2011. december 23., péntek

Nem tudom....

Sziasztok!

Vivi vagyok. Már hónapok óta nem érhető el Flóra,és nem tudom mi van vele,de más sem tud semmit. Egyszerűen mintha a föld nyelte volna el... És már nem tudtam mit csinálni,gondoltam kiírom. Bár nem sokat változtat a dolgokon. A fejezetet addig semmiképpen nem tudom feltenni,míg nem érem el,és nem írja meg.
Így bizonytalan ideig nem kaptok még fejezetet. Sajnálom.

U.I.: Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet :) Flóra&Vivi

Vivi

2011. szeptember 13., kedd

Szeretlek ezt tudnod kell!-8.fejezet

Köszönjük a komikat :) Igyekszünk.
Nekem tetszik;) Ritkán mondok ilyet:D Szóval jó olvasást;) És 4 komi után jön a következő!

*Kira*

A napjaim sablonosan teltek.Ugyan olyan volt mint mindig. Nem csináltam különösebben semmit legtöbbször itthon ültem és néztem a falakat.
Nem volt kedvem ki mozdulni. Mindenki aggódott értem de meg értették, hogy ki vagyok lelkileg. Hiszen Jay meg kapott és el is dobott magától, pedig én adtam volna neki egy esélyt. Szívesen lettem volna a barátnője. Persze erre nem kerül sor mivel neki ott van a volt barátnője.
Annyira fájdalmasan és siralmasan teltek a napjaim. A munkámat egyre nehezebben csináltam amíg egyik nap egy olyan személlyel
kellett együtt dolgoznom aki meg tudott nevettetni. Ő nem más volt mint a híres énekes Enriuqe Iglesias. Az első pillanattól fogva mosolyt csalt az arcomra. Persze ha nem volt a közelemben ugyan olyan zombi voltam. Ezt Zoenak se mondtam el. Úgy gondoltam nem élem bele magamat mert annál jobban fog fájni ha eldob magától ő is.
Nem titkolta, hogy tetszek neki és akar tőlem valamit. De nem is csinált belőle világ szenzációt. Ennek valahogyan örültem és nem is. Nem tudtam mit is akarok pontosan. Az egyik felem Jacksonhoz húzott de a másik Enriuqe-hez.
-Csajszi. - lépett be az öltözőbe Maria. - Holnap ugye le jössz a bárba?
-Igen... - suttogtam magam elé és a telefonomat bámultam arra várva, hogy Jackson keressen.
-A hívását várod igaz? - kérdezte Maria.
-Aha. - suttogtam. - Annyira fáj.
-Majd jobb lesz. Idővel.- mosolygott bíztatóan.
-Nem hiszem. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Nyugi lesz ez még jobb is. - kacsintott és halk kopogás zavarta meg a báj csevejünket. Riuqe lépett be az ajtón rám mosolygott, de amikor meglátta, hogy sírok rögtön leghervadt a mosoly az arcáról.
-Én nem zavargók tovább. - mondta zavartan Maria és kilépett. Riuqe közelebb lépett és szorosan magához ölelt.
-Shss. - suttogta a fülembe és egy puszit nyomott az arcomra. - Mi a baj Kira?
-Tudod... pár napja lefeküdtem egy férfival akivel azt hittem, hogy komoly lesz és amikor reggel lementem a nappalijába láttam, hogy a volt nője szájában turkál. - suttogom és még több könny folyt le az arcomon.
-Szemét láda... - morogta. - Egy ilyen lányt meg bántani.
-Nincs semmi baj. Örülök, hogy nekem itt vagy te. - pirultam el.
-Neked mindig. - suttogta és arca vészesen közeledett az enyémhez. Aztán hirtelen lány csókot lehelt ajkaimra. De nekem nem volt ez elég ezért vissza húztam egy szenvedélyes csókra. Perceken keresztül csókoltuk egymást és nem akartam elengedni őt. Még Jacksonnál se éreztem ilyet. Ezer és ezer pillangó repkedett a gyomromba.
Amikor elváltunk egymás ajkaitól bele fúrtam a nyakába a fejemet és mélyen beszívom az illatát.
Amikor egy kicsit magunkhoz tértünk kimentünk. Két puszival elköszönt és indultam haza.

Zoe nem volt otthon ezért vigyorogtam mint egy vadalma. Elkezdtem vacsorát készíteni. Úgy döntöttem, hogy ma pizzát sütök. Elkezdtem a tésztát és amíg az kelt felszeleteltem a feltéteket.
Miután ezekkel végeztem elkezdtem felpakolni a tésztára a finomabbnál finomabb dolgokat. Amikor a csengő megszólalt. Meg töröltem a kezemet a kötényemmel és indultam ajtót nyitni. Bár ne tettem volna...
Mivel aki ott állt nem akartam találkozni.
-Mit akarsz? - sziszegtem a fogaimon keresztül.
-Megmagyarázni a dolgokat. Nem úgy volt ahogyan hiszed! - nézett könyörgően a szemébe.
-Nem érdekelsz többet. Kérlek menj el. - mondtam határozottan de éreztem,hogy belül egyre jobban éget a fájdalom.
-Nem! - csattan fel. - Beszélni akarok veled. Az istenit Kira hallgass már meg!
-Istenem... - morogtam. - Nem hallgatlak meg! Takarodj innen és az életemből Jackson Rathbone. Csak kihasználtál a farkad parancsol csak neked, szóval takarodj a lakásomból vagy hívom a biztonságiakat és elintézem, hogy a hátsófeled virítson az újságok címlapján.
-Hallgass meg, könyörgöm. - nézett rám. A fájdalom jeleit fedezem fel a szemeiben. De nem érdekel! Nem fogok meg törni. Most, hogy Riuqe itt van nekem jobban vagyok. Szóval nem kell nekem többé ez a szemét.
-Előbb kellet volna gondolkodnod és nem mondom el még egyszer takarodj vagy én komolyan telefonálok.
Szerencsére meg értette és magamra hagyott. Vissza mentem a konyhába és folytattam a főzést. Ahogyan felraktam mindent a pizzára beraktam a sütőbe,majd lezuhanyoztam.
Fáradt voltam és aggódtam, hogy Zoe még nincs itthon de gondolom Mira-val van. Miután végeztem bele bújtam egy kényelmes ruhába és elő kerestem a telefonomat. Kikerestem Vic számát és tárcsáztam.
-Kira. Szia. - mondja vidáman.
-Szia. Nem tudod merre van Zoe? - kérdezem hiszen már 8 óra és még a sulis cucca sincs itthon.
-Nyugi, nincs semmi baja velem és Mira-val vásárol. De mindjárt haza visszük.
-Akkor itt vacsiztok. Pizzát csináltam.
-Oké, oké. Akkor szia. - küldött egy puszit a telefonba.
-Siessetek. - és kinyomtam. Meg néztem a pizzákat amíg szerencsére készen lettek ezért kivettem a sütőből és amíg hűltek, megterítettem.
Előkerestem egy üveg vörös bort és kibontottam. Raktam 4 boros poharat az asztalra. Az üdítőket is elővettem. A pizzákat az asztalra tettem és vártam, hogy a csajok meg érkezzenek.

Nem is kellett sokat várnom, mivel a lányok itthon is voltak.
-Meg jöttünk. - kiáltott be a ebédlőbe Mira.
-Végre. - mosolyogtam
-Nyugi van. - ölelt meg Vick.
-Itt vagyunk nővérkém. - nyomott egy puszit Zoe az arcomra és Mira bele tuszkolt a kezembe egy zacskót.
-Ezeket most próbáld fel, mert pénteken ebben leszel.
-Mi lesz pénteken? - lepődök meg.
-Jössz a bárba. - mondja határozottan Vick. Bementem a szobámba és magamra kaptam a fekete ruhámat. Ami igazán csinos volt meg mutattam a lányoknak és leültünk az asztalhoz. Meg vacsoráztunk. Mira haza indult. Vick és Zoe pedig jó kedvűen nevetgéltek a nappaliban. Én addig elkezdtem mosogatni. Elkezdtem törölgetni a vizes edényeket amikor az egyik tányér kieset a kezemből és végig szántotta az egész karomat.
-Basszus. - kiáltottam fel és fogtam a kezemet amiből ömlött a vér. Ijedten néztem,hogy még egy tányér leesett és a lábam is vérzik. - Remek!
-Mi történt? - rohant be a konyhába Vick.
-Jól vagy Kira? - kérdezte ijedten Zoe.Válaszolni akartam,de nem tudtam mivel éreztem, hogy gyengülök. - Az istenért! Kira Smith válaszolj már!

*Zoe*

Egy hete nem találkoztam Taylorral. Mindig keresett,de a Nővérem mellett volt a helyem. Amúgy sem ajánlatos most Jackson közelében lennem,mert hátha-nagyon véletlenül-kiosztom,hogy milyen gerinctelen féreg. Taccsra vágta a nővéremet. Meghúzta,és már is jó a régi. Gratulálok neki! A férfiak marhák! Még hozzá a legnagyobb Jay! Tegnap így is bezsebelhetett volna egy pofont,amiért a nővérem a sürgősségire került. Szerencse,hogy nem vérzékeny,és gyorsan eltudták állítani a vérzést...
Taylorról pedig ne is beszéljünk.
Szombat reggel a teraszukon ültünk:

-Miért nem akarsz a barátnőm lenni?-kérdezte mosolyogva. Fújtam egyet,és megráztam a fejem-jelezve,hogy nem válaszolok.-Mondhatnál kicsit hihetőbb okot is arra,hogy miért nem.-nézett rám komolyan. Felhúzott szemöldökkel vártam,hogy folytassa.-Szerintem ez nem normális érv,hogy nem érsz rá,vagy nem akarod elrontani a barátságunkat...Hülyeség a részemről legalább is.
-Elég legyen,oké? Szerintem ez elég egyértelmű! Semmi kedvem elrontani ami köztünk van egy pár hétig tartó kapcsolattal. Miért lenne az jó neked ha utána nem beszélnénk? Én tuti,hogy nem csinálnék nagy gondot belőle,de ismerem annyira a férfiakat,hogy utána a lány a rossz,és Ő aztán nem megy a közelébe. Mennyire gáz lenne már ha a baráti körünkbe nem mennénk,mert ott a másik? Én nem akarom ezt.-ráztam a fejem.
-Én téged akarlak!
Felsóhajtottam. Neki döntöttem a homlokomat az övének. Kezét derekamról lejebb csúsztatta. Átvezette combomon,majd a térd hajlatomnál fogva megemelt.Másik keze derekamat ölelte. Felállt,és be vitt a szobájába. Lefektetett az ágyra,és felém mászott. Nem nehezedett rám-karjánál fogva tartotta magát.
Ajkaimhoz hajolt,és megcsókolt. Felvezettem kezeimet nyaka vonalán-így húztam magamhoz közelebb,majd ujjaim haját kezdték el szántani.
Elhajolt ajkaimtól,és szemeimbe nézett. Nem tudom-és nem is akarom-mit láthatott,de folytatta kényeztetésemet. Levezette ajkait nyakamon,majd meg állt egy kicsit kulcscsontomnál. Kezei hasamat simogatták,vagy oldalamon haladtak fel-le.
Hirtelen mozdulattal szabadított meg a pizsama felsőmtől.

Ekkor futott át a gondolat a fejemen,hogy mekkora hülye voltam! Nem is volt rajtam melltartó! Megfektetett! Szerencsétlen egy élőlény vagyok!

Végig csókolta felső testem minden négyzet centiméterét,majd kezeivel kezdte masszírozni melleimet. Halkan sóhajtoztam minden érintésétől. Mozdulni sem tudtam. Jobban eset bárminél. Taylor érintése kábító volt.
Lassan-nekem legalább is csiga lassúsággal-húzta le rólam a bugyimat. Azt nem tudom,hogy Ő mikor,és hogyan szabadult meg a boxerétől,de nem is érdekelt.

Jé! Tényleg! Ezt vissza gondolva tényleg nem tudom!

Csípőnk tökéletes összhangban mozgott.Kezei minden pocikámon végig simítottak. Ajkai ajkaimmal játszottak. Lélegzete orromba kúszott.
Együtt sóhajtottunk,együtt tettünk mindent. Mintha az Ő teste úgy gondolkodna,mint az enyém. Ha az övé kért valamit,az enyém megtette.
Varázslatosnak éreztem ezt a reggelt. Vele ébredni-egy ágyban,majd átélni a gyönyört a karjaiban.Talán ez volt életem legjobb reggele.

Na persze! Akkor még ezt gondoltam! Oda adtam neki magam! Varázslatosnak hittem! Erre! Nevetségesnek-egy ribancnak érzem magam!

Felöltöztem,majd az ágyon ülve vártam,hogy végezzen a fürdőben.
Amikor kijött magára kapta a ruháit és mosolyogva le ült mellém. Felé fordultam. Végig simított arcomon,majd egy puszit nyomott ajkaimra. Egy szó nélkül tűrtem mindent. Eddig minden érintése jól esett,de most nem tudtam mit reagálni.
Sóhajtottam egyet,majd beszédre nyitottam a számat,de nem sikerült egy hangot sem kiadnom.
-Tudom,hogy mit akarsz mondani. Felejtsük el nem igaz?
-Taylor nem akarom elfelejteni! Tökéletes volt,de nem tudom,jó? Talán ha még mindig szeretnéd megpróbálhatnánk.-suttogtam. Elvigyorodott,majd felkapott,és megpörgetett. Elnevettem magam.

