Díj^.^

Köszönjük wonderworld :)

Küldjük:

Vankó Bianka
Flame
Nathalie

Szeretlek ezt tudnod kell!-2. fejezet

*Kira*

Kicsit már aggódtam mert már vagy fél órája nem jött haza drága húgocskám és abban a szatyorban van a fűszer keverékek. Közben felszeleteltem az összes zöldséget és kibontottam az üveg bort. Elkezdtem kortyolgatni a vörös nedűből. Amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó.
-Meg jöttem. – kiabált be a konyhába Zoe.
-Na végre. – mondtam neki és kiléptem az előszobába. Sokkoltan álltam ott és azt vettem észre, hogy az egyik srác a boltból vele van. Azt hiszem Taylor.
-Szia Kira. – mondta mosolyogva a srác. Hát nem hiszem el ez nem a húgom… Én szoktam ilyen lenni.
-Helló. – mondtam hanyagul. – Azt hittem Húgi, hogy már soha se érsz haza. Már aggódtam.
-Jól van már. – nyafogta Zoe. Lerakta a Konyha pultra a szatyort. – De még Jessicát ki kell vinnem.
-Ha már ketten vagytok Charliet is kiviszitek? – néztem rá boci szemekkel.
-Persze. – morgott Zoe. Megkereste Char kék pórázát és felrakta rá. Taylor kezébe nyomta a pórázt.
-Köszönöm. – mosolyogtam hálásan. – Mire haza jössz kész lesz a vacsora.
-Most olyan voltál mint egy aggódó anyuka. – forgatta meg szemeit. – Sietek. Szeretlek Kira.
-Én is. – öleltem magamhoz húgomat. Ez a pillanat olyan érzelgős volt. Taylor mosolyogva nézte végig a mi búcsúzkodásunkat és elindultak. Folytattam a vacsora készítést. Közben bekapcsoltam egy kis zenét. És táncolva főztem tovább. Az egész lakást incsiklandó illatok lepték el. Ritkán szokta a lakást ellepni a vacsora illata. Szerettem ezt az érzést. Ettől az illattól lett igazán otthonos a lakás. Miután késznek tituláltam a vacsorát megterítettem és a zöld nappaliba beléptem. Kikapcsoltam a zenét és bekapcsoltam a tévét. Unottan kapcsolgattam hiszen semmi normális filmet nem adtak. Ezért elindultam a fürdő felé. Lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. Fel vettem a régi közép iskolai pólómat.
-Itt is vagyok. – mondta mosolyogva Zoe.
-Szia. Kész a vacsi. – indultam el az asztal felé és leültünk. A vacsora felét csendben töltöttük el amikor is Zoe megszólalt.
-Kira, ugye tudod, hogy az a Jay igazság szerint Jackson Rathbone a színész? – emelte rám kíváncsi tekintetét. Szóval ezért volt olyan ismerős.
-És akkor mi van? Úgy sem látom többet. – Legyintettem.
-Szóval ezzel lezártad ezt a témát? – nevettet.
-Igen. – mosolyogtam. Miután megvacsoráztunk össze pakoltam és rávettem Zoet, hogy mosogasson el. Bebújtam a meleg ágyikómba és a plafont bámultam. A boltos jeleneten gondolkoztam. Más lány ha meglátott volna négyen olyan félistent akkor elkezd olvadozni, persze én kioktattam őket. De azt nem tudtam elfelejteni, hogy azt mondta biztosan van pasim. Miből gondolja ezt? Hirtelen felálltam és beszaladtam Zo szobájába.
