Múló szerelem-2.fejezet

Reméljük tetszik:)♥

*Riley*

A Nővéremet ott hagytuk Scarlett-tel a meccsen,vagyis az edzésen,majd a One Direction ház felé vettük az irányt. Zayn egész végig csendben ült mellettem és fogta a kezem. Tudtam,hogy bántja a viselkedésem,de Emma már régóta ezen a témán lovagolt. Szerinte én csak egy elkényeztetett liba vagyok,aki Zaynnel és a One Direction többi tagjával akar bekerülni a köztudatba. De ez soha nem volt így és nem is lesz. A fiúk számomra a családomat jelentik és a mellettem vezető srác az életemet. Ő volt ott amikor összevesztem anyuval és apuval. Ő volt az aki támogatott abban,hogy kezdjem el a fényképezést-ha szeretem-idén. Ő volt mellettem,amikor eltörtem a kezem vagy elment a hangom és nem voltam képes semmire. Egyszerűen betölti azt az űrt a szívemben,amit szerelemnek hívnak.
A kocsi megállt,ezzel egy időben Zayn ki is szállt. Felsóhajtottam. Tudtam mi lesz a vége a mai napomnak,de már nem érdekelt. A pofonokat fizikailag előre megkaptam,már csak a lelkiek hiányoztak a teljes csődhöz. Elegem volt,hogy mindig én küzdjek értünk. Kiszálltam a kocsiból,meg sem várva,hogy Ő segítsen ki,majd mellette elhaladva besétáltam a házba. A fiúk a kanapén ültek és Tv-ztek vagy a két szerelmes ifjú a barátnőjüket kényeztették pár kedves szóval és tettel. A szemeim elhomályosodtak a képtől, a gondolattól. Miért nem ülhetünk mi is ott? Miért nem lehetek felhőtlenül boldog? Rámosolyogtam a társaságra,megöleltem Danielle-t és Eleanort,majd felfelé vettem az irányt a Zaynnel közös szobánk felé. A lányok már rá sem kérdeztek,tudták,hogy baj van. A fiúk meg a hangulatból és a barátom arckifejezéséből következtethettek.
Leültem az ágyunkra,majd mit sem törődve,hogy itt van levettem a farmerom-már nagyon kényelmetlen volt. Felkúsztam az ágy tetejéhez,neki támaszkodtam és vártam mikor kezd bele. Csak nézett,szemeit a lábaimon legeltette. Istenem! Úgy nézett,mint aki most lát így először! De azért mégis megejtettem egy halvány mosolyt. Szerettem belőle ilyen reakciókat kiváltani.
-Na jó halljam Zayn! Túl akarok esni a dolgon.-Túrtam idegesen a hajamba. A hangom kemény és rideg volt,de belül féltem. Nem akartam veszekedni Vele.
-Miért csináltad? Minek kellett felpofoznod? Ettől Te sem lettél jobb Nála!-kezdte idegesen. Óriási szemekkel néztem Rá. Ez most komoly?-Megértem,hogy ideges lettél Scarlett miatt,de ezt nem kellett volna! Mit képzeltél? A csaj direkt provokált előttem.
-Tudod mit? Elegem van! Miért nem vagy képes megérteni az én álláspontomat? Emma megakar szerezni Téged és a hírnevet,amióta csak tudja,hogy én vagyok a barátnőd. Élvezi,hogy tönkretehet bármit is körülöttem. Fogd fel,hogy nem engedhetem meg. Nem tudnék úgy élni,hogy hagytalak csak úgy elveszni Emma karmainak köszönhetően. A büntetést vállalom Kimnél és kész.-rántottam egy kicsit a vállamon. Rettentő ideges voltam,de ami a legrosszabb volt az egészben,hogy csalódott. Csalódtam,mert Emma terve sikerült:veszekszünk Miatta.
-Itt nem a büntetésről van szó Riley! Hanem arról,hogy miattam verekszel egy lánnyal és ez bármikor napvilágra juthat. Ha ez pedig így lesz, mivel magyarázom? Elmondom,hogy a barátnőm nem bírja idegekkel a rajongókat?
-Hogy mi?!-kiáltok fel. Ez már nekem is sok volt.-Rajongó? Emma? Te biztos rosszul látsz vagy valami. Semmi köze a bandához csak hozzánk. Ha nem fogtad volna fel utál engem és féltékeny rám. Téged pedig azért akar,hogy híres legyen. Szeretnél még valami alap infót a csajról vagy ezt sem fogja fel a hajad alatt lévő agyad?
-Elég legyen Riley! Ez nem vicces! Te mit mondasz ha holnap magadat látod az újságok címlapján?-kérdezte gúnyosan.
-Erre megy ki az egész,ugye?-suttogtam. Mindent megértettem. Itt nem a viselkedésem volt a fő ok,hanem a hírnév,aminek én rosszat teszek a modortalan viselkedésemmel. Még ha igazam is van. Hiszen csak a barátnőmet védtem meg a végén. Alapból nem én kezdtem.-Nem érdekel mit miért teszek csak az ami az újságokban megjelenik...Értem,oké,felfogtam. Mától olyan leszek,mint egy minta barátnő. Tökéletes és hibátlan.-Néztem Rá. A könnyes szemeim még észlelték,ahogy próbál valamit kinyögni,de gondterhelt arcából tisztán rájöttem,hogy a lényeget én mondtam ki a kapcsolatunkban.-Kérlek Zayn most menj el egy kicsit-suttogtam,majd betakarózva,összeszorított fogakkal vártam,hogy eltűnjön.