És innentől nem történt semmi. Nem hívott,nem keresett.
Belementem. Talán tényleg igaza volt,és többet éreztem iránta,mint én bevallottam. Most viszont már nem fogom bevallani-ha így lenne.
Épp csak kimondtam,hogy a barátnője vagyok már nem is érdekeltem. Egy marha és kész! Minden férfi az.
Elmosolyodtam,és kiültem az ablak párkányomra.
Ma én voltam a soros a pubban ezért tegnap suli után ki is takarítottam. Ma nem kellett be mennünk,mert csak a művészeteké a nap. Hála a jó Istennek! Semmi kedvem nem lett volna ott rohadni ma is.
Mira hívott,hogy este le jön bulizni,így itt is alszik.
Megcsörrent a telefonom.
Kinyújtózkodtam,és felvettem.
-Szia. Jól vagyunk. Kira tökéletes állapotban van.Én is megvagyok. A suli is remekül megy.Adam még mindig cuki,most épp Kirával sétál a parkban a kutyusokkal. Mit szeretnél még?-soroltam fulladásig.
-Szia Szívem. Örülök,hogy jól vagytok. Na és Mira?
-Ma este itt alszik,mert én dolgozom.
-Ja tényleg! De nem úgy volt,hogy mind a ketten?
-De! Csak Maria elvállalta,így Ő is marad éjszakára.
-Értem. Jó szórakozást. Vic nem megy?
-Valószínű,hogy lerángatja majd Kirát.-mosolyogtam.
-Rendben,de nekem mennem kell dolgozni. Tamás puszil titeket.
-Átadom. Mi is. Na szia.
-Szia.-nyomta ki.
Nehéz Eszternak hazudni,de nem tehetek róla. Nem mondhatom el neki,hogy Kira taccson van,és ki sem mozdult egy hete ha nem munkáról volt szó. Adam is Viccel volt a legtöbbet. Reggel ott volt,délután velem,és este a vendég szobában aludt. Szegény nem a legjobb időt fogta ki.

-Szia David! Remélem,hogy nem késtünk.-öleltem meg,majd mentem is öltözni.
-Na halihó.-nevetett.-Zoe tied a pult,és Maria kapja az asztalokat! Ma csak hárman lesztek!
-Hogy-hogy?-Tudni kell,hogy minden pénteken négyen vagyunk.
-Mert Natalie ma nem ér rá. De holnap jön bulizni,és üzeni,hogy vár titeket. Ja és lenne egy nagy kérésem Zoe.
-Mondd.-ráztam a fejem.
-Jövő héttől a szombatot is be kéne vállalnod. Neked.
-Várj! Miért csak nekem? Felváltva nem jó?
-A péntek marad felváltva,de a szombat csak a tied.
-Más nem tudja elvállalni?
-Külön kérés. Majd megtudod.-kacsintott. Fújtattam egyet.
-Ez szemétség tőled David. Én elvállalom,de mondd meg.-néztem rá nagy szemekkel.Megrázta a fejét.
-Lehetne,hogy holnap kezdesz?
-Te tudod,hogy mennyire szeretlek? Ha még nem mondtam akkor most mondom. Mint kecske a nagy kést!-vigyorogtam.
-Értettem. Akkor holnap nyolckor!Most pedig nyomás.-tolt a pult mögé.

2011. szeptember 11., vasárnap

...

Halihóó!-Ebből tudjátok ki vagyok? Na jó! Vivi

Élünk és virulunk! Vagy is nem,de ki él és virul suli közben?:D

Amúgy csak azért jöttem,hogy jelentést írjak a következő fejezetről. Ami számban a nyolcadik.
Figyelem! Már elkezdtem! Van egy nyamvadt oldalam. Ami nem lesz a kedvencetek. Legalább is annyira nem tetszik. De azért vagytok ti,hogy bíráljatok.
Egy szóval én ma este kész leszek,ezért Flórával egyeztetek majd. Valószínű,hogy hétfőn este olvashatjátok Kira és Zoe történetének a folytatását.

És sajnáljuk,hogy ennyit kellett várni pedig a komik megvoltak!
Köszönjük őket :)

Vivi&Flóraa

2011. augusztus 30., kedd

Meglepi^.^


Köszönjük Pinklollipop :)

- Tedd ki a logót!
- Írj magadról egy kis szösszenetet!
- Küldd tovább 5 írónak!

Flóraa:

Flórának hívnak-de gondolom erre rájöttetek.16 éve láttam meg a napvilágot. Nagyon szeretek olvasni (tudom sablonos szöveg.. ). Imádom a F1-et.Vettel a kedvencem (: Régi nagy szerelmem Jackson volt, mint a blogból is rájöttök. (:
Nem tudom nem megy ez nekem.. Szóval csak ennyit sziasztok.!

Vivi:

Kevésbé sablonosan! Halihóó:)-így köszönök mindenkinek mostanában!
Vivien vagyok,de nem szeretem! Sőt azt sem ha máshogy hívnak. Maradjunk a Vivi megszólításnál! Még sem tudja minden kevésbé ép elméjű tanárom felfogni!
A kémia a kedvenc tantárgyam,mert nem kell rá tanulnom! Az angolt gyűlölöm!
Nyáron-igen fáj kimondani,de már vége-rengeteget voltam Siófokon. Sokat buliztam,és barátokkal voltam. Én készítettem fel az egyik barátnőmet a történelem pótvizsgára-de megbukott-,bár csak az utolsó egy hétben. A világ lustája.
Igazából én sem vagyok aktív. Szeretek pihenni.
A mostani kedvenc sorozatom a Csi: Miami helyszínelők.Imádom! Horációóó
Nem tudok már többet! Fáradt vagyok-.-" Jó éjt;)

Törpikék:
Flóraa&Vivi

2011. augusztus 27., szombat

Tisztázzunk pár dolgot!

Sziasztok!

Először is nem vagyok egyedül. Én-Vivi-teszem fel a részeket,de nem egyedül íróm! Kira szemszöge nem az én művem! Az egész Flóraa ötlete,találmánya,írása-ki minek nevezi. De nem vagyunk hajlandóak eltűrni ezt! Tudom,hogy nem szándékosan nem veszitek észre,hogy ketten vagyunk,de ez rosszul esik mind a kettőnknek. Nem tudjuk kinek köszönsz,de az biztos,hogy csak egyikünknek!
Ha kérsz valamit,vagy szeretnél valamit,netalántán hirdetsz ennyit észre vehetnél! Neked max két másodpercedbe kerül;nekünk viszont egy óra sopánkodás.
Nem konkrét emberekre gondolok,csak szeretném ezt tudatni veletek!

Valamint engem-szerintem Flórát is-zavarja az,hogy mi szenvedünk egy résszel,ti pedig nem vagytok képesek annyit írni,hogy jó volt!
Nem vagyok komi éhes! De hogy! Egyszerűen csak szeretem tudni,hogy mit gondolnak az olvasóim! Ezzel Flóra is egyet ért!
Nem azt kérjük,hogy mindig legyen 10 komment egy részhez! Csak annyit,hogy azt a nyamvadt 4 megjegyzést hozzátok össze!
Nem szoktam hisztizni ezért,de rosszul esik!

Vivi

2011. augusztus 4., csütörtök

Szeretlek ezt tudnod kell!-7.fejezet

4 komi után ;)

*Zoe*

- Szia Kira.-ültem le a pulthoz.
- Hali Húgi. Figyelj gond van. Segítened kéne.-nézett rám nagy szemekkel. Gyomor rontása lett az összes felszolgálónak. Maria már átöltözött. Bent a ruhád. Victoria is mindjárt itt lesz. Kérd meg Mirát is.
-Jó.-sóhajtottam.Oda battyogtam az asztalunkhoz.-Gond van. Mira segítened kell pincérkedni.
-Mesés!-mosolygott,majd fel állt. A lányok-Nikki,Kristen,Ashley-jelentőségteljesen egymásra néztek,majd ők is mellém álltak.
-Most mi van?-néztem hülyén.
-Segítünk.-mosolyogtak.
-Imádlak titeket.-fogtam meg Nikki kezét,és elkezdtem húzni az öltözőbe.-Megkeresem az új ruhákat.-mondtam,és el mentem a raktárba. Midnig van új ruhánk. Általában egy méret. Szerencse,hogy a lányok nem a dagadt kategóriába esnek. Megfogtam öt-új-fekete egybe szoknyát fehér kis köténnyel,majd vissza mentem hozzájuk. Oda adtam mindenkinek. Közben én is átöltöztem.
-Tényleg úgy nézünk ki,mint egy cseléd.-állapította meg a tükörbe nézve Kristen. Elnevettem magam,és bólogattam.
-Bocs,de itt ez az egyenruha. Csak a pultosnak nem.
-Szóval Kira megúszta.-állapította meg Ash.
-Pontosan.-karoltam Krisbe,és Mirába,majd előre mentünk. A két lány követett. Megfogtuk a pulton lévő tálcákat,és ki vittük az asztalokhoz.A táncolok között,én már rutinosan mozogtam,de Mira kevésbé. Oda akartam menni hozzá segíteni,de valaki átkarolta a derekam. Felsóhajtottam,és megfordultam. Azt hittem egy alkoholista lesz,de Taylor volt. Elmosolyodtam,majd átkaroltam a nyakát.
-Bocsi ha megilyesztetelek.-mosolygott.
-Semmi gond,de nekem mennem kell. Kira a pultban van,és egyedül nem bírja. Vic még nem ért ide. Szóval jó légy.-nyomtam arcára egy puszit és ott hagytam. Először Mirához mentem. Elvettem a tálcáját.
-Köszönöm.-sóhajtott megkönnyebbülten.-Azt hittem el esek.
-Szívesen. Menj segíts a pultban.
Egyre többen lettek,és a pincérkedést is hanyagolhattuk,mert a pub megtelt. Aki akart valamit az oda jött. Leváltottam Kirát,és Mirát,majd beálltam Viccel.
-Köszi Húgi.Élentmentők voltatok.
-Meghálálod.-kacsintottam,majd kilökdöstem a pult mögül.
-Kérek 13 jégert.-ült le.
-Át öltözhetünk?-ült le mellé Kristen.
-Igen.-válaszolt Kira.-Vic menj te is.
-Jó.
Elkészítettem a tálcára a piákat,majd Kira elé toltam. Egyet vissza tett elém.
-Kösz.-fogtam meg,és egyből lehúztam.
-Egészségedre.
-Cica egy martinit.-kiabált a másik oldalról egy fiú. Oda mentem hozzá,és kiöntöttem neki az italt. Letette elém a pénzt. Sokkal többet adott,és már épp adtam volna a vissza járót mikor lefogta a kezem.-Nem kell. Tartsd meg.
-Kösz nem kell. Tessék.-nyomtam a kezébe,de Ő csak ott hagyta a pulton. Sóhajtottam,majd letettem a sörös üveg alá. Mindig oda teszem a borravalókat. Felírtam,hogy a szőkés barna helyes sráctól kaptam.
Amikor-végre-kikerültem onnan oda mentem az asztalhoz. Csak Taylor ült ott.Megböktem a vállát. Egyből felém kapta a fejét. Elmosolyodott,és lehúzott az ölébe. Bele csókolt a nyakamba. Elhúzódtam,és mellé ültem.
-Megyünk?-kérdezte.
-Igen.-vágtam rá. Elvigyorodott. Szóltunk a többieknek. Fogtunk egy taxit,és már haza felé is vettük az utat.
-Mit csináljunk otthon?
-Mi lenne ha most hozzám mennénk?
-Nem is tudom Taylor...A szüleid...
-Nincsenek otthon. Elmentek valami fogadásra.
-Akkor mehetünk.-sóhajtottam felszabadultan. Bólintott és bediktálta a címet.
Oda érve a kezeibe kapott,és be vitt. Be zárta az ajtót. Nem tudom,hogy de ment neki. Felvitt az emeletre,és azon belül a szobájába. Kék volt,fehér bútorokkal,és citromsárga függönyökkel.
Ledobott az ágyára. Elnevette magát,de az én nevetésem hangosabb volt. Szerencse,hogy nem hallja senki.Felém hajolt. Ajkai súrolták enyémeket. Halkan sóhajtottam,és becsuktam a szemem.
-Próbáljuk meg...-suttogta ajkaimba. Kinyitottam a szemem. Aprót ráztam a fejemen.-Miért?
-Nem akarom elrontani...
Felkönyökölt mellém,és úgy nézte az arcomat. Én is felé fordultam.
-Miért nem engedsz az érzéseidnek?
-Honnan tudod,hogy mit érzek?Taylor nem! Nekem nem kell pasi. Egyenlőre most így jó.Később talán,de nem akarok féltékenykedést sem.Barátok és kész.
-Legyen.-simított végig arcomon. Adtam arcára egy puszit.
-Kaphatok egy pólót?
-Persze.-kezdett el kutakodni szekrényében.Nekem dobott egy feketét. Bementem a fürdőbe,és átöltöztem. Amire kiértem Ő már a takaró alatt feküdt. Elmosolyodtam,és be feküdtem mellé. Kaptam egy puszit,és átölelte a derekam.
Ezek után már csak sodródtam az ön tudatlanságban.

*Kira*

Amikor éjszaka haza értem. Sehol senki nem volt. Írtam egy SMS-t Zoénak, hogy mégis hol van erre csak annyit kaptam hogy majd reggel mesélek… Hát remek mondhatom! De a mesélésről jut eszembe el kéne neki mondanom a dolgokat… Lezuhanyoztam és ledőltem aludni. Örültem, hogy holnap szombat mert legalább nem kell be mennem dolgozni.

