Múló szerelem-15.fejezet

Jó olvasást kívánunk!(:

*Nora*

- Ma este át jönnek vacsizni, maradsz? - kérdezte Zayn, rákaptam a tekintetemet és csak bólintottam. Cher már egy ideje elment, de én azóta csak itt ültem és nem szóltam senkihez sem. Nem tudom fel kavart, mert tényleg nem volt jó amit tettem, de ezen már túl léptem. Ami gyökeret vert a fejemben az nem más volt, mint az, hogy Zayn engem is elhagyhat. De ebben van valami igazság. Hiszen mi a garancia arra, hogy velem marad? Semmi! Lehet megint talál egy jobbat, meg fog unni engem és akkor eldob, úgy ahogyan Riley-val is tette. - Figyelj Nora én...

- Nem kell magyarázkodnod nem tettél semmit - suttogtam rekedt hangon és továbbra is magam elé meredtem.

- De igen! Nem foglak másért elhagyni, előbb ugrok le egy hídról mintsem téged elhagyjalak. - suttogta és leült mellém - Olyat mesélek amit még senkinek se mondtam. Szerettem Rileyt de ő soha se vonzott úgy mint te, soha sem ragaszkodtam hozzá. Te más vagy. Senki se érhet a nyomodba. Soha se lesz olyan aki ki tud majd tépni a szívemből. Mert nekem te vagy az egyetlen. Hidd már el, hogy szeretlek és te kellesz!

- Tudom - bólintottam és felálltam. Megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni. - Már fáztam.

- Aludjunk! - ásított én pedig felnevettem. A szobájába levette a pólóját és a gatyáját és egy száll boxerbe bedőlt az ágyba. Levettem a farmeremet és hagytam, hogy végig mérjen. Elmosolyodtam és befeküdtem mellé. Azonnal magára húzott és megakart csókolni de én elhúztam a fejemet.

- Azt mondtad aludni akarsz, szóval alszunk! - nevettem és mellé feküdtem. Átkaroltam Ő pedig a hasamra hajtotta fejét. Csak hallgattam, ahogyan lélegzete lelassul és elalszik. De én nem voltam képes rá, mert most minden szép és jó. De én holnap elutazok, szakítanom kell Nate-el és ki tudja mi lesz akkor ha haza jövök. Féltem, rettegtem. Most bántam meg, hogy elfogadtam és elmegyek Párizsba. Más körülmények között imádnám, de most a hátam közepére se kívánom. Vele akartam lenni, nem akartam itt hagyni de a sulit se hagyhattam cserbe. Kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek mert így lesz a legjobb. Pedig nem akarom de talán jót fog tenni a környezetváltozás. De nézzük azt, hogy amikor anya kórházba került úgy gondoltam jó lesz ha elutazok és el is mentem. Minden akkor kezdődött. Ott romlottak el a dolgok, ott szerettem bele mindkét srácba. Mekkora egy idióta vagyok! Úgy tűnik benne van a génembe, hogy mindent elrontsak. Óvatosan kibújtam Zayn karjából és felöltöztem. Halkan lépdeltem lefelé, de megálltam a lépcső alján és hallgatóztam. Tudom nem szép dolog, de a kíváncsiságom legyőzött.

- Biztos jó ötlet ez? Hiszen itt lesz Nora is - hallottam meg Louis hangját.

- Rileyt bízzátok rám, nem lesz gáz. Ki fogják bírni ezt az estét együtt!- mondta Harry.

- De Noráról beszélünk! Balhé lesz - hallottam Lou kétségbeesett hangját én pedig nem ide valónak éreztem magamat.

- Állj már le haver! Ne beszélj úgy róla mintha egy szörnyeteg lenne, ugyan úgy hibás ebben mint Zayn. Szeretik egymást fogadjátok már el! Van elég gondjuk nem kellettek még ti is ehhez - kiabált Niall, legalább ő mellettünk állt, amíg a többiek ellenünk voltak. Harry inkább csak Riley pártján állt, Ő azt nézi neki mi a jó és ezzel semmi baj nincs, hiszen szereti. De Louist nem értem...

- Ha ekkora probléma, hogy itt vagyok akkor el is mehetek - léptem be a nappaliba és szúrósan néztem Louisra. A fiúk elhallgattak és feszülten figyeltek engem. - Louis nem vagyok szívtelen! Nekem is vannak érzéseim. Elbasztam, oké?! De a francba is szeretem!

- Nora én... - suttogta Louis, meg sem várva mit mond rohantam fel az emeletre. Sírva dőltem be az ágyba és bújtam Zaynhez. Kellet az, hogy biztonságba érezzem magam. Már csak Ő maradt nekem, annyira egyedül éreztem magam a világba, mint még soha.

***

Elaludhattam, mert arra keltem, hogy valaki apró puszikkal halmozza be az arcomat. Elmosolyodtam és lustán kinyitottam a szememet. Zayn vigyorgó szemével találtam szembe magam.

- Mindjárt itt vannak a csajok! Térj magadhoz hercegnőm - suttogta és kaptam egy puszit a számra. Eltávolodott, de én visszahúztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy hétig nem látom muszáj volt kihasználom az alkalmat, mert ha a lányok megjönnek nem csókolhatom meg, nem ölelhetem meg, nem bújhatok hozzá, csak néznem szabad.

- Nem megyek le, nem akarok zavarni - ráztam meg a fejemet és becsuktam a szemeimet. Bántott Louis viselkedése, mert én igen is tudom, hogy elbasztam és meg is bántam de akkor is szeretem Zaynt ez ellen nem tudnak mit tenni.

- Ne hülyéskedj már, kit zavarnál? - kérdezte hitetlenül és megcsóválta a fejét.