*Nora*

Még mindig a folyóson álltunk és egymást öleltük. Zayn nagyot sóhajtott aztán elengedett.
-Menjünk vissza– suttogta és láttam az arcán, hogy egy kicsit elgyötört. De talán egy kicsit megértem…
-Rendben– bólintottam. Vissza mentünk az öltözőbe ahol Riley és Scarlett beszélgettek. Húgom tiszta ideg volt láttam rajta.
-Haza viszlek titeket– mondta Zayn.
-Engem nem kell, én még meg nézem a fiúk foci edzését– ugrott fel Scarl.
-Maradok veled – mosolyogtam rá. Ri és Zayn rá jöttek, hogy egyedül akarjuk őket hagyni, hiszen nem hülyék. „Könnyes búcsút” vettünk aztán mindenki indult a saját útjára. Mi Scarlettel a foci pálya felé, Zaynék pedig a parkoló felé vették az irányt. Út közben be mentünk a büfébe és mind ketten saját szerzeményeinkkel indultunk el a lelátókhoz. Scarlett kezében egy hatalmas kakaós csiga volt és egy üveg ásványvíz, én egy sonkás szendviccsel és egy üveg colával közlekedtem. A fiúk a pálya szélén álltak és úgy tűnt az edzőt várják. Nate ahogy kiszúrt elindult felénk. Na, igen róla teljesen elfeledkeztem. Nem tudom miért hajt rám ennyire a foci csapat kapitánya, de túlzottan nem is érdekelt. Örök rejtély marad… Lehet, hogy csak egy pipa kell neki a nevem mellé.
-Sziasztok lányok– mosolygott olyan „tudom, hogy elolvadsz a nézésemtől” mosollyal.
-Pá.– Intett Scarl és az egyik tizenegyedikes fiút stírölte.
-Szia– mosolyogtam, Nate letelepedett mellém és fürkészve nézett rám. – Most mi van?
-Semmi, semmi. – bazsalygott.
-Ki vele Nataniel! – vágtam rá.
-Tudod mi tetszik benned? – kérdezte és továbbra is a szemembe nézett. Olyan laza stílusban mosolygott rám, válaszul megráztam a fejemet. – Hogy nem olvadsz el rögtön ahogyan meglátsz. S nem vetted elém magadat. Nos, és amúgy is jó csaj vagy.
-Tudod öt sztárt is a barátomnak mondhatok, nem fogok elolvadni a suli menő csávójától, ha tőlük sem tőled sem. Ez a jó csaj vagy duma általában bejön? – fintorogtam. – Mert ez úgy jött le, hogy hallod úgy meg basználak.
-Ha benne vagy én benne vagyok– kacsintott.
-Barom- csóváltam meg a fejemet. Egy ideig csendben ültünk egymást mellett amikor Scarl hirtelen felsikoltott.
-Uhh. Láttátok oda hívott magához– magyarázta lelkesen és lerohant a lelátón.
-Azt várod, hogy így reagáljak minden tettedre? – néztem rá hirtelen. Nem tudom mi a jó abban ha egy lány rajong egy srácért. Bírom Scarlett-tet ne essen félre értés de én ezt a viselkedést meglepőnek és szánalmasnak tartom.
-Nem, nem. Pont azt bírom benned, hogy ilyen vagy– rázta meg a fejét mosolyogva. – Csak néha túlságosan is nehéz esett vagy.
-Ez van – vontam meg a vállamat. Ahogy az edzés közeledett egyre több lány telepedett le a lelátóra. Ott volt Emma és a csatlósai. Akik villámló tekintettel néztek rám. Két okból is. Az egyik a húgom mai akciója, még mindig királynak tartom! A másik pedig a mellettem ülő vigyorgó srác. Őszintén bevallva meg értem miért vannak oda érte, mert irtó jó pasi, na meg vicces. S velem eléggé jó fej is. Ő nem az a tipikus „menő vagyok mindent megtehetek” srác. Ő egy külön kategória…
-Amúgy a húgod tényleg felpofozta Emmát? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Ja– mondtam.
-Hasonlít rád – mosolygott és valami belső késztetés által muszáj volt kimondanom…
-Ha most megcsókolsz nem tollak el és nem pofozlak meg. – Közöltem vele. Mire arc vonásai meglepetnek tűntek, de aztán kaján vigyorral a képén közelebb hajolt és… meg akart csókolni de a telefonom zenélése meg zavarta a jelenetet.
-Francba! – morogta Nate. Előhalásztam a táskámból a zenélő black berryt és meg néztem ki hív. Zayn. Tudtam, hogy nem ok nélkül hív…
-Bocs, ezt fel kell vennem – mondtam és kicsit arrébb sétáltam. Megnyomtam a zöld gombot.
-Igen? – szóltam bele még mindig zaklatottan. Mert nehéz bevallanom de abban a pillanatban akartam azt a csókot.
-Találkozhatnánk? – kérdezte zaklatottan.
-Persze! – vágtam rá gondolkozás nélkül. Éreztem a hangján, hogy baj van.
-A suliban vagy még? – kérdezte rögtön.
-Igen – bólintottam. De minek is? Fogalmam sincs. Ma úgy látszik teljesen hülye vagyok. A húgom pasiját ölelgettem és zokszó nélkül ugrok minden szavára és a srác akit eddig láthatatlannak láttam, neki meg felajánlom, hogy csókoljon meg. Úgy látszik ma a Hayden lányok megőrültek.
-Oda megyek érted – mondta és letette. Vissza mentem Nate-hez és megkértem, hogy szóljon Scarlettnek, hogy el kellett mennem. Szó nélkül sétáltam el tőle. Hátra néztem és természetesen Emmáék rögtön a helyemre ültek… Pff… szánalmas. Kisétáltam a suli elé és leültem a lépcsőre. Bűntudatom volt, de hogy miért is? Fogalmam sincs. Csak ezt éreztem és kész! Azt hiszem kezdek megőrülni. Nem sokára bezárnak és a gumiszobába pattogok… Hirtelen egy fekete autó állt meg előttem. Oda sétáltam és lazán beültem az anyósülésre. Zayn idegesnek tűnt. Eddig még soha se láttam ennyire idegesnek.
-Mi történt? – kérdeztem óvatosan. Ne hogy kényes témát érintsek.
-Összevesztünk – válaszolta sokan mondom.
-Micsodán? – kérdeztem rá, nyugtatás képen végig simítottam a karján, hogy érezze én itt vagyok. Ahelyett, hogy a húgom lelkét ápolnám vele ülök ebben a hülye kocsiban. De úgy éreztem ez a helyes, mellette kellett most lennem.
-Ezen a pofon dolgon… Mondtam neki, hogy ezt nagyon nem kellett volna erre meg rá vágta, hogy mi van attól félek, hogy rossz színben tüntet fel. Én meg rá vágtam, hogy sajnos híresség vagyok ezért minden ami velem kapcsolatos napvilágot lát ő meg szépen elküldöd melegebb tájakra… - szorította ökölbe a kezeit.
-Bánt a dolog? – kérdeztem halkan.
-Kicsit, tudod szeretem Rileyt. De ahogy ma össze vesztünk kezd leesni a dolog, hogy már rég nem olyan ez a dolog. Sajnos a címlapok velem járnak, ő ezt meg eléggé nehezen viseli. Mellém egy olyan lány kell aki ezeket a dolgokat könnyen meg oldja… - sóhajtott.
-Zayn, az érzéseidet nem tudom irányítani. – Bárcsak meg tehetném,tettem hozzá magamban. – De Riley szeret téged! Hidd el, hogy bármit meg tenne érted.
-Tudom – bólintott. – Na de mesélj mi volt veled?
-Öhh… hát… - motyogtam és zavartan lesütöttem a szemeimet.
-Na, mi az? – mosolyodott el halványan.
-Olyat tettem amit nem túlzottan szoktam.
-Most komolyan harapó fogóval kell ki szednem belőled? – sóhajtott.
-Ma felajánlottam a „helyi menő csávónak”, hogy csókoljon meg… - suttogtam zavartan.
-És nem akart?
-De igen, csak akkor hívtál… szóval elmaradt. Mondjuk nem tudom, hogy örüljek-e neki vagy sem. Mert eddig totál levegőnek néztem, szóval fogalmam sincs mi ütött belém. – Zayn idegesen markolászta a kormányt.
-Tetszik?
-Kicsit – bólintottam.
-Akkor miért velem üllsz itt?– kérdezte.– Húzzál már vissza!
-Te meg beszélj Riley-val – mosolyogtam és az arcára nyomtam egy puszit és vissza mentem a focipályához. Az edzés elkezdődött. Oda ültem Scarlett mellé és néztem ahogyan fociznak a fiúk. Pólósok a póló nélküliekkel játszottak. Nate póló nélkül volt, nos nem tudom leírni, hogy mit éreztem de a lepkéim eléggé érdekesen csapkodtak a gyomromban. Amikor észre vett halványan elmosolyodott…