***
Reggel hangokra keltem. Amit ha jól sejtem a konyhából jöttek. Ki keltem az ágyamból és magamra kaptam a köntösömet és kisétáltam a konyhába. Zoé reggelit csinált Taylor és Kellan pedig beszélgettek.
-Sziasztok. – mosolyogtam a hármasra.
-Szia. – jött az egy hangú válasz.
-Óh, basszus. – hallottam meg az ajtóból Jackson szitkózodását.
-Mi történt? – léptem oda hozzá és egy rövid csókot nyomtam a szájára, mire a többiek furcsán néztek minket.
-Tele van újságíróval és fotóssal a kaputok… - mondta és meg forgatta a szemeit.
-Hát ez tényleg basszus. – csattant fel Kellan.
-Csajok azt hiszem egy időre itt ragadtunk. – nevetett Taylor. Meg reggeliztünk aztán úgy döntöttünk, hogy be rakunk egy filmet. A Másnaposokat választottuk. A film jó kedvűen telt. A fiúk egy folytában egymást ugratták mi pedig csak jókat nevetünk rajtuk. Amikor vége lett a filmnek Zoé elhívott a konyhába.
-Mi van közted és Jackson között? – sandított rám.
-Alakul. – mondtam közömbösen és töltöttem magamnak egy pohár vízet.
-Aha. – vágott gondolkozó fejet Zoé mire elnevettem magam.
-Na és te hol is aludtál az éjjel? – néztem rá mire szegénykém elpirult.
-Na hát az úgy volt hogy… - kezdett lelkes mesélésbe. Mindent elmesélt, azután nevetve tértünk vissza a fiúkhoz.
-Hiányoztál. – ölelt át Jackson és kaptam tőle egy puszit.
-Kira meg adod Maria telefon számát? – nézett rám Kellan boci szemekkel rám.
-Lecserélsz? – néztem rá durcásan.
-Hát… egy örök élmény volt téged törölközőben látni de azt hiszem, hogy igen. – nevette el magát mire mindenki sokkoltan nézett minket.
-Mikor láttad te Kirát törölközőben? – kérdezte rögtön Taylor.
-Hát az úgy volt, hogy rányitottam Jacksonál a fürdőben. Aztán közölte velem, hogy most éppen Jacksonnal megy rosszalkodni. – kacsintott rám.
-Ez az én nővérem. – forgatta meg a szemét Zoé.
-Egy igazi bele való csaj. Aki még dögös is. – Nevetett Kellan.
-De már nem lehet a tiéd. – veregette háton Jay Kellant. Este Jay át hívott magához. Gyorsan össze pakoltam pár cuccot és kiléptünk a lakásból. Szerencsére az újságírók már meg unták a várakozást és senki se volt ott.

***

Jacksonnal a kanapén feküdtünk és valami bugyuta vígjátékot néztünk a tv-ben. Persze nem volt könnyű oda figyelnem mert Jackson kezei és szája bevándoroltak.
-Kívánlak. – mondta ködös tekintettel. Gyorsan fel pattantam és a szoba felé igyekeztem. Jay meg követtet. A szobában ledöntött az ágyra és a nyakamat kezdte csókolgatni.
Reggel fáradtan keltem. Kerestem magamnak Jay szekrényében egy inget. Elővettem egy törölközőt és elindultam a fürdőbe. Be álltam a zuhany alá és egy ideig csak engedtem magamra a forró vizet. Aztán megint a férfi tusfürdővel bekentem testemet. Úgy döntöttem hogy hajat is mosok. Amikor mindennel végeztem a hajamat majdnem szárazra töröltem. Fel vettem jackson ingjét és leindultam a konyhába. De az ajtóban amit meg láttam az lesokkolt.
Adisson és Jackson egymást csókolták. Azt hittem, hogy belehalok a fájdalomba. Látni Jacksont ezzel a nővel csókolózni felért egy agyonveréssel. Nem kellet nekem se több. Fel rohantam, amit sajnálatosan észre vettek és Jackson utánam jött. De mit sem törődve vele fel kapkodtam a ruháimat és neki vágtam az ingjét
-Azt hittem te más vagy! – vettem egy mély levegőt. – Gusztustalan féreg vagy. Soha többé nem akarlak látni.
-Kira várj. Hadd magyarázzam meg. – sóhajtott nehézkesen.
-Nem kell mit megmagyaráznod. Nem akarlak többet látni! – futottam le a lépcsőn. Az ajtónál állt Adisson gúnyos mosollyal.
-Szia Kira. – suttogta és lenézően végig mért.
-Dögölj meg te ribanc! – ordítottam neki és elrohantam. Nem érdekelt minnél előbb haza akartam érni…

2011. július 5., kedd

Szeretlek ezt tudnod kell!-6.fejezet

4 komi után;)

*Kira*

Reggel Jacksonon feküdtem félig. A fejem a mellkasán volt, az egyik kezem a fejét fogta a másik a kezét. A lábam pedig Jacksonon átdobva volt. Ránéztem Jay arcára és békésen aludt. Óvatosan felkeltem és lementem a konyhába. Még mindenki aludt ezért úgy gondoltam főzök kávét. Meg kerestem a bögréket és elővettem egyet. A kávéfőzőben fel raktam a kávét. És közben meg láttam Jackson cigis dobozát. Kettőt kivettem belőle. Remélem nem bánja. Rágyújtottam az egyikre és mélyet szívtam belőle. Nem nagyon szoktam dohányozni, csak ha kedvem adódik. És most kedvem volt hozzá. Mikor elszívtam az egyiket. A kávé főző jelzet, hogy kész a kávé. Öntöttem magamnak a bögrébe. Raktam bele két cukrot és jó sok tejet. Össze kevertem és elkezdtem inni a forró folyadékot. Amikor hirtelen megszólalt a csengő. Letettem a bögrét az asztalra és elindultam az ajtó felé. A csengő még egyszer megszólalt és én gyorsabban kezdtem el menni. Az ajtót kinyitottam és egy szőke lány állt ott. Az a lány… A képről. A haja fel volt kötve. Arcán minimális smink volt és egy fehér pólót viselt. Egy fekete farmerrel. És egy magassarkú cipőt. Amikor meglátott hirtelen meglepetség és gyűlölet futott le az arcán. Aztán mosolyra húzta ajkait. Szólásra nyitottam a számat de ő meg előzött.
-Jacksont keresem. Itthon van? – mondta mézes mázosan.
-Igen, de alszik. – mondtam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra. Igazán meg lepett ez a lány. Főleg azért mert tegnap Jacksonnal a csókolózás meg zavart. – Ki keresi ha meg kérdezhetném?
-Egy jó barát. Na és te kivagy? Csak nem a barátnője? – nézett rám halálos pillantással.
-Nem. Csak egy jó barát vagyok én is. – mondtam és közben nagy levegőt vettem. – És a nevedet meg tudhatom?
-Oh, persze. El is felejtettem. Adisson Read vagyok. Na, és te kedves jó barát?
-Kira, Kira Smith. – mondtam és hátra pillantottam ahonnan lépéseket hallottam. Jackson volt az, egy boxerban és egy pólóban. Mosolyogva jött le a lépcsőről. De amikor meg látta Adissont az ajtóban a mosoly rögtön leghervadt az arcáról és eltorzult. Nagyot sóhajtott és közelebb lépett az ajtóhoz.
-Adisson? – mondta ki fájdalmasan a nevét. – Hát te mit keresel itt?
-A városban jártam és gondoltam, hogy meg látogatlak. De… - rám nézett. – úgy látom rosszkor jöttem és zavarok.
-Nem zavarsz. Csak tegnap pókereztünk… - mondta Jay és rám nézett. Egy gyors pimasz mosolyt vettet rám és komolyan Adissonra nézett.
-Ketten? – húzta fel a szemöldökét a lány.
-Nem. – mondta Jay és idegesen nézett a lányra. – A többiek még alszanak.
-Értem… - vágott gondolkozó fejet. – Be sem hívsz?
-Ja, persze. Nem jössz be? – mondta és rám nézett. Elmosolyodott amikor meg látta, hogy még mindig az ő pólójában vagyok. Látványosan végig mérte a lábaimat. Adisson ezt észre vette és idegesen kezdett el magyarázni.
-Kira, - nézett rám. – biztos, hogy csak barátok vagytok Jacksonnal?
-Igen. – mondtam halkan, de alig lehetett hangom több suttogásnál.
-Hát nem úgy néz ki. – mondta, körbe nézett és elmosolyodott. – Itt semmi se változott.
-Hát nem szokásom változtatni… - hadarta Jackson.
-Na, ne nevettess Jay. Te elég sokat változtatsz. – és megint rám nézett. Olyan pillantásokkal lővelt ami nekem kicsit sem tetszett. Leültünk a kanapéra és szorongó csendben ültünk. Valahogyan muszáj volt innen kijutnom.
-Főztem kávét. Kértek? – mondtam és idegesen körbe néztem.
-Én kérek köszi. – mosolygott rám Jay. Azt hiszem ennek a mosolynak nem tudok ellen állni.
-Nem kösz. – mondta bunkón Adisson.Fel álltam és ránéztem Jacksonra.
-Hogy iszod? – mondtam türelmetlenül. Minnél hamarabb ki akartam innen jutni.
-Feketén. – mondta Jackson. – Egy cukorral.
-Oké. Mindjárt jövök. – és elindultam a konyha felé. Kiöntöttem egy bögre kávét és egy kiskanál cukrot raktam bele, össze kevertem és elindultam. De az ajtóban megálltam.Mert hangokat hallottam bentről. Amik érdekesnek tűntek.
-Ki ez a lány Jackson? És miért van itt? Vagy mondjam azt, hogy minek van itt? – mondta Adisson és hangjában feszültséget fedeztem fel.
-Ebhez azt hiszem, semmi közöd sincsen. – mondta idegesen Jackson. Próbált halkan beszélni de nem jött össze.
-De van! – csattant fel Adisson. – Miben jobb ő mint én?
-Miért zavar, hogy itt van? – kérdezett vissza.
-Miért? Mert itt van. Nem neki kéne itt lennie. Nekünk múltunk van és reméltem, hogy jövőnk is lesz.
-Ne kezd megint! Csak múltunk volt. – mondta Jackson és sóhajtott. – Nem lesz jövőnk. Mi örökre végeztünk. Választottál. Texast választottad.
-Jackson hát nem érted? – sóhajtott szomorúan. – Én még mindig szeretlek. De megijedtem… Szerinted négy évvel ezelőtt készen álltam Los Angelesre és egy teljesen új életre? Még csak 20 éves voltam. Most komolyan azt vártad, hogy pakoljak össze hagyjak ott mindent és jöjjek veled?
-Ha igazán szerettél volna azt tetted volna. – mondta Jackson. – De most mégis miért vagy itt? Ezt miért nem tetted meg előbb? Miért most kellett vissza térned az életembe? Miért akkor amikor végleg elfelejtettelek?
-Jay, még gyerek voltam. Miért nem jöttem előbb? Mert féltem. De azt hiszem, jobb ha megyek. Világosan a tudtomra adtad, hogy neked nem én kellek. Neked Kira kell…
-Menj el! – mondta dühösen Jackson. – És Kira meg én csak barátok vagyunk.
-Még azok vagytok! – mondta szomorúan és felsóhajtott. – Először mi is csak azok voltunk.
-Adisson köztünk már mindennek vége… - nem bírtam tovább ezért ki léptem. Úgy viselkedtek mint ha mi sem történt volna. Oda adtam Jaynek a kávét.
-Köszi. – mosolygott.
-Nincs mit. – mondtam és közben feszülten néztem körbe. Kínos volt a helyzet, hiszen most már kiderült, hogy Adisson Jackson volt barátnője. És azt hiszem nem most látom utoljára.
-Én megyek. – állt fel Adisson. – Nem kell kikísérni. Sziasztok.
-Szia. – mondtam és megvártam amíg eltűnik. Nagyot sóhajtottam és Jacksonra néztem. Láttam az arcán, hogy felzaklatta ez az egész dolog. – Hallottam mindent. Hallgatóztam. Sajnálom.
-Sejtettem. – mondta, és halványan elmosolyodott. Közelebb hajolt és megcsókolt… Meg lepett de jól esett. De biztos, hogy én ezt akarom? Hiszen Adisson… Inkább nem gondolkoztam hanem vissza csókoltam. Szenvedélyes csókot kaptam Jacksontól.
-Nekem mennem kell.El fogok késni a munkából. – Fel mentem az emeletre felkapkodtam a ruháimat és elindultam lefelé. Az ajtóban Jackson még egyszer megcsókolt. Egy valamit még mindig nem értettem. Ha azt mondta Adissonnak hogy csak barátok vagyunk akkor miért csókol meg amikor csak tud? Hisz a barátok nem csókolózgatnak.
-Szia Jay. – öleltem át és indultam haza.

*Zoe*

-Biztos nem akarsz velünk jönni este?-álltam meg az iskola kapujában.
-Nem kösz. Nem ismerem a pasid,de ma amúgy sincs kedvem bulizni.
-Ne csináld már! Bevállalok egy vásárlást is!
-Jó.-vigyorodott el.
-Hé!-nevettem.-Átvertél!-böktem a mellkasára. Megrántotta a vállát,és elsétált előttem.-Ribanc!-kiabáltam utána.Vissza fordult és kinyújtotta a nyelvét,majd haladt tovább.A hátsó fertálya már majd' kiment a helyéről. Elnevettem magam,és vártam,hogy az iskola busz ide érjen. Tudtam,hogy Kira ma dolgozik egész nap,így nem ér rá. Ilyenkor soha nem jön,ha este is melózik. Általában gyalog- vagy busszal megyek. Most a buszt választottam. Szerencsére az iskola busz megáll az utcánkban is.
Hirtelen egy csepp víz esett az arcomra. Felnéztem az égre.A fejem felett egy hatalmas sötét eső felhő volt. Milyen mázli,nem?-gondoltam magamban. Már mindegy!
Magamra húztam a kapucnim,és vártam,hogy végre induljon már az a nyavalyás busz.
Egyszer csak megállt előttem egy fekete kocsi.
-Na mizu kislány? Nem kérsz egy fuvart?-húzta le az ablakot valaki. Kidugta a fejét. Kitaláljátok? Kellan vigyorgott rám.
-Ezt nem lehetett volna 10 perccel ez előtt?-morogtam,és beszálltam mellé.-Amúgy,mi járatban?
-Ja a meteorológus pasid küldött. Ő már nálatok van! Csak megtiltottad neki,hogy eljöjjön,így engem küldött.
-Egy szóval ott tanyáztok nálunk?
-A nővéred hívott.-rántott vállat.
-Elképesztő!-nevettem.

