Múló szerelem-17.fejezet

Jó olvasást!(:

*Nora*

Boldogan és újult erővel léptem ki a fodrásztól. Imádtam az új hajamat. Tetszett, hogy csak a vállamig ér és ez az új vörös szín valami fenséges. Azt hiszem ez a haj jobban illik hozzám. Jobban megmutatja az embereknek, hogy milyen is vagyok valójában.

Párizs utcáit járva döbbentem rá arra, hogy nagyon csúnyán elrontottam otthon a dolgokat. Elsősorban elhanyagoltam Faraht és a saját gondjaimmal voltam elfoglalva pedig biztos neki is voltak, ő mégis ott volt velem és segített ha tudod, de mégis teljesen kizártam. Akkor ott van anya, akivel nem törődtem eleget, pedig most lett volna szűksége rám. A sulival se foglalkoztam eleget és becsúszott egy-két rossz jegy is. De talán a legfontosabb amit elcsesztem az Riley, azt az embert bántottam és veszítettem el akit nem kellett volna. Akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Akivel annyiszor sírtam és nevettem. Aki ha kellett fogta a kezemet, ez így volt fordítva is. Ő nem csak a testvérem volt, a lelkitársam, a legjobb barátnőm, a támaszom. Az életemben a legfontosabb ember. De mégis elvettem tőle Zaynt és hátba támadtam. Soha életembe nem utáltam még magamat ennyire mint abban a pillanatba. Azt hiszem soha se fogok megbocsátani magamnak. Ennyi hibát már nem lehet elkövetni amit én elkövettem az emberiség ellen. Leültem egy padra, egyenesen az Eiffel torony nézett vissza rám. Elmosolyodtam és letöröltem a előbuggyanni készülő könnyeimet. Haza megyek megpróbálom rendbe szedni az életemet, első sorban Zaynnel kell mindent elrendeznem és utána mindent sorba. Nem ülhetek tétlenül és várhatom a csodát. Ki kell ásnom magam a gödörből amibe saját magamat temettem bele. Hihetetlen, hogy pár hét alatt tönkre ment az életem. Soha se hittem volna, hogy ennyire rossz lesz. Amikor tönkre ment a családom és apám bejelentette, hogy elköltözik azt hittem az volt életem legnehezebb időszaka, de tévedtem. Most van az, mert azt hiszem tényleg egyedül maradtam és ha nem cselekszek ezek az emberek nem lesznek újra az életem részei. Elkezdett a zsebembe lévő BlackBerry rezegni, én pedig nehezen kivettem, ahogy megláttam a hívót elmosolyodtam és felvettem a telefont.

- Szia. - szóltam bele mosolyogva.

- Szia. - hallottam meg a hangját és hiába volt messze tőlem akkor is úgy éreztem, hogy itt van velem. Ha közvetlenül nem is, de a szívembe velem van. - Jól vagy?

- Igen. - sóhajtottam. - Szakítottam vele.

- Jó. - mondta, nem kezdett el hencegni, hogy ő nyert, inkább halkan magában vázolta a helyzetet. - Oda megyek.

- Mi? Miért? Nem kell. - hadakoztam azonnal.

- Miért nem akarod, hogy oda menjek Nora? Talán hazudsz és nem is szakítottál vele? - kérdezte felháborodottan, én pedig egy hatalmas pofont adtam magamnak képzeletben.

- Nem erről van szó. De ott vannak a fiúk, a zene. Stúdióztok, koncertek és interjúk várnak rád. Nem rángathatlak el. Kötelességed van, Zayn. Egy hét múlva megyek és akkor már tényleg veled lehetek. Nem szeretném, hogy miattam utazgass fölöslegesen. - mondtam, tényleg így gondoltam. Mindennél jobban látni akarom, de van fontosabb dolga is. - Hidd el látni akarlak, de ki fogom bírni.

- Elég rossz kifogás ez nem gondolod? - kérdezte, hallottam a hangjában a vádat. Vádlott engem, csak azt nem értettem, hogy miért.

- Most meg komolyan mi a bajod? - kérdeztem felháborodottan.

- Az, hogy látni akarlak! Még se engedett, de tudod mit?! Nem érdekel mikor jössz haza, felejtsd el, hogy létezem. El se kezdődött de máris vége van mindennek. Mert rohadtul elegem van abból, hogy nem tudod eldönteni ki kell neked.