Az edzés után Nate felszaladt hozzám és lazán megcsókolt. A meglepődöttségtől elfelejtettem vissza csókolni, de gyorsan kapcsoltam. Nos, eléggé jól csókol, de ezt nem részletezem inkább.
-Ezzel még lógtam – kacsintott és ott hagyott…

Múló szerelem-1.fejezet

Sziasztok! Nem késlekedtünk sokat. Nekem tetszik,és kész!~Vivi~Nem mellesleg pedig a főszerepben a One Direction:) Jó olvasást kívánunk!

*Riley*

Nyomtam a kocsiban ülő Zayn ajkaira még egy utolsó puszit,majd kimásztam az anyós ülésről.
-Jövök értetek,ha Norának is jó-mosolygott rám. Dobtam felé egy puszit,majd rácsaptam az ajtót. Intett még egy utolsót kihívóan mosolyogva és elhajtott. Felsóhajtottam. Nem tudom,hogyan kaphattam meg,de nem is érdekelt. Tökéletes és ez a lényeg. Bár nálam a tökéletes szó mást takar. Ő kedves,aranyos, törődik velem és nem mellesleg irtó szexi.

Ajkamba harapva léptem be az iskola kapuján. Semmi kedvem nem volt a mai napot futással kezdeni,de mit is várhatok ha sport tagozatos osztályba járok? Elég fárasztó,de legalább jó kondiban tart és nem mellesleg nagyon szeretem. Csak a kora reggeli futás,úszás és a többi sportág lefáraszt amire haza érek.
-Szia Húgi.-Lökött oldalba idiótán vigyorgó Nővérem. Megforgattam a szemeim. Mindig ezt csinálja ha nem alszom otthon.Eléggé félreértékeli az éjszakáimat.-Mi volt este?-kérdezte kuncogva. Most komolyan? Ekkora hülyét!
-Nem fogom az orrodra kötni,hogy mit csinálunk az ágyban Zaynnel! Szóval ha ez érdekel mehetsz is órára-sóhajtottam. Felnevetett,majd belém karolt.
-Elkísérlek az öltözőig. Úgy is arra van órám. Kint leszünk rajzon. Nem jó buli,hogy egy hét tanulás után egy hét gyakorlat van? Én imádom!-Lelkesedett.
-Én már kevésbé. Tudod ameddig te rajzolgatsz én délelőtt itt lógók és edzek. A délutánomat pedig fényképezéssel töltöm a tanórák után,nehogy meghúzzanak valamelyik szakból. Szóval ne ecsetelj nekem! Húzz szépen el-vigyorogtam. A legjobb időtöltés a bosszantása. Utálja ha nem húzhat ki belőlem semmit!
-Na jól van látom bal lábbal keltél,pedig a fekete herceged mellett aludtál! Talán nem elégített ki eléggé?-vigyorgott. Egy pillanatra megtorpantam,majd a hátráló Nővérem felé vettem az irányt.
-Ezt még vissza kapod! Nagyon durván!-Néztem rá mérgesen. Rám öltötte a nyelvét,majd elszaladt.
-Szeretlek!-kiabált még vissza,mire megforgattam a szemeim. Utána kiabáltam,hogy én is,majd az ideges tesi tanárom felé vettem az irányt.
-Jó napot Mr.Miller. Scarlett már itt van?-kérdeztem. Egy pillanatra rám nézett.
-Szia Riley. Nem még nincs,de van egy kis probléma. Ma elkért téged és Scarlettet Kim,mert hétvégén futball meccs van és a pompon lányoknak be kell valamit gyakorolniuk,így mehettek,de holnap reggel kötelezően megjelentek bikiniben az órán!-Na ja bikiniben! Tök jó,hogy pont az úszás nem marad el!