-Megjöttünk!-kiabált Kellan,mint aki otthon érzi magát.Kételkedtem,hogy Kira hívta volna őket,de nem szóltam bele. Egész éjjel velük volt! És nagyon valószínű,hogy a mostani éjszaka is ott lesznek a pubban.
-Hali!-dobtam le a cuccom,és leültem a kanapéra Taylor mellé.-Mizu?-kérdeztem ostobán. Nem akartam megcsókolni Taylort,hiszen nem járunk. És nem is fogunk. Aranyos,kedves srác,de nekem most nem hiányzik egy kapcsolat.
-Milyen volt a suli?-jött ki a fürdőből a Nővérem.
-Csak ötösöket kaptam! Tesin kikészített a tanár,és hétfőn kirándulni megyünk! Milyen izgi nem?-kérdeztem unottan.
-Jó lesz az!-vigyorogva lépett be a nappaliba Jay.
-Mert te aztán tudod!-morogtam.-Kira mi lenne ha én most rád hagynám ezeket a tökkel ütötteket?
-Gond,mert el kell mennem! Maria ma itt alszik,és el kell mennem érte! Haza sem hozom,hanem egyből megyek dolgozni. Szóval a fiúk a tieid. A vacsi is. Sőt takaríthatnál is. Amúgy hova is akartál menni?-állt meg az ajtóban.
-Menj,mert nem érsz oda! 6-kor kezdesz,mi?
-Ja.Sziasztok!
-Szia.-köszöntünk.
-Oké srácok! Akkor munka megosztás!-álltam fel karba tett kézzel.-Kellan,és Jay nappalit takarít. Taylor pedig bevásárol.
-És te meg Rob?-morgott Kellan.
-Én kitakarítom addig a szobám. Rob pedig elszórakoztatja Mirát. Mivel miattatok nem tudok menni vele vásárolni. Ő tuti ismer titeket,és egy kicsit gyogyós is,de nem bánt.-kuncogtam.-Nem tudja,hogy ismerünk titeket. Szóval nagy kárpótlást kap,amiért nem tudok menni vásárolni. Na de haladjunk,jó?
-Igen is!-álltak fel a helyükről,és tisztelegtek.
-Így kell ezt!-néztem rájuk mérgesen.-Gyerünk már!-mondtam kicsit hangosabban.-Taylor a pénz a konyha pulton!-kiabáltam a szobámból.

-Kész.-rogytam össze az egyik bár széken.-Nem hiszem el! Ennyi embernek még soha nem főztem!-sóhajtottam.-Kinyírlak titeket egyszer az szent! Tudjátok mennyire kikészültem?-csuktam be a szemem.-Azt sem tudom mibe megyek!
-Ne panaszkodj asszony!-simogatta meg az arcom Taylor.
-Kösz.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Drága szívem azt hitted,hogy csak vagyok itt?-ült a másik oldalamra Mira.-Ott van minden az ágyadon. De enyém először a fürdő!-pattant fel. Elnevettem magam.
-Okés!A kutyákat elviszem addig sétálni!-keltem fel.-Amíg elmegyek egyetek. A kaja itt van!-kaptam magamra egy pulcsit. Felvettem a tornacipőm,és rácsatoltam a két kutyára a pórázt.
-Én is megyek.-mosolygott Taylor. Megfogta Charlie pórázát,és kisétált.
-Jó étvágyat! 20 perc és itt vagyunk! Addig legyetek készen!-kiabáltam még gyorsan be,de válaszra nem várva csaptam be az ajtót.
-Merre megyünk?-kérdezte,mikor utol értem.
-Park?
-Legyen,de nincs sok időnk. Ennünk kell,és el kell készüljek.-mosolyogtam.
-Sietünk.-fogta meg a kezem.
-Taylor...-néztem fel rá.-Szerintem nem kéne...-húztam ki az ujjaimat övéi közül.-Örülök,hogy tegnap megcsókoltál,de most nem szeretnék az életembe senkit. Egy párkapcsolat csak elrontaná a barátságunkat,és nem is hiányzik. Úgy is az lenne a vége,mint Markkal.-sóhajtottam.
-Mi volt vele?-kérdezte kíváncsian.
-Először barátok voltunk,majd össze jöttünk. Én szerettem,de nem volt elég! Sajnos nem volt időm rá. Dolgoztam,iskolába jártam. Házi munkát végeztem,és pont akkor jött a 3 éves unokatesónk. Minden nyár elején kihozzák,mert a szülei ilyenkor ingatlanokkal dolgoznak a világ minden táján. Így mi vagyunk a bébicsőszök. Nem mint ha gond lenne,mert imádom,csak sok ez egyszerre. Csak 17 éves vagyok....
-Értem. Tudd,hogy én nem erőltetek semmit.
-Köszönöm.
-És mikor jön legközelebb?
-Már mint Adam?
-Nem mondtad,hogy hívják...
-Jó bocsi,csak fáradt vagyok. Adam...Valoszínű,hogy hétfőn,de én kirándulni leszek,így Kira vigyáz rá.
-Ezt eddig értem,de ha Ő is dolgozik,és te is suliba vagy?
-Akkor Victoria vigyázz rá.
-Ő ki?
-Kira barátnője. Van egy illatszer boltja,és ott nem zavar.
-Így most már minden világos.-mosolygott.
-Örülök.

-Itt vagyunk!-kiabált be Taylor. Elengedtük a kutyusokat,és beljebb mentünk. Mindenki harci díszben ült a kanapén.
-Nektek meg,hogy lett hirtelen ruhátok?
-Nem ismered még a mi ruha mentőnket!-nevetett Kellan. A többiek pedig bólogattak. Kíváncsian néztem rájuk.
-Hali!-sétált ki a konyhából Ashley.
-Őőő szia! Gondolom te vagy az a híres ruha mentős...-kuncogtam.
-Igen. Ashley.-nyújtotta a kezét.
-Zoe.-fogtam meg.-Ettetek már?
-Készen vagyunk teljesen.-örvendezett Mira.
-Oké. Akkor én eszek,addig Taylor megy a fürdőbe. Ugye feltaláltátok magatokat?
-Mira otthon érezte magát!-válaszolt Rob.
-Örülök. Akkor hajrá!-csaptam össze a kezeimet. Megettem a vacsorám,és cseréltünk helyet Taylorral.
Megrfürődtem,és felöltöztem,majd kisminkeltem magam,és a hajamat is kivasaltam.
-Ki tettél magadért!-jegyezte meg Taylor,amikor kimentem.
-Köszönöm. Induljunk...-vettem fel a magassarkúm,és elindultunk...

2011. június 28., kedd

Szeretlek ezt tudnod kell!-5.fejezet

Hali! És 3 komi után jön a következő:D Egy jó tanács Zoe és Taylor még nincs együtt! A látszat néha csal!Jó olvasást;)

*Kira*

Kellan vigyorgó arcával találtam szembe magam.
-Istenem! – sóhajtottam. – Te is jókor jössz…
-Na mi van cica csak nem Jacksonra számítottál? – röhögött fel hangosan.
-Még szép. – kacsintottam. – Itt is akartunk egy gyors mentet nem tudtad?
-Ja, értem én. – mondta és közben gondolkozó fejet vágott.
-Szóval… akkor engem megcsalsz? – húzta fel a szemöldökét és röhögött egy jót.
-Jaj, annyira sajnálom. – mondtam meg játszott sajnálattal. – Meg bántottam a kicsi lelkedet.
-Olyan vagy! – mondta durcásan.
-Milyen? – mondtam és közben karba tettem a kezemet.
-Szexi de egyben gonosz. – kacsintott és végig mért.
-Bolond. Na de megyek. – ütögettem háton. – Szia Kellan. És legközelebb kopogj.
-Én? Én mindig szoktam. Na nyugi cica. Legközelebb fogok. – nevettet fel én meg kiléptem az ajtón és Jay szobája felé vettem az irányt. Beléptem és a tévénél állt.
-Mit keressel? – kérdeztem mosolyogva.
-Valami filmet. Ha van kedved? – fordult vissza filmekhez.
-Persze. – mondtam. – Meg van a Hirtelen 30?
-Szerintem igen. – mondta és elővett egy dvd-t.
-Akkor azt megnézzük? – mentem közelebb Jayhez.
-Még szép. – berakta a filmet, és befeküdtünk az ágyba. Az első húsz percnél tarthatunk amikor halk kopogtatásra lettünk figyelmesek.
-Igen? – mondta Jackson én közben a filmet néztem.
-Na mivel senki se alszik, ezért arra gondoltam, hogy játszhatnánk valamit. – mondta Ashley miközben be lépett a szobába.
-Én benne vagyok. – mondta Jackson és rám pillantottak mint a ketten.
-Én is. – mondtam és közben még mindig a filmet néztem.
-Mit akartok? Valami ötlet? – mondta Ashley és ránézett a tv-re. – Hirtelen 30-at nézitek?
-Aha. – mondtam és ránéztem Ashre. – Mondjuk… 7 perc a mennyországban?
-Ez egy jó ötlet. – mondta Jay és kinyomta a filmet.
-Szólok a többieknek. – mondta és elindult az ajtóhoz. De az ajtó előtt meg állt. – De hol játszunk? Mert gardrób kell hozzá.
-Játszunk a szobámba. – mondta Jay és leült a földre, fel tápászkodtam és leültem mellé.
-Oké. – mondta és kisétált.
-Kell valami kendő vagy sál. – mondtam elgondolkozva. Jackson hirtelen fel állt és egy fiókból elő vett egy fekete sálat.
-Ez megfelelő? – kérdezte és vissza ült mellém.
-Tökéletes. – mondtam és rámosolyogtam. Aztán meg érkezett mindenki. Ashley bekötötte a szememet és bevezetett a gardróbba. Kíváncsian vártam, hogy melyik fiú fog hozzám csatlakozni. Pár másodperc múlva egy hangos öblös nevetést hallottam meg. Tudtam nagyon jól, hogy ki az.
-Na mit csináljunk Cica? – nevetett. – Csók vagy Tapizás?
-Egyik sem! – tiltakoztam volna, minek találtam ki ezt én? Ez egy tiniknek való játék…
-De muszáj valamit. Siess mert telik az idő… - kuncogott.
-Hát… nem tudom… gondolkozom még. – húztam az időt. Direkt csináltam.
-Gyorsabban. – mondta és nagyot sóhajtott.
-Még két perc! – kiabált Ashley.
-Na már Cica kérlek. – mondta kisfiúsan.
-Tapizhatsz… - mondtam és vártam, hogy végre kiszabadulhassak innen. Kellan megfogta a melleimet, de ez nem volt neki elég. Az egyik kezével benyúlt a melltartóm alá és simogatta a mellemet másik kezével pedig a hátsómat fogdosta.
-Vége! – mondta Rob. Levettem a kendőd és Kellan is abba hagyta. Kellan vigyorgó fejet vágva jött ki mellettem.
-Élvezted haver? – kacsintott Rob.
-Igen, igen. – bólogatott Kellan. Ashley a kezembe nyomta az üveget és én pörgettem. Nikki jött ki. Nikkihez Jay ment be és még legalább 7-8 nyolc körön keresztül egyszer se jöttem én. Aztán Jackson ment be a szekrénybe.
-Csalunk egy kicsit? – suttogott Ashley.
-Hogy érted? – kérdezte Nikki, de amikor meg látta, hogy Ashley engem néz rögtön le vágta mi a szitu. Persze én nem értettem. – Szerintem igen.
-Na lányok avassatok be. – mondta Rob.
-Mi lenne ha most nem pörgetnénk, hanem Kirát küldenénk be mellé? – mondta és közben engem nézett vigyorogva.
-Legyen 7 csodás perce a barátunknak. – mondta vidáman Kellan.
-Benne vagy? – kérdezte Nikki.
-Legyen. – mondtam és fel álltam. Halkan nyitottam ki az ajtót.
-Szóval nos én lennék az. – mondtam és mosolyra húztam a számat.
-Mit akarsz csinálni csajszi? – mondta és közben szív döglesztően mosolygott.
-Hmm. – gondolkoztam. Ma már le tapiztak… Szóval legyen most inkább csók.
-Oké. Garantálhatom, hogy élvezni fogod. De az se baj ha csak fele annyira mint én. Mert az száz % hogy nekem nagyon fog tetszeni. – mondta és közelebb hajolt. Először lágyan csókolt és játszadozott ajkaimmal. Aztán nyelveink vad táncot jártak. Egyre erőszakosabb csók volt.
-1 perc! Élvezd ki barátom. – mondta Kellan röhögve. De mi még mindig egymás ajkait faltuk. Alig kaptunk levegőt de mi még így se akartuk elengedni egymást.. Minden egyes másodpercet kiakartunk használni.
-Vége! Gyertek ki, mert ha nem én megyek be! – fenyegetőzött Kellan. Lassan váltunk el egymástól. De Jackson még egy utolsó puszit lehelt az ajkaimra.
-Ez… - kapkodtam levegőt. – Egyszerűen le írhatatlan volt.
-Én is így vagyok vele. – mondta Jackson és megfogta a kezemet és így mentünk vissza a többiekhez.