-Húgi… - suttogtam halkan.
-Mi van? – nyöszörgött.
-Mondtak rólam valamit a fiúk? – kérdeztem félve.
-Elkérték a számodat én megadtam, de egyébként különösebben semmit. – mondta fáradtan.
-Értem. – sóhajtottam. Fel álltam és indultam volna vissza szobámba.
-Kira várj. – mondta halkan. – De Kellannek nyilvánvaló rettenetesen bejössz.
-Fogadjunk ő kérte el a számomat? – nevettem fel. Vissza bújtam húgom mellé.
-Ühüm. – bólogatott. Együtt aludtunk el mint régen. Kis korunkban mindig át mentünk egymáshoz ha féltünk. Most nem félt egyikünk se. De mind a ketten éreztük, hogy ezek a fiúk nem lesznek közömbösek számunkra.
Reggel fáradtan és gyűrötten keltünk fel. Elindultunk mind a ketten a fürdő felé. Persze Zoe jutott be előbb. Én durcásan indultam a szobámba. Egy fekete pólót és egy sima farmert vettem fel egy fekete magas sarkúval. Tele raktam kezeimet karkötővel. Hullámos hajamat kiengedve hagytam. Alapozót kentem fel arcomra, egy kicsi pirosítót és szem ceruzával húztam ki barna szemeimet. Miután kimentem megláttam Zoét. Egy barna cső nadrágot és egy kék pólót viselt. Kék szemeit fekete és ezüst tussal emelte ki. Én gyorsan megettem egy almát Zo pedig egy müzlit. Aztán indultunk is. Zoet kiraktam a sulinál ahol már Mira várta. Meg vártam míg belépnek az iskola épületébe aztán már szálltam is Los Angeles utain. Mivel az iskolától csak 10 percre van az iroda hamar beértem. A L.A-i Seventeen magazinnál vagyok stylest. Ma egy fotózás lesz. Bementem a ruhákhoz és össze szedtem minél szebb darabokat. Főként Marc Jacobsot választottam. Elindultam a stúdióba ahol már a sok ember szaladgált.
-Szia Csajszi. – adott két puszit Maria a fotós.
-Szia. – aztán indultam el az öltözőkhöz. Bekopogtam az egyikbe. Ahol egy barna hajú lányt sminkeltek. A lány hátra fordult és barátságosan mosolygott.
-Szia. – mondta kedvesen. – Ashley Green vagyok.
-Kira Smith. - mosolyogtam rá barátságosan. – Én vagyok a stylest. Én foglak fel öltöztetni. Amíg a sminkével végeztek sokat beszélgetünk. Elmesélte, hogy mostanában nagyon sok ilyen fotózásra megy. Én meséltem neki Zoeról. De azon a tényen nem tudtam el siklani, hogy ő ismeri a fiúkat. Ezért próbáltam nem szóba hozni őket…
-Jaj képzeld, ma reggel elmentem kávézni pár kollégámmal. És a fiúk elmesélték, hogy tegnap egy lány a boltban kioktatta őket. – nevettet fel Ashley. Én ezen önkéntlenül is elpirultam amit ő is észre vett.
-Valami baj van? – kérdezte hirtelen.
-Nem. Csak… - habogtam össze vissza. – Csak.. csak…