Persze a mai óra elleni kifogás meglepett,de nem volt rossz meglepetés a pompon edzés. Szerettem ugrálni és táncolni, még korán reggel is-ez egy újabb elfoglaltság az iskola keretein belül. Egy szóval röhejes vagyok.

Kim a csapat kapitányunk,aki Norával jár egy osztályba,de Ő táncol is. Bár állítólag most leszeretne mondani a csapat kapitány címéről,mert nincs kedve parancsolgatni tovább,de minden reményem megvan,hogy ez ne legyen így. Eléggé rendes és jó arc. Szóval marad és kész!

-Ry!-Teszi rá vállamra valaki a kezét. Hangját egyből felismerem. Köszönünk Mr.Millernek,majd elsétálunk az öltözőkig.-Hallottam nem aludtál otthon.-Húzogatta a szemöldökét.
-Elég legyen már! Nem feküdtünk le! Legalábbis nem este-nevettem fel. Erre bagoly szemekkel nézett rám,majd kitört belőle a röhögés. Megosztottam vele a fejleményeket a mai délelőttünkről,mire visítozva ugrándozott az öltöző padjain.-Kész én feladom a mai napra-jelentettem be. Leugrott,majd szorosan megölelt. Talán jobban szeret táncolni,mint futni! Érthető.

*

Fáradtan rogytam le a többiekkel együtt a nézőtérre. Kim elmosolyodva tanulmányozta a társaságunkat. Oda dobott nekem egy törölközött,mire hálásan néztem rá. Hátra döntöttem a fejem,becsuktam a szemem és élveztem London hűsítő fuvallatait.
Folyt rólam a víz és ebben az sem segített,hogy egy hideg kéz ért a homlokomhoz. Ijedten ugrottam egy kicsit ültömben amikor felültem,majd a támadómra pillantottam. Zayn vigyorgott rám. Hülyén néztem Rá. Nem értettem mit kereshet itt ilyenkor.
-Miért vagy itt?-kérdeztem zilálva. A levegő még mindig nem úgy áramlott a tüdőmbe ahogy kellett volna. Helyet foglalt mellettem. Egyik kezét végig vezette derekamon,majd a másikkal is ráfogott és az ölébe ültetett.
-Végeztél mára. Dél van. Gondoltam bejövök érted. A portás már kitörő örömmel fogad és értesít arról hol vagy. Eléggé megkedvelt mióta a lányának adtam egy koncert jegyet.-Rántott vállat. Elvigyorodtam. Ez Ő! Mit is gondolnék ha nem kenyerezné le a portást csak azért,hogy bejusson hozzám? Tuti elgondolkoznék rajta ki Ő.
-Kim nem is mondta,hogy ennyi az idő. Kilenc óta itt ugrálunk. Többet voltam a levegőben,mint a földön az elmúlt órákban.
-Akkor még jobb lettél mióta utoljára láttalak-suttogta ajkaimba,majd csókot lehet rájuk. Halkan belesóhajtottam,de úgy látszik nem volt eléggé az,mert a kedves és aranyos Emma felmordult kettővel lejjebb. Legszívessebben lerúgtam volna,de helyette csak elváltam Zayn ajkaitól és felé fordultam.
-Mi a problémád Stone?-kérdeztem mérgesen. Eléggé nem bírom, főleg ha féltékenységi jelenetet rendez itt mindenki előtt. Tizenhat éves vagyok letudom rendezni balhé nélkül a dolgaimat,de Vele lehetetlen.
-Semmi Hayden,semmi!-Dobta hátra szőkésbarna haját.-Csak rohadtul zavar a nagyképűséged. Attól mert egy sztárral jársz még nem kell annak lenned.
-Ezt pont Te mondod? Akin a fél iskola végig ment és erre büszke? Kettőnk közül nem én vagyok nagyképű! Szóval jó lesz ha befogod a pofád,mert nem lesz jó vége! Elegem van már a sok hülyeségedből. Alig járunk egy hónapja újra iskolába,de Te már most rosszul vagy attól,hogy engem többet néznek meg,mint téged. Tehetek én róla? Szeretem Zany,aki híres. Na és? Nem azért vagyok Vele,mert magamat akarom mutogatni az újságban.-Léptem elé. Fel állt,olyan közel amennyire csak tudott,majd kezét lendítette,de én hamarabb kapcsoltam és lefogtam.-Te sem gondoltad komolyan! Előbb kell ahhoz felkelned,hogy engem megpofozz!-suttogtam a képébe nevetve,mire kirántotta a kezét enyémek közül,majd arcomba vágva a haját megfordult.
-A veszteség fogalmával nem sokszor találkozott még-nevetett fel kárörvendően Scarlett,majd pacsizásra nyújtotta a kezét. Már éppen bele csaptam volna,mikor barátnőm arcán csattant egy tenyér. Lesokkolva néztem Emmára. Ezt nem hiszem,hogy jól átgondolta! Egyből oda szaladtam,majd mit sem törődve a feleszmélt emberekkel felpofoztam azt a ribancot.Kezeit egyből oda kapta. Mind a két oldalán egy piros tenyér folt díszelgett.
-Ha még egyszer meglátom,hogy hozzá érsz egy emberhez is a szeretteim közül én kitépem a hajad-sziszegtem.-Ezt jól jegyezd meg! Én nem játékszer vagyok a csicskáid közül akit dróton rángathatsz. Fogadd el,hogy Te nem kellesz Zaynnek és kész.-Léptem hátrébb. Körülnéztem,de nem kellett volna. Mindenki sokkoltan bámult ránk. A többi lány,na meg a fiúk nem avatkoztak volna bele a világ minden kincséért sem;megszokták a civakodásunkat,de most először fajult idáig a dolog. Zaynre pillantottam,aki tátott szájjal nézett. Megrázta a fejét,felkelt kézen fogott engem és Scarlettet is,majd Kimnek intve a fejével behívott minket az öltözőbe.

