Múló szerelem-19.fejezet

Jó olvasást!(:

*Riley*

Másnap idegesen keltem fel az ágyból. Harry mellkasán ébredtem, s a keze a derekamat ölelték át. Teljesen jó éjszakám volt, remekül aludtam, csak képtelen vagyok felfogni, hogy keveredtem hozzá olyan közel.

Felsóhajtottam, majd kócos hajamba túrtam. Rápillantottam még egyszer az alvó fiúra, de utána inkább elmentem készülődni a fürdőbe.

Amikor teljesen készen álltam az iskolára kimerészkedtem a konyhába, ahonnan remek illatok terjengtek. Mosolyogva álltam meg a pultnál, ugyanis a két fiú – alsónadrágban – nekem háttal kente a pirítósokat, s próbálták nem elszúrni a kávém. Édesek voltak, bármikor elfogadnék egy ilyen reggelt. Még ha Zaynnek már rég elkellett volna húznia innen.

-Sziasztok – köszörültem meg a torkom, mire mind a ketten ugrottak egy kicsit, majd velem szembe fordultak.

-Szia Rils – mosolygott Zayn, de láttam rajta, hogy fél a reakciómtól.

-Szia Dominó – vigyorgott Harry, majd lerakta a kést, s elindult felém. Érdekesen néztem rá, nem értettem mit akarhat, de mikor elém ért és karjaiba zárt egyből elmosolyodtam. Visszaöleltem, nyomtam arcára egy puszit. – Kaphatnék többet is – suttogta a fülembe, mire én morogtam valamit, s elengedtem. Igazából nem voltam mérges érte, csak zavarban éreztem magam.

-Remélem nem baj, hogy maradtam. Gondoltuk, míg te készülődsz csinálunk kaját, meg hát tudom a járást és gondoltam nem bánod… - kezdett magyarázkodni. Megráztam a fejem.

-Inkább kérem a reggelim, mert lassan indulnom kell.

-Elviszlek – jelentette ki Zayn. Furán néztem rá, nem értettem mire ez a nagy barátkozás.

-Nem kell. Bemegyek kocsival, meg hát anyut is suli után hozom haza.

-Majd én hazahozom anyukád Rils – vágott közbe Harry. Felsóhajtottam, majd leültem az étkezőasztalhoz, s vártam a kiszolgálásra, na meg a jó társaságra. Persze amikor leültek mellém érdekesen éreztem magam. Két félisten volt a közelemben, az egyik az exem a nővérem pasija, míg a másik a legjobb barátom, akivel tegnap majdnem lefeküdtem. Azt hiszem rosszabb történetet nem tudtak nekem kitalálni.

-Mi lenne, ha holnap csinálnánk valamit közösen? – kérdeztem hirtelen. Nem akartam tovább csendben enni és szürcsölgetni a kávém, így ami eszembe jutott elsőnek kinyögtem.

-Mármint? – kérdezett vissza egyszerre mind a kettő fiú.

-Elhívhatnánk a bandát, szólok a csajoknak is és elmehetnénk mondjuk biliárdozni.

-Vagy ezt nálunk is tehetjük közönség nélkül – vettette fel Zayn, mire Harry bólintott.

-Rendben, akkor szóljatok mindenkinek. Holnap ötre ott vagyok nálatok.

-Nem kéne ezzel vasárnapig várni, míg megjön Nora? – kérdezte halkan Harry, mire rákaptam a tekintetem. Ha ölni lehetett volna vele, rég kinyírtam volna. Miért? Miért kellett felhoznia a nővérem?

-Jó – sóhajtottam. – Akkor vasárnap háromkor nálatok – nyögtem ki, majd felkeltem a helyemről, s elpakoltam a mosógépbe. – Köszönöm a reggelit, fonom volt. Zárjatok be, nekem mennem kell. Pá – intettem még egyet, majd le is léptem a karomon a cuccaimmal.

Rettenetesen zavart, hogy Harry felhozta Norát. Rendben volt addig a szintig ez az összeülős est, míg nem a nővéremmel kellett lennem. Zaynnek megbocsátottam és próbálok vele ismét barátkozni, de félek, hogy ha Nora ott lesz nem bírok majd magammal és kiverem a balhét. Addig könnyű, míg velem foglalkozik, míg nem mást ölel és csókolgat előttem. De én esküszöm megpróbálom elviselni vasárnap!

Beérve az iskolába egyből Scarlett fogadott Deannel karöltve. Mosolyogva öleltek meg, majd ragadtak karon, s húztak a tornaöltöző felé.

-Na és mizu? – kérdezték egyszerre.

-Zaynnel kibékültem. Nora Eric Saade-val pózol egy képen Párizsban és Harry-vel majdnem lefeküdtünk tegnap. Röviden, de tömören ennyi.

-Mi van? – kérdezte sokkoltan barátnőm. Elhúztam a szám.

-Melyikre vagy előbb kíváncsi?

-Azt hiszem Harry-re!

-Na lányok bármennyire is kecsegtetően hangzik az ígérkező beszélgetés nekem mennem kell – vigyorgott, majd egy intéssel ott is hagyott minket. Neki ma fotózása lenne, de csak délután – mint nekem -, viszont még nem megy neki a kémia, így Emma segít neki a délelőtt folyamán.

-Na mesélj mert belehalok a tudatlanságba!

-Azt hiszem, hogy… Jaj Scar én nem tudom! Nem értem magam. Tudom, hogy szeretem Zaynt és rohadt pipa is vagyok rá, na meg Norára is, de közben ott van Harry aki szeret és azt hiszem tetszik. Nem értem! Egyáltalán miért pont most tetszett meg? Annyi alkalmam lett volna beleszeretni, se eddig még bele sem gondoltam.

-Azt hiszem te jobban kedveled a mi kis barátunkat, mint azt kellene, de én ennek csak örülök Rils! – ujjongott, s a karjaimba vetette magát. Felnevettünk, majd rohantunk is öltözni, mikor meghallottuk, hogy becsengetnek. Azt hiszem hosszú napom lesz…

*

Végeztem a suliban. Nem csak az atlétikával, de a fotózással is.  Épp rohantam volna ki a kapun, hogy elérjem a buszom, mikor megcsörrent a telefon a zsebemben. Felsóhajtottam, majd előkotortam és felvettem.  Dean volt az, aki közölte, hogy menjek be a kémia terembe mert még mindig ott szenved Emmával. Persze legszívesebben elküldtem volna melegebb helyre, de mivel a barátom volt így már vissza is fordultam. Szóltam barátnőmnek, hogy ott aludhatna ma, mire igent mondott, este nyolcra jelen lesz a házban, addig viszont ő megy, mert a húgára vigyáz.

A terembe érve egyből ledobtam a két táskám, majd helyet foglaltam Dean mellett.

-Mi nem világos? – kérdeztem csak a fiúra pillantva.

-Nem érti alkoholokat. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni neki – Rázta a fejét Emma.

-Elmondom én, de most el kell mennem. Dean gyere át hatra, jó?

-Ott leszek.

-Várj Hayden! – kiáltott utánam Emma. Érdeklődve lestem vissza a vállam felett, míg  öltöztem.  – Kösz, hogy segítesz neki.

-Nem miattad teszem, s a talpnyalásodért, hanem mert Dean a barátom. Most viszont sziasztok! – Vetettem oda, majd az órámra pillantva futottam ki a buszomra. Legközelebb tényleg kocsival jövök, ha visszautasítom a fuvarokat!