*Zoe*

Nagy nevetések közepette haza értünk. Egyszerűen Taylor annyi hülyeséget tudott össze hordani,hogy meg kellett állnom nevetni.
Ő ilyenkor elvigyorodott,és húzott maga után mint ha tudná merre lakom.
Otthon Kira megkért minket,hogy vigyük ki Charlie-t a parkba ha már ketten vagyunk,így elindultunk.
-Eszünk egy fagyit?-mosolygott rám,és megfogta a kezem,majd megállított a bácsi előtt.
-Csókolom.-kuncogtam. -Szeretnék egy csokit,és egy dinnyét.-mosolyogtam angyalian.-De édes tölcsérbe kérném,és eper öntettel.
-Tessék Angyalkám.-adta a kezembe.
-Köszönöm Bácsi.-ringatóztam,és belenyaltam a fagyimba. Taylor már majdnem röhögött a viselkedésemen,de ameddig nem kapta meg a fagyit próbálta türtőztetni magát.
De amint elértünk egy padhoz egyből kitört belőle,és a könnyeit törölgette.
-De édes voltál. Csókolom mi?-vigyorgott.
-Ha már egyszer fagyit eszek akkor had legyek kislány.-böktem mellkasára.
-Megértettem.-fogta meg a kezem.
-El kéne engedni egy kicsit a kutyusokat.-húztam ki kezem övéből,és megsimogattam Jass buksiját.
Ő szó nélkül feállt,és elengedte Carlie-t,majd én is Jesst. És már a közelünkbe sem voltak. Megfogtam a két pórázt,és elindultunk a kutyák felé.
Nagyban játszottak amikor egy kislány jött oda elénk,és bámulta nagy szemekkel Taylort.
-Jacob..-suttogta,és arcán egy bátortalan mosoly bujkált. Tayre kaptam a tekintettem aki épp szemét forgatva guggolt le a kislányhoz,és adott arcára egy puszit. A kislány erre halkan felsíkitott. Én csak értetlenül néztem rájuk. Most mi van?
-Szia. Hogy hívnak?-mosolygott a lányra.
-Lilynek...-suttogta,és megölelte. Annyira aranyos volt Lily,de még mindig nem értettem mi van most.
-Hol írjam alá?-vett elő egy filcet a zsebéből Tay. Lily a pólójára mutatott,majd meg is kapta az alá írását. Ugrándozva köszönt el tőlünk,és ment vissza a mamájához.
-Ez mi volt?-néztem hülyén.
-Most komolyan nem tudod?
-Ő nem. Tudnom kéne?
-Olvasol te egyáltalán újságot vagy híreket? Filmekkel hogy állsz?
-Szoktam filmet nézni,de az újság és a hírekkel bajban vagyok. Ritka amit elolvasok. Mert?
-Szóval a nevem nem mondd semmit?
-Nem.-vágtam rá,és vártam,hogy kinyögje mi ennek a lényege.
-Színész vagyok Zoe. Valószínű holnap már a címlapokon virítunk mint az új álompár.
-Mi?-hangom két oktávval feljebb csúszott.-Ezt nem hiszem el. Na szép. Eléggé lemaradtam akkor a filmekkel. Na persze ne érts félre,de én azt nézem amit a hülye nővérem. Milyen filmről is maradtam le?
-Twilight.
-Most már értem én miért voltál ismerős még az elején. De magamnak sem említettem meg,hogy az vagy. Hiszen soha nem láttalak élőben. -kuncogtam.
-Legközelebb úgy mutatkozom be,hogy színész vagyok.-nevetett.
-Más már sikítozna ha meglátna. Bocs csak én vagyok ilyen. Amúgy láttam az 1. részét. A 2. részből csak az első felét. De amúgy szeretem azt a filmet.
-Te aztán nem vagy semmi.
-Jól van na. Fogjuk meg a kutyákat,és induljunk,mert éhes vagyok.
-Menjünk el vacsizni.
-Bocs,de ma nem. Kira főz,és olyan rég ettem már hazai vacsit.
-Akkor holnap?
-Rendben.
Megfogtam a kutyákat,és haza felé vettük az irányt.
Taylor út közben elköszönt,mert hívták,így egy kicsit egyedül sétáltam.
Otthon megvacsoráztunk,és beszélgettünk. De Kira áttévedt hozzám,és így vele aludtam. Jó érzés volt,hogy valaki van mellettem.
Reggel alig bírtam magamból élő lényt csinálni annyira fáradt voltam. Persze én voltam az első aki a fürdőt elfoglalta,így kicsivel több időm is volt rá.
Kira elvitt a suliba,ahol Mira várt. Megöleltem,és így mentünk be a suliba.

Díjˇˇ

Köszönjük szépen wonderworldnek:)

Blogjáról:

Imádom*-* Személy szerint régóta olvasom:) De nem az elejétől:D Soha nem érek oda időben,így mindig egyben olvasok nála pár részt. És csak így tudok komizni is. Pedig megérdemelné,mert fenomenálisan írja le azt a kapcsolatot ami nem hétköznapi a híres Taylor Lautner,és Andy között.

Akiknek küldjük:
Pinklollipop
Gréta Masen
*baba*
Pumuklee