szembe magam.

- Mindjárt itt vannak a csajok! Térj magadhoz hercegnőm - suttogta és kaptam egy puszit a számra. Eltávolodott, de én visszahúztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy hétig nem látom muszáj volt kihasználom az alkalmat, mert ha a lányok megjönnek nem csókolhatom meg, nem ölelhetem meg, nem bújhatok hozzá, csak néznem szabad.

- Nem megyek le, nem akarok zavarni - ráztam meg a fejemet és becsuktam a szemeimet. Bántott Louis viselkedése, mert én igen is tudom, hogy elbasztam és meg is bántam de akkor is szeretem Zaynt ez ellen nem tudnak mit tenni.

- Ne hülyéskedj már, kit zavarnál? - kérdezte hitetlenül és megcsóválta a fejét.

- Nem tartozom ide, én mindig csak az leszek aki elvett téged Rileytól - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp kezd lehullani a szememből. Aggódva méregetett, de én gyorsan letöröltem és rámosolyogtam. Felálltam és nagy levegőt véve elindultam lefelé. Ahogy leértem megpillantottam Rileyt és a lányokat. Nagy levegőt vettem és köszöntem először a lányoknak. Mire végeztem Riley már az ebédlőben ücsörgött Harryvel. Leültem szembe velük, Zayn pedig mellém. Nem néztem senkire csak magam elé bámultam. Hirtelen Riley a konyhából szólt Harrynek a csajok meg kijöttek. Észre se vettem, hogy bementek. Kiabálásokat hallottunk de nem foglalkoztam velük. Volt elég gondom.

- Figyelj Nora én nagyon sajnálom - mondta Louis én pedig rákaptam a tekintetemet. Mindenki minket nézett én csak megráztam a fejemet.

- Nem megyek vele valami sokra. Tudom, hogy én vagyok most a gonosz aki elvette Riley szerelmét. Utálhatok, nem érdekel. De vannak érzéseim, nem vagyok egy szívtelen dög. Hibáztam, nem a jó emberbe szerettem bele. De lehetnétek elfogadhatóbbak is. Miért van az, hogy Niall az egyetlen aki elfogadta, és biztos vagyok benne, hogy ő se tartja helyesnek de próbálja elfogadni és nem ellenünk lenni! Ellentétben veletek, valahogy semmi közötök a dolgokhoz. Ez csak hármunkra tartozik és nem rátok. Ne viselkedjetek úgy mintha veletek történt volna meg, az égvilágon semmi közötök nincsen semmihez! - mondtam nyugodtan és felálltam nem törődve a meglepődött tekintetekkel. Elindultam a bejárati ajtóhoz. Muszáj volt haza mennem, nem maradhattam ott tovább...

*Riley*

Idegesen tördeltem az ujjaimat. Harry kocsijában ültem és próbáltam nyugodt képet vágni,de nagyon elegem volt már most. Kiderült,hogy Nora tényleg ott lesz,sőt tegnap óta Zaynnel volt. Felsóhajtottam,majd kifelé bámultam az ablakon.

-Ne izgulj már Rils. Nora nem fog megölni.

-Ja igazad van,lehet én fogom őt. De semmi baj nem lesz-nevettem fel gúnyosan.-Harry te sem gondolod komolyan,hogy botrány nélkül megússzuk ezt az estét!-csattantam fel idegesen.

-Pedig ezt gondolom. Rils holnap Nora elhúz Nate-tel és nyugi lesz.

-Nálam alszol majd ugye?

-Persze Dominó. Na de menjünk.

-Mi is lesz a kaja?-kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra. Közben kiszálltam az autóból. Kézen fogtam Harryt,majd sietve bementünk a házba.

-Sziasztok!-kiabált a képembe Niall,mire megráztam a fejem. Elmosolyodtam a kis csapaton,majd megölelgettem őket. Persze Zayn és Nora sehol sem volt.

-Na srácok mivel mérgeztek meg minket?-kérdezte Danie,mire mi lányok felnevettünk.

-Hé lányok! Most komolyan ilyennek gondoltok minket?-vigyorgott Zayn a lépcsőn lejőve Nora mellett. Felsóhajtottam,majd lesütött szemekkel elmotyogtam egy sziasztokot,majd az étkezőbe viharoztam Harryvel. Leültem és magam mellé lehúztam a barátomat is.

-Te menekülsz előlök? Te? Most komolyan Riley?-kérdezte szemrehányóan. Felsóhajtottam.

-Mit tehetnék? Annyira rossz belegondolni is,erre már most itt kell ülnöm és őket néznem. Azért talán mosolyognom nem kell hozzájuk…

-Sajnálom. Nem kellett volna elhoznom téged.-Hajtotta le a fejét.