- De eltudom, már döntöttem. De jó legyen így ha ezt akarod. Szia. - suttogtam és kinyomtam a telefont. Most már nem érdekelt semmi se. Nem gátoltam meg a könnyeimet, hagytam hadd folyjanak végig az arcomon. Üresnek éreztem magam, szívtelennek. Elővettem az ipodomat és a Linkin Park Numb című dalát kezdtem üvöltetni. Minden sora a szívemig hatolt, annyira igaznak éreztem abban a pillanatban. Chester hangja még jobban elzsibbasztott. Nem éreztem semmit, csak az űrt ami a bensőmbe tátongott.

"Érzéketlenné váltam. Téged sem érezlek. Megpróbáltam megfelelni. Most már sokkal óvatosabb leszek. Ez lettem. Minden, amit te akartál. Ez több nálam. De kevesebb nálad." A refrén sorai annyira illettek most ide. Halkan dúdoltam, közben még jobban sírtam. Kiadtam magamból a feszültséget. Hirtelen felnéztem és egy srácot pillantottam meg. Érdeklődve tekintet rám, barna szemei barátságosan csillogtak. Kivettem a fülemből a headsetet. Leült mellém és úgy folytatta tovább a nézésemet.

- Miért sír egy ilyen szép lány, egy ilyen szép napon? - kérdezte enyhe akcentussal. Nem francia volt, de nem is angol.

- Nem vagyok szép és nekem nem szép ez a nap. - mondtam neki halvány mosollyal az arcomon.

- Hidd el az vagy. - mosolygott kedvesen. - Ha meg engeded nekem, akkor csodálatossá teszem a napodat!

- Miért kéne bele mennem? - kérdeztem halkan, de a szívemben még mindig ott volt az a nyomasztó érzés. Még mindig azt éreztem, hogy egy senki vagyok...

- Párizsban vagyunk, a világ egyik legcsodálatosabb városában és szerintem egy pasi miatt nincs jó kedved. - rázta a fejét mire halványan elmosolyodtam és felálltam. Érdeklődve nézett én pedig csak biccentettem, hogy kövessen és elkezdtünk sétálni.

- Mi a neved? - kérdezte kedvesen.

- Nora, Nora Hayden. - feleltem halkan és imádkoztam, hogy ne tudja ki vagyok.

- Eric Saade. - felelte lazán, én pedig már tudtam miért volt annyira ismerős.

- Svéd popsztár. - jegyeztem meg enyhe éllel a hangomban.

- Nem szereted a svédeket? Vagy a popsztárokat?

- Svédekkel nincs bajom, mindig elakartam oda jutni. - ez igaz volt, mindig is érdekelt az a ország. Úgy gondolom jó hely lehet és ha az összes pasi ilyen ott akkor megyek. De úristen! Én nem gondolhatok ilyenekre. Mármint, nincsen barátom, csak egy srác akiért megveszek... - Inkább a popsztárokkal vannak gondok.

- Mesélj. - mondta bátorítóan.

- One Direction, nem tudom mennyire ismerős. - kezdtem mire bólintott jelezve, tudja kik ők. - Az egyik tagja Zayn, a húgom barátja volt, egészen addig míg egymásba nem szerettünk volna és feküdtünk volna le egymással. Szakítottak. Miattam. De én idő közben összejöttem egy másik sráccal, akivel ma szakítottam miatta. De ma összevesztem Zaynnel, mert szerinte nem akarok vele lenni. Fáj és nem tudom, mivel tudnám visszaadni neki.

- Én igen. - mondta és egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Érdeklődve néztem rá mire, nevetve megrázta a fejét. Kézen fogott. Az Eiffel torony előtt megállt és egy járó kellőnek oda adta a telefonját. Mellém állt és vigyorba vágta magát. Én is így tettem és vártam, hogy a fazon megcsinálja a képet. Miután elkészült visszaadta a telefont és Eric azonnal átküldte az én telefonomra. Aztán elvette tőlem és elküldte a képet sms-ben... Zaynek. De nem is ez volt a baj, hanem az üzenet amit írt: Remélem jól érzed magad, én imádom Párizst! Eszméletlen hely, a legjobb a világon! xoxo, Nora. Hitetlenkedve néztem rá és hagytam, hogy elküldje. De később jöttem rá, hogy ezzel egy lavinát indíthatok el.

