Múló szerelem-16.fejezet

Sziasztok. Rettentően sajnálom a kimaradást - Vivi -, csak én mert Flóra már két hónapja készen volt vele. Ma megírtam én is. Nem lett hosszú, de benne van aminek kell. Remélem így is tetszik. Jó olvasást!(:

*Riley*

Körbe néztem, de senki nem nézett a szemembe. Felsóhajtottam, majd Zaynre pillantottam, aki dacosan nézett a szemeimbe. Felsóhajtottam. Legszívesebben elfutottam volna, a szemei még mindig megbabonáztak, de már nem csillogott bennük a boldogság, mikor rám nézett. Nem ugyanazt érezte, mint én. Felsóhajtottam. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de még mindig csak mérges arcvonásait próbálta rendezni.

-Elegem van! Fogjátok fel végre, hogy nem szeretem Riley-t, s Nora erről nem tehet! Nem kéne mindenkinek megutálni! - ordított a képembe, majd mindenkin végignézve távozott. Meglepetten pislogtam. Nem értettem az előzményeket, de a magyarázat sem váratott magára sokat.

-Kicsit bunkók voltunk - magyarázta Louis. Megforgattam a szemeim.

-Nora is ezért tűnt el? - kérdeztem fáradtan. Tudtam, hogy nem úszom meg az estét balhé nélkül…

-Igen - suttogta lehajtott fejjel Eleanor, mire felpattantam a helyemről.

-Felmegyek beszélek Zaynnel, addig ha lehet próbáljátok elérni Norát.

-Mondd meg neki, hogy sajnáljuk-kiabáltak utánam, de én csak egy sóhajjal indultam a fiú szobájába. A tokomban dobogott a szívem, izzadt a tenyerem, s a víz is levert, de nem hátrálhattam meg. Ennyit én is megtehetek még ha egyikőjük sem érdemelte ki. Itt egyedül a többieket sajnáltam, ezért is volt bennem az a tudat, hogy most ha felmegyek biztosítanom kell arról Zaynt, hogy támogatom a nővéremmel a kapcsolatát. Már magamban is kimondva szörnyű érzés kerített hatalmába, nem tudtam elképzelni mi lesz ha ezt hangosan is ki kell nyögnöm.

Felsóhajtottam, majd benyitottam az ismerős szobába. Minden a szőnyegen volt, a polcok tartalma is lent volt található.

-Nem lett volna szabad ennyire felkapnod a vizet - suttogtam az ágyon fekvő fiúnak. Rám sem nézett. Leültem mellé, majd a kezemet az övébe csúsztattam, s melléfeküdtem.

-Nem lenne szabad itt lenned. El kellene menned.

-Beszélgessünk - suttogtam halkan. A szemeim már könnyesek voltak, de felé fordultam és az ujjaival kezdtem el játszani. - Tudnod kell, hogy bármennyire is megbántottatok, szurkolok nektek. Nem tudom mennyire illetek össze, de ha szerinted jobb Nora, mint én akkor hajrá! Zayn én nem akarom, hogy miattam szenvedj! Legyetek boldogok csak engem felejtsetek el örökre, kérlek. Ne hívjatok olyan helyre ahol bájolognom kell, ne szervezzetek közös programokat, ne akarjatok jóban lenni velem. Menjetek el mellettem egy sziával, s érezzétek magatokat jól.

-Rils - sóhajtott. Felém fordult, tenyerét az arcomra simította, s hüvelykujjával elkezdte simogatni azt.  Halkan felsóhajtottam és becsuktam a szemeimet. Élveztem, hogy a keze az enyémben van, hogy teste közel van az enyémhez, hogy ujja az én arcomat simítja…Élveztem.

-Ne Zayn! - motyogtam. A könnyeim már majdnem kibuggyantak, de tartottam magam.  -  Hagyj békén. Én ezt nem bírom- suttogtam, s a könnyeim végig folytak arcomon, beleütközve Zayn kézfejébe.