*Zoe*

Végeztünk az első filmmel,mikor felajánlottam,hogy fürödjünk meg,és a szobámba folytassuk. Bele ment,így elmentem én először fürdeni. Be vittem egy fekete fehérneműt,és egy neon zöld pólót. Épp ki jöttem a zuhanykabinból-mert voltam annyira béna,hogy kint felejtettem a samponom-mikor Taylor lépett be az ajtón. Egy fehér alsónadrág volt rajta. Én meg ott álltam meztelenül előtte.Gyorsan megfogtam a zöld törölközöm,és magam köré csavartam.
-Mondanám,hogy sajnálom,de nem teszem.-jött közelebb. Én meg csak álltam,és bámultam,hogy most mi van?Kezeivel átfogta a derekamat,és megcsókolt. Mit tehettem volna? Lökjem el? Rám van írva,hogy hülye vagyok? De hogy! Kezeimet tarkójához vezettem,és az egyikkel beletúrtam hajába. Mellkasunkból egyszerre tört fel egy halk sóhaj mikor csókunk véget ért.
-Taylor...-kezdtem.
-Semmi gond. Tudom. Ki megyek,jó?-nézett rám csillogó szemeivel. Ajkain halvány mosoly játszott.
-Most megerősítést akarsz,hogy az lenne a jó,hogy kimennél,vagy azt szeretnéd hallani mit akarok én?-nevettem kezei között. Ujjaim még mindig haját markolgatták.
-Azt szeretném tudni te mit akarsz.-vágta rá.-De a helyes az ha ki megyek.
-Félsz tőlem? Vagy Kirától?
-Inkább attól,hogy nem jön össze a jövő,és nem akarom elsietni.
-Édes vagy.-kaptam ajkai után.-Mi lenne ha én döntenék?
-Örülnék,de hagyjuk,jó? Hülye vagyok! Nem kellett volna utánad jönnöm!-engedett el. Már majdnem kilépett az ajtón.
-Taylor! Hallod? Állj már meg.-rohantam utána. Ő már öltözött is.-Befejeznéd az öltözködést?-mondtam hisztérikusan.
-Nem. Elmegyek!
-Igen? És utána,majd nem keresel? Csak azért,mert nem az eszedre hallgattál pár pillanatig? Ez hülyeség! Utána leálltál,és kijöttél!Nem fektettél meg! Felfogod végre? Mert ha nem vagy képes rá,akkor menj csak el! Egy hülye idiótát láttam eddig benned,-jó értelemben-és egy felelősségre érett pasit,aki nagyon cuki. Most mutattad meg,hogy téged nem a farkad irányít. Ne hidd azt,hogy bánom,hogy utánam jöttél! Megérteted,vagy elmondjam még egyszer?-kérdeztem kicsit idegesen. A hangom is élesebben,és hangosabban csengett a kelleténél. Kezdtem egy kicsit kiakadni rá.
-Nyugalom. Igazad van. Nem megyek el sehova. Megfelel?-állt elém. Farkas szemet néztünk egymással. Én aztán nem adom fel!
-Meg.-válaszoltam.-De nem azért akarom,hogy maradj mert én mondtam.Jó?
-Nem azért maradok. Hanem azért mert igazad van.
-Végre.-sóhajtottam. Pislogott egyet,és az arcára is kiült egy kisebb mosoly.-Most akkor vissza megyek fürdeni.-mondtam. Bólintott egyet,de már hátat is fordítottam neki. Be mentem a fürdőbe. Előkerestem a samponom,és vissza álltam a zuhany kabinba.
Talán 10 perce állhattam a víz alatt-mindennel készen-de nem volt kedvem kiszállni. Olyan jó volt a meleg vizet érezni a bőrömön. Egy nagy sóhaj kíséretében.Azért még is kiszálltam,és törölközés után magamra kaptam a fehérneműt,és a pólót.

Amire Taylor végzett,én már a párnák között feküdtem.Magamra húztam a takarómat is,és vártam,hogy befeküdjön mellém. Amikor ez megtörtént átölelt,és a mellkasára húzott. Elindítottam a filmet-Harry Potter 3.-és elnevettem magam. Ő is elkezdett nevetni. Megpuszilta az arcomat,majd lenyugodva néztük tovább.

Reggel félig Tayloron feküdtem. Legalább is az egyik lábam a derekán volt. Lemásztam róla,és kimentem a szobából. Felöltöztem,és készítettem reggelit.
Megterítettem,és az ennivalót is kitettem. Megcsináltam a hajam,és a sminkem is,majd vissza mentem a szobámba.
Mosolyogva feküdt az ágyban. Feje felett mind két keze,takaró mellette hevert,és engem bámult. Elmosolyodtam,és mellé feküdtem.
-Na mizu?-vigyorgott.
-Kész a reggeli. Ha képes leszel fel kelni,akkor ehetsz. Én addig bepakolok a táskámba. Aztán megyek is.
-Nem akarsz velem enni?-nézett rám nagy szemekkel. Jó,de mivel gyalog kell mennem suliba sietned kell.
-Majd én elviszlek.
-Nehezen,mert a kocsidat ott hagytuk tegnap.
-Nézz ki!-a mosolya lehervaszthatatlan volt. Felkeltem,és kinéztem a teraszról. A kocsi a házunk előtt állt. Elnevettem magam.
-Ezt hogyan?
-Felhívtam Bronsont,hogy hozza ide.
-És a kulcs?
-Van pót kulcsa.
-Milyen rafináltak vagytok.
-Színész vagyok ez kötelesség!
-Akkor haladj kis ős tehetség.

Megreggeliztünk,és ekkor toppant be Kira.
-Mizu Nővérkém?
-Semmi Húgi.Húznom kéne dolgozni. Szóval siess,mert nem tudlak elvinni.
-Már rég kész vagyok,és ma Taylor visz.Inkább haladj.
-Értettem.Na sziasztok.-intett,és már el is tűnt. Kicsit késésben voltunk,de azért épp csengetésre leparkolt Taylor a kocsival a suli előtt.
-Ki ne merj szállni,mert ha valaki meglát többet nem jövök suliba!-kuncogtam.
-Mikor végzel?
-3-kor. Aztán én leszek a vacsi készítő,mert Kira ma megy besegíteni Adam pubjában. Ott pultos,és ma Ő a soros.
-Hogy is van ez?
-Könnyen. David az uncsitesónk,és van egy pubja,és minden hétvégén ott melózunk,de általában felváltva. Múlt héten én jöttem,most Ő. Jövő héten meg valószínű,hogy mind a ketten.
-Értem. Mi lenne ha elmennénk este?
-Jó ötlet. Figyelj most mennem kéne,de hívj,hogy biztos jó-e.
-Oké.-hajolt közelebb. Gyorsan megcsókoltam,majd nyomtam ajkaira még egy puszit,és kiszálltam.

2011. május 10., kedd

Szeretlek ezt tudnod kell!-4.fejezet

* Kira*

Amikor már másodszorra csengettem Jackson nyitotta ki az ajtót ahogy meg látott rögtön el kezdet mosolyogni. Közelebb lépett és át ölelt.
-Szia Kira. – engedett el.
-Szia Jay. – mosolyogtam kedvesen.
-Nem engeded be? – jött a mély hang a bentről.
-Ja de. Gyere be. – mosolygott kedvesen. Amikor beléptem egy csodálatos, barátságos lakást láttam meg. Ami elég rendesen kupis de mivel pasi nem szóltam be neki. Be vezetett a konyhába ahol már Nikki, Ashley, Rob és Kellan ült és osztották a lapokat. Kellan már a sörét itta. Jackson megfogott egyet amit kinyitott és nekem adta.
-Köszi. – motyogtam halkan.
-Nincs mit. – mosolygót szívdöglesztően. Ashley közelebb lépett és jó szorosan át ölelt.
-Jajj szia Kira. – mosolygott kedvesen.
-Szia.
Kellan fel állt és olyan szorosan át ölelt hogy csak na.
-Szia cica. – kacsintott egy nagyot.
-Szia. – nevettem, de azt hiszem, hogy közben elpirultam. Rob állt most fel és oda lépet és mosolygott kedvesen.
-Szia. – mondta halkan.
-Szia Rob. – öleltem át. Hiszen ezek az emberek már lassan a barátaim, persze kivétel Nikki mert őt még nem ismerem.
-Szia Nikki Reed vagyok. – mosolygott kedvesen és felnyújtotta a kezét.
-Szia, Kira Smith. – fogadtam el a kezét. Jackson maga mellé ültettet.
-Mi lenne ha párokba játszanánk? Mivel három fiú és három lány van… - csapta össze a két tenyerét.
-Én Robbal leszek. – lelkesült fel Nikki.
-Oké. Ez így tetszik nekem. – mondta lazán Rob. Ashley rám nézett, utána pedig Jacksonra.
-Én és Kellan leszünk együtt. Kira pedig Jacksonnal. – nevetet.
-Ez nem ér. – adta be a mű durcit Kel. – Én akartam Kirával lenni.
-Ki fogod bírni. – veregette hátba Rob Kellant. Aztán elkezdtünk játszani. Kellan és Ashley állt nyerésre, Nikki és Rob pedig vesztésre. Mi Jacksonnal pedig pont középen. Jay fel állt és hozott nekem és magának egy üveg sört. Addig Nikki osztott. Oda adta a kezembe a sört én pedig egy nagyot kortyoltam belőle. Imádtam ezt a férfias italt. A nagyi mindig azt mondta, hogy egy nőnek nem áll jól ha sört iszik, pedig én nagyon szeretem. Amikor meg láttam, hogy nincsenek túl jó lapjaink és Robék elég nagy összeget raktak be. Kezdtem kétségbe esni. Jay óvatosan közelebb hajolt és elkezdett suttogni:
-Szerintem dobjuk. – meg remegtem amikor a lehelete súrolta a nyakamat.
-Oké. – mondtam és be adtam a lapjainkat. Kellanék még öt-tíz percig játszották azt, hogy ide-oda emelték a téteket.
-A fenébe. – csapott Nikki az asztalra.
-Nyugi Nikki. – mondta nyugtatóan Rob.
-Elvesztettük az összes pénzünket… - sóhajtott csalódottan Nikki.
-Jók vagyunk csajszi. – ölelte át Kellan Asht.
-Most jön a minden eldöntő menet. – kacsintott Jackson. Ez után még legalább hét kört is lejátszottunk amikor vesztettünk Jayyel.
-Ez az. – ujjongott Kellan. – De menő vagy Ashley. Örülök, hogy veled vagyok. Bocs Cica de nem tudsz pókerezni.
-Áh, köszönöm Kellan kedves vagy… - nevettem fel. Még pár percig ott beizélgethettünk amikor én már az ötödik üveg sörömet ittam.
-Gyere körbe vezetlek. – húzott fel a székről Jackson.
-Oké. – mosolyogtam. Ő vissza mosolygott rám és én elpírultam. Mivel már a konyhát láttam meg mutatta a nappalit. A falak fehérek voltak. A padló pedig sötétebb volt. Egy gyönyörű fehér bőr kanapé volt és egy hatalmas plazma tv. A kanapé mögött egy íróasztal amin egy laptop árválkodott. A jobb sarokban pedig egy könyves polc. A lépcső melletti részen három gitár volt.
-Gyönyörűek. – ájuldoztam ahogyan a hangszereket vizsgáltam.
-Tudsz rajtuk játszani? – kérdezte kíváncsian.
-Nem, de mindig is szerettem volna meg tanulni. Annyira szeretem a gitár hangját. – Néztem még mindig a gyönyörű hangszereket.
-Majd ha gondolod egyszer meg taníthatlak. – mondta kedvesen.
-Örülnék. – mondtam neki és elmosolyodtam. A lenti fürdőszobához vezettet. Ami fekete és fehér színekben pompázott. Fel mentünk az emeletre. Ahol balra az első ajtó egy vendég szoba volt. A falak narancs sárga színűek voltak. A padló világosabb parketta.Egy nagyobb francia ágy volt a jobb falnál. A ajtóval szemben pedig egy szekrény. Balra a második ajtó is egy vendég szoba volt. Ott egyszerű, letisztult vonalak uralkodtak. A falak fehérek voltak a padló pedig vaj színű . Egy egyszerű világos fa ágy volt és vele szemben egy tévé szekrény amin egy kisebb plazma tévé állt. Meg mutatta a fenti fürdő szobát ami nagyobb volt mint a lenti. Bézs és a barna színek voltak az uralkodó színek. És végül a hálószobája következett. A padló egy egyszerű parketta. A fal pedig sötét kék és fehér. Egy elég nagy francia ágya volt. Amin legalább három-négy ember is elfért volna. Egy nagyobb gardrób állt az ággyal szemben.
-Arra gondoltam… mivel, hogy mindenki ivott és van elég hely te is itt aludhatnál. Ez így jó neked? – kérdezte elgondolkozva.
-Persze. – mosolyogtam rá barátságosan. El indultunk le felé mivel már hajnali négy volt úgy gondoltuk aludni kéne.
-Én nem alszok se Jacksonnal, se Robbal. – mondta ki határozottan Kellan.
-Én pedig nem alszok veled. – nevettet Nikki.
-Mit szólnátok ahhoz a felosztáshoz mint a pókerben? – kérdezte érdeklődve Ashley.
-Nekem tökéletes lesz. – kacsintott Kellan.
-Ez így jó ötlet, mivel te vagy az egyetlen aki nem fél Kellantől. – nevetett Jackson.
-Nekem is jó. – mondta habozás nélkül Nikki.
-Oké. – mondta egyszerűen Rob.
-Rendben. De Jay… adnál valami pizsamát? – kérdeztem halkan.
-Persze gyere fel. – mondta és megfogta a kezemet és felhúzott az emeletre.
-De aztán védekezettek. – kiabált lentről Kel. Jay be ment a gardróbba és keresett nekem valami pizsama félét. Én addig a szobáját tanulmányoztam és egy polcon megláttam sok-sok képet. Főleg egyet ahol egy szőke hajú lánnyal van. Egy parkban állnak, a lány kezében egy fagyi van. A lány Jayre néz és csak mosolyog. Jackson pedig a kamerába néz de a lányt öleli az egyik karjával. Érdekes érzés lepte el a szívemet. De ezen nem tudtam tovább agyalni mert Jackson tért vissza egy szürke pólóval a kezében.
-Remélem ez jó lesz. – mosolygott, de amikor meg látta, hogy azt a képet nézem le fagyott a mosoly az arcáról.
-Köszi… - mondtam kedvesen. – De Jackson ő kicsoda?
-Az egyik volt legjobb barátom…
-Értem. – mondtam zavartan… - Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm ezt az estét.
-Én köszönöm, hogy eljöttél. Igazán jó fej vagy. – mondta kedvesen.
-Te is… - nevettem. – Érzem mi még nagyon jóba leszünk.
-Ha rajtam múlik akkor biztosan. – mondta és megpuszilta az arcomat.
-Nem állok az útatba. – motyogtam. – Elmehetek zuhanyozni?
-Persze. A fürdőben alul a szekrényben van törölköző. – Megfogtam a pólót és elindultam a fürdő felé. Levettem a ruháimat, és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a forró víz végig csöppögjön a testemen. Mivel csak egy mentolos férfi tusfürdőt találtam ezért azt kentem a testemre. Mikor már tisztának és frissnek éreztem magamat kiszálltam a fürdő kabinból. Magamra csavartam egy törölközőt és magamat néztem a tükörben. Amikor valaki benyitott…