- Nem tartozom ide, én mindig csak az leszek aki elvett téged Rileytól - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp kezd lehullani a szememből. Aggódva méregetett, de én gyorsan letöröltem és rámosolyogtam. Felálltam és nagy levegőt véve elindultam lefelé. Ahogy leértem megpillantottam Rileyt és a lányokat. Nagy levegőt vettem és köszöntem először a lányoknak. Mire végeztem Riley már az ebédlőben ücsörgött Harryvel. Leültem szembe velük, Zayn pedig mellém. Nem néztem senkire csak magam elé bámultam. Hirtelen Riley a konyhából szólt Harrynek a csajok meg kijöttek. Észre se vettem, hogy bementek. Kiabálásokat hallottunk de nem foglalkoztam velük. Volt elég gondom.

- Figyelj Nora én nagyon sajnálom - mondta Louis én pedig rákaptam a tekintetemet. Mindenki minket nézett én csak megráztam a fejemet.

- Nem megyek vele valami sokra. Tudom, hogy én vagyok most a gonosz aki elvette Riley szerelmét. Utálhatok, nem érdekel. De vannak érzéseim, nem vagyok egy szívtelen dög. Hibáztam, nem a jó emberbe szerettem bele. De lehetnétek elfogadhatóbbak is. Miért van az, hogy Niall az egyetlen aki elfogadta, és biztos vagyok benne, hogy ő se tartja helyesnek de próbálja elfogadni és nem ellenünk lenni! Ellentétben veletek, valahogy semmi közötök a dolgokhoz. Ez csak hármunkra tartozik és nem rátok. Ne viselkedjetek úgy mintha veletek történt volna meg, az égvilágon semmi közötök nincsen semmihez! - mondtam nyugodtan és felálltam nem törődve a meglepődött tekintetekkel. Elindultam a bejárati ajtóhoz. Muszáj volt haza mennem, nem maradhattam ott tovább...

*Riley*

Idegesen tördeltem az ujjaimat. Harry kocsijában ültem és próbáltam nyugodt képet vágni,de nagyon elegem volt már most. Kiderült,hogy Nora tényleg ott lesz,sőt tegnap óta Zaynnel volt. Felsóhajtottam,majd kifelé bámultam az ablakon.

-Ne izgulj már Rils. Nora nem fog megölni.

-Ja igazad van,lehet én fogom őt. De semmi baj nem lesz-nevettem fel gúnyosan.-Harry te sem gondolod komolyan,hogy botrány nélkül megússzuk ezt az estét!-csattantam fel idegesen.

-Pedig ezt gondolom. Rils holnap Nora elhúz Nate-tel és nyugi lesz.

-Nálam alszol majd ugye?

-Persze Dominó. Na de menjünk.

-Mi is lesz a kaja?-kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra. Közben kiszálltam az autóból. Kézen fogtam Harryt,majd sietve bementünk a házba.

-Sziasztok!-kiabált a képembe Niall,mire megráztam a fejem. Elmosolyodtam a kis csapaton,majd megölelgettem őket. Persze Zayn és Nora sehol sem volt.

-Na srácok mivel mérgeztek meg minket?-kérdezte Danie,mire mi lányok felnevettünk.

-Hé lányok! Most komolyan ilyennek gondoltok minket?-vigyorgott Zayn a lépcsőn lejőve Nora mellett. Felsóhajtottam,majd lesütött szemekkel elmotyogtam egy sziasztokot,majd az étkezőbe viharoztam Harryvel. Leültem és magam mellé lehúztam a barátomat is.

-Te menekülsz előlök? Te? Most komolyan Riley?-kérdezte szemrehányóan. Felsóhajtottam.

-Mit tehetnék? Annyira rossz belegondolni is,erre már most itt kell ülnöm és őket néznem. Azért talán mosolyognom nem kell hozzájuk…

-Sajnálom. Nem kellett volna elhoznom téged.-Hajtotta le a fejét.

-Ne már Harry! Ilyenkor nekem van bűntudatom mert elrontom a kedved. Nyugi megleszek csak ne hagyj itt kérlek-suttogtam,mert a többiek is bejöttek. Nora és Zayn leültek velünk szembe,míg Scar és Niall mellénk.

-Köszi-suttogtam a fülébe barátnőmnek,mire csak rám mosolygott.

-Na én segítek a lányoknak.-Néztem körbe a helyet foglaló fiúkon és Norán. Gyorsan kisiettem a konyhába.-Na mit csináljak? Mert ahogy látom a vendéglátóink eddig voltak udvariasak-mosolyogtam,de az utolsó mondatomat jó hangosan mondtam,hogy a többiek is meghallják.

-Hallottuk!-visított Lou,mire felnevettünk.

-Amúgy mi van veled és Harryvel?-kérdezte Eleanor mosolyogva. Segítettem neki a poharakat a tálcára pakolni és beleöntögetni az üdítőket.

Nem értettem miért kérdezi ezt,de nem is akartam,így szimplán vállat vontam.

-Na Riley mondd már el. Mit van veletek?-kérdezte Scarlett is.  Felsóhajtottam.

-Mi lenne? Miért kérdezitek ezt?

-Azt hallottuk,hogy tegnap megcsókolt…-vigyorgott El.

-Jézusom! Komolyan nem hiszem el,hogy már mindenki tudja. Noráék is?-kérdeztem idegesen.

-Szerintem igen…-húzta félre a száját Danie. Idegesen túrtam a hajamba,levettem a magassarkúm és idegesen kiabáltam el magam.

-Harry!-ordítottam.-Gyere ide különben mindjárt felpofozlak.

-Ne csináld Rils. Véletlenül tudtuk meg. Csak Norának mondta el meg hát Louisnak és tudod milyen Lou…

-Tudod,hogy a kisrépámnak mindig eljár a szája-védte Eleanor barátját,de én csak még idegesebb lettem.

-Mi a baj Dominó?-kérdezte Harry mosolyogva,de amint meglátott egyből nem mosolygott tovább.