-Ne sírj Rils…

-Mit tehetnék? Mondd mit kéne tennem? Végignézem, hogy együtt vagy a nővéremmel, elfogadom, hogy nem szeretsz; elfogadom, hogy egyikőtök sem volt rám figyelemmel, de nem kérheted, hogy legyek a barátod, hogy hunyjak szemet az egész eset felett. - Néztem rá sírva, majd megszorítottam a kezét, s elengedtem. Felkeltem mellőle, s rá pillantva utolsónak elindultam ki a szobából. Az ajtóból visszanéztem rá. Ott feküdt, engem nézett könnyes szemekkel. - Szeretlek - suttogtam megtörten, majd kirohantam onnan, le a lépcsőn. Az előszobába magamra rángattam a cuccaimat, s kirohantam onnan. Nem törődtem a kérdő tekintetekkel, sem az utánam kiabáló barátaimmal, csak futottam és futottam hazafelé…

*Nora*

Reggel kávét iszogatva ültem és néztem magam elé, tegnap este miután haza jöttem eléggé idegesen feküdtem le aludni. Ebből következik az, hogy nem aludtam az éjjel semmit, de nem csak ezért. Azért is, mert állandóan csörgött a telefonom. Hol Zayn, hol Louis vagy éppen Niall hívott. Egyikőjük hívására se válaszoltam. Egyszerűen nem volt kedvem beszélni velük. De megbántam, hogy jelenetet rendeztem és hisztiztem. Elég hülyén búcsúztam el Zayntől. Ezért pedig bűntudatom volt. Elég bonyolult vagyok. Éppen a mosogatóba raktam be a bögrémet amikor megjelent Riley. Nem szólt semmit csak elővett egy tálat öntött bele tejet, müzlit és elkezdett enni. Hirtelen rám kapta a tekintetét és sóhajtott egy nagyot.

- Nem szívesen mondom ezt Nora,de hívd már fel! - mondta morcosan. - Miután úgy elrohantál összeveszett mindenkivel, aztán nem lehetett hozzá szólni, csak ült és cigizett.

- Mi? - azt hiszem annyira megdöbbentem, hogy eltátottam a számat. Nem vártam meg a válaszát rögtön bementem a nappaliba és lehuppantam az egyik fotelra. Kivettem a zsebemből a telefont és azonnal tárcsáztam. Riley ébreszted rá, hogy mekkora hülye vagyok. Megbántottam azt, akit nem akartam. Nem mehettem el úgy, hogy nem beszélek vele.

- Igen? - hallottam meg a fáradt és rekedt hangját. Becsuktam a szememet. Nem tudtam mit mondjak neki.

- Annyira sajnálom, Zayn. Elbasztam, túlreagáltam a dolgokat - szusszantottam kétségbeesve. - Egyszerűen csak elegem volt már.

- Nem haragszom - hallottam halk hangját. Ez a hang kárpótolt,nem érdekelt ha egyedül maradok, nem érdekelt semmi se. Csak vele akartam lenni senki mással, Nate soha lesz úgy a szívem része mint Ő. - Mikor mész?

- Nemsokára indulok a reptérre - motyogtam, annyira nem akartam menni. Itt akartam maradni vele. El se tudtunk búcsúzni. Persze miattam.

- Vigyázz magadra - mondta, én pedig majdnem elsírtam magam. Boldog voltam, de féltem is. Mi van ha elmegyek valami olyan fog történni amit nem fogunk kibírni? Egyikünk se...?

***                                    

                                            

Éppen az övemet kötöttem be, mert megkezdtük a leszállást. Egész úton nem szóltam Nate-hez, zenét hallgattam vagy a tanársegéddel beszélgettem aki elkísért minket. A hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Muszáj lesz beszélnem Nate-el, minél hamarabb. Felálltam a helyemről és elkezdtem leszállni a gépről. Felszedtük a csomagjainkat és egy taxival elindultunk a szállodába. Ez egy nemzetközi rajzverseny, ami egész héten át tart. A szálloda báltermében lesznek a versenyek így értelemszerűen minden pár a szállodába van. Kiszálltam és nagy szemekkel bámultam a hotelra. Oké, hogy ez egy neves verseny, de a Hilton nem túlzás kicsit? Vállat vonva léptem be az ajtón és azonnal a recepció felé vettük az irányt.  Thomas-a tanár segédünk, aki most első éves az egyetemen-kedvesen üdvözölte a recepcióban álldogáló férfit, bemutatkozott és elkérte a szobakulcsainkat,és ezt mind franciául. Az első emeleten kaptunk szobákat, Thomas és Nate egy szobában lesznek, de én egy másik iskolából jött csajjal! Semmi kedvem nem volt egy idegen csajjal osztozni egy hétig a szobán. De hát nem tehettem semmit se. A liftből kiszállva rögtön a szobám felé vettem az irányt és egyszerűen belöktem, mivel nem volt zárva. Egy szőkés barna hajú lány állt az ablak alatti ajtón és a táskájában keresett valamit. Hirtelen felnézett rám én pedig próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