*Zoe*

Kira elment Jayhez pókerezni,én pedig készen vártam Taylort. Egy zöld egybe szoknya volt rajtam. Hozzá egy fekete magassarkú,és egy ugyanolyan színű bőrdzseki. Bepakoltam a fekete táskámba,majd leültem a nappaliba. Benyomtam a zenét. Már pár számot végig hallgatva megszólalt a csengő. Kinyomtam a zenét,és kinyitottam az ajtót. Taylor mosolyogva ölelt át,és pörgetett meg.
-Ha most le mersz hirtelen tenni tuti,hogy elesek.-nevettem közben.
-Kipróbáljuk?-tartott a levegőben.Megráztam a fejem,és belekapaszkodtam a nyakába.Elmosolyodott,és le tett. Nyomtam arcára egy puszit,amjd bezártam a lakást.-Na és mizu? Mi volt ma a suliba?
-Végig röhögtem. Mira egész nap csak hülyéskedett.-kuncogtam.
-Értem. Akkor nem unatkozol ott sem. És a pasik?
-Taylor Lautner!-álltam meg hirtelen.-Te most féltékenységi jelenetet fogsz rendezni? Őszintén?-néztem rá nagy szemekkel. Feltartotta maga elé a kezeit,és elnevette magát.-Én is így gondoltam.-nevettem,és újra elindultunk.
A kocsihoz érve az ajtót kinyitotta. Megráztam a fejem,és beültem hátra. Morcosan ment át a másik oldalra,és ült be.
-Ez mire volt jó?-nézett felém.
-Nincs kedvem elől ülni. Itt kényelmesebb.-mosolyogtam édesen. Felnevetett,és elindultunk.

Az étteremhez érve leadtuk a kocsit,és bementünk. Leültünk a foglalt asztalhoz,és vártuk,hogy kihozzák a kajánkat.
-Na és holnap mit csinálsz?-kérdeztem.
-Elmegyek érted az iskolába,és elloplak Kirától,mert megyünk bulizni.
-Ne,hogy értem gyere! Már csak az kéne! Soha nem mennék iskolába azok után. Meglát valaki,és én leszek a világ 8. csodája. Nem kéne.-néztem rá kérlelően.
-Kérlek.
-Nem,de ha már ennyire lovagias akarsz lenni gyere el velem vásárolni holnap.
-Plázába? Hülye vagy?-nevetett.
-Jó igaz. Akkor gyere kutyát sétáltatni,vagy filmezzünk egyet ma este.
-Mind kettőben benne vagyok-kacsintott. Kihozták a vacsorát. Nevetve elfogyasztottuk,majd beszélgettünk még egy kicsit.-Gyere.-állt fel hirtelen. Megragadta a táskám. A kabátokat gyorsan megfogtam,és indultunk is.
-Hova megyünk? Nem is fizettünk!-karoltam belé már az utcán.
-Ismernek,majd holnap kifizetem.-fogta át a derekam,így kezem magam mellé esett. Én is átfogtam az Ő derekát,és bicegve mentünk tovább. Egy hírtelem ötlet jutott az eszembe,így elkezdtem a lábaimmal köröket irkálni az aszfalton. Már majdnem estem egyet,mert összeakadt a lábunk,de megfogott.
Nevetve mentünk az ismeretlen úton.
-Taylor a kocsi is ott maradt.
-Nem érdekes.-mosolyodott el. Haza felé tartottunk. Ezt az utat ezer körül is fel ismerném,de amikor be akartam fordulni megfogta a kezem. Összekulcsolta övéivel,és mentünk tovább a közeli parkba.
Ott a kis rét ki volt világítva lampionokkal.
-Mese szép.-suttogtam,és még egyszer körbe néztem.
-Örülök,hogy tetszik,de ne engem dicsérj. Nem sokára kezdődik a bál.
-Milyen bál?
-Utca bál. Itt laksz,és ennyit sem tudsz?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem az én műfajom.
-Most az lesz.-bólintottam,és megöleltem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.
-Örülök,hogy itt lehetek.-simogatta a hátam. Elhajoltam,és adtam neki egy puszit. Tőle is kaptam egyet,majd vártuk,hogy megjöjjenek az emberek.

-Felkérhetem egy táncra?-pukedliztem Taylor előtt. Épp most jelentette be az egyik szervező,hogy a lányok választanak párt.
-Szívesen.-nyújtotta kezét. Behúzott a rét közepére,és elkezdett vezetni. Ahhoz képest mennyire béna vagyok a tánchoz Taylorral remekül ment. Elképesztően ügyes,és ez rám is hatással volt.
Vége lett a számnak. Ittunk egy pohár pezsgőt,és leültünk ismét.
-Megyünk?-pattantam fel.
-Aha.-kapta el a kezem. Felvettük a kabátokat,mert éjjel már nem volt annyira j idő,és haza indultunk.
-Miért lehet széttenni a nők lábát?-kérdezte hirtelen.
-Mert a könyv is ott nyílik ki, ahol a legtöbbet használják.-vágtam rá egyből.-Nem vicces.-mosolyodtam el.
-Akkor mondok másikat.
-Hülye vagy! Nem kérek a pasi viccekből!-fogtam be a fülem. Kezemet vissza húzta,és összekulcsolta ujjainkat.
-Hányszor szégyelli el magát egy nő élete folyamán?
Négyszer. Először: amikor elveszti szüzességét. Másodszor: amikor először csalja meg a férjét. Harmadszor: amikor először kap pénzt érte. Negyedszer: amikor először ad pénzt érte.
-Taylor Lautner te beteg vagy!-nevettem.-Ekkora marhaságokat. Nem is inkább idióta perverz viccek.
-Bocs ez vagyok én.
-Gondolom mindenki viseljen el így.
-Persze.-szorította meg a kezem.
-Megjöttünk.-ugráltam,mint egy kislány.-Megjöttünk Taylor! De jó nem kell a vicceidet hallgatni.-nyújtottam rá nyelvet,majd be futottam a lakásba.
-Ez nem volt szép.-ölelt át hátulról.
-Fárasztó vagy.
-Ez nem is volt fárasztó.-suttogta fülembe.Megfordultam. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.-Nem szóltam.-adott egy puszit.
-Jól mondod.
Kihámoztam magam öleléséből,és ledőltem a kanapéra. Ő is mellém ült. Bekapcsoltam a Tv-t és kezdetét vette az éjszakai filmezés.

2011. május 1., vasárnap

Szeretlek ezt tudnod kell!-3.fejezet

*Zoe*

Mirával egész nap beszélgettünk. Nevetséges volt,amiket össze hordott. Valamikor a fiúkról áradozott,majd a tanárt szidta. Szerencse,hogy mellette ülök órákon,mert ha nem tuti buknánk a levelezés miatt. Na így persze a beszélgetésért szólnak,de az nem gáz.
-Elmegyünk ma vásárolni?
-Szívesen.-mosolyogtam már az iskola kapuban,és szememmel Kirát kerestem.-Nem látod?
-Nem,de mindjárt itt lesz tuti.-ölelt meg,és adott egy puszit.
-Szia.
-Szia Zoe.-intett,majd elsétált. Tanácstalanul vártam nővéremre.
Megcsörrent a telefonom.
-Mondd.-szóltam bele,bár fogalmam nincs ki volt az.
-Szia. Taylor vagyok. Színész.-nevetett.
-Oké,értem én. Szia. Na mizu?
-Nincs kedved ma vacsizni egyet?
-Persze. Hol találkozunk?
-Elmegyek érted. Ha 8-ra ott vagyok az úgy jó?
-Igen. Várlak,de most le kell tennem szia.-nyomtam ki. Kira meg állt előttem,és be is szálltam.
-Bocs Húgi.
-Semmi. Milyen volt a mai napod?
-Találd ki kivel dolgoztam ma együtt?
-Valami jó pasival?-vigyorogtam rá.
-Nem éppen. Ashley Green mondd neked valamit?
-Kitalálom jó? Valami köze van Jacksonhoz,ugye?
-Eltaláltad Zoe.
-Tapsot kérnék.
-Majd máskor.-nevetett.
-Kösz. De képzeld kivel beszéltem az előbb telefonon?
-A barna szemű herceggel?Akinek mellesleg olyan hasa van,hogy elolvadok?
-Talált süllyedt.-vigyorogtam.
-Na és mit akart? Ne kelljen már harapófogóval kihúzni belőled.
-Bocs. Szóval elhívott ma este vacsizni. 8-ra jön értem!
-Ezt előbb is mondhattad volna.-tette ki az irányjelzőt,és meg is fordult az egyik kapufeljáron.
-Te mi a francot csinálsz? Meg akarsz ölni? Úgy neki nyomódtam az ablaknak,azt hittem kiesem!
-Bocs,de szükség törvényt bont. Irány a Plaza.
-Szívatsz,ugye?
-De hogy! Veszünk valami jó kis ruhát!
-Jaj,de már Mira is elhívott ma. És ha veled megyek tuti nem végzünk soha.
-Ne nyafogj. Inkább hívd fel,hogy nem érsz rá.
-Kösz.-morogtam,és elő vettem a telefonom. Tárcsáztam Mirát,és beszámoltam Nővérkém hülyeségéről. Persze Ő csak röhögött,és majd máskor bepótoljuk címszó alatt le is tette. Közben Kira parkoló után kutakodott.-Ott van egy.-mutattam a hely felé. El is indult,de egy behemód kocsi beparkolt előtte.
-A francba.-mérgelödőtt.
-Mi lenne ha kedvesek lennénk,és beállnánk eléjük?-kuncogtam.
-Tökéletes.-parkolt le a kocsi végébe. A kocsiban lévő fiúk kiszálltak,és felénk fordultak. Mindegyiken napszemcsi,és kapucni volt. Mi van ennyire félnek a naptól?
Kiszálltunk.
-Zoe nem gondolod,hogy ez nem parkoló hely?-kiabált utánam az egyik. Honnan a francból ismer?
-Ki vagy?-fordultam vissza.
-Meg sem ismered azt aki randit kért ma tőled?-kuncogott,és lehúzta magáról a kapucnit,majd a napszemüveget is levette.
-Taylor.-futottam oda,és megöleltem.
-Na szép mondhatom. Mi egy sziát sem kapunk.-nevetett Jay.
-Bocsi.-mindenkit végig ölelgettem.
-Jobb a kicsi lelketeknek szupersztárok?
-Egy fokkal. De ha a nővéredtől kapok egy puszit tökéletes lesz.-fordult Jay Kira felé.
-Ezt nem nézem végig. Induljunk.-fogtam meg Tay kezét,és húztam magam után. Utol ért,és el akartam engedni a kezét,de Ő össze kulcsolta ujjainkat. Elmosolyodtam,és felnéztem rá.
-Baj?-nézett rám.
-Engem nem zavar,de a rajongóidat annál inkább.
-Szard le. Kellan itt vagy már?
-Ja.-jött mögülem a válasz.
-Nem akartok inkább ide mellénk jönni Bronsonnal?
-Tökéletes a kilátás itt Zoe.-válaszolt Bron.
-Fene gondolta volna,hogy jó a seggem.-kuncogtam.
-Mi van?-állt meg hirtelen Tay. Annyira gyorsan,hogy én mentem előre,így vissza estem. Szerencse,hogy idejében kapcsolt,és megfogott.
-Köszi.De most miért is álltunk meg?
-Nem kéne a seggedet nézniük.
-Na ja mert a tied nem Taylor?-röhögött Kellan.
-Még szép.
-Én is itt vagyok ám!-tettem karba a kezem.-Egyenlőre még mindig az enyém vagyok.
-Bocs.-morogták.
-Én is így gondoltam. Na gyertek szép fiúk ide mellém.-bele karoltam Bronba,és Taybe. Megvártuk Kiráékat,és neki passzoltam Kellant.