*Nora*

Reggel a szekrényem előtt álltam és azon agyaltam, hogy mit vegyek fel. Mivel enyhén sütött a nap, ezért egy kicsit tavasziasabb ruhát akartam. Így hát egy bő fekete pólót vettem fel amin fehér szárnyas koponyák voltak, egy szakadt farmert és a kedvenc fekete bakancsomat. Hajamat kivasaltam és a szememet erősen kihúztam. Leszaladtam a lépcsőn és elvettem a polcon lévő fadobozból egy kis pénzt. Riley ma nem aludt itthon, hanem a hercegénél. Hmm… Nem is tudom mit csinálhattak. Nem volt kedvem korán reggel kocsikázni ezért inkább gyalog mentem. Ahogy beértem lepakoltam a szekrényembe és elővettem a rajz cuccomat. Éppen indulni akartam az udvar felé amikor megláttam Riley-t.
-Szia Húgi.– löktem oldalba. – Mi volt este?
-Nem fogom az orrodra kötni,hogy mit csinálunk az ágyban Zaynnel! Szóval ha ez érdekel mehetsz is órára – sóhajtott fáradtan.
-Elkísérlek az öltözőig. Úgy is arra van órám. Kint leszünk rajzon. Nem jó buli,hogy egy hét tanulás után egy hét gyakorlat van? Én imádom! – csillantak fel a szemeim.Egyszerűen imádtam rajzolni! Ha csak a rajzra gondolok felvidulok.
-Én már kevésbé. Tudod ameddig te rajzolgatsz én délelőtt itt lógók és edzek. A délutánomat pedig fényképezéssel töltöm a tanórák után,nehogy meghúzzanak valamelyik szakból. Szóval ne ecsetelj nekem! Húzz szépen el. – vigyorodott el, imád bosszantani! Ah, ez az én húgom…
-Na jól van látom bal lábbal keltél,pedig a fekete herceged mellett aludtál! Talán nem elégített ki eléggé? – mosolyogtam ördögien és hátrálni kezdtem féltem a húgom reakciójától.
-Ezt még vissza kapod! Nagyon durván! – nézett rám idegesen.
-Szeretlek! – kiabáltam neki boldogan.
-Én is– kiáltotta még utánam. Elindultam az udvar felé. Ahogy kinyitottam az ajtót megcsapott a friss levegő. Körbe néztem és akkor láttam, hogy Farah a régi tölgy árnyékában ücsörög. Intettem egyet Nate-nek a „helyi menősrácnak” aki látványosan végig mért és elindultam barátnőmhöz.
-Szép jó reggelt! – mosolyogtam rá tündérien.
-Helló – mosolygott. – miért van ilyen jó kedved?
-Csak úgy – rántottam meg a vállamat. Farah újra belemerült a mangájába és tovább olvasgatta. Én addig elő vettem a telefonomat és akkor vettem észre, hogy érkezett egy üzenetem… Zayntől.

"Délután elmegyek értetek. Ha nem gáz. És amúgy mizu van Nora? Rég láttalak. Zayn.”