-Ne hívj engem Dominónak! Ne hívj sehogy! Hogy képzelted? Normális vagy? Nem kellett volna elmondanod Louis-nak,sőt Norának meg végképp nem. Akkora egy idióta vagy! Én nem vagyok beléd szerelmes Harry! Most pedig mindenki azt hiszi,hogy veled akarom elfelejteni Zaynt! Akkora barom vagy! Elegem van az egészből…-ordítottam,majd elé lépve megakartam ütni,de elkapta a karomat és leszorította  a testem mellé.

-Szeretlek Riley és ezt már nem bírom tovább érted? Tudom,hogy nem a szakításotok után kellene elmondanom,de már nem bírom. Nem érted,hogy ez nekem nehéz?

-Én megértelek…-suttogtam.-Olyan nehéz,mint nekem végig nézni Noráékat. Sajnálom. Csak kiakadtam érted? Nem akartam,hogy bárki megtudja,hogy tegnap megcsókoltál. Tudtam,hogy szerelmes vagy belém. Tudtam és amikor megígértem,hogy boldoggá teszlek már rég tudtam…Én szeretlek,ha mellettem maradsz megadok bármit csak ne hagyj el,kérlek-suttogtam megtörten. Hangom halk volt és síros,de nem tudtam sírni. A torkom összeszorult és a mellkasom fájt,de nem bírtam sírni. Rettenetes érzés volt Harry válaszára várni. Felajánlottam amim még maradt,ha elutasít én nem bírom ki.

-Nem kell a szánalmad Rils. Ott leszek melletted mindig,nem kell megígérned nekem semmit.

-De te szenvedsz mellettem…-Néztem fel rá. Szemei szomorúan csillogtak,de arcán halvány mosoly játszott.

-Ha melettem vagy sosem fogok jobban szenvedni.

-De én…-sóhajtottam.-Tudom milyen Harry, egy idő után belefáradsz.

-Akkor majd szólok.

-És akkor megengeded,hogy boldoggá tegyelek?

-Ha már nem a bűntudat beszél belőled. Addig pedig barátok-mosolygott. Bólintottam. Adtam arcára egy puszit és megöleltem.-De addig sem akarom,hogy ha azt mondom szeretlek arra gondolj,hogy többet akarok. Menni fog?

-Harry nem érted? Bármit,ismétlem bármit megadnék azért,hogy mellettem maradj. Már csak te vagy nekem érted?

-Annyira szeretlek-puszilta meg a homlokom,eltolt magától,majd kézen fogott és visszamentünk a többiekhez. A lányok már ott ültek,a kaja az asztalon és csak ránk vártak. Nem vettem észre mikor osontak ki a lányok a konyhából,de hálásan pillantottam rájuk. Csak Nora hiányzott…

Múló szerelem-14.fejezet

Sziasztok. Húh el sem hisszük,hogy végre ismét itt vagyunk. Flóra gépe megjavult. Bár most beteg,de itt az új fejezet. A következővel már gyorsabban kész leszünk. De reméljük a hosszúsága kárpótol titeket,bár nem épp eseménydús. Jó olvasást!(:

*Riley *

-Sajnálom Lou,hogy kirángattalak.
-Semmi baj,de elmondod honnan tudtad meg,hogy Harry szerelmes beléd?-kérdezte aprót mosolyogva. Megráztam a fejem,kiszálltam az öléből és elé állva vártam,hogy ő is felkeljen.-Most haza akarsz menni? Itt akarsz hagyni? Milyen nőnemű lény vagy te?! Louis Tomlinson vagyok,nem hagyhatsz csak így itt!-visított.Felnevettem,majd megfogtam a kezét és felrántottam.
-Kocsival jöttél te híres Tomlinson?-néztem rá,miközben kifelé húztam a parkból. Majd megfagytam,de próbáltam nem gondolni semmi hidegre csak a forró teámra,amit az ágyba fogok megkapni ha hazaérek.
-Igen,de ne húzz már magad után. Olyan mintha a kutyád lennék-nyafogott.
-Jaj ne csináld már!-Ráztam a fejem,majd meglátva az autóját oda futottam és már be is ültem mikor kinyitotta.-Harry elindult már?
-Igazából amikor hívtál már nem volt otthon.
-De nem akarom,hogy Norával találkozzon. Harry képes lenne agyonütni.
-Ne túlozz,de azért megnézném a kettejük harcát…Hmmm…Mondjuk egy iszapbirkózás keretei között,Harry cica nagyon szexi lenne na és Nora…
-Louis! Fúj! A nővéremről dumálsz vagy mi a szösz. Én erre nem vagyok kíváncsi és nem is vicces,mint amennyire gondolod. Szóval hajts gyorsabban.
-Jól van jól van befogtam. Viszont beszélned kéne Harryvel nem gondolod?
-Tudom,hogy tisztáznom kell a dolgot,de nem ma. Azt akarom,hogy mellettem legyen éjjel és vigasztaljon meg. Nekem kell a barátsága és én félek,hogy ha megtudja,hogy Victoria kitálalt nekem az érzéseiről kiakad és nem mer majd a közelembe sem jönni.
-Imád téged Rils. Semmi baj nem lesz ha tisztázod a helyzetet.
-Ma nem és kérlek te se hozd fel. Megoldom,jó?-Néztem rá kétségbeesetten,mire bólintott egyet. Leparkolt a lakásunk előtt és már szállt volna ki..-Nem kell felkísérned. Feltalálok.
-Rendben,de ha van valami baj hívj jó? Amúgy pedig holnap átjöhetnél vacsizni. A lányokat is meghívtuk már.
-Vagyis Norát is,ugye?
-Gondolom Zayn megtette ezt a kedves gesztust Nora felé.- Gúnyosan felnevettem,majd kikapcsoltam az övemet és már félig kint voltam a kocsiból.
-Nem baj,akkor is elmegyek. Hányra is?-mosolyogtam barátomra,de a fogaim már összekoccantak.
-Hatra. A kaját pedig mi intézzük.
-De nem mérgeztek meg minket ugye?
-Soha! Na szia Dominó-vigyorgott.
-Szia Lou.-Intettem,dobtam neki egy puszit,majd sietve a lakásba siettem. Az ajtó nyitva volt,de Nora sehol,sőt még Harry sem jött meg. Felsóhajtottam,majd a konyhába rohantam. Forraltam fel vizet és míg a filter ázott benne elmentem fürdeni. A jéghideg bőrömnek jól esett a forró víz,de a csengőre gyorsan kiszálltam,magam köré tekertem a zöld törölközőm amit Harrytől kaptam és kiszáguldottam ajtót nyitni. Persze a várt személy állt ott. Mosolyogva nézett rajtam végig,nyelt egy nagyot,majd adott két puszit. Zavartan engedtem be. Próbáltam úgy viselkedni,mint eddig de lehetetlen volt. Felsóhajtottam,mikor észrevettem,hogy engem vizslat és a szemében a vágy fénye csillog.
-Dominó mit nézünk ma?-kérdezte vigyorogva.
-Nem tudom,de felöltözöm addig válassz valamit. Kint is nézhetjük a nappaliban,mert Nora eltűnt na nem mintha hiányozna.
-Nem kell felötözöd ez a törölköző jobban áll,mint gondoltam,mikor megvettem-vigyorgott. Felnevettem,majd el is tűntem a szobámban. –Holnap vacsi lesz este,jössz?
-Persze,de tudnod kell,hogy Norával való viselkedésért tuti nem fogok bocsánatot kérni.-Elővettem a fehér nagypólómat és a fekete francia bugyimat. A felsőt már felvettem a bugyimat húztam fel,mikor Harry ismét megszólalt.
-Nyugi Eleanor és Danie is ott lesz.
-Nagy baj lenne ha Scarlett-et is elhívnám?
-Niall biztos örülne-nevetett. A szekrényemben kerestem egy melegítőt,de nem találtam egyet sem. Felsóhajtottam. Nem hittem el,hogy az összes cuccom a mosodában van vagy a földön.
-Na mesélj már. Nekem senki nem mondd semmit-kiabáltam ki ismét. Kicsit tényleg zavart,hogy a barátnőm nem is mondott semmit.
-Mert meg van a saját gondod.
-És? Az nem azt jelenti,hogy érzelemmentes életet élek. Szóval?-kérdeztem hangosan,de valaki a vállamhoz ért. Halkan felsikítottam és egyből megpördültem. –Megijesztettél-jelentettem ki a nyilvánvalót,mire elmosolyodott és hátrébb lépett.
-Amúgy semmi nem volt kettejük között,csak párszor találkoztak. Elakarták neked mondani,de Scar félt,hogy kiakadsz,hogy az ő élete boldog,míg te…-Itt abba hagyta,bocsánatkérően nézett rám.
-Mondd ki,míg én összeomlok. De semmi baj. Megértem. Viszont akkor most felhívom. Addig kereshetnél nekem egy melegítőnadrágot.
-Minek? Sosem szoktál abban aludni.-Na igen ebben igaza volt,de mit mondhattam volna? Hogy nem akarom,hogy neki rossz legyen,hogy nem akarom kínozni?
-Fázom Harry-motyogtam,majd kikerültem és felkapva a telefonomat kisiettem a nappaliba. Tárcsáztam barátnőmet,akit először nagyon lecsesztem,majd gratuláltam a választottjához és megkérdeztem,hogy nem akar e jönni holnap vacsorázni a One Direction házba.