- Hello - köszöntem neki és a másik ágyra dobtam a cuccaimat. Nem voltam kedves, de semmi kedvem nem volt jó pofizni.

- Sasha Pierse - lépett közelebb és kedvesen kezet nyújtott.

- Nora Hayden - fogadtam el és kezet ráztam vele. Elmosolyodott és tetőtől talpig végigmért.

- Most már tudom miért voltál olyan ismerős - húzta fel a szemöldökét gúnyosan. Vajon miért nem szimpatikus ez a csaj? - Zayn Malik, mi?

- Mi van? - szaladt fel a szemöldököm és hitetlenkedve bámultam a csajra.

- Nagy hal, jó fogás - nevetett és megigazította a haját. - De azért a húgodtól elvenni a pasiját, na mindegy.

- Azt hiszem ehhez semmi közöd - vontam meg a vállam és már szabadulni akartam. Remek lesz ez az egy hét,érzem.

- Lehet, de az egész világ tudja. Mindenki erről beszél! - csattant fel, aztán kopogtak az ajtón és mintha mi sem történt volna nyitotta ki.

- Norát keresem... - hallottam meg Nate hangját, basszus ez is jókor állít be...

- Sasha vagyok - hallottam meg a mézes-mázos hangját. - Bent van, a pasija vagy?

- Ja - mondta Nate mire bejött a szobába. Sasha épp nyitotta volna a száját, de megelőztem.

- Beszélnünk kell - mondtam és felé fordultam.

- Tudom - bólintott. Feszengve néztem körbe de Sashat, nem érdekelte túlzottan, hogy ez nem tartozik rá, úgy nézett mintha a moziba lenne. - Várom a magyarázatot miért voltál vele tegnap egész nap!

- Nem erről, nála voltam és kész! - csattantam fel és most már nem érdekelt, hogy az a Miss picsa minket bámul. - Elegem van Nate, utálom ezt az egészet! Nem bírom már megjátszani magamat. Nem szeretlek, ez így nem állapot.

- Te most kiakarsz dobni? - emelte fel a hangját én pedig dühösen méregettem.

- Igen! - ordítottam és közelebb lépkedtem hozzá. - Soha se szerettelek, csak kihasználtalak, hogy elfelejtsem. De nem ért semmit. Sajnálom...

- Ne, hogy bocsánatot kérj! Csak érteném miben jobb az a kis popsztár mint én...

- Ez egyszerű - lépett közénk Sasha és elvigyorodott. - Híres, te meg nem! Pénze van, amíg szerintem neked nincs annyi. Jó pasi, mondjuk te is. De Nora meg se érdemel.

- He? - szólaltam meg értelmesen és dühösen ott hagytam azt a két idiótát. Leadtam a szobakulcsomat és kiléptem a szabadba. Egy kő esett le a szívemről. Rég meg kellett volna tennem. Sokkal jobb ez így mindenkinek, de főleg nekem. Hirtelen felindulásból megkérdeztem egy járókelőt, hogy hol találok egy fodrászatot. Miután elnavigált sietős léptekkel indultam a legközelebbi felé. Besétáltam és egy fiatal lány jött oda hozzám.

- Mit szeretnél? - mosolygott mikor leültettet a székre.

- Drasztikus változást - hadartam. - Vágjunk belőle, unalmas már a hosszú barna. Valami rikító, elütő színt. De ne szőkét!

- Pasi? - kérdezte mosolyogva mire én megráztam a fejem.

- Kettő is - mondtam és elkezdtem neki mesélni, amíg ő a hajammal foglalkozott.