Rövid, lényegre törő és olyan Zaynes. Amióta Riley-val járnak azóta Zayn és én legjobb barátok lettünk. Gyorsan vissza pötyögtem, hogy jól vagyok, semmi extra nincs és, hogy elfogadom a sofőri felajánlását.
-Jó reggelt! – köszöntött hangosan Mrs. Flynn. – Ma párokban dolgoztok. A feladat a következő. Rajzoljátok le egymást. De a saját stílus jegyeiteket akarom benne látni. Na gyerünk, csak négy órátok van rá – üvöltött. Fara felém fordult és bedugta a fülébe a zenelejátszóját. Követtem példáját és neki kezdtem a rajzomnak. Néha néztünk csak fel, de mindenki belemerült a munkába. tizenheten vagyunk az osztályban, de mivel ma öten is a próbálnak így elég rendesen meglátszott az osztályon.
-Mutassátok be a rajzokat! – szólt a tanár miután letelt az idő korlátunk. Az egyik lány a barátját rajzolta le, a fiú Párizsban gitározott. A fiú a lány rajzát kissé drasztikusan rajzolta le. A lány egy temetőben ült és sírt. Farah rajzán manga ként szerepeltem. Mögöttem tűz és robotok voltak. Elképesztő volt.
-Gratulálok Mrs. Collins ez zseniális lett. – dicsérte meg a tanár. Az én rajzom következett. Farah hullámos hajjal szerepelt egy asztalon könyökölt. Előtte egy pohár sör volt, az egyik szeme sírt a másik nevetett. A fején pedig egy csipkés kalap volt. A háttérben pedig szerelmes csontváz párok voltak.
-Nos, azt hiszem Mrs. Hayden kitett magáért rendesen… ezért is a maga rajza lett a legjobb az osztályban– bólintott mosolyogva Mr. Flynn.
-Köszönöm. – mosolyogtam rá. Totál feldobta a napomat! Ahogy elengedett minket futni kezdtem az öltöző felé. Vidáman benyitottam az öltözőbe, de rögtön meg is álltam. Mert Scarlett és Ri a padon ült előttük pedig Zayn és Kim álltak.
-Ezt minek kellett? - mordult fel Zayn. - Nem akarom, hogy holnap a címlapokon légy.
-Ez nem volt helyes Riley. Emma és te egy csapatban vagytok- forgatta meg a szemeit Kim.
-Zavarok? – kérdeztem komolyan.
-Nem már végeztünk– bólintott Kim és kiviharzott a teremből.
-Mi történt? – néztem körbe. Zayn felsóhajtott majd meg ragadva a karomat ki húzott a folyosóra.
-Riley felpofozta Emmát… - sóhajtotta.
-Ez az! – vigyorogtam.
-Nem jó ez, miattam balhéztak össze– motyogta zavartan, félve rá néztem.
-Min töröd a fejedet Malik? – kérdeztem kedvesen és megsimítottam a karját. Féltem a válaszától. Nem akartam, hogy ez miatt valami hülyeséget csináljon,ahhoz túlságosan szereti a húgomat.
-Nem tudom, hogy jó ez így neki – suttogta.
-Jaj, istenem...-sóhajtottam.-Imádjátok egymást. Egy ilyen hülyeség nem állhat közétek-mosolyogtam és megöleltem. Szorosan szorított. Mintha csak az élete múlna rajta. Mélyen beszívtam az illatát és itt jöttem rá arra, hogy rendes kis slamasztikába kerültem…

Szeretlek ezt tudnod kell!-10.fejezet

Sziasztok!
Szerintem tökéletes befejezés-ilyet sem szoktam mondani gyakran,de ez most kifejezetten tetszik-,egyetek meg érte!~Vivi
De ezzel nem hagyjuk abba a blogot csak új történetbe vágunk bele,természetesen itt.
Jó olvasást!

V&F

*Zoe*

A Tv-re pillantottam. Furcsa volt azt a srácot nézni aki segített,majd tönkre vágott. Jobban beletiport a sárba,mint azt Taylor tette. Chace Crawford. Ha ezt a nevet meghallom sikítani tudnék. De mit is vártam? Ugyanolyan szemét színész,mint Taylor Lautner.
Amikor Taylorral tisztáztam a dolgokat,miszerint én nem játékszer vagyok akit egyik napról a másikra használhat majd eldobhat szakítottunk. Persze ókor-ókor megjelent,mint egy herceg aki jobb életet kínál számomra,de nem voltam hajlandó bele menni.
Kiderítettem,hogy miért kellett szombaton is dolgoznom; az ok egyszerű volt: Chace Crawfordnak tetszettem és megakart szerezni,ami tökéletesen sikerült neki. Csak rá kellett jönnie nem vagyok egy befolyásolható tizenhét éves csitri aki hagyja magát össze-vissza ráncigálni és mutogatni. Így kimondtam a kapcsolatunk utolsó mérföldkövét:vége.

/Hónapok múlva/

Unalmasan készülődtem az Eclipse premier vetítésére. Kira Jacket kísérte és meghívtak engem is,hogy ne üljek otthon. Igazából nagyon tudni akarták,hogy viszonyulok az idióta Lautner gyerekhez. Kineveztek az Ő kísérőjének,mire én felháborodva kezdtem ordítozni Kristennel és Robbal.
-Hogy képzeltétek ezt? Normálisak vagytok? Kit érdekel szerencsétlen nyomora,hogy csak neki nincs kísérője? Leszarom! Biztos,hogy nem megyek!-csaptam be magam után a szobám ajtaját. Épp leszenvedtem magamról a királykék ruhám,mikor az ajtó nyitódott és Taylor lépett be rajta. Fújtattam egyet,majd mit sem törődve vele szétszedtem a hajam-ami kontyba volt fogva. Megigazítottam a fekete pánt nélküli melltartóm,előkerestem a szekrényből egy melegítőt és pólót,majd magamra rángattam. Csöppet sem érdekelt,hogy ez az önimádó sztár végig nézte,hogy fehérneműben vagyok,sőt még a nyálát is csorgatta. Tegye! Elegem van belőle!
-Zoe a többiek számítanak rád. Miattam nem hagyhatod őket cserben! Nem fogsz belehalni,hogy mellettem lépkedsz a vörös szőnyegen.-Felhúzott szemöldökkel bámultam Rá. Ez egy idióta! Nem értzi meg,hogy nem fogok vele egy légtérbe tartózkodni kő kemény három órán keresztül? Sőt több órán keresztül?
-Felejtős! Tudod,hogy nem lennék rá képes. Elég nekem ez a pár perc most. Szóval talán ki is fáradhatnál.-Mutattam az ajtóra,majd kinyitottam azt. A többiek egyszerre hököltek hátra. Sóhajtottam egyet. Mit is vártam? Talán,hogy nem hallgatóznak?
-Zoe! Most azonnal vissza mész a szobába és beszéltek a kulcs Taylornál! Pá.-csapta rám az ajtót a saját nővérem.Próbáltam kinyitni,de nem sikerült.
-Ez komoly?-kérdeztem hisztérikusan. Bele túrtam hajamba,majd az ágyon ülő srácra néztem.-Add ide a kulcsot és húzz innen! El fogsz késni.-léptem elé.
-Zoe én sajnálom.-kezdett bele idétlenül. Derekamra simított kezeivel,majd szembe lehúzott az ölébe. Máskor mosolyogva tűrtem volna ezt a tettet,de most rosszul voltam tőle,tudván,hogy ismét csak ki akarja elégíteni a vágyait.
-Taylor a múlt elmúlt és nekem elég volt. Tudtad,hogy mennyire utáltam a pasikat. Erre kihasználsz. Nem érdekel.-rántottam vállat,majd kiakartam kecmeregni az öléből,de szorosan tartott. Egy egyszerű mozdulattal maga alá rántott. Felettem támaszkodott. Arcunk között pár milliméter volt,de én oldalra fordítottam a fejem.-Soha!-ráztam a fejem,de a kezemet ölelő karok,hirtelen eltűntek,majd arcomra simította tenyerét.
-Szeretlek.-suttogta,majd megcsókolt.