-Persze,hogy menni akarok,viszont Dean megkért,hogy segítsek neki kémiából és tudod,hogy nem mondhatom le,mert a tanár engem jelölt ki.
-Ezzel ne is törődj. Beszélek Deannel és majd én elmagyarázom neki délelőtt,ha ráér.
-Istennő vagy! Viszont nem mesélted mit akart Victoria…
-Aludj itt holnap és elmesélem.
-Holnap szombat és anyuék rám bízták Lily-t,így még Niall randevú meghívását is le kellett mondanom. Szóval a vacsora még megy ha vállalod Deant,de ennyi. Nekem kilencre itthon kell lennem.
-Lily-t áthozod és majd én vigyázom rá. Megfelel?
-Szeretlek Rils. Köszönöm.
-Igazán nincs mit,szívesen teszem imádom a húgod. Most pedig megyek,mert itt van Harry. Jó éjt,szép Nialles álmokat.
-Neked pedig jó szórakozást-köszönt el,mire én csak kinyomtam a telefont.
-Na jön?-kérdezte Harry.Bólintottam,majd a konyhába mentem meginni a kihűlt teám.
-Kérsz te is?-kérdeztem. Megrázta a fejét. Megmelegítettem a bögrémbe a teámat,majd helyet foglaltam Harry mellett a kanapén.
-Van valami baj? Olyan fura vagy. Nekem elmondhatod Rils,tudod hogy segítek ha tudok.
-Harry ebben sajnálom,de nem tudsz segíteni. Magamnak kell megoldanom. Viszont azt megköszönném ha betennél egy filmet és néznénk,mert befogok aludni.
-Máris Dominó-mosolygott,majd fogta magát és bement a szobámba.
-Most mit csinálsz?-kiabáltam utána. Semmi kedvem nem volt megmozdulni,így letettem a kisasztalra a bögrém és elnyúltam a kanapén.
-Betettem a filmet,de a szobádban. Na gyere te nagyra nőt kislány.
-Apuci beviszel?-motyogtam egy ötéves hangján,mire felnevetett,de mind a két kezét alám csúsztatta és felkapott az ölébe. Készségesen bújtam oda hozzá és öleltem át a nyakát mind a két kezemmel.
-Annyira szeretlek...-suttogta. Felkaptam rá a fejemet,mire mosolyogva adott egy puszit a homlokomra.
-Szeretlek Harryn,sosem akarom,hogy bármi is közénk álljon ha kell megteszek ezért bármit-motyogtam. A szavaim súlyát Ő nem foghatta fel,de én tudtam mit beszélek. Tudtam,hogy pont most ígértem meg magamnak,hogy bármit megteszek csak,hogy Ő boldog legyen...
-Ne mondj olyat amit később megbánhatsz.
-Ezt nem bánhatom meg. Te vagy a legfontosabb számomra és nem vagyok hajlandó lemondani rólad-jelentettem ki ellentmondást nem türően. Megforgatta szemeit. Beértünk a szobámba az ágy előtt álltunk,de nem tett le. Csak nézte az arcomat,a szemeimet és az ajkaimat. Tudtam mire készül,megköszörültem a torkom,de már késő volt.
-Akkor ezt én sem fogom megbánni-jelentette ki suttogva,majd ajkait enyémekre illesztette. Pont ettől féltem,pont ez a tette nem kellett volna. Jézusom! De amint ajkai nem csak puszilgatták enyémeket,elengedtem magam és engedtem a kísértésnek. Engedtem,hogy a nyelve bebocsátást kapjon a számba. Engedtem,hogy úgy csókoljon,mintha ezen múlna az élete. És az ő boldogsága talán ezen múlt,így hagytam. Hagytam,hogy engem is boldoggá tegyen pár percig. De amint lefektetett az ágyra és felém mászott tudtam,hogy tovább nem bírom. Elfordítottam a fejem és lelöktem magamról.
-Sajnálom-motyogtam,majd sírva futottam át Nora szobájába. Rettenetesen éreztem magam. Megbántottam. Pont őt,aki itt van mellettem minden egyes keserves pillanatomban és most összetörtem. Hiszen nem tehet róla,hogy pont belém lett szerelmes. Felsóhajtottam,összekötöttem a hajamat és próbáltam a levegővételeimet szabályozni. Próbáltam nem sírni,annyira próbáltam,de amikor felidéztem magamban azt a szomorú tekintetet,azt az elveszett arcot újra rám tört a keserves sírás. Megígértem. Megígértem,hogy boldoggá teszem,de csak megbántottam.
-Rils sajnálom! Bemehetek?-kérdezte halkan az ajtó előtt. Megakartam szólalni,kiakartam nyögni,hogy én sajnálom,hogy nem az ő hibája és jöjjön ide megvígasztalni,de ha ide hívom csak rosszabb lett volna neki.
-Ne...-suttogtam.-Menj el Harry. Csak rosszabb lesz velem.
-Ne beszélj butaságokat.
-Rendben van. Kimegyek.-Sóhajtottam. Feltápászkodtam,összeszedtem magam,letöröltem a könnyeim és kinyitva az ajtót kiléptem a szobából egyből Harry karjaiba.
-Nem akartam,véletlen volt. Csak a helyzet hozta ki belőlem. Tényleg sajnálom Rils.
-Ne magyarázkodj Harry. Felejtsük el. Menjünk nézzük meg a filmet-mosolyogtam kényszeredetten. Tudtam,hogy hazudik. Tudtam,hogy átakar verni és beakarja bizonyítani,hogy véletlenül csókolt meg,de véletlenek nincsenek...
Átmentünk a saját szobámba,bebugyoláltuk magunkat a takarómmal és én Harryhez bújbva kezdtem el nézni a Randiztam egy sztárral című disney filmet. Ez a kedvencem.
-Miért pont ezt?-mosolyogtam rá fel a mellkasából. Aprót rántott a vállán.-Nagyon bírom ezt a filmet.
-Tudom.Talán pont ezért. Ismerlek,mint a tenyeremet.
-Miért szeretsz ennyire?
-Egyszer talán elmondom. De most nézd,mert lemaradsz.
-Nem mintha nem nézhetném újra.-Forgattam meg a szemeimet,de csendben maradtam és így is aludtam el.