***

-Anyu feküdj le, kérlek! – kiabáltam ismét a konyhából. A nappaliban pakolászott. Felsóhajtottam, majd otthagyva a levest mentem oda hozzá. – Nem kéne pakolnod. Rendben van minden. Kérlek feküdj le és nézz valami filmet. Nemsokára úgy is jön Dean kémiázni, majd Scarlett itt alszik. Remélem nem gond.

-Sosem. Örülök, ha itt vannak. Beszéltél mostanában Norával, kicsim?

-Nem – sóhajtottam. Leültem mellé a kanapéra. – Egyszerűen ha rágondolok elkap a rossz érzés. Hiányzik, de mikor belegondolok, hogy mit tett elkap a hányinger és az utálat iránta. Zaynnek megbocsátottam, próbálkozunk helyrehozni ezt a haverság dolgot, de Nora más. Ő még sem csak egy idegen akit megszerettem. Őt amióta megszülettem magam mellett tudtam. Tőle sosem vártam volna ilyet, s most mégis itt ülök panaszkodva. Közben pedig nevetséges, hogy én segítek nekik összejönni. Tegnap hívtam párszor, mert küldött egy képet Zaynnek amin egy másik énekessel pózol, de nem vette fel. Viszont ma már meg sem próbáltam.

-Miért nem?

-Mert félek, hogy megbocsátok. Nem akarok újra összetörni.

-Szeret téged.

-Azt hiszem én is őt.

-Akkor fogd a telefonodat kislányom és hívd fel Norát, addig én befejezem a vacsorát.

-De anya! – kaptam keze után, mire mosolyogva megrázta a fejét. A csengő vetett végett a szemharcunknak.

-Kinyitom és befogom a barátod.

-Katasztrófa lesz, de rendben! És anyu – hátrafordult. – figyellek! -  kacsintottam, mire elnevette magát.

A telefonommal a kezemben vonultam ki a hidegbe. A bőrkabátom rajtam volt, a sálam betakarta a nyakam, mégis vacogtam. Nem tudtam, hogy tényleg fázom vagy csak az idegesség miatt, de végre valahára megnyomtam a hívás gombot. A telefon kicsörgött, s a második búgó hangra nővérem kellemes hangja bele is szólt.

-Riley? Valami baj van anyuval? Ugye nincs?

-Itthon van és minden rendben velünk. Viszont veled és Zaynnel semmi. Azt hiszem beszélned kéne vele. Nem tudom miért voltál ennyire szemét vele, de ideges miattad. Szeret téged és jó lenne ha nem csesznéd el.

-Nem akartam, hogy feleslegesen iderepüljön és otthagyja a srácokat a munkával – sóhajtotta. – Ezt neki is elmagyaráztam.

-Tudom, de a kép alapján félreértett. Szerintem hívd fel!

-Hagyjuk az egészet, nem veled fogom ezt megbeszélni.

Pedig jó lenne, mert a pasid hozzám rohant először segítségért. Engem nem érdekel hogy baszod szét a te életed, de legalább ne rontsd el Zaynét.

-Mondd ki Riley! Mondd ki, hogy azt akarod, hogy egyedül hagyjam és a tied legyen! Mondd ki, hogy elbaszom az ő életét és elbasztam a tied! Hallgatom, mondd csak!

-Tudod mit Nora? Tudod? Igazad van! Elrontottad az enyémet, elrontod Zaynét és a körülötted élőkét is. Viszont nem akarom, hogy az enyém legyen, mert velem nem volt boldog és bármennyire is fáj, de veled még így is jobban érzi magát! Mellesleg azt hiszem valakit jobban kedvelek a kelleténél – suttogtam a telefonba, majd ki is nyomtam azt. Nem, hogy javítottam volna a helyzeten még rontottam is. Katasztrófa vagyok!

*Nora*

A hét hamarabb elrepült mint akartam. Riley hívása után az események felgyorsultak. Fájt bevallanom de igaza volt, még sem hívtam fel Zaynt. Féltem annyira féltem. Csak egy hülye sms-t küldtem neki, hogy mikor érek a reptérre vasárnap és utána találkozzunk. Ennyit írtam, semmi többet. Fogalmam sem volt, hogy fogok ezek után a szemébe nézni. Szerettem, túlságosan is.

Eric és köztem hihetetlen szoros barátság alakult ki. Közölte, hogy ha bármi bajom van vagy segítség kell akármikor hívhatom. Álltam az eget, hogy megismerhettem. Mondjuk elég nehéz lesz otthon elmagyaráznom azt, hogy csak barátok vagyunk. Mert ha Riley tudja, akkor mindenki. Nate egész héten nem szólt hozzám, csak ha muszáj volt. Kedden tartották az elődöntőket ahol sikeresen tovább jutottunk, egy egyszerű tájképet kellett, egy ki talált szigetről rajzolni. Azt hiszem ez még könnyen ment. A középdöntő csütörtökön volt, amin ismét sikeresen túl jutottunk. Itt már kicsivel összetettebb feladat volt. Párizst kellett lerajzolnunk, de úgy ahogy mi látjuk. Vagy éppen amit itt át éltünk a pár nap alatt. A rajzunk fele más volt, hiszen mindkettőnket értek jó és rossz dolgok is. Nate összejött azzal a barom szobatársammal, de szakított velem. Én összevesztem a szerelmemmel és megismertem egy szuper barátot. Így az Eiffel tornyot rajzoltuk, de az egyik fele sötét és télies volt. A másik vidám, boldog. Ez annyira lenyűgözte a zsűrit, hogy első helyezettként jutottunk tovább. Tegnap, azaz szombaton volt a döntő, ami mindkettőnket kifárasztott és elgondolkoztatott. Annyi állt a kis papíron, amit kihúztunk, hogy elmúlás. Nos, rögtön mindenki a halálra gondol. Mi valahogy máshogy gondoltuk az egészet. Így hát, egy lányt rajzoltunk, aki egy tükörbe néz bele. A tükörben két kisebb kép volt látható. Az egyiken egy szerelmes pár volt, a másikon pedig a lány egyedül ugyan azon a padon összetörve. De nem sikerült meg nyernünk a 10.000 eurós fődíjat, másodikak lettünk, ami így is hatalmas eredmény. De ha már még jobban összekuszálódott az életem legalább nyertem volna. Fáradtan mutattam fel a jegyemet a légi kísérőnek miután sorra kerültem. Fellépkedtem a gépre és beültem az ablak mellé. Nem szóltam senkihez se egész úton, csak azon gondolkoztam, hogy újra visszakerülök az életembe és véget is ért a normális élet reménye. De miket beszélek? Egy ideje már nem normális az életem.

***

Levettem a bőröndömet a csomag szállítóról és a bejárat felé indultam. De kiszúrtam egy kisebb tömeget. Érdeklődve figyeltem, ahogyan pár tini lány egy személyt körbe állnak. Aztán hirtelen megláttam egy kockás inget! Az ő ingjét. Nem mozdultam, csak ott álltam tovább és figyeltem, ahogyan szépen lassan eltűnnek a körülötte az emberek és újak váltják fel a helyüket. Hirtelen belenézett a szemeimbe és bocsánatot kérve a lányoktól indult el felém.

- Zayn... - suttogtam, amikor oda ért. Nem szólt semmit csak összekulcsolta ujjainkat és elindult velem. Kivezetett az autójához, elvette a csomagomat és bedobta a csomagtartóba. Beültem az anyós ülésre és feszélyezve vártam, hogy ő is helyet foglaljon mellettem. Szó nélkül ült be és indult el. A fele utat megtettük, amikor a pirosnál meg állt és felém fordult.

- Egyet mondj el, mégis ki az a srác. - nézett komolyan a szemembe, én pedig sóhajtottam.