Itt volt a kapcsolatunk teljes újjászületésének a pillanata. Minden egyes nap hívott vagy ha ráért eljött értem. Vicceket mesélt,szórakoztatott,programokat talált ki,míg én csak egyre jobban belezúgtam. És féltem bevallani,de megtörtént amitől a legjobban féltem. Teljesen beleszerettem. Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer mellette fogok virítani a címlapokon úgy,mint a jövendőbeli Mrs. Lautner. Persze ez enyhe túlzás volt,de remélem egyszer beválik a jóslatuk.

/Egy évvel később/

Aggódva szorítottam Mira kezét,amik már elfehéredtek. De most nem érdekelte a dolog. Talán jobban izgult,mint én. Alig volt két percem a normális életemből. Féltem! Sőt,rettegtem attól a perctől,amikor megtudom mi lesz a kis teszten. Ha kiírja,hogy állapotos vagyok a kapcsolatomnak befellegzett. Nem is értem hogyan képzeltem,hogy boldog életem lehet. Amikor összejöttünk,olyan csodás volt minden. Abban a pillanatban,mikor megcsókolt tudtam,hogy újra kell kezdenem Vele. De most mi lesz?
-Nyugodj meg.-sóhajtott,majd elengedte a kezemet és a tesztet kezdte el vizsgálni. Újfajta volt,ami kiírta,hogy mennyi idős a baba. Hát itt volt a probléma! Mira csak annyit suttogott,hogy négy hetes és bennem megfagyott a levegő. Nem kaptam oxigént,alig bírtam még megmozdulni is,mikor Taylor mosolyogva jött be a fürdőbe. De amint meglátott elém sétált.
-Mi a baj Kicsim?-kérdezte aggodalmasan.Én csak bámultam rá.-Mira mi az?-kérdezte idegesen. Utálja ha nem tud valamit. De ezt nem kell tudnia!
-Taylor...-kezdte barátnőm. Megráztam a fejem. Nem mondhatja el.
-Kérlek Mira haza mennél?-Bólintott egyet,tovább rejtegette a tetszett és már itt sem volt. Taylor felém fordult,mire elfordítottam a fejem és kimentem a fürdőből. Kira ijedten nézett rám,amikor mellé léptem a konyhában.
-Kicsim igazán elmondhatnád!-jött befelé,de meglátta Kirát és abba hagyta.-Te tudod mi a baja? Amióta haza értem meg sem szólal. Úgy állt ott,mint egy faszent! Könyörgöm nyögd ki!-nézett ráma végén. Felsóhajtottam. Nővérem vállamra simította a kezét,megölelt.
-Igen?-kérdezte apró mosollyal a szája szegletében. Aprót bólintottam.Adott arcomra egy puszit,majd elviharzott a lakásból.
-Elmondod?-nézett rám kétkedve.
-Nem szeretném,hogy tudd. Félek Taylor.-sóhajtottam,majd leültem az egyik bár székre. Elém állt. Még mindig értetlenül,de megölelt. Szorosan bújtam karjai közé.-Terhes vagyok.-suttogtam. Kezei megfeszültek rajtam,de nem eresztett el. Amikor ez megtörtént,idegesen dobolt a lábaival,majd újra karjaiba zárt. Nem értettem semmit. A reakcióját pedig végképp nem.
-Ez csodálatos!-kapott fel. Pörgetett rajtam egyet,majd letett és ajkait enyémekre helyezte.


*Kira*

A hotel szobában az ágyon ültem és vártam, hogy a lányok meg jöjjenek és kezdjünk neki a készülődésnek. Vagyis nekem segítsenek. Közben vissza gondoltam az elmúlt két év eseményeire. Annyi minden történt. Zoé össze jött Chace-el de végül is kikötött Taylor mellett. S azóta is együtt vannak, sőt hamarosan egy boldog család lesznek, mert Zoé terhes. Nos, igen meglepő, hogy a 19 éves húgom gyereket vár de vele együtt örültem. Én és Jay, nos mi azóta is töretlenül egymás nyakán lógunk. Hol össze veszünk és nagyon utáljuk egymást, de van amikor szent a béke és csöpögünk a rózsaszín vattacukor világunkba. Emlékszem szeptemberben a születés napomon kérte meg a kezemet és ma itt állok a nagy nap kapujában.
Gondolat menetemen a lányok hangos nevetése térített ki. Vick elővette a ruhámat a szekrényből és óvatosan az ágyra tette. Nikki, Mira és Kristen a smink cuccokat pakolták ki a fésülködő asztalra. Maria,Kristen és Zoé pedig a hajamhoz való cuccokat pakolták elő. A lányok leültettek a székre és azon töprengtek, hogy egy tengerparti esküvőhöz milyen sminket és hajat csináljanak.
-Víz állót kéne nem? – töprengett Mira.
-Miért? – kérdezed vissza kapásból Vick.
-Mert fürdeni fogok. Jaj, szerinted? Tudod esküvő, álom pasi és sok, sok sírás! – nevettem fel. Ezzel a kijelentésemmel eldöntötték, hogy akkor vízálló festéket kapok. A 7 csaj nekem esett és kezdetét vette a szadizásom, oh igen!
Kemény 3 óra alatt megcsinálták a hajamat és a sminkemet. A végeredménnyel meg voltam elégedve, mert most egy olyan nőt láttam aki tényleg Jay-hez való. Nos, igen az egyik legnagyobb probléma a kapcsolatunkba az önbecsülésem. Soha se éreztem azt, hogy én olyan nő vagyok aki neki kell. Persze ő ezt mindig megcáfolja, egy apró tettekkel vagy szavakkal. Mindig érezteti velem, hogy fontos vagyok neki és én vagyok neki a világon a legtökéletesebb nő. Azt hiszem ő hozta el az életembe azt a pontot ami a biztonságot jelenti nekem.
-Na, gyere segítünk fel venni a ruhádat. – mosolygott Ashley. Nos, igen a mi csapatunk így teljesen 8 lány és 5 fiú. Persze vannak kivételek amikor valaki elhozza a párját hozzánk és mi befogadjuk de soha se lesz úgy része a csapatunknak. Mert mi vagyunk a mag.