Reggel arra ébredtem,hogy csörög a telefonom. Scar volt az,hogy el ne felejtsem Deant. Persze én helyeseltem,majd fáradtan dőltem vissza a párnáim közé,de közben rájöttem,hogy fél tizenkettő,így jó lenne embert varázsolni magamból és Deannel kommunikálni. Így lassan,de biztosan felketem és beszéltem barátommal,hogy hozzám jöjjön egyre és még ebédet is kap,amibe egyből beleegyezett. Addig én elkészültem. Rendeltem kínait kettőnknek és felhívtam anyut.Megbeszéltük,hogy holnap meglátogatom és hétfőn érte megyek Harryvel.
-Na és hogy van Harry?
-Remekül.
-És te hogy vagy Szívem?
-Megvagyok. Csak...-sóhajtottam.-Csak félek,hogy elveszítem őt is. Nem akarom. Én szeretem,de nem vagyok belé szerelmes,de ha az kell,hogy mellettem maradjon én odadom a maradék szeretetemet is neki,csak ne hagyjon el. Rettegek anyu. Mi lesz ha egyszercsak nem bírja tovább,hogy csak a barátom legyen?
-Mi történt Riley?-kérdezte aggódva.
-Szerelmes belém,anyu szeret...-suttogtam,a könnyeim ismét potyogni kezdtek. Megráztam a fejem letöröltem őket,majd a lerogytam a fotelbe.-Mindenkit elveszítek.
-Nem fogod elveszíteni kislányom. Szeret és ez ellen nem tudsz tenni semmit. Tisztázd vele a dolgokat és ha úgy érzed menne,próbáld meg vele de csak akkor ha elmondod,hogy mit tudsz nyújtani,hogy te csak a szeretetedet tudod adni.
-Bármit megadnék azért,hogy ő boldog legyen.
-Ez az igazi szeretet kislányom. Magadat feláldozni a másikért,de nem mindenáron. Szóval jól fontold meg mibe vágod a fejszéd. Ne vesd bele magad semmibe.
-Rendben. Még úgy sem mondtam neki el,hogy tudom. De most mennem kell. Szeretlek anyu,holnap találkozunk.
-Én is szeretlek,szia.-Kinyomtam a telefont,eltettem a zsebembe. Kifújtam a levegőmet,majd ajtót nyitottam,de ott Dean állt kínais zacskókkal a kezében. Értetlenül néztem rá.
-Először is szia. Másodszor pedig pont ide tartott az ebédünk,így átvettem.
-Nem kellett volna.
-Nem gáz,na de azért beengedhetnél.
-Fáradj be. A kaját a konyhába-parancsolgattam. Elfogyasztottuk a kínait,majd nekiálltunk a kémiának. Ismét csodálkoztam,hogy Dean miért ezt a tantárgyat vette fel,ha sík hülye belőle...