*Riley*

-Harry kérlek! - nyafogtam vagy ezredére a kanapén terpeszkedő zöldszemű barátomnak, de ő csak vigyorogva, csillogó szemekkel nézett engem, s mutogatta a jobb arcféltekét.  - Azt lesheted Styles, hogy én puszit osztogatok csak azért, hogy oda férjek a saját kanapémra.

-Komolyan Dominó te kész vagy! Mi lenne amúgy, ha ma este te aludnál nálam? Mármint a One Direction házban, a lányok is ott lesznek a héten.

-Ma nem akarok már elmenni, de holnap örömmel megyek, ha megígéred, hogy sütsz velem virágos muffint!

-Minek? Niall úgy is felzabálja - nevetett. Felsóhajtottam, de én is igazat adva neki elnevettem magam.  - De azért  gyere ide! - Tárta szét karjait, mire mosolyogva huppantam az idő közben felült barátom ölébe. Kényelmesen befészkeltem magam, majd megvártam míg neki is az lesz, s utána kicsit hátra fordítottam a fejem, felé. Arcán halvány mosoly játszott, de szemei nem csillogtak, majd az arcáról is eltűnt minden jó kedv. Hirtelen az arcomra kapta a tekintetét, s kezeit lefejtette a derekamról. Értetlenül néztem rá, majd belegondoltam az előbbi helyzetbe és sóhajtva fordultam meg, vele szembe.

-Neked ez kellemetlen igaz? Így, hogy tudom még jobban, ugye? Harry én ezt nem akarom! Nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy szenvedj. Mi lenne ha hazamennél? Egyedül is elleszek, s holnap anya is hazajön. Nem kell őrizned, megleszek.

-Fejezd be! - parancsolt rám erélyesen, majd csak azt vettem észre, hogy ajkai az enyémeken vannak, s szenvedélyesen csókolják le rólam a maradék piros rúzsom - ami azért volt rajtam, mert bent voltam anyunál.  Eszeveszettül édes ajkai csak úgy tépték az enyémeket, míg kezei már a csupasz derekam szorították. Nem tudtam mit tenni, engedtem a körbe ölelő érzésnek, ami lassan elbűvölt, s egyre jobban élveztem. Karjaimat nyaka köré fontam, de ujjaim már a hajában jártak, mikor ő a pólómtól szabadított meg. Felsóhajtottam, mikor elhajolt tőlem, hogy megszabaduljunk a felsőinktől. Szemlesütve, karjaimat mellem köré húzva ültem az ölében. Idegesen pillantottam fel rá. Már pizsamában voltam, s az nálam egy nagypóló, bugyi összeállítás, de most kivételesen volt egy rövidnaci is rajtam.  - Gyönyörű vagy Rils, nem kell szégyenkezned, annyira csábító vagy… - suttogta a szemembe nézve, miközben a kezeit rásimította az enyémekre, s szépen lassan elkezdte azokat elhúzni a felsőtestem elől.  Én csak az arcát kémleltem közben, ami mosolygott, elégedettséget tükrözött.

Közelebb hajolt hozzám, s ajkait a nyakamra tapasztotta, majd ott kezdett el érzéki csókokat adogatni fedetlen bőrömre és onnan csak egyre haladt lefelé. Én csak szótlanul, lehunyt szemekkel, hátradöntött fejjel élveztem a kényeztetését, de közben próbáltam uralkodni magamon, hogy ne nyögjek fel, de ez abban a pillanatban megcáfolódott, mikor egyik kezével mellembe markolt, majd ajkaival is letért a másikhoz. Hangosan felnyögtem, majd nem bírva tovább, taszítottam egyet Harry mellkasán, így alattam fekve kötött ki. 

-Ne szórakozz velem Styles! -  morogtam a fülébe. Fülcimpájába belekaptam egy picit a fogaimmal, de át is tértem ajkaira. Egyre jobban csábított azaz érzés mikor Harry ajkai az enyémeket kényeztetik, bár tudtam, hogy nem lenne szabad, mégis rettentően élveztem.