- Félreértettél, amikor azt mondtam ne gyere azt azért tettem, hogy ne higgyék azt a többiek, hogy ki akarlak sajátítani. - mondtam és fáradtan beletúrtam a hajamba. - Egyébként, nincs köztünk semmi és nem is volt. Ő csak egy barát, tényleg! Akárcsak Niall. Téged szeretlek Zayn, de egyszerűen haragudtam rád, megbántottál.

- Tudom, de te is! - válaszolt és újra elindult. - Felejtsük el, kérlek.

- Egymást is? - suttogtam félve.

- De, hogy is! - vágta rá rögtön és óvatosan rám nézett. Halvány mosoly kúszott az arcára. - Túlságosan is szeretlek ahhoz.

- Én is szeretlek. - mosolyogtam őszintén. Kicsit megnyugodtam.

- Egyébként, tetszik a hajad! - felnevettem kijelentésére. - Van egy saját vörös démonom.

- Hülye vagy Malik. - ráztam meg a fejemet, sértődött arcán látva oldalra hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Erre ismét visszatért a mosoly a szájára. Megállt a házuk előtt én pedig lassan kiszálltam. Mellém sétált és összekulcsolta ujjainkat. Beléptünk a házba és Zayn elkiabálta magát.

- Meg jöttünk!

- Lent vagyunk! - hallottam a választ kórusban. Lesétáltunk a pincébe és a játékszobába találtam szembe magam. Mindenki ott volt, Riley is. Rám nézett, de az arcán semmi érzelmet nem láttam.

- Kibékültetek? - kérdezte Harry óvatos mosollyal az arcán én pedig alig láthatóan bólintottam. Trappolást hallottam, ezért hátra fordultam és Niallt láttam meg felbukkanni.

- Nora! - kiabált és oda rohanva karjaiba kapott és megpörgetett.

- Hiányoztál! - suttogtam a vállaiba. Niall volt a legjobb barátom, ő volt talán az egyetlen, aki mindvégig kiállt mellettem. Letett és mosolyogva méregetett.

- Te is! - nevettet aztán beletúrt a hajamba. - Én is vörös akarok lenni!

- Ne, tényleg ne! - vágták rá a srácok egyszerre mire mi lányok felnevettünk. Nem mertem feléjük menni, a lányok voltak azok, akik számára ellenség voltam. Cher közelebb lépett és egy bocsánatkérő mosollyal megölelt.

- Elnézést a múltkoriért.

- Nem haragszom - válaszoltam, elindultam Riley felé. Mindenki csendben várta mi lesz ebből. Nem szóltam semmit csak megragadva a karját húztam kifelé, de még utoljára rámosolyogtam Zaynre.

Múló szerelem-18.fejezet

Jó olvasást!(:

*Nora*

Az egész napot Ericcel töltöttem, hihetetlen egy pasi! Kedves, vicces és remek barát. Tényleg jó pasi és eszméletlen szexi, de soha se tudnék úgy nézni rá mint egy potenciális jelöltre. De miért is? Nem csak azért, mert sajnálatomra bele zúgtam Zaynbe, hanem azért is, mert nem illenénk össze. Barátoknak tökéletes páros vagyunk, de egy kapcsolathoz ez kevés lenne, hihetetlenül nem passzolunk össze. Mondjuk én ezt nem bánom, mert igazán, életemben először komolyan szerelmes vagyok. Ezen az se változtat, hogy most éppen fasírtban vagyunk, de ha lehetne választani akkor is őt kívánnám és azt, hogy szeressem. Lehet, hogy az idő és a helyszín nem a legmegfelelőbb, de ez van, nem akarok semmin sem változtatni. Minden pont így tökéletes ahogy van.

- Menjünk vacsorázunk meg! - mosolygott kedvesen Eric és felállt a padról, amin éppen ültünk.

- A Hilton éttermébe menjünk. - válaszolok kedvesen és én is feltápászkodtam.

- Miért pont ott? - hökken meg, tudom nem azért, mert esetleg drága lenne, főleg nem neki, telne rá. Hanem azért, mert ilyen rövid idő alatt is rájött, hogy jobban szeretek gyorskaját enni, mint egy puccos helyen.

- Ott a szállásom. - vonom meg a vállam. Erre nem mondott semmit, de szótlanságunk nem tartott sokáig és minden féle témáról csevegtünk. Kellemes volt az időjárás, langyos szél fújt és néha belekapott a hajamba. A város csodálatos volt kivilágítva, romantikus lett volna. De csak volna, mert mással lett volna az. Vele, vele lett volna tökéletes este. De ő nincs itt és nagy valószínűséggel teljes szívéből utál. Lehet soha többé nem lesz lehetőségem vele lenni, El se kezdődött, de máris vége van a tündérmesémnek...

A szálloda elé érve, feszülten néztem Ericre.                                                                                                                       

- Előfordul, hogy meglát minket az exem, de majd én lerendezem. - mondtam neki, mire csak halványan bólintott én pedig beléptem a luxus szállodába. Az étterem felé vettem az irányt, ahol a bejáratnál egy pincér ácsorgott.

- Csak vendégek vehetik igénybe az éttermet. - mondta monoton hangon, mire megforgattam a szememet. Nem nézek úgy ki mint aki a Hiltonba lakik? Na, jó ez csak költői kérdés volt, mert tényleg nem úgy nézek ki.

- Menjen a recepcióhoz és kérdezze csak meg, hogy van e itt egy Nora Hayden nevű vendég, mert én itt lakok. - mondtam talán kicsit bunkóbban a keleténél, de jelen helyzetben ez nem érdekelt. Nem tudok ezzel foglalkozni.

- Keresek egy kisebb asztalt. - válaszolt mogorván, pár perc múlva vissza tért és intett, hogy kövessük. A vendégseregen végig nézve, tényleg hihetetlen, hogy nekem itt van a szállásom. Nem illek én a sok sznob közé... A sarokban egy apróbb asztalka előtt meg állt mi pedig leülünk. Kicsivel később jött egy másik pincér, kezünkbe nyomott egy-egy étlapot és máris tovább állt.

***

Nevetve sétálunk fel a szobám felé, Eric valami bugyuta viccet mesélt, amin én megállás nélkül három perce nevetek. Megálltunk az ajtó előtt és csak mosolyogva néztünk egymásra.

- Tényleg köszönöm ezt a napod neked Eric.                                                                                                                       

- Én köszönöm! Köszönöm, hogy szerezhettem egy új barátot. - mosolygott, a szemében tisztán lehetett látni a kedvességet. Viszonoztam mosolyát és átöleltem. Miután elváltunk egymástól, éppen indultam volna be amikor kinyílt az ajtó és Nate bukkant elő Sashaval karöltve. Rögtön lefagyott a mosoly az arcomról és kínosan ácsorogva vártam, hogy mit fognak mondani.

- Ennyire szereted Malikot? - kérdezte sértetten Nate és meg se várta a válaszomat kikerült és ott hagyott, leforrázva. Ericcel kínosan összenéztünk, aztán bólintott és elsétált. Bementem a szobába és sajnálatomra Sasha is követett.

- Én elhiszem, hogy szereted Zaynt, de akkor miért szórakozol másokkal? - kérdezte gúnyosan.

- Semmi közöd a magánéletemhez. - vágtam rá és dühösen beviharoztam a fürdőbe. Miért zaklat fel ez ennyire? Benyúltam a zsebembe és elővettem a telefonomat, Zaynek akartam smst írni amikor megpillantottam a képernyőn, hogy 4 nem fogadott hívásom van. Riley-tól.

