Múló szerelem-20.fejezet

Jó olvasást!(:

*Nora*

Ott álltunk a nappaliban egymással szemben és farkas szemet néztünk. Nagy levegőt vettem és megszólaltam.

- Anya jól van? - kérdeztem mire ő aprót bólintott.

- Nem tud megülni a fenekén.

- Ebben hasonlítotok. - mosolyogtam halványan.

- Azt hiszem igazad van. De a kitartásomat apánktól örököltem. - vont vállat mosolyogva.

- Egyébként mi ez az együtt a csapat cucc? Miért nehezítik meg? - kérdeztem, aztán sóhajtottam egy nagyot. - Ne vedd sértésnek, de nem szeretek már ebben a társaságban lenni. Én vagyok a gonosz itt. Riley, én tudom a legjobban, hogy elrontottam, de akkor is nehéz nekem és nem szeretek olyan emberekkel együtt lenni, akik utálnak.

- Nem utálnak csak elítélnek. - lenézett egy pillanatra, aztán a szemembe. - Mégis mi történt Eric Saade-val? Az a pasi egy isten!

- Tudom. - nevettem halkan. Mire furán nézett rám. - De nem történt semmi. Ellentétek vagyunk, barátnak pedig tökéletesek. Meg amúgy is, Zaynt szeretem. Szereztem egy új legjobb barátot. Mert nincs túl sok mostanában. Tudod, három ember van, aki foglalkozik velem és ebben Eric is benne van.

- Ez részben a te hibád. - világított rá.

- Itt a lényeg, hogy részben! Mégis én vagyok az a személy aki elviszi az egész balhét.

- Mindegy, azért egyszer mutasd be nekem is! - mosolygott kedvesen, régóta most éreztem először azt, hogy visszakaphatom. De még mindig távolság tartó volt. Ez fájt a legjobban, hogy lehet egyszer megbocsát, de soha többé nem lesz olyan mint régen. A kapcsolatunkban már nem, nem lesz meg azaz erős kötelék ami minket igazi testvérekké tett, amit mindenki megirigyelt. - Szakítottál Nate-el igaz?

- Persze, le is lettem kurvázva és össze is jött egy beképzelt picsával aki a szoba társam volt és úristen!

- Akkor ti nem is szerettétek egymást. - állapította meg mire bólogatni kezdtem.

- Harry és te...? - kérdeztem rá óvatosan, lesütötte a szemét és mély levegőt vett.

- Majdnem lefeküdtem vele. Nem tudom, hogy mit akarok tőle. Mert tudom, hogy Zaynt szeretem, aki a te pasid, de Harry tetszik és már nem csak barátként nézek rá.

- Örülök, hogy van esélyed arra, hogy boldog legyél. Csak egyet kérek! Ne bántsd meg! Erősnek mutatja magát, de egyáltalán nem az. Amikor először megcsókolt én voltam az aki felvidította. Tudom, hogy nem látszik, de Harry is közel áll hozzám és ő nem ítélt el, ő csak téged védett.

- Nem érzed abszurdnak, hogy pont te mondod ezt? - kérdezte gúnyosan.

- Mire akarsz célozni? - vontam fel a szemöldökömet.

- Arra Nora, hogy te vagy az aki imádja kihasználni és megbántani az embereket! - mondta kimérten. - Te voltál képes megdugatni magad a húgod pasijával!

- Ott nem a szex a lényeg! Szerelmes vagyok belé és ő is belém! - mondtam neki és éreztem kezdem elveszíteni a fejemet.

- Aha, ja. Megun és téged is eldob, mint egy rongyot. Annyira naiv sekélyes ribanc vagy! - ordította a képembe.

- Nem én tehetek róla, hogy szar vagy az ágyban hugicám. Nem tehetek róla, hogy nem tudtad azt a szintet hozni amit ő megérdemel. - néztem rá kihívóan. - Ja, és elég pocsék barátnő lehettél, hogy a pasid belém szeretett. Nem gondolod, hogy ennek oka van? Fogd fel, engem úgy szeret ahogy téged soha!

- Cseszd meg. - mondta könnyes szemekkel és emelte a kezét, hogy megpofozzon de egy éles hang félbe szakította.

- Hagyd békén. - hallottam mellőlünk. Oda kaptam a fejemet és Zaynnel találtam szembe magam és a többiek ott álltak mögötte.

- Mi lesz ha nem? - kérdezte idegesen Rils.

- Nem így ismertelek meg. - rázta meg a fejét csalódottan. -  Egyébként is azt hittem barátok vagyunk és elviseled azt, hogy a nővéred mindennél és mindenkinél fontosabb.

- Még a karrierednél is? - kérdezte gúnyosan Riley. Rá se ismertem, mi változtattuk ilyenné.

- Annál is - bólintott és ahogy ezt kimondta megfagyott a levegő a szobában és mindenki feszülten figyelte őt, most lesz itt hatalmas vulkán kitörés.

- Én soha se voltam fontosabb a munkádnál. A hülye rajongóidnál, én nem voltam elég fontos, hogy ezeket is túlszárnyaljam. Nem hiszem el. - ütött ököllel idegesen a falba.

- Nem a te hibád... Az enyém. - mondta halkan.

- Meg az enyém. - suttogtam.

- Téged meg kikérdezed? - nézett rám villámló szemekkel. - Neked nem adtam szót te hülye ribanc!