*Nora*

Éppen a fiúk kanapéján ültem és bámultam előre. Egész délelőtt itt voltam, minden jó volt amíg nem jelent meg Harry. Láttam rajta, hogy valami gond van de nem akartam kérdezősködni. Így hát a délután kínosan telt. Én csak ültem és néztem ki a fejemből a fiúk meg próbálták elterelni a figyelmet Harryről. Oldalra fordítottam a fejemet és Zaynre lestem. Rám mosolygott nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. A fiúk előtt nem nagyon beszéltünk és nem is estünk egymásnak. Elég volt nekik a tudat. De az a helyzet, hogy nem tudom mi van velem és Zaynnel. Hiszen az erős túlzás lenne kijelenteni, hogy járunk. Egyszerűen csak szerelmes vagyok. Még mindig túl sok zavaró tényező van közöttünk. Az egy dolog, hogy nincs már barátnője de érzem, hogy nagyon nehezen fog össze jönni ez nekünk… Elővettem a telefonomat és ami a szemem elé került lesokkoltam. 19 nem fogadott hívás. Nagyot sóhajtva néztem meg a hívás listát. Mindet Nate-től kaptam… Tudom beszélnem kell vele, de egyszerűen nincsen erőm. Nem akarom elrontani ezt a napot, hiszen olyan jól indult. Ránéztem Zaynre, éppen Niallel beszélgettek én pedig leplezetlenül végig néztem rajta. Egy fekete v nyakú pólót viselt, sötét ülepes farmerral. Egyszerűen zseniálisan nézett ki! Haja felvolt állítva mint mindig. Arcában ott bújkált az a igen szép mosolya, szemében pedig ezernyi gyémánt ragyogott. Hirtelen elkezdett rezegni a kezemben a telefonom. Meg sem néztem ki hív, úgy is sejtettem.
-Igen? – szóltam bele és az összes fiú rám kapta a tekintetét. De én csak egyikkőjűket néztem, de neki végig a szemébe néztem. Hevesen dobogott a szívem, az agyam elködösült és csak Ő létezet a világomban.
-Hol a francba vagy? – kiabált a telefonba Nate, engem pedig ezzel a tettével kirángatott az ábrándozásomból. – nálatok vagyok, Riley azt mondta reggel óta nem látott. Suliban sem voltál. Mi van veled Nora? Tegnap is olyan fura voltál…
- Először is ne kiabálj! Holnap mindent elmondok de most… - hadartam és szabadulni akartam tőle! Szeretem, de már teher lett számomra, mert nem vele akartam lenni! De ezt az egészet magamnak köszönhettem csak.
- Nem rázhatsz le ezzel a gyenge dumával Nora. A barátnőm vagy nem az anyám, szóval akkor kiabálok amikor akarok! Hallani akarom, hogy hol vagy! – kiabált még mindig. Meg remegtem és összeszorítottam a számat. Annyira fájt, hogy így beszélt velem. Én csak egy napot akartam Zaynel tölteni.
-Az a helyzet Nate, hogy igazság szerint semmi közöd ahhoz, hogy hol vagyok. De ha nagyon akarod tudni meg mondom… - mondtam. Ideges voltam legszívesebben most rögtön felpofoznám ha itt állna előttem.
-Mondjad már! – sürgetett, nekem pedig itt szakadt el a cérna.
- Zaynnel vagyok, tegnap este is vele voltam és ma egész nap is! – mondtam higgadtan. Mind az 5 szempár rám szegeződött és furcsán lestek rám. – Holnap találkozunk és mindent megbeszélünk! De ha nem haragszol akkor én most…
-Mi van? Te egész nap azzal a nyálgéppel voltál? Miben jobb Ő mint Én? – kérdezte, a hangja hallatán elfogott a bűntudat, de Ő akarta.
-Jól hallottad. Nate Ő mindenben jobb nálad… - suttogtam és bele néztem a szemeibe. – Szeretem Őt és nem akarok ellene tenni semmit! Holnap beszélünk. – mondtam, választ sem várva letettem a telefont. Mindenki csendben nézett rám. Harry megköszörülte a torkát és rám nézett.
-Ki fogod dobni? – kérdezte és közben engem szuggerált. Bólintottam. Aztán felálltam, megragadtam a karját és elkezdtem a terasz felé húzni. Leültem a hinta ágyra Ő pedig mellém telepedett. Egész nap csendben volt, tudtam, hogy valami bántja.
-Mi történt az este? – suttogtam és ránéztem. Zöld szemeiben könny csillant meg. Annyira sajnáltam. Biztatás képen meg szorítottam a kezét.
-Szeretem. Tudom, hogy Ő csak a legjobb barátjának néz, de Nora én bele szerettem Rileyba. – motyogta nekem pedig leesett az állam! Szóval akkor ezért védte mindig ennyire… Szereti Őt! – Nem tudom miért voltam veled ellenséges. Hiszen én is beleszerettem valakibe akinek barátja volt! De…
-De… te kordában tartottad magadat és nem sült el olyan balul mint nekem. – mosolyogtam rá és megöleltem.
-Az a helyzet, hogy ezzel még nincs vége… - motyogta a vállaimba. – Este meg csókoltam. Először nem lökött el, de aztán észbe kapott. Nora szerinted meg utált?
-Biztos, hogy nem! Fontos vagy neki Harry. Csak fél, hogy elveszíthet téged. – motyogtam és próbáltam lelket önteni belé, de nehezen ment miközben én is egy csődtömeg voltam. Elengedtem és felhúztam a lábaimat, térdem előtt össze kulcsoltam a kezeimet és úgy néztem rá. – nem tudom mit tegyek… vagyis sejtem csak nem tudom…
-Először is, mond el mit érzel Nate iránt és mit érzel iránta… - mosolygott. – Utána én közlöm veled mi lesz a helyes út!
- Először is Nate. Szeretem benne azt, hogy soha se adta fel, hogy megszerezzen. Szeretem, hogy beképzelt de mégis aranyos! Szeretem ahogyan a haverjaival hülyül és szeretem ahogyan rám néz. De ahogy ma beszélt velem… megijedtem! – sóhajtottam. Nehéz volt össze szedni az érzelmeimet és így kiteregetni. De Harryben megbíztam. – Zayn pedig… leírhatatlan amit érzek. Ha rám néz úgy érzem, hogy a vesémig lát. A mosolya napfényt hoz a szívembe. Szeretem ahogyan megsimogat, vagy csak hozzám bújik. Imádom a nevetését! Hogy olyan bolond tud lenni! Hogy fontosak neki a rajongók, vagy a családja! Szeretem, hogy ha valaki fontos neki kiáll érte. Szeretem, ha azon a hülye akcentussal beszél! Semmit nem akarok rajta megváltoztatni! Egyszerűen nélküle senki vagyok… - fejeztem be és a végére elkezdtek folyni a könnyeim. A szívem tudta mi a helyes út, de az agyam egy folytában harca kelt vele.
-Nora te tudod a választ, csak félsz! Ez egyértelmű. – mosolygott. Aztán közelebb hajolt és elkezdett suttogni. – Ott áll az ajtóban aki kell neked! Mindent hallott.
- Mi? – kérdeztem és ijedten hátra kaptam a fejem. Ott állt és elgondolkozva bámult rám. Harry mosolyogva fel állt és ott hagyott minket. Közelebb lépett, de még mindig nem szólt semmit. Felé nyújtottam a kezemet, ő megfogta és lehúztam magam mellé. Összekulcsolta ujjainkat és úgy ültünk ott. Mindketten bámultunk magunk elé. Nem mertem meg törni a csendet. Vártam, hogy Ő tegye meg. Egy könnyű fuvallat az oromba csapta az illatát. Féltem, hogy elveszítem mielőtt bármi is elkezdődhetne kettőnk között. Meg magyarázhatatlan az amit érzek iránta. Hiába mondanám, hogy szeretem az ide túl egyszerű lenne. Sokkal többet érzek szerelemnél iránta. A saját testvéremet képes vagyok elveszíteni miatta. Ha kéne mindenki ellen fordulnék, ha tudnám, hogy Ő velem marad. Felfoghatatlan számomra, hogy valakit ennyire megszerettem.
-Miért félsz ennyire szeretni engem? – kérdezte, hangja simogatta a lelkemet. Lehunytam a szemeimet és jól át gondoltam a választ. Mert tényleg féltem, csak nem tudom, hogy miért.
-Félek, hogy egyedül maradok… - suttogtam. Közelebb hajolt és egy apró csókot nyomott a nyakamra.
-Soha sem leszel egyedül. Én mindig veled leszek! Ha a földet ellepik a földön kívüliek, ha eljön a világ vége, ha a föld és ég egybe olvad én ott leszek veled és fogni fogom a kezedet! – suttogta. Melengette a szívemet minden egyes szava! Bíznom kell benne, ha nem teszem akkor soha sem lehetek boldog. Fel kell állnom és közölnöm mindenkivel, hogy önző leszek, mert boldog akarok lenni.
-Ameddig szeretsz engem, éhezhetünk, lehetünk hajléktalanok, nincstelenek. Ameddig szeretsz engem én leszek a platinád, az ezüstöd, az aranyod. – suttogtam és egy apró puszit nyomtam a szájára.
- Szeretlek. – suttogta, közelebb hajolt és puszikkal kezdte behinteni az arcomat. Aztán szájával a nyakamat csókolgatta, eltűrte útjából a szürke felsőmet és a kulcscsontomat kezdte harapdálni, aztán egy apró szívást éreztem. Halkan felnyögtem, ő pedig felnézett és elmosolyodott. Nagyon lassan közeledni kezdett felém, ezzel engem idegesített. Leheletét már éreztem a számon de nem csókolt meg. Nagyot sóhajtottam és magamhoz húztam. Úgy csókoltam mintha ez lenne az utolsó, de bíztam benne, hogy ezt a mesés érzést még át élhettem vele. Ölébe húzott és úgy érezhettem magam boldognak. Elhajoltam tőle és mélyen a szemébe néztem. Fejemet a vállára döntöttem és próbáltam a légzésemet helyre hozni. Hirtelen ajtócsapkodásra figyeltem fel, aztán Cher dühös feje jelent meg a terasz ajtóban. Érdeklődve figyeltem.
- Ti ketten! – mutatott ránk. – Hogy a fenébe voltatok képesek tönkre tenni? Nora a saját húgod!
-Cher. – lépett ki az ajtón Niall és fogta meg a lány kezét. – Hagyd őket.
-  Nem Niall! Te nézed, hogy Riley szenved, ezek ketten meg itt enyelegnek. – fortyogott. Ha pillantással ölni lehetett volna én már holtan feküdnék.
-  Riley erős lány, nem állhatsz mások szerelme útjában… - mondta és elkezdte betuszkolni az ajtón Chert aki hátra fordult és egyenesen a szemembe nézett.
-  Ne bíz meg benne Nora, nem tudhatod lehet, hogy jön egy lány és téged is el fog dobni! – mondta. Zayn ezt itt elégelte meg fel állt és utánuk indult. Én pedig csak letaglózva ültem ott és könnyeim már sokadjára folyni kezdtek a mai napon.