***

A hely ahol össze házasodunk csodálatosan nézett ki. Egy tengerparti étterem kert részében, lassan sötétedett. A fákon lampionok világították meg a helyet, az asztalokon gyertyák égtek és az út fehér rózsa szirmokkal volt tele szórva, leírhatatlanul csodálatosan nézett ki minden. Az étterem öltözőjében voltam a lányokkal, Ashley egy halvány kék ruhát viselt amin fekete rózsák futkároztak össze vissza. Nikki egy fekete ruhát viselt, Kristen sárga ruhában volt. Vick, Maria és Mira pedig orgona lila hosszú pánt nélküli ruhát viseltek aminek a mellrészénél volt egy virág, ők voltak a koszorúslányaim. Zoé a tanúm, ő egy halvány piros lenge nyári ruhát viselt ami tökéletesen elrejtette egy kicsit növekvő pocakját.
Idegesen járkáltam föl-alá. Hallottam kintről a beszélgetések halk zajait. De Kellan még nem volt sehol! Istenem… Zoé már kiment, hogy a föl állított oltárhoz álljon mint tanúm. Már mindenki a helyén volt. Csak Kell nem volt sehol. Vick, Maria és Mira ott álltak előttem és arra vártunk, hogy az a óriás mackó megérkezzen. Nos eléggé idegbeteg lettem hiszen már 10 perce elkellet volna indulunk. De nem mert az én drága kísérőm eltűnt!
-Ha nem ér ide 1 percen belül egyedül sétálok ki. – motyogtam idegesen. – Meg amúgy is éhes vagyok! Istenem… minden tönkre fog menni nem lesz zökkenő mentes semmi.
-Nem lesz semmi gáz. – simogatta meg a vállamat Mira.
-Minden tönkre fog menni! – kiabáltam idegesen.
-Hé, nyugodj már meg! – vágott pofon Maria. Ahogy ezt kimondta Kellan is megérkezett.
-Bocs. – ölelt át.
-Hol a francba voltál? – estem neki…
-Ezt ne most. – mosolygott Vick. Kinézett és intett a Dj-nek hogy indulhat a zene. Ahogy felcsendült a Korn – Narcissistic Cannibal című dala rögtön megnyugodtam. Igen nem mindennapi az esküvőnk. Nagyon sok zenét ajánlott az esküvő szervezőnk, hogy mire menjek be, de mi mégis a dalunkat választottuk. Erre a hörgésre kérte meg a kezemet. Ő az én Önimádó Kannibálom. Vick a kezembe nyomta a csokrot és én belekaroltam Kellan karjába. Elindultunk és ahogy kiértünk szembe találtam magam a nagy betűs CSODÁVAL. Jackson ott állt szmokingban laza mosollyal az arcán és engem nézett. A szívem a torkomba dobogott és ha Kell nem fog azt hiszem össze esek. Amikor oda értem Kellan át adta a kezemet Jay-nek.
-Vigyázz a lányomra. – bólintott vigyorogva. Nekem pedig adott egy arcra puszit. Mintha tényleg az apám lenne, mintha…
A pap elmondta a szokásos dolgokat amikor elérkeztünk a legfontosabb dologhoz.
-Ön Kira Smith elfogadja hitves társául az itt jelen lévő Jackson Rathbone-t? – kérdezte a pap mosolyogva.
-Igen. – mondtam ki határozottan.
-Ön Jackson Rathbone elfogadja hitves társául az itt jelen lévő Kira Smith-et? – kérdezte Jack-től is.
-Igen. – bólintott.
-Maguk mától férj és feleség. Mrs. és Mr. Rathbone. Csókolják meg egymást. – mondta a pap és akkor megéreztem azt az édes érzést mint mindig amikor megcsókol…
Jacksonnal meg köszöntük a gratulációkat amikor elkezdődött a Foo Figters Best of you című száma. Ez pedig azt jelentette, hogy el kell táncolnunk az első hitvesi táncunkat.
Rettenetesen élveztem az egész estét, mindenki annyira kedves és jó fej volt.
-Mehetünk a szállodába, hogy eltöltsük a nászéjszakánkat? – suttogta rekedtes mély hangon Jack.
-Természetesen Mr. Önimádó Kannibál. – mosolyogtam rá tündérien.
-Akkor lépjünk le Mrs. Önimádó Kannibál. – kacsintott meg fogta a kezemet és elindultunk…
Most úgy terveztük együtt tölteni az éjszakát mint férj és feleség…

Vége