- Riley, nyugodj meg! Ezzel nem oldasz meg semmit, hogy azokat az embereket bántod akik tényleg szeretnek. - hallottam meg Harry hangját és döbbenten néztem rá. - Mert lehet most utálod Norát és elrontotta. De ő lesz az a személy aki a legnagyobb szarban is veled lesz amikor lehet más nem. - rázta meg a fejét csalódottan. - Ezt soha ne felejtsd el, hogy a testvéredről beszélünk.

- Még te is őt véded? - kérdezte és elindult felfelé.

- Nem, én azt nézem ami mindkettőtöknek jó! - mondta komolyan. A helyzetet nézve soha se gondoltam, hogy ennyire el fognak fajulni a dolgok. Hova lett az a lány aki mindig azt nézte mi a jó a húgának? Nem bánta, hogy magányos csak, hogy a testvérének jó legyen? Mivé változtam?

- Legalább te. - mondtam halkan, mindenki engem nézett. Meglepődtek rajtam és nem tudták hova tenni.

- Hogy érted ezt? - kérdezte Eleanor.

- Én csak azt néztem, hogy nekem jó legyen és én boldog legyek. Nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz Riley-val. Ezért elcsesztem és... - de nem tudtam befejezni, nem tudtam hangosan is kimondani mi jár a fejembe.

- Elrontottad Nora, de 17 évig amióta Riley megszületett te mindig is azt nézted, hogy neki jó legyen. Itt az ideje, hogy te is boldog legyél, és ha ez csak Zaynnel történhet meg, akkor vele. - mondta Niall és megölelt. Erős voltam, nem hagytam, hogy könnyeim elkezdjenek folyni. Elléptem tőle és Riley-ra néztem.

- Sajnálom, hogy tönkre tettem az életedet. De számtalanszor elmondtam már, hogy szeretem. Tényleg szeretem. - mondtam és a végén Zaynre néztem. Csendben állt. Aztán hirtelen felnézett és találkozott a tekintetünk. Halványan elmosolyodott, nekem pedig az egekben volt a pulzusom. Tudtam, hogy igazán szeret. Ha nem így lenne soha se mondta volna azt, hogy a karrierjénél is fontosabb vagyok számára. Ez mindegyik szerelmes szónál többet ért számomra. Ezzel az egyszerű mondattal fejezte ki az érzéseit irántam. Közelebb lépkedett és megfogta a kezemet. Nagy levegőt vettem és körbe néztem a többieken. Itt értettem meg miért akarták ezt az egészet. Megakarták mutatni, hogy képesek megbocsátani és beakarnak ismét fogadni, hogy ne érezzem magam kívülállónak és, hogy Zaynnek is jobb legyen. Egy új kezdetet akartak ezzel az egésszel. Beakarták bizonyítani, hogy kicsit lehet olyan mint régen. Pedig mindenki tudta, hogy olyan már soha se lesz.

- Játszunk! Mindenkit szétverek. - mondta Rils és egy mosollyal az arcán indult lefelé.

*Riley*

- Játszunk! Mindenkit szétverek – mondtam, s mosolyogva elindultam hozzájuk. Legszívesebben ordítottam volna. Norának bűntudata van, Zaynt visszakaptam, de máris elveszítettem és még Harry is azt vallja, hogy nincs igazam. Rettegtem mindentől. A szobámban akartam lenni és sírni, de nem tehettem meg. Belementem a kibaszott hülye délutánba, így végig mosolyogva fogok velük hülyéskedni. Zayn olyat mondott Norának, amit nekem soha. Egyetlen egyszer sem hallottam, hogy a karrierjénél is fontosabb lennék, de a nővérem igen. Ez fájt, égetett belül, de közben kicsit örültem is neki. Ha már átvertek és megaláztak legyenek boldogok. Még ha rajtam keresztül is. Felsóhajtottam, majd rávigyorogtam a szemben álló Lou-ra, ugyanis vele csocsóztam.

- Megverlek benne – kacsintott, majd próbálta a labdát belőni, de esélye sem volt. Remekül játszottam.

- Riley! Csörög a telefonod –kiabált fel Danie. Bólintottam egyet, bár ezt nem láthatta, így megkértem Harry-t hozza fel nekem.

A vállam közé és a nyakam közé fogtam a telefonom, s úgy szóltam bele.

- Igen? – kérdeztem. Ismerős férfihang szólt bele, de én csak pislogva hagytam, hogy Lou célba találjon a labdával.

- Kislányom, szia. Hogy vagytok?
- Ne… - suttogtam. – Szia apu. Megvagyunk, na és veletek mi van?

- Minden rendben van itt is. Arra gondoltunk Sarah-val és Stellával, hogy eljöhetnétek hozzánk a jövőhéten. A suliba már telefonáltam és most beszéltem anyátokkal is.

- Apu nem hiszem, hogy ez…

- Szeretném, hogy gyertek – mondta kemény, rekedt hangon. Felsóhajtottam, eltátogtam, hogy szóljanak Norának, mire az egyből mellettem termet.

- Apa az – suttogtam. – Jövőhétre meghívott minket.

- Tuti, hogy én nem megyek. Fogd anyu balesetére – motyogta. Megforgattam a szemeimet, majd erőt vettem magamon, hogy megszólaljak.

- Rendben apu elmegyek, de Nora nem tud jönni, anyu miatt.

- Várlak és ha kell hozd egy barátodat is!

- Mindenképp – motyogtam a telefonba, majd letettem. Megráztam a fejem, majd elhagytam a helységet.