Kritika II.

Sziasztok! Újabb kritika Destiny-től.Köszönjük szépen!(:

○KINÉZET

Annyira nem fogott meg a kinézetetek, mikor először jártam a blogon nem volt fejléc talán még úgy is jobb lenne, mint ezzel a max 5 perces munkával, amit a fejlécre szántatok. Egyáltalán nem tetszik. Nincs rajta a blog neve vagy legalább egy mondat, ami kapcsolódik hozzá, valamint szarul van összeszerkesztve az egész. Ha nem tudjátok megcsinálni kérjetek meg valakit.

A háttér nekem még tetszene is csak kicsit homályos, de lehet csak az én szemem káprázik, nem tudom biztosra. 

A betűtípus olvasható és örülök, hogy nem cifrázod a betűk mögött más színnel hanem így fehér és fekete. Abszolút az én ízlésem.

Kinézetileg nincs több hozzáfűzni valóm talán még annyi, hogy a chat lehetne kicsit világosabb, de az ízlés kérdése, mert nem mutat az olyan rosszul.

○SZTORI

Ezt nem tudtam kifogásolni, az alapsztori tetszik. A főszereplő lányok személyisége megfogó és NAGYON jól fogalmaztok, legalábbis nekem bejön. Szerintem nem sietitek el a történetet így tökéletes, ahogy van. Tetszik, hogy hosszúak a fejezetek és nem ér véget hamar.

A tagolással nincsen semmi bajom az is ízlés kérdése ki mennyire szereti tagolni. Láttam már olyat, hogy egyáltalán, de az zavaró tud lenni.

Ui.: Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam és a kinézet miatt ne sértődjetek meg.

Justin Bieber

Csak tőlem-Vivitől. Remélem tetszik. Igazából Flóra már leakart beszélni róla,de nem jött össze neki. Szóval jó olvasást!(:

Thought of you

Kritika-Naomi S.

Sziasztok! Naomitól kritikát kértünk és megkaptuk. Gondoltam kiteszem,hogy hozzáfűzzétek nektek még mi nem tetszik. Naominak pedig köszönjük.

"Csajok!

Nekem még akkor volt szerencsém megismerni az oldalatokat, amikor a Tayloros történetet írtátok, és sajnáltam hogy annak vége lett, több okból is. Egyrészt, mert azt nagyon jól megcsináltátok, nekem tetszett.

Másrészt, sokkal jobb kinézetet csináltatok az oldalnak.

Ne haragudjatok meg, de a mostani kinézet úgy ahogy van katasztrófa.

Először is a fejléc. Full-fekete háttér, rosszul kivágott szereplők, amik körül a fehér maszat olyan, mintha egy ötéves rajzolt volna. Az - azt hiszem - Riley-t megformáló lány pedig egyrészt úgy van félbevágva, hogy egyáltalán nem passzol a helyére, másrészt az a csaj miért van elhalványítva? Mi értelme? Nem vágom... A felirat mondjuk az alján nekem finoman szólva is szemerőltető, hogy elolvassam, mert a fehér és a világosrózsaszín nekem kib*szottul nem komplementer, de még csak nem is mutat jól.

És amúgy nem értem, miért van fekete fejléchez totál babarózsaszín blog, ami így belemegy a végtelenbe, mert széle az ugye nincs.

Felsorakoztattatok egy hadseregnyi szereplőt, két elcsúszó oszlopba, ami ha az őszinte véleményemet kéritek egyáltalán nem mutat jól, de egy külön menüsávot szenteltetek annak, hogy kik írják a blogot. Egy kérdés: MIÉRT? Akkor tegyetek már oda is valamit, mert amúgy totálisan és elmondhatatlanul felesleges a ketté osztott modulsáv.

A szintén fekete chat fölött arra kéritek a chat-be írókat, hogy vegyétek figyelembe, hogy ketten írjátok a blogot. Ez eddig oké, mert az tényleg szarul esik az embernek, mikor valakivel csinál egy blogot, és akkor egy embernek szól a mondandó... de leírjátok azt is, hogy a beleteket kidolgozzátok a bloggal. Ez a hű de nagy munka utoljára a Taylor-os sztorinál látszott, azóta viszont olyan hatása van a blognak, mintha félbemaradt volna, mert ha az ember nem követi a fejezeteket, és csak így ránéz, akkor tényleg ilyen hatása van.

A fogalmazásmódotok nem rossz, sőt én tényleg szeretem, de több dolog miatt vagyok úgy a bloggal, hogy csak akkor olvasom, mikor idetévedek. Az egyik az az, hogy rózsaszín alapon fehér nem mutat, és szerintem nem is jó olvasni, ezért inkább a feketeté, vagy sötétszürkét ajánlanám nektek. A másik az, hogy nagyon széttördelitek a szöveget, fölöslegesen hagytok ki sorokat. A harmadik meg a brutál rossz központozás. Kérjetek meg egy bétát, hogy segítsen, mert ez így komolyan nem állapot.

A történet nem lenne rossz, de nagyon elsietitek, elkapkodjátok a dolgot. Lassítsatok, ne féljetek leírni.

Ne haragudjatok, ha esetleg bunkóra sikerült, de ez kikívánkozott belőlem. "