                                                                                                                                                                                                

*Riley*

Amíg Zayn mesélte a panaszát a nővéremmel kapcsolatban csak azon gondolkoztam, hogy ezt Nora is megtenné velem és az exével? Valószínű nem, még sem tudtam elküldeni Zaynt. Szerettem volna, de nem ment. Szeretem és ez volt a legnagyobb baja az életemnek; a másik pedig Nora. Az volt a következő bökkenő, hogy ő a nővérem és szeretem. Bármit megtennék értük még így is, hogy egyik sem érdemelne mást csak egy jó nagy pofont.

-Riley én nem tudom mit csináljak. Ki ez a srác vele? - kérdezte idegesen a hajába túrva. Felsóhajtottam, majd ismét a telefon képernyőjére néztem. Nora mosolyogva állt Eric Saade mellett, az Eiffel torony előtt. Tudtam ki ez a férfi, hiszen ismeretem a munkásságát, tehetségesnek tartottam és irtó szexinek. Szóval irigyeltem a nővérem eléggé…

-Zayn nyugodj meg! Biztos csak találkoztak. Nora is szereti Eric zenéjét, nem kell egyből félreérteni az üzenetet.

-De ez nyilvánvaló Rils! - pillantott rám zaklatottan, majd felpattant a kanapéról és fel-le kezdett járkálni. Felsóhajtottam, majd elővettem a telefonom és elkezdtem Norát hívni. Nem tudom miért. Nem értettem magamat sem, nem értettem miért csinálom ezt. Elkellett volna küldenem Zaynt és Harry-t választani aki egy bokszerben, csalódottan kuporog a szobámban. Szerencsétlen vagyok, egy nagy marha. Ajkaimat rágcsálva vártam, hogy Nora felvegye de a telefon csak kicsöngött, majd egy hangos sípolással jelezte, hogy a hívott fél nem fogadta el a kérést. Felsóhajtottam, majd rápillantottam Zaynre. Idegesen húzta meg a kezében lévő vodkás üveget. Meg sem akartam tudni hogyan került az hozzá, így felkeltem a helyemről, majd újra tárcsáztam a nővérem és ezt addig játszottam, míg a fekete hajú fiú nem fogyasztotta el az üveg tartalmát.

-Szerintem elég lesz Zayn! Nem kéne többet innod, valahogy haza is kell jutnod.

-Itt alszom.                                                                                                                                                                                         

-Hogy mi? Itt biztos nem! Elég volt a balhékból és nekem más dolgom is van, mint titeket ápolgatni Norával. Megtettem ami tőlem tellett, nem kell bűntudatot éreznem ez miatt, így most már távozhatsz is. Jobb is lenne.

-Na mi van? Talán Harry-re akarsz rámászni? Bocs, hogy raboltam az időd - morogta a képembe, mire meglepetten kaptam rá a tekintetem. Felnéztem az arcára, de szemein egyből megakadtam. Ködös, fátyolos tekintete miatt visszahúztam amikor menni készült. Tudtam, hogy itt kell marasztalnom, bármennyire is beszélnem kell Harry-vel.

-Fejezd be Zayn! Menj feküdj le Nora szobájában. Jó éjszakát és ha lehetséges holnap amire felkelek húzz el a picsába!

Félve mentem be a szobába. Nem tudtam mit várhatok ezek után Harry-től, de ő megkönnyítette a dolgom ugyanis az ágyamban aludt, betakarózva ahol mindig is szokott. Elmosolyodtam, mert még így is mosolygott.

Megráztam kicsit a fejem a fiú bámulása közben, majd megigazítottam magamon a pólóját és befeküdtem mellé. Leoltottam az éjjeli lámpám, majd fejem alá gyűrve a kispárnám fordultam Harry felé. Ő még mindig békésen szuszogott mellettem, s mosolygott. Nem tudtam miért élveztem ennyire a vele töltött időt, sosem értettem. Amióta ismerem tudom, hogy mindig ott van mellettem, ha kell segít és megmondja a véleményét még ha az nem is tetszik nekem, őszinte és kedves. Na meg óriási nőcsábász mégis belém  lett szerelmes, ami számomra felfoghatatlan. De a mai este után nekem is el kell gondolkoznom ki is az akit igazán szeretek. Mert bármennyire is azt szajkózóm, hogy Zaynre van szükségem logikusan átgondolva ez nem így van. Harry lenne a legmegfelelőbb számomra, de ez nem ilyen könnyű. Remekül csókol, helyes, szexi, kedves, őszinte, igaz barát, de nem vagyok belé szerelmes. Legalább is nem tudnám elfogadni ha mégis. Nem. Ugyanis ő a barátom és ha tényleg belé szeretnék elveszíteném, lehetséges örökre. Az örökre pedig hosszú idő még nekem is.

Múló szerelem-17.fejezet

Jó olvasást!(:

*Nora*

Boldogan és újult erővel léptem ki a fodrásztól. Imádtam az új hajamat. Tetszett, hogy csak a vállamig ér és ez az új vörös szín valami fenséges. Azt hiszem ez a haj jobban illik hozzám. Jobban megmutatja az embereknek, hogy milyen is vagyok valójában.

Párizs utcáit járva döbbentem rá arra, hogy nagyon csúnyán elrontottam otthon a dolgokat. Elsősorban elhanyagoltam Faraht és a saját gondjaimmal voltam elfoglalva pedig biztos neki is voltak, ő mégis ott volt velem és segített ha tudod, de mégis teljesen kizártam. Akkor ott van anya, akivel nem törődtem eleget, pedig most lett volna szűksége rám. A sulival se foglalkoztam eleget és becsúszott egy-két rossz jegy is. De talán a legfontosabb amit elcsesztem az Riley, azt az embert bántottam és veszítettem el akit nem kellett volna. Akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Akivel annyiszor sírtam és nevettem. Aki ha kellett fogta a kezemet, ez így volt fordítva is. Ő nem csak a testvérem volt, a lelkitársam, a legjobb barátnőm, a támaszom. Az életemben a legfontosabb ember. De mégis elvettem tőle Zaynt és hátba támadtam. Soha életembe nem utáltam még magamat ennyire mint abban a pillanatba. Azt hiszem soha se fogok megbocsátani magamnak. Ennyi hibát már nem lehet elkövetni amit én elkövettem az emberiség ellen. Leültem egy padra, egyenesen az Eiffel torony nézett vissza rám. Elmosolyodtam és letöröltem a előbuggyanni készülő könnyeimet. Haza megyek megpróbálom rendbe szedni az életemet, első sorban Zaynnel kell mindent elrendeznem és utána mindent sorba. Nem ülhetek tétlenül és várhatom a csodát. Ki kell ásnom magam a gödörből amibe saját magamat temettem bele. Hihetetlen, hogy pár hét alatt tönkre ment az életem. Soha se hittem volna, hogy ennyire rossz lesz. Amikor tönkre ment a családom és apám bejelentette, hogy elköltözik azt hittem az volt életem legnehezebb időszaka, de tévedtem. Most van az, mert azt hiszem tényleg egyedül maradtam és ha nem cselekszek ezek az emberek nem lesznek újra az életem részei. Elkezdett a zsebembe lévő BlackBerry rezegni, én pedig nehezen kivettem, ahogy megláttam a hívót elmosolyodtam és felvettem a telefont.

- Szia. - szóltam bele mosolyogva.

- Szia. - hallottam meg a hangját és hiába volt messze tőlem akkor is úgy éreztem, hogy itt van velem. Ha közvetlenül nem is, de a szívembe velem van. - Jól vagy?

- Igen. - sóhajtottam. - Szakítottam vele.