*Kira*
-Na mi lesz a puszimmal? - nézett rám sejtelmesen Jay.
- Majd máskor Rathbone. - kacsintottam rá és indultam a többiekhez. Zoén láttam hogy Kellan kikészítette ezért rám sózta. Bronson, Taylor és Zoé mentek elől.
Kellan, Jackson és én mentünk hátul. A két fiú közt elég érdekes volt menni de különösebben nem zavart. Egyszer csak megláttam egy kék tornacipőt.
Megragadtam a két fiú kezét és elkezdtem őket behúzni. Megvettem azt a kék csodát. És még vettem egy fekete tornacipőt és egy övet is. De a fiúk jól tűrték.
Amikor hátra fordultam megláttam két kalapot. Fekete volt mind a kettő csak az egyik női a másik férfi méretezésű. Jacksonra néztem és elvettük mind a ketten az egyik kalapot.
- Majd én. - mondta mosolyogva és elővette a pénztárcáját.
- Nem kell. - mondtam neki kedvesen.
- De én ki akarom fizetni és téma lezárva. - mondta és kifizette a kalapokat. Felvette a sajátját és az enyémet is felrakta a fejemre. Közben édesen mosolygott. Majdnem elolvadtam. Olyan meg hitt volt ez a hangulat.
- Köszönöm. - suttogtam halkan.
- Szívesen. - mondta mosolyogva. - Most már meg kapom a puszimat?
- Meg. - mondtam neki és közelebb hajoltam és adtam az arcára egy puszit.
- Én nem kapok? - kérdezte durcásan Kellan.
- Nem. - mondtam és elindultam a többiekhez. Ez után az egész délután mesésen telt. Sokat nevetünk és jól éreztük magunkat. Amikor a kocsiknál álltunk Jackson hirtelen közelebb hajolt és elkezdett suttogni.
- Nincs kedved ma át jönni pókerezni? – húzta fel a szemöldökét. – Ott lesz Ashley, Kellan, Rob és Nikki. És ahogyan hallottam te már ismered Asht.
- Hát igen ma találkoztunk. – mondtam egyszerűen. – De egyébként szívesen elmegyek. Milyen sört vigyek?
- Amilyet akarsz okoskám. – nevettet fel.
- Meg beszéltük Rathbone. – mondtam neki és játékosan bele boxoltam a vállába. Ez a pasi hihetetlen. Olyan szexi, kedves és még vicces is. Utána Zoéval mindenkitől elbúcsúztunk. És indultunk az utunkra. Ahogy haza értünk Zoé elfoglalta a fürdőszobát. Én addig egy kis rendet varázsoltam. De állj. Nem tudom hol lakik Jackson. Megkerestem Zoé telefonját abból kikerestem Taylor számát és tárcsáztam.
- Igen? – szólt bele unottan.
- Szia Kira vagyok. Csak azért hívlak, hogy nem tudnád megadni Jackson számát? Mert át hívott ma pókerezni hozzá de nem tudom hol lakik. – hadartam el gyorsan.
- Persze megadom. Elküldöm sms-be. – mondta kedvesen.
- Köszönöm Taylor. De este aztán vigyázz a húgomra. – nevettem.
- Nyugi vigyázni fogok rá. – mondta, és ő is nevetett.
- Na akkor szia Taylor és Köszi még egyszer.
- Szívesen. Szia Kira. – tette le a telefont. Zoé addig kész lett és bevonult a szobájába. Addig én bementem a fürdőbe lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. Megszárítottam és kivasaltam utána felkötöttem. Egy fekete cső nadrágot, egy fehér pólót és egy fekete tornacipőt vettem fel. Meg néztem, hogy megjötte az sms. És igen ott volt. Jackson száma. Gyorsan beütöttem a telefonszámot és tárcsáztam.
- Igen? – szólt bele egy fáradt hang.
- Szia Jackson Kira vagyok. Csak azért hívlak, hogy nem adod meg a címet, hogy hova menjek? – kérdeztem mosolyogva. De minek? Hisz úgyse látja. Jackson elmondta a címet és lerakta a telefont utána még sminkeltem,és késznek tituláltam magamat.

2011. április 19., kedd

Szeretlek ezt tudnod kell!-2. fejezet

*Kira*

Kicsit már aggódtam mert már vagy fél órája nem jött haza drága húgocskám és abban a szatyorban van a fűszer keverékek. Közben felszeleteltem az összes zöldséget és kibontottam az üveg bort. Elkezdtem kortyolgatni a vörös nedűből. Amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó.
-Meg jöttem. – kiabált be a konyhába Zoe.
-Na végre. – mondtam neki és kiléptem az előszobába. Sokkoltan álltam ott és azt vettem észre, hogy az egyik srác a boltból vele van. Azt hiszem Taylor.
-Szia Kira. – mondta mosolyogva a srác. Hát nem hiszem el ez nem a húgom… Én szoktam ilyen lenni.
-Helló. – mondtam hanyagul. – Azt hittem Húgi, hogy már soha se érsz haza. Már aggódtam.
-Jól van már. – nyafogta Zoe. Lerakta a Konyha pultra a szatyort. – De még Jessicát ki kell vinnem.
-Ha már ketten vagytok Charliet is kiviszitek? – néztem rá boci szemekkel.
-Persze. – morgott Zoe. Megkereste Char kék pórázát és felrakta rá. Taylor kezébe nyomta a pórázt.
-Köszönöm. – mosolyogtam hálásan. – Mire haza jössz kész lesz a vacsora.
-Most olyan voltál mint egy aggódó anyuka. – forgatta meg szemeit. – Sietek. Szeretlek Kira.
-Én is. – öleltem magamhoz húgomat. Ez a pillanat olyan érzelgős volt. Taylor mosolyogva nézte végig a mi búcsúzkodásunkat és elindultak. Folytattam a vacsora készítést. Közben bekapcsoltam egy kis zenét. És táncolva főztem tovább. Az egész lakást incsiklandó illatok lepték el. Ritkán szokta a lakást ellepni a vacsora illata. Szerettem ezt az érzést. Ettől az illattól lett igazán otthonos a lakás. Miután késznek tituláltam a vacsorát megterítettem és a zöld nappaliba beléptem. Kikapcsoltam a zenét és bekapcsoltam a tévét. Unottan kapcsolgattam hiszen semmi normális filmet nem adtak. Ezért elindultam a fürdő felé. Lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. Fel vettem a régi közép iskolai pólómat.
-Itt is vagyok. – mondta mosolyogva Zoe.
-Szia. Kész a vacsi. – indultam el az asztal felé és leültünk. A vacsora felét csendben töltöttük el amikor is Zoe megszólalt.
-Kira, ugye tudod, hogy az a Jay igazság szerint Jackson Rathbone a színész? – emelte rám kíváncsi tekintetét. Szóval ezért volt olyan ismerős.
-És akkor mi van? Úgy sem látom többet. – Legyintettem.
-Szóval ezzel lezártad ezt a témát? – nevettet.
-Igen. – mosolyogtam. Miután megvacsoráztunk össze pakoltam és rávettem Zoet, hogy mosogasson el. Bebújtam a meleg ágyikómba és a plafont bámultam. A boltos jeleneten gondolkoztam. Más lány ha meglátott volna négyen olyan félistent akkor elkezd olvadozni, persze én kioktattam őket. De azt nem tudtam elfelejteni, hogy azt mondta biztosan van pasim. Miből gondolja ezt? Hirtelen felálltam és beszaladtam Zo szobájába.
-Húgi… - suttogtam halkan.
-Mi van? – nyöszörgött.
-Mondtak rólam valamit a fiúk? – kérdeztem félve.
-Elkérték a számodat én megadtam, de egyébként különösebben semmit. – mondta fáradtan.
-Értem. – sóhajtottam. Fel álltam és indultam volna vissza szobámba.
-Kira várj. – mondta halkan. – De Kellannek nyilvánvaló rettenetesen bejössz.
-Fogadjunk ő kérte el a számomat? – nevettem fel. Vissza bújtam húgom mellé.
-Ühüm. – bólogatott. Együtt aludtunk el mint régen. Kis korunkban mindig át mentünk egymáshoz ha féltünk. Most nem félt egyikünk se. De mind a ketten éreztük, hogy ezek a fiúk nem lesznek közömbösek számunkra.
Reggel fáradtan és gyűrötten keltünk fel. Elindultunk mind a ketten a fürdő felé. Persze Zoe jutott be előbb. Én durcásan indultam a szobámba. Egy fekete pólót és egy sima farmert vettem fel egy fekete magas sarkúval. Tele raktam kezeimet karkötővel. Hullámos hajamat kiengedve hagytam. Alapozót kentem fel arcomra, egy kicsi pirosítót és szem ceruzával húztam ki barna szemeimet. Miután kimentem megláttam Zoét. Egy barna cső nadrágot és egy kék pólót viselt. Kék szemeit fekete és ezüst tussal emelte ki. Én gyorsan megettem egy almát Zo pedig egy müzlit. Aztán indultunk is. Zoet kiraktam a sulinál ahol már Mira várta. Meg vártam míg belépnek az iskola épületébe aztán már szálltam is Los Angeles utain. Mivel az iskolától csak 10 percre van az iroda hamar beértem. A L.A-i Seventeen magazinnál vagyok stylest. Ma egy fotózás lesz. Bementem a ruhákhoz és össze szedtem minél szebb darabokat. Főként Marc Jacobsot választottam. Elindultam a stúdióba ahol már a sok ember szaladgált.
-Szia Csajszi. – adott két puszit Maria a fotós.
-Szia. – aztán indultam el az öltözőkhöz. Bekopogtam az egyikbe. Ahol egy barna hajú lányt sminkeltek. A lány hátra fordult és barátságosan mosolygott.
-Szia. – mondta kedvesen. – Ashley Green vagyok.
-Kira Smith. - mosolyogtam rá barátságosan. – Én vagyok a stylest. Én foglak fel öltöztetni. Amíg a sminkével végeztek sokat beszélgetünk. Elmesélte, hogy mostanában nagyon sok ilyen fotózásra megy. Én meséltem neki Zoeról. De azon a tényen nem tudtam el siklani, hogy ő ismeri a fiúkat. Ezért próbáltam nem szóba hozni őket…
-Jaj képzeld, ma reggel elmentem kávézni pár kollégámmal. És a fiúk elmesélték, hogy tegnap egy lány a boltban kioktatta őket. – nevettet fel Ashley. Én ezen önkéntlenül is elpirultam amit ő is észre vett.
-Valami baj van? – kérdezte hirtelen.
-Nem. Csak… - habogtam össze vissza. – Csak.. csak…

*Zoe*

Nagy nevetések közepette haza értünk. Egyszerűen Taylor annyi hülyeséget tudott össze hordani,hogy meg kellett állnom nevetni.
Ő ilyenkor elvigyorodott,és húzott maga után mint ha tudná merre lakom.
Otthon Kira megkért minket,hogy vigyük ki Charlie-t a parkba ha már ketten vagyunk,így elindultunk.
-Eszünk egy fagyit?-mosolygott rám,és megfogta a kezem,majd megállított a bácsi előtt.
-Csókolom.-kuncogtam. -Szeretnék egy csokit,és egy dinnyét.-mosolyogtam angyalian.-De édes tölcsérbe kérném,és eper öntettel.
-Tessék Angyalkám.-adta a kezembe.
-Köszönöm Bácsi.-ringatóztam,és belenyaltam a fagyimba. Taylor már majdnem röhögött a viselkedésemen,de ameddig nem kapta meg a fagyit próbálta türtőztetni magát.
De amint elértünk egy padhoz egyből kitört belőle,és a könnyeit törölgette.
-De édes voltál. Csókolom mi?-vigyorgott.
-Ha már egyszer fagyit eszek akkor had legyek kislány.-böktem mellkasára.
-Megértettem.-fogta meg a kezem.
-El kéne engedni egy kicsit a kutyusokat.-húztam ki kezem övéből,és megsimogattam Jass buksiját.
Ő szó nélkül feállt,és elengedte Carlie-t,majd én is Jesst. És már a közelünkbe sem voltak. Megfogtam a két pórázt,és elindultunk a kutyák felé.
Nagyban játszottak amikor egy kislány jött oda elénk,és bámulta nagy szemekkel Taylort.
-Jacob..-suttogta,és arcán egy bátortalan mosoly bujkált. Tayre kaptam a tekintettem aki épp szemét forgatva guggolt le a kislányhoz,és adott arcára egy puszit. A kislány erre halkan felsíkitott. Én csak értetlenül néztem rájuk. Most mi van?
-Szia. Hogy hívnak?-mosolygott a lányra.
-Lilynek...-suttogta,és megölelte. Annyira aranyos volt Lily,de még mindig nem értettem mi van most.
-Hol írjam alá?-vett elő egy filcet a zsebéből Tay. Lily a pólójára mutatott,majd meg is kapta az alá írását. Ugrándozva köszönt el tőlünk,és ment vissza a mamájához.
-Ez mi volt?-néztem hülyén.
-Most komolyan nem tudod?
-Ő nem. Tudnom kéne?
-Olvasol te egyáltalán újságot vagy híreket? Filmekkel hogy állsz?
-Szoktam filmet nézni,de az újság és a hírekkel bajban vagyok. Ritka amit elolvasok. Mert?
-Szóval a nevem nem mondd semmit?
-Nem.-vágtam rá,és vártam,hogy kinyögje mi ennek a lényege.
-Színész vagyok Zoe. Valószínű holnap már a címlapokon virítunk mint az új álompár.
-Mi?-hangom két oktávval feljebb csúszott.-Ezt nem hiszem el. Na szép. Eléggé lemaradtam akkor a filmekkel. Na persze ne érts félre,de én azt nézem amit a hülye nővérem. Milyen filmről is maradtam le?
-Twilight.
-Most már értem én miért voltál ismerős még az elején. De magamnak sem említettem meg,hogy az vagy. Hiszen soha nem láttalak élőben. -kuncogtam.
-Legközelebb úgy mutatkozom be,hogy színész vagyok.-nevetett.
-Más már sikítozna ha meglátna. Bocs csak én vagyok ilyen. Amúgy láttam az 1. részét. A 2. részből csak az első felét. De amúgy szeretem azt a filmet.
-Te aztán nem vagy semmi.
-Jól van na. Fogjuk meg a kutyákat,és induljunk,mert éhes vagyok.
-Menjünk el vacsizni.
-Bocs,de ma nem. Kira főz,és olyan rég ettem már hazai vacsit.
-Akkor holnap?
-Rendben.
Megfogtam a kutyákat,és haza felé vettük az irányt.
Taylor út közben elköszönt,mert hívták,így egy kicsit egyedül sétáltam.
Otthon megvacsoráztunk,és beszélgettünk. De Kira áttévedt hozzám,és így vele aludtam. Jó érzés volt,hogy valaki van mellettem.
Reggel alig bírtam magamból élő lényt csinálni annyira fáradt voltam. Persze én voltam az első aki a fürdőt elfoglalta,így kicsivel több időm is volt rá.
Kira elvitt a suliba,ahol Mira várt. Megöleltem,és így mentünk be a suliba.