Már csak egy bugyi volt rajtam, míg Harry-n egy bokszer mikor kellemes simogatásába, édes csókjába a csengő hangos, rikácsoló hangja megszólalt. Idegesen váltam el ajkaitól és ültem fel az ölében.  Rápillantottam, de ő csak megforgatta szemeit, majd kezeit felvezette a derekamról a hátamra, s ismét magára húzott egy édes csókra. De a csengő nem akarta abbahagyni a rikácsolást, így egy hangos nyögés után felkeltem róla, majd magamra kapva a pólóját elszaladtam az ajtóig. Kitártam azt a látogatóm előtt, de ő is és én is megszeppenve bámultuk egymást. Nem  számítottam a látogatására, és pont ilyenkor nem. Nem volt alkalmas.

-Mit akarsz? - kérdeztem idegesen.

-Ki van itt? Ki az a féreg Riley? - kérdezte dühösen. Megmerevedve néztem rá, majd mikor leesett a tantusz mit mondott, az agyvizem is feljebb kúszott.

-Először is mi a francot keresel te itt Zayn? Másodszor pedig rohadtul semmi közöd nincs ahhoz, hogy kivel töltöm az éjszakáimat! Azt teszek amit akarok, szabad és független vagyok. Neked az életem részének sem kell lenned, ezt azt hiszem megtárgyaltuk.

-Ezt te mondtad - morogta, s próbált beljebb lépni, de én az útját álltam.

-Te pedig nem tiltakoztál ellene, szóval mondd miért jöttél, majd menj el.

-Noráról akartam veled beszélni és fogok is, ha végre beengedsz.

-Nem alkalmas Zayn. Menj el, holnap átmegyek és megbeszéljük.

-Ki az Rils? -  kérdezte halkan, a szemembe nézve. Felsóhajtottam, majd megráztam a fejem.

-Akkor még sem szeretsz annyira, mint mondtad.

-Na jó idefigyelj te idióta nagy marha! Elegem van belőled, de olyan szinten, hogy legszívesebben felképelnélek itt és most. De tudod mit? Ezt sem érdemled meg! Leszarom, hogy a csajod húga vagyok és itt jönne a kedves segítőkész pasija megmenteni az alattomos pasiktól, csak a mi történetünkben az a gáz, hogy a gonosz farkas te vagy! Szóval fogd az apai ösztöneidet és dugd fel magadnak! - Megszeppenve nézett rám, majd arcát egyre jobban elöntötte a düh, s engem arrébb taszigálva az útból lépkedett a nappaliba, így én is utána siettem.

Kettőt pislogni sem volt időm mikor utol értem. Harry alsónadrágban állt Zayn előtt. Mind a ketten mérgesen álltak ott. 

-El ne kezdjétek! Zayn tűnj el, kérlek - kértem erélyesen, de ők csak rám pillantottak, majd ismét egymásra.

-Te szemét féreg! Az még rendben, hogy tetszik neked a csajom, de még a képembe is hazudsz! - sziszegte Zayn barátja képébe. Elképedve néztem rá. 

-Nem a csajod. Te csaltad meg és bármennyire is szemétség már régebb óta szeretem, mint te! Csak a különbség kettőnk között, hogy miattam még sosem sírt.

-Nem gondolod, hogy tiszteletben tarthatnád az exem? -  kérdezte kicsit normálisabban Zayn. Pislogva lestem őket. Nem akartam beleszólni, ez az ő dolguk, de rettentően irritált, hogy miattam vesztek össze.

-Nem tehetek erről.

-Ahogy én sem arról, hogy Norát szeretem, s Riley miattam sírt.

-Öregem arról tehetsz. Már amikor együtt voltatok szenvedett. Mindig veszekedtél vele. Emlékszel?

-Igen, de nem volt olyan, mint régen.

-Ezt nem tudnád neki elmondani?

-De - sóhajtott Zayn, majd felém fordult. Harry bólintott egyet, majd beosont a szobámba. - Sajnálom. Rettentően sajnálom Rils. Az összes idióta hülyeségem, a bunkó szavaim, hogy megcsaltalak, hogy beléd gázoltam, hogy megakartalak változtatni. Minden egyes dolgot. Nem akartalak megbántani, egyszerűen csak beleszerettem Norába. Sosem éreztem még ilyet, sosem volt jó ennyire még semmi. Mégis most pocsékul érzem magam. Miattad, Harry miatt és Nora miatt is. Elszúrtam és sajnálom.

-Megbocsátok, de nem felejtek.