- Jó. - mondta, nem kezdett el hencegni, hogy ő nyert, inkább halkan magában vázolta a helyzetet. - Oda megyek.

- Mi? Miért? Nem kell. - hadakoztam azonnal.

- Miért nem akarod, hogy oda menjek Nora? Talán hazudsz és nem is szakítottál vele? - kérdezte felháborodottan, én pedig egy hatalmas pofont adtam magamnak képzeletben.

- Nem erről van szó. De ott vannak a fiúk, a zene. Stúdióztok, koncertek és interjúk várnak rád. Nem rángathatlak el. Kötelességed van, Zayn. Egy hét múlva megyek és akkor már tényleg veled lehetek. Nem szeretném, hogy miattam utazgass fölöslegesen. - mondtam, tényleg így gondoltam. Mindennél jobban látni akarom, de van fontosabb dolga is. - Hidd el látni akarlak, de ki fogom bírni.

- Elég rossz kifogás ez nem gondolod? - kérdezte, hallottam a hangjában a vádat. Vádlott engem, csak azt nem értettem, hogy miért.

- Most meg komolyan mi a bajod? - kérdeztem felháborodottan.

- Az, hogy látni akarlak! Még se engedett, de tudod mit?! Nem érdekel mikor jössz haza, felejtsd el, hogy létezem. El se kezdődött de máris vége van mindennek. Mert rohadtul elegem van abból, hogy nem tudod eldönteni ki kell neked.

- De eltudom, már döntöttem. De jó legyen így ha ezt akarod. Szia. - suttogtam és kinyomtam a telefont. Most már nem érdekelt semmi se. Nem gátoltam meg a könnyeimet, hagytam hadd folyjanak végig az arcomon. Üresnek éreztem magam, szívtelennek. Elővettem az ipodomat és a Linkin Park Numb című dalát kezdtem üvöltetni. Minden sora a szívemig hatolt, annyira igaznak éreztem abban a pillanatban. Chester hangja még jobban elzsibbasztott. Nem éreztem semmit, csak az űrt ami a bensőmbe tátongott.

"Érzéketlenné váltam. Téged sem érezlek. Megpróbáltam megfelelni. Most már sokkal óvatosabb leszek. Ez lettem. Minden, amit te akartál. Ez több nálam. De kevesebb nálad." A refrén sorai annyira illettek most ide. Halkan dúdoltam, közben még jobban sírtam. Kiadtam magamból a feszültséget. Hirtelen felnéztem és egy srácot pillantottam meg. Érdeklődve tekintet rám, barna szemei barátságosan csillogtak. Kivettem a fülemből a headsetet. Leült mellém és úgy folytatta tovább a nézésemet.

- Miért sír egy ilyen szép lány, egy ilyen szép napon? - kérdezte enyhe akcentussal. Nem francia volt, de nem is angol.

- Nem vagyok szép és nekem nem szép ez a nap. - mondtam neki halvány mosollyal az arcomon.

- Hidd el az vagy. - mosolygott kedvesen. - Ha meg engeded nekem, akkor csodálatossá teszem a napodat!

- Miért kéne bele mennem? - kérdeztem halkan, de a szívemben még mindig ott volt az a nyomasztó érzés. Még mindig azt éreztem, hogy egy senki vagyok...

- Párizsban vagyunk, a világ egyik legcsodálatosabb városában és szerintem egy pasi miatt nincs jó kedved. - rázta a fejét mire halványan elmosolyodtam és felálltam. Érdeklődve nézett én pedig csak biccentettem, hogy kövessen és elkezdtünk sétálni.

- Mi a neved? - kérdezte kedvesen.

- Nora, Nora Hayden. - feleltem halkan és imádkoztam, hogy ne tudja ki vagyok.

- Eric Saade. - felelte lazán, én pedig már tudtam miért volt annyira ismerős.

- Svéd popsztár. - jegyeztem meg enyhe éllel a hangomban.

- Nem szereted a svédeket? Vagy a popsztárokat?

- Svédekkel nincs bajom, mindig elakartam oda jutni. - ez igaz volt, mindig is érdekelt az a ország. Úgy gondolom jó hely lehet és ha az összes pasi ilyen ott akkor megyek. De úristen! Én nem gondolhatok ilyenekre. Mármint, nincsen barátom, csak egy srác akiért megveszek... - Inkább a popsztárokkal vannak gondok.

- Mesélj. - mondta bátorítóan.

- One Direction, nem tudom mennyire ismerős. - kezdtem mire bólintott jelezve, tudja kik ők. - Az egyik tagja Zayn, a húgom barátja volt, egészen addig míg egymásba nem szerettünk volna és feküdtünk volna le egymással. Szakítottak. Miattam. De én idő közben összejöttem egy másik sráccal, akivel ma szakítottam miatta. De ma összevesztem Zaynnel, mert szerinte nem akarok vele lenni. Fáj és nem tudom, mivel tudnám visszaadni neki.

- Én igen. - mondta és egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Érdeklődve néztem rá mire, nevetve megrázta a fejét. Kézen fogott. Az Eiffel torony előtt megállt és egy járó kellőnek oda adta a telefonját. Mellém állt és vigyorba vágta magát. Én is így tettem és vártam, hogy a fazon megcsinálja a képet. Miután elkészült visszaadta a telefont és Eric azonnal átküldte az én telefonomra. Aztán elvette tőlem és elküldte a képet sms-ben... Zaynek. De nem is ez volt a baj, hanem az üzenet amit írt: Remélem jól érzed magad, én imádom Párizst! Eszméletlen hely, a legjobb a világon! xoxo, Nora. Hitetlenkedve néztem rá és hagytam, hogy elküldje. De később jöttem rá, hogy ezzel egy lavinát indíthatok el.

*Riley*

-Harry kérlek! - nyafogtam vagy ezredére a kanapén terpeszkedő zöldszemű barátomnak, de ő csak vigyorogva, csillogó szemekkel nézett engem, s mutogatta a jobb arcféltekét.  - Azt lesheted Styles, hogy én puszit osztogatok csak azért, hogy oda férjek a saját kanapémra.

-Komolyan Dominó te kész vagy! Mi lenne amúgy, ha ma este te aludnál nálam? Mármint a One Direction házban, a lányok is ott lesznek a héten.

-Ma nem akarok már elmenni, de holnap örömmel megyek, ha megígéred, hogy sütsz velem virágos muffint!

-Minek? Niall úgy is felzabálja - nevetett. Felsóhajtottam, de én is igazat adva neki elnevettem magam.  - De azért  gyere ide! - Tárta szét karjait, mire mosolyogva huppantam az idő közben felült barátom ölébe. Kényelmesen befészkeltem magam, majd megvártam míg neki is az lesz, s utána kicsit hátra fordítottam a fejem, felé. Arcán halvány mosoly játszott, de szemei nem csillogtak, majd az arcáról is eltűnt minden jó kedv. Hirtelen az arcomra kapta a tekintetét, s kezeit lefejtette a derekamról. Értetlenül néztem rá, majd belegondoltam az előbbi helyzetbe és sóhajtva fordultam meg, vele szembe.

-Neked ez kellemetlen igaz? Így, hogy tudom még jobban, ugye? Harry én ezt nem akarom! Nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy szenvedj. Mi lenne ha hazamennél? Egyedül is elleszek, s holnap anya is hazajön. Nem kell őrizned, megleszek.