-Ne már Harry! Ilyenkor nekem van bűntudatom mert elrontom a kedved. Nyugi megleszek csak ne hagyj itt kérlek-suttogtam,mert a többiek is bejöttek. Nora és Zayn leültek velünk szembe,míg Scar és Niall mellénk.

-Köszi-suttogtam a fülébe barátnőmnek,mire csak rám mosolygott.

-Na én segítek a lányoknak.-Néztem körbe a helyet foglaló fiúkon és Norán. Gyorsan kisiettem a konyhába.-Na mit csináljak? Mert ahogy látom a vendéglátóink eddig voltak udvariasak-mosolyogtam,de az utolsó mondatomat jó hangosan mondtam,hogy a többiek is meghallják.

-Hallottuk!-visított Lou,mire felnevettünk.

-Amúgy mi van veled és Harryvel?-kérdezte Eleanor mosolyogva. Segítettem neki a poharakat a tálcára pakolni és beleöntögetni az üdítőket.

Nem értettem miért kérdezi ezt,de nem is akartam,így szimplán vállat vontam.

-Na Riley mondd már el. Mit van veletek?-kérdezte Scarlett is.  Felsóhajtottam.

-Mi lenne? Miért kérdezitek ezt?

-Azt hallottuk,hogy tegnap megcsókolt…-vigyorgott El.

-Jézusom! Komolyan nem hiszem el,hogy már mindenki tudja. Noráék is?-kérdeztem idegesen.

-Szerintem igen…-húzta félre a száját Danie. Idegesen túrtam a hajamba,levettem a magassarkúm és idegesen kiabáltam el magam.

-Harry!-ordítottam.-Gyere ide különben mindjárt felpofozlak.

-Ne csináld Rils. Véletlenül tudtuk meg. Csak Norának mondta el meg hát Louisnak és tudod milyen Lou…

-Tudod,hogy a kisrépámnak mindig eljár a szája-védte Eleanor barátját,de én csak még idegesebb lettem.

-Mi a baj Dominó?-kérdezte Harry mosolyogva,de amint meglátott egyből nem mosolygott tovább.

-Ne hívj engem Dominónak! Ne hívj sehogy! Hogy képzelted? Normális vagy? Nem kellett volna elmondanod Louis-nak,sőt Norának meg végképp nem. Akkora egy idióta vagy! Én nem vagyok beléd szerelmes Harry! Most pedig mindenki azt hiszi,hogy veled akarom elfelejteni Zaynt! Akkora barom vagy! Elegem van az egészből…-ordítottam,majd elé lépve megakartam ütni,de elkapta a karomat és leszorította  a testem mellé.

-Szeretlek Riley és ezt már nem bírom tovább érted? Tudom,hogy nem a szakításotok után kellene elmondanom,de már nem bírom. Nem érted,hogy ez nekem nehéz?

-Én megértelek…-suttogtam.-Olyan nehéz,mint nekem végig nézni Noráékat. Sajnálom. Csak kiakadtam érted? Nem akartam,hogy bárki megtudja,hogy tegnap megcsókoltál. Tudtam,hogy szerelmes vagy belém. Tudtam és amikor megígértem,hogy boldoggá teszlek már rég tudtam…Én szeretlek,ha mellettem maradsz megadok bármit csak ne hagyj el,kérlek-suttogtam megtörten. Hangom halk volt és síros,de nem tudtam sírni. A torkom összeszorult és a mellkasom fájt,de nem bírtam sírni. Rettenetes érzés volt Harry válaszára várni. Felajánlottam amim még maradt,ha elutasít én nem bírom ki.

-Nem kell a szánalmad Rils. Ott leszek melletted mindig,nem kell megígérned nekem semmit.

-De te szenvedsz mellettem…-Néztem fel rá. Szemei szomorúan csillogtak,de arcán halvány mosoly játszott.

-Ha melettem vagy sosem fogok jobban szenvedni.

-De én…-sóhajtottam.-Tudom milyen Harry, egy idő után belefáradsz.

-Akkor majd szólok.

-És akkor megengeded,hogy boldoggá tegyelek?

-Ha már nem a bűntudat beszél belőled. Addig pedig barátok-mosolygott. Bólintottam. Adtam arcára egy puszit és megöleltem.-De addig sem akarom,hogy ha azt mondom szeretlek arra gondolj,hogy többet akarok. Menni fog?

-Harry nem érted? Bármit,ismétlem bármit megadnék azért,hogy mellettem maradj. Már csak te vagy nekem érted?

-Annyira szeretlek-puszilta meg a homlokom,eltolt magától,majd kézen fogott és visszamentünk a többiekhez. A lányok már ott ültek,a kaja az asztalon és csak ránk vártak. Nem vettem észre mikor osontak ki a lányok a konyhából,de hálásan pillantottam rájuk. Csak Nora hiányzott…