2011. április 12., kedd

Díjˇˇ



Köszönjük szépen
Gréta Masen
*baba*

2011. március 29., kedd

Szeretlek ezt tudnod kell!-1.fejezet

*Kira*

Miután Zoe elment itthonról én elkezdtem pakolászni. Két éve nevelem a húgomat. Elég jól kijövünk. És mindenben számíthatunk egymásban. Charlie-nak a kutyánknak adtam enni és vizet. Úgy döntöttem mivel ma szabadnapos vagyok elviszem sétálni őt. Megkerestem a pórázát és elindultam a közeli parkba. Egy rövid nadrág és egy sárga top volt rajtam mivel jó idő volt. Itt mindig kellemes az idő, ezért is szerettem annyira Los Angelest. Leültem egy padra és Charliet elengedtem had fusson egy kicsit. Közben elő vettem egy fekete haj gumit és felkötöttem barna hajamat. Néztem ahogyan a napfényt kergeti Charlie. Egy gyönyörűséges Jack Russel Terrier volt. Imádtam őt, jelenleg két fontos személy volt az életemben. Zoe és Charlie. Mióta a nagyi meghalt már csak egymásra számíthatunk. Mi vagyunk Zoe-val egymásnak a család. Apánk Zoe születése után ment el, anya nagyon kivolt. Emlékszem, hogy mindig sírt. Igaz még csak öt éves voltam,de láttam az arcát és szörnyű volt. Zoe születése után egy-két hónappal anya súlyos depresszióba esett ezért elhagyott minket. Nagyi nevelt minket. Ő volt a mi családunk. De 2 éve rákban halt meg. Azóta próbálok felelősség teljes nővér lenni. Nem könnyű hiszen 20 éves fejjel nehéz volt egy 15 éves lányt nevelni. Azóta sokkal egyszerűbb én is érettebb lettem és Zoe is. Néha sokkal komolyabb tud lenni mint én. Hát igen a kettőnk közül én vagyok a szórakozottabb. Drága húgocskám mindenre oda figyel és precíz. Én pont az ellenkezője vagyok. Szétszórt és kelekótya. Pont ezért vagyunk jó páros. Az ismerőseink mindig meglepődnek, hogy pont én nevelem hisz néha még magamat se tudom rendesen ellátni. De nincs rajtam kívül senkije. Gondolat menetemből telefonom halk rezgése rántott ki. Először szét néztem és Charlie éppen a lábamnál feküdt. Elővettem az ezüst készüléket és sietősen felvettem.
-Kira bejössz értem a suliba? – kérdezte húgom.
-Nincsen busz? – kérdeztem tettet cinikussággal.
-Utálom azt a büdös sárga dobozt. – nevettet fel. – Kérlek nővérkém.
-Rendben haza viszem Charliet és indulok. – tettem le a telefont. Fel raktam a pórázt Charlie-ra és indultam haza felé. 5 perc alatt haza értem. Raktam még ki kutya kaját és vizet. Beszálltam fekete autómba, amit mellesleg imádok. Elindultam az iskola felé. Zoe ott állt kint és a cipőjét nézte. Tipikus ő. Ha unatkozik mindig a cipőjét nézi. – nevettem fel önkétlenül.
-Na végre! – kiáltotta és ölelt át, miközben beszállt a kocsiba.
-Én se vagyok szuperhős. – forgattam meg a szemeimet. Aztán indítottam a motort. Húsz perc múlva már otthon voltunk. Zoe bement a szobájába én pedig elmentem a közeli kis boltba. Úgy gondoltam egy kis zöldséges csirkét csinálok rizzsel. Általában rendelni szoktunk, de most kedvem volt egy kicsit főzni. Míg a hozzá valókat vásároltam. Meg pillantottam pár srácot akik azon veszekedtek, hogy milyen sört vegyenek. Ezen kuncogtam. Elindultam arra felé ahol ők vannak és elkezdtem a borokat nézegetni.
-Én nem akarok ilyet. – morrant fel az egyik.
-De ez jobb mint az. – mondta a másik.
-Mind a kettő szar. – nevettet a másik. – ez sokkal jobb.
-Nekem mindegy mit vesztek. – szólalt meg egy rekedtes mély és gyönyörű hang.
-De vegyük ezt! – mondta dacosan az egyik. Már engem idegesített ez a szituáció.
-Fiúk! – mondtam halkan. – Nem lenne egyszerűbb ha mindegyikből vennétek és akkor nem azt hallgatná a fél bolt, hogy ti hogyan veszekedtek. Már elnézést, hogy bele szólok de gondolkodjatok célszerűen. – vettem le egy üveg bort a polcról és indultam volna a pénztárhoz. Ha az egyik fiú nem szólít meg.
-Egy normálisan gondolkodó ember. – nevettet fel. – Megoldottad a gondunkat.
-Nincs mit. – mondtam normálisan. Szemügyre vettem a mellette álló gyönyörű hang tulajdonosát. Hosszabb barna haja kócos volt. Fején kalapot és egy napszemüveget viselt. Egy kockás ing és egy farmer párosult ehhez a szetthez. A külseje még jobban meg fogott mint a hangja. Pedig az se volt semmi.
-Na és ha már úgy is idetévedtél hozzánk. – nevettet fel az egyik srác. – Nincs kedved csatlakozni hozzánk? Hozzám megyünk sörözni meg ilyenek. Aztán egy csinos lány társasága pezsdítő lenne.
-Őh, tudod idegenekkel nem megyek sehova. – nevettem, hiszen még az se tudtam hogy hívják őket.
-Jajj bocsánat. Kellan vagyok. Ő itt Tay, Jack és Rob. – mutatott végig mindenkin.
-Jó lenne, de várnak rám. El kell készítenem a vacsorát. – nevettem és intettem nekik egy utolsót és indultam a pénztárhoz.
-Minek hívtad el? Nem látod biztosan van pasija… - mondta a rekedt mély hang…


*Zoe*

Amikor haza értem bementem a szobámba. Semmi kedvem nem volt most semmihez. Az iskola utána legszívesebben csak alvással tölteném az időt. Még szerencse,hogy az iskola buszt nem kellett használatba vennem,mert tuti nem értem volna haza soha. Amilyen roncs volt mindig lerobbant. Az én napomból ez nem hiányzott. Kira meg rendes és elhozott. Hála annak a jó égnek.
Átvettem a ruhámat egy nagy pólóra,és egy melegítőre,majd befeküdtem az ágyamba. A plafont bámultam,és azon gondolkoztam mit csinálhat most Jhonny.Sokáig élveztem a barátságát,míg nem elment. Soha nem mondta el miért,csak itt hagyott. A családja elköltözött. De még annyit sem mondott,hogy "Bocsi,de elköltözünk."
Fáj visszagondolni,hogy elhagytak. Talán ha elmondta volna megérteném,de így csak keserűség van a szívemben ha rá gondolok.
Felsóhajtottam,és neki láttam a leckéimnek. Utáltam tanulni,de nem akartam még ezzel is Kirát nyaggatni. Amúgy meg sokkal érettebb vagyok nála. Mindig rossz tanuló volt.
-Megjöttem!-hallottam kiabálását. Nem tudom miért van ennyire feldobva egy kis vásárlástól. Bár ritkán szokott főzni,így foghatom erre is.
-Itt vagyok.-mentem ki.-Na mizu? Mit is csinálsz?-ültem fel a pultra.
-Csirke megfelel?-vigyorgott,majd előszedte a hozzávalókat.
-Tökéletes. Imádom. De mitől ez a jó kedv?
-Nem lehet?-nézett rám még mindig jókedvűen.
-De hogy is nem.-vágtam rá.-De neked nem szokott a semmitől. Szóval mesélj csak kivel is találkoztál nővérkém.-álltam elé.
-Ismersz.-morgólodott.-4 adonisszal akadtam össze a boltban. Ott veszekedtek,hogy milyen sör a jobb,én meg nem bírtam és helyre tettem őket...-itt közbe vágtam.
-Milyen adoniszokkal? Nem olvadozhatsz 4 pasiról egyszerre.-nevettem.
-Nem is mindről. Elég csak az egyik. Istenem a hangja...
-Legalább a nevét tudod?
-Jay.-vágta rá önelégülten.
-Ennyi?-nevettem el magam.-Ezzel nem mész sokra édesem. Csak úgy felvilágosítalak. Bocs,hogy én törtem össze a fellegváradat.
-Kösz.-kezdte el csinálni a vacsit.
Leültem a nappaliba,és kapcsoltam zenét.
-És kb mikor lesz kész? Mert Jessica-t ki kéne vinnem.
-Van időd rá.-kiabált vissza. Elkezdtem össze készülődni. Jass-t is magam mellé fogtam,és épp ki akartam lépni amikor Kira ordítozott.-Menj el kérlek a boltba,mert ott hagytam az egyik szatyrot.
-Jó.-sóhajtottam,és elindultam a bolt felé. Kint oda kötöttem a bolt melletti fához Jass-t,és bementem.Beérve 4 srác állt a pultnál,és az eladóval beszélgettek. Úgy láttam valamit nagyon ki akarnak húzni belőle.-Őőő Hello.-léptem közéjük. A fiatal csaj olvadozva nézte a srácokat. Na nem mondom volt mit nézni rajtuk. Egyszerűen ész bontóak voltak,de gyorsan el is kaptam a tekintetem róluk,és a csajhoz fordultam.-A nővérem itt hagyta a vásárolt cuccait. Meg van még?
-Igen.-rakta fel a pultra.
-Köszi.-mosolyogtam rá.-Sziasztok.-léptem volna ki a fiúk közül. Kényelmetlen volt,hogy engem néznek.
-Várj.-léptek elém.
-Mondjátok.
-Te annak a csajnak a húga vagy?-kérdezte a legnagyobb.
-Igen.-kuncogtam. Szóval ők azok a "híres" adoniszok akik feldobták a nővérem napját.
-Nem akarod megadni a számát?-kérdezte a másik.
-Nem.-vigyorodtam el. Tudtam,hogy ha nem adom meg,és elmondom Kirának agyon üt. Szóval még is meg kell adnom.
-A tied is tökéletes.-mosolygott a fekete hajú srác. A mosolya elbűvölő volt. A kisugárzása magabiztos,de egyben volt ott egy kis félelem is. Tőlem aztán nem kéne félnie. A telefon számomat neki bármikor oda adom.
-Na jó megkapjátok mind a kettő számot ha mehetek végre,mert a kutyám kint van.-mutattam a mozgó ajtó felé ahonnan pont látni lehetett. Szerencse,hogy oldalt is van bejárat.
-Köszi.-vágták rá. Lediktáltam a számokat,elköszöntem és indultam is. Persze,hogy ne ússzam meg ennyivel utánam jöttem. Sóhajtva fordultam meg,és megálltam előttük.
-Na mondjátok mi a probléma!
-Gondoltuk ne cipekedj haza kísérünk.-vette el a legnagyobb a szatyrot a kezemből. A laza egyszerű stílusú srác oda ment Jess-hez,és kiszabadította,de idejében nem fogta meg a pórázt,és Jess elfutott. Ez van ha nem hozom ki napokig. Akkor soha nem érdekli hol vagyok csak hadd fussa ki magát. Egyből elkezdtem utána rohanni. A park felé igyekezett,de már csak a bejáratnál értem utol. Megsimogattam,és vissza húztam a srácokhoz. Sajnálkozva nézett rám aki elengedte. Elnevettem magam az ábrázatán.
-Semmi gond.-legyintettem.-De nekem ideje lenne mennem. Még haza kell vinnem a dolgokat,és vissza kell jönnöm.
-Minek jössz vissza?-kérdezték kórusban.
-Mert Jess-t meg kell sétáltatnom.-indultam haza fele.
-Megyünk mi is.
-Legalább is Taylor.-nevettek fel hárman. Tay-gondolom ő volt az-mellém állt,és elvette a táskát. Hálásan rámosolyogtam,majd megálltam. Hátra fordultam.
-Na jó akkor tisztázzuk a neveket. Engem Zoe Smith-nek hívnak. Ti jöttök. És most akkor mi van? Nem kísértek haza? Most már eldönthetnétek,mert menni akarok.-mondtam idegesen,és a hajamba túrtam.
-Kellan Lutz.-mutatott magára a nagy ember.-Taylor Lautner.-mutatott a mellettem álló fiúra.-Robert Pettingson.-váltott át a kutya elengedőre,majd végül a negyedik hosszú hajú srácra mutatott.-Ő Pedig Jackson Rathbone.
-Örvendtem. Szóval?
-Ja nekünk mennünk kell,de Tay megy veled.
-Örültem. Na sziasztok.-intettem,majd elindultam Taylorral az oldalamon haza felé.