-Fejezd be! - parancsolt rám erélyesen, majd csak azt vettem észre, hogy ajkai az enyémeken vannak, s szenvedélyesen csókolják le rólam a maradék piros rúzsom - ami azért volt rajtam, mert bent voltam anyunál.  Eszeveszettül édes ajkai csak úgy tépték az enyémeket, míg kezei már a csupasz derekam szorították. Nem tudtam mit tenni, engedtem a körbe ölelő érzésnek, ami lassan elbűvölt, s egyre jobban élveztem. Karjaimat nyaka köré fontam, de ujjaim már a hajában jártak, mikor ő a pólómtól szabadított meg. Felsóhajtottam, mikor elhajolt tőlem, hogy megszabaduljunk a felsőinktől. Szemlesütve, karjaimat mellem köré húzva ültem az ölében. Idegesen pillantottam fel rá. Már pizsamában voltam, s az nálam egy nagypóló, bugyi összeállítás, de most kivételesen volt egy rövidnaci is rajtam.  - Gyönyörű vagy Rils, nem kell szégyenkezned, annyira csábító vagy… - suttogta a szemembe nézve, miközben a kezeit rásimította az enyémekre, s szépen lassan elkezdte azokat elhúzni a felsőtestem elől.  Én csak az arcát kémleltem közben, ami mosolygott, elégedettséget tükrözött.

Közelebb hajolt hozzám, s ajkait a nyakamra tapasztotta, majd ott kezdett el érzéki csókokat adogatni fedetlen bőrömre és onnan csak egyre haladt lefelé. Én csak szótlanul, lehunyt szemekkel, hátradöntött fejjel élveztem a kényeztetését, de közben próbáltam uralkodni magamon, hogy ne nyögjek fel, de ez abban a pillanatban megcáfolódott, mikor egyik kezével mellembe markolt, majd ajkaival is letért a másikhoz. Hangosan felnyögtem, majd nem bírva tovább, taszítottam egyet Harry mellkasán, így alattam fekve kötött ki. 

-Ne szórakozz velem Styles! -  morogtam a fülébe. Fülcimpájába belekaptam egy picit a fogaimmal, de át is tértem ajkaira. Egyre jobban csábított azaz érzés mikor Harry ajkai az enyémeket kényeztetik, bár tudtam, hogy nem lenne szabad, mégis rettentően élveztem.

Már csak egy bugyi volt rajtam, míg Harry-n egy bokszer mikor kellemes simogatásába, édes csókjába a csengő hangos, rikácsoló hangja megszólalt. Idegesen váltam el ajkaitól és ültem fel az ölében.  Rápillantottam, de ő csak megforgatta szemeit, majd kezeit felvezette a derekamról a hátamra, s ismét magára húzott egy édes csókra. De a csengő nem akarta abbahagyni a rikácsolást, így egy hangos nyögés után felkeltem róla, majd magamra kapva a pólóját elszaladtam az ajtóig. Kitártam azt a látogatóm előtt, de ő is és én is megszeppenve bámultuk egymást. Nem  számítottam a látogatására, és pont ilyenkor nem. Nem volt alkalmas.

-Mit akarsz? - kérdeztem idegesen.

-Ki van itt? Ki az a féreg Riley? - kérdezte dühösen. Megmerevedve néztem rá, majd mikor leesett a tantusz mit mondott, az agyvizem is feljebb kúszott.

-Először is mi a francot keresel te itt Zayn? Másodszor pedig rohadtul semmi közöd nincs ahhoz, hogy kivel töltöm az éjszakáimat! Azt teszek amit akarok, szabad és független vagyok. Neked az életem részének sem kell lenned, ezt azt hiszem megtárgyaltuk.

-Ezt te mondtad - morogta, s próbált beljebb lépni, de én az útját álltam.

-Te pedig nem tiltakoztál ellene, szóval mondd miért jöttél, majd menj el.

-Noráról akartam veled beszélni és fogok is, ha végre beengedsz.

-Nem alkalmas Zayn. Menj el, holnap átmegyek és megbeszéljük.

-Ki az Rils? -  kérdezte halkan, a szemembe nézve. Felsóhajtottam, majd megráztam a fejem.

-Akkor még sem szeretsz annyira, mint mondtad.

-Na jó idefigyelj te idióta nagy marha! Elegem van belőled, de olyan szinten, hogy legszívesebben felképelnélek itt és most. De tudod mit? Ezt sem érdemled meg! Leszarom, hogy a csajod húga vagyok és itt jönne a kedves segítőkész pasija megmenteni az alattomos pasiktól, csak a mi történetünkben az a gáz, hogy a gonosz farkas te vagy! Szóval fogd az apai ösztöneidet és dugd fel magadnak! - Megszeppenve nézett rám, majd arcát egyre jobban elöntötte a düh, s engem arrébb taszigálva az útból lépkedett a nappaliba, így én is utána siettem.

Kettőt pislogni sem volt időm mikor utol értem. Harry alsónadrágban állt Zayn előtt. Mind a ketten mérgesen álltak ott. 

-El ne kezdjétek! Zayn tűnj el, kérlek - kértem erélyesen, de ők csak rám pillantottak, majd ismét egymásra.

-Te szemét féreg! Az még rendben, hogy tetszik neked a csajom, de még a képembe is hazudsz! - sziszegte Zayn barátja képébe. Elképedve néztem rá. 

-Nem a csajod. Te csaltad meg és bármennyire is szemétség már régebb óta szeretem, mint te! Csak a különbség kettőnk között, hogy miattam még sosem sírt.

-Nem gondolod, hogy tiszteletben tarthatnád az exem? -  kérdezte kicsit normálisabban Zayn. Pislogva lestem őket. Nem akartam beleszólni, ez az ő dolguk, de rettentően irritált, hogy miattam vesztek össze.

-Nem tehetek erről.

-Ahogy én sem arról, hogy Norát szeretem, s Riley miattam sírt.

-Öregem arról tehetsz. Már amikor együtt voltatok szenvedett. Mindig veszekedtél vele. Emlékszel?

-Igen, de nem volt olyan, mint régen.

-Ezt nem tudnád neki elmondani?

-De - sóhajtott Zayn, majd felém fordult. Harry bólintott egyet, majd beosont a szobámba. - Sajnálom. Rettentően sajnálom Rils. Az összes idióta hülyeségem, a bunkó szavaim, hogy megcsaltalak, hogy beléd gázoltam, hogy megakartalak változtatni. Minden egyes dolgot. Nem akartalak megbántani, egyszerűen csak beleszerettem Norába. Sosem éreztem még ilyet, sosem volt jó ennyire még semmi. Mégis most pocsékul érzem magam. Miattad, Harry miatt és Nora miatt is. Elszúrtam és sajnálom.

-Megbocsátok, de nem felejtek.

Múló szerelem-16.fejezet

Sziasztok. Rettentően sajnálom a kimaradást - Vivi -, csak én mert Flóra már két hónapja készen volt vele. Ma megírtam én is. Nem lett hosszú, de benne van aminek kell. Remélem így is tetszik. Jó olvasást!(:

*Riley*

Körbe néztem, de senki nem nézett a szemembe. Felsóhajtottam, majd Zaynre pillantottam, aki dacosan nézett a szemeimbe. Felsóhajtottam. Legszívesebben elfutottam volna, a szemei még mindig megbabonáztak, de már nem csillogott bennük a boldogság, mikor rám nézett. Nem ugyanazt érezte, mint én. Felsóhajtottam. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de még mindig csak mérges arcvonásait próbálta rendezni.

-Elegem van! Fogjátok fel végre, hogy nem szeretem Riley-t, s Nora erről nem tehet! Nem kéne mindenkinek megutálni! - ordított a képembe, majd mindenkin végignézve távozott. Meglepetten pislogtam. Nem értettem az előzményeket, de a magyarázat sem váratott magára sokat.

-Kicsit bunkók voltunk - magyarázta Louis. Megforgattam a szemeim.

-Nora is ezért tűnt el? - kérdeztem fáradtan. Tudtam, hogy nem úszom meg az estét balhé nélkül…

-Igen - suttogta lehajtott fejjel Eleanor, mire felpattantam a helyemről.

-Felmegyek beszélek Zaynnel, addig ha lehet próbáljátok elérni Norát.

-Mondd meg neki, hogy sajnáljuk-kiabáltak utánam, de én csak egy sóhajjal indultam a fiú szobájába. A tokomban dobogott a szívem, izzadt a tenyerem, s a víz is levert, de nem hátrálhattam meg. Ennyit én is megtehetek még ha egyikőjük sem érdemelte ki. Itt egyedül a többieket sajnáltam, ezért is volt bennem az a tudat, hogy most ha felmegyek biztosítanom kell arról Zaynt, hogy támogatom a nővéremmel a kapcsolatát. Már magamban is kimondva szörnyű érzés kerített hatalmába, nem tudtam elképzelni mi lesz ha ezt hangosan is ki kell nyögnöm.

Felsóhajtottam, majd benyitottam az ismerős szobába. Minden a szőnyegen volt, a polcok tartalma is lent volt található.

-Nem lett volna szabad ennyire felkapnod a vizet - suttogtam az ágyon fekvő fiúnak. Rám sem nézett. Leültem mellé, majd a kezemet az övébe csúsztattam, s melléfeküdtem.

-Nem lenne szabad itt lenned. El kellene menned.

-Beszélgessünk - suttogtam halkan. A szemeim már könnyesek voltak, de felé fordultam és az ujjaival kezdtem el játszani. - Tudnod kell, hogy bármennyire is megbántottatok, szurkolok nektek. Nem tudom mennyire illetek össze, de ha szerinted jobb Nora, mint én akkor hajrá! Zayn én nem akarom, hogy miattam szenvedj! Legyetek boldogok csak engem felejtsetek el örökre, kérlek. Ne hívjatok olyan helyre ahol bájolognom kell, ne szervezzetek közös programokat, ne akarjatok jóban lenni velem. Menjetek el mellettem egy sziával, s érezzétek magatokat jól.

-Rils - sóhajtott. Felém fordult, tenyerét az arcomra simította, s hüvelykujjával elkezdte simogatni azt.  Halkan felsóhajtottam és becsuktam a szemeimet. Élveztem, hogy a keze az enyémben van, hogy teste közel van az enyémhez, hogy ujja az én arcomat simítja…Élveztem.

-Ne Zayn! - motyogtam. A könnyeim már majdnem kibuggyantak, de tartottam magam.  -  Hagyj békén. Én ezt nem bírom- suttogtam, s a könnyeim végig folytak arcomon, beleütközve Zayn kézfejébe.

-Ne sírj Rils…

-Mit tehetnék? Mondd mit kéne tennem? Végignézem, hogy együtt vagy a nővéremmel, elfogadom, hogy nem szeretsz; elfogadom, hogy egyikőtök sem volt rám figyelemmel, de nem kérheted, hogy legyek a barátod, hogy hunyjak szemet az egész eset felett. - Néztem rá sírva, majd megszorítottam a kezét, s elengedtem. Felkeltem mellőle, s rá pillantva utolsónak elindultam ki a szobából. Az ajtóból visszanéztem rá. Ott feküdt, engem nézett könnyes szemekkel. - Szeretlek - suttogtam megtörten, majd kirohantam onnan, le a lépcsőn. Az előszobába magamra rángattam a cuccaimat, s kirohantam onnan. Nem törődtem a kérdő tekintetekkel, sem az utánam kiabáló barátaimmal, csak futottam és futottam hazafelé…

*Nora*

Reggel kávét iszogatva ültem és néztem magam elé, tegnap este miután haza jöttem eléggé idegesen feküdtem le aludni. Ebből következik az, hogy nem aludtam az éjjel semmit, de nem csak ezért. Azért is, mert állandóan csörgött a telefonom. Hol Zayn, hol Louis vagy éppen Niall hívott. Egyikőjük hívására se válaszoltam. Egyszerűen nem volt kedvem beszélni velük. De megbántam, hogy jelenetet rendeztem és hisztiztem. Elég hülyén búcsúztam el Zayntől. Ezért pedig bűntudatom volt. Elég bonyolult vagyok. Éppen a mosogatóba raktam be a bögrémet amikor megjelent Riley. Nem szólt semmit csak elővett egy tálat öntött bele tejet, müzlit és elkezdett enni. Hirtelen rám kapta a tekintetét és sóhajtott egy nagyot.

- Nem szívesen mondom ezt Nora,de hívd már fel! - mondta morcosan. - Miután úgy elrohantál összeveszett mindenkivel, aztán nem lehetett hozzá szólni, csak ült és cigizett.

- Mi? - azt hiszem annyira megdöbbentem, hogy eltátottam a számat. Nem vártam meg a válaszát rögtön bementem a nappaliba és lehuppantam az egyik fotelra. Kivettem a zsebemből a telefont és azonnal tárcsáztam. Riley ébreszted rá, hogy mekkora hülye vagyok. Megbántottam azt, akit nem akartam. Nem mehettem el úgy, hogy nem beszélek vele.

- Igen? - hallottam meg a fáradt és rekedt hangját. Becsuktam a szememet. Nem tudtam mit mondjak neki.

- Annyira sajnálom, Zayn. Elbasztam, túlreagáltam a dolgokat - szusszantottam kétségbeesve. - Egyszerűen csak elegem volt már.

- Nem haragszom - hallottam halk hangját. Ez a hang kárpótolt,nem érdekelt ha egyedül maradok, nem érdekelt semmi se. Csak vele akartam lenni senki mással, Nate soha lesz úgy a szívem része mint Ő. - Mikor mész?

- Nemsokára indulok a reptérre - motyogtam, annyira nem akartam menni. Itt akartam maradni vele. El se tudtunk búcsúzni. Persze miattam.

- Vigyázz magadra - mondta, én pedig majdnem elsírtam magam. Boldog voltam, de féltem is. Mi van ha elmegyek valami olyan fog történni amit nem fogunk kibírni? Egyikünk se...?

***                                    

                                            

Éppen az övemet kötöttem be, mert megkezdtük a leszállást. Egész úton nem szóltam Nate-hez, zenét hallgattam vagy a tanársegéddel beszélgettem aki elkísért minket. A hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Muszáj lesz beszélnem Nate-el, minél hamarabb. Felálltam a helyemről és elkezdtem leszállni a gépről. Felszedtük a csomagjainkat és egy taxival elindultunk a szállodába. Ez egy nemzetközi rajzverseny, ami egész héten át tart. A szálloda báltermében lesznek a versenyek így értelemszerűen minden pár a szállodába van. Kiszálltam és nagy szemekkel bámultam a hotelra. Oké, hogy ez egy neves verseny, de a Hilton nem túlzás kicsit? Vállat vonva léptem be az ajtón és azonnal a recepció felé vettük az irányt.  Thomas-a tanár segédünk, aki most első éves az egyetemen-kedvesen üdvözölte a recepcióban álldogáló férfit, bemutatkozott és elkérte a szobakulcsainkat,és ezt mind franciául. Az első emeleten kaptunk szobákat, Thomas és Nate egy szobában lesznek, de én egy másik iskolából jött csajjal! Semmi kedvem nem volt egy idegen csajjal osztozni egy hétig a szobán. De hát nem tehettem semmit se. A liftből kiszállva rögtön a szobám felé vettem az irányt és egyszerűen belöktem, mivel nem volt zárva. Egy szőkés barna hajú lány állt az ablak alatti ajtón és a táskájában keresett valamit. Hirtelen felnézett rám én pedig próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

- Hello - köszöntem neki és a másik ágyra dobtam a cuccaimat. Nem voltam kedves, de semmi kedvem nem volt jó pofizni.

- Sasha Pierse - lépett közelebb és kedvesen kezet nyújtott.

- Nora Hayden - fogadtam el és kezet ráztam vele. Elmosolyodott és tetőtől talpig végigmért.

- Most már tudom miért voltál olyan ismerős - húzta fel a szemöldökét gúnyosan. Vajon miért nem szimpatikus ez a csaj? - Zayn Malik, mi?

- Mi van? - szaladt fel a szemöldököm és hitetlenkedve bámultam a csajra.

- Nagy hal, jó fogás - nevetett és megigazította a haját. - De azért a húgodtól elvenni a pasiját, na mindegy.

- Azt hiszem ehhez semmi közöd - vontam meg a vállam és már szabadulni akartam. Remek lesz ez az egy hét,érzem.

- Lehet, de az egész világ tudja. Mindenki erről beszél! - csattant fel, aztán kopogtak az ajtón és mintha mi sem történt volna nyitotta ki.

- Norát keresem... - hallottam meg Nate hangját, basszus ez is jókor állít be...

- Sasha vagyok - hallottam meg a mézes-mázos hangját. - Bent van, a pasija vagy?

- Ja - mondta Nate mire bejött a szobába. Sasha épp nyitotta volna a száját, de megelőztem.

- Beszélnünk kell - mondtam és felé fordultam.

- Tudom - bólintott. Feszengve néztem körbe de Sashat, nem érdekelte túlzottan, hogy ez nem tartozik rá, úgy nézett mintha a moziba lenne. - Várom a magyarázatot miért voltál vele tegnap egész nap!

- Nem erről, nála voltam és kész! - csattantam fel és most már nem érdekelt, hogy az a Miss picsa minket bámul. - Elegem van Nate, utálom ezt az egészet! Nem bírom már megjátszani magamat. Nem szeretlek, ez így nem állapot.

- Te most kiakarsz dobni? - emelte fel a hangját én pedig dühösen méregettem.

- Igen! - ordítottam és közelebb lépkedtem hozzá. - Soha se szerettelek, csak kihasználtalak, hogy elfelejtsem. De nem ért semmit. Sajnálom...

- Ne, hogy bocsánatot kérj! Csak érteném miben jobb az a kis popsztár mint én...

- Ez egyszerű - lépett közénk Sasha és elvigyorodott. - Híres, te meg nem! Pénze van, amíg szerintem neked nincs annyi. Jó pasi, mondjuk te is. De Nora meg se érdemel.

- He? - szólaltam meg értelmesen és dühösen ott hagytam azt a két idiótát. Leadtam a szobakulcsomat és kiléptem a szabadba. Egy kő esett le a szívemről. Rég meg kellett volna tennem. Sokkal jobb ez így mindenkinek, de főleg nekem. Hirtelen felindulásból megkérdeztem egy járókelőt, hogy hol találok egy fodrászatot. Miután elnavigált sietős léptekkel indultam a legközelebbi felé. Besétáltam és egy fiatal lány jött oda hozzám.

- Mit szeretnél? - mosolygott mikor leültettet a székre.

- Drasztikus változást - hadartam. - Vágjunk belőle, unalmas már a hosszú barna. Valami rikító, elütő színt. De ne szőkét!

- Pasi? - kérdezte mosolyogva mire én megráztam a fejem.

- Kettő is - mondtam és elkezdtem neki mesélni, amíg ő a hajammal foglalkozott.

Múló szerelem-15.fejezet

Jó olvasást kívánunk!(:

*Nora*

- Ma este át jönnek vacsizni, maradsz? - kérdezte Zayn, rákaptam a tekintetemet és csak bólintottam. Cher már egy ideje elment, de én azóta csak itt ültem és nem szóltam senkihez sem. Nem tudom fel kavart, mert tényleg nem volt jó amit tettem, de ezen már túl léptem. Ami gyökeret vert a fejemben az nem más volt, mint az, hogy Zayn engem is elhagyhat. De ebben van valami igazság. Hiszen mi a garancia arra, hogy velem marad? Semmi! Lehet megint talál egy jobbat, meg fog unni engem és akkor eldob, úgy ahogyan Riley-val is tette. - Figyelj Nora én...

- Nem kell magyarázkodnod nem tettél semmit - suttogtam rekedt hangon és továbbra is magam elé meredtem.

- De igen! Nem foglak másért elhagyni, előbb ugrok le egy hídról mintsem téged elhagyjalak. - suttogta és leült mellém - Olyat mesélek amit még senkinek se mondtam. Szerettem Rileyt de ő soha se vonzott úgy mint te, soha sem ragaszkodtam hozzá. Te más vagy. Senki se érhet a nyomodba. Soha se lesz olyan aki ki tud majd tépni a szívemből. Mert nekem te vagy az egyetlen. Hidd már el, hogy szeretlek és te kellesz!

- Tudom - bólintottam és felálltam. Megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni. - Már fáztam.

- Aludjunk! - ásított én pedig felnevettem. A szobájába levette a pólóját és a gatyáját és egy száll boxerbe bedőlt az ágyba. Levettem a farmeremet és hagytam, hogy végig mérjen. Elmosolyodtam és befeküdtem mellé. Azonnal magára húzott és megakart csókolni de én elhúztam a fejemet.

- Azt mondtad aludni akarsz, szóval alszunk! - nevettem és mellé feküdtem. Átkaroltam Ő pedig a hasamra hajtotta fejét. Csak hallgattam, ahogyan lélegzete lelassul és elalszik. De én nem voltam képes rá, mert most minden szép és jó. De én holnap elutazok, szakítanom kell Nate-el és ki tudja mi lesz akkor ha haza jövök. Féltem, rettegtem. Most bántam meg, hogy elfogadtam és elmegyek Párizsba. Más körülmények között imádnám, de most a hátam közepére se kívánom. Vele akartam lenni, nem akartam itt hagyni de a sulit se hagyhattam cserbe. Kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek mert így lesz a legjobb. Pedig nem akarom de talán jót fog tenni a környezetváltozás. De nézzük azt, hogy amikor anya kórházba került úgy gondoltam jó lesz ha elutazok és el is mentem. Minden akkor kezdődött. Ott romlottak el a dolgok, ott szerettem bele mindkét srácba. Mekkora egy idióta vagyok! Úgy tűnik benne van a génembe, hogy mindent elrontsak. Óvatosan kibújtam Zayn karjából és felöltöztem. Halkan lépdeltem lefelé, de megálltam a lépcső alján és hallgatóztam. Tudom nem szép dolog, de a kíváncsiságom legyőzött.

- Biztos jó ötlet ez? Hiszen itt lesz Nora is - hallottam meg Louis hangját.

- Rileyt bízzátok rám, nem lesz gáz. Ki fogják bírni ezt az estét együtt!- mondta Harry.

- De Noráról beszélünk! Balhé lesz - hallottam Lou kétségbeesett hangját én pedig nem ide valónak éreztem magamat.

- Állj már le haver! Ne beszélj úgy róla mintha egy szörnyeteg lenne, ugyan úgy hibás ebben mint Zayn. Szeretik egymást fogadjátok már el! Van elég gondjuk nem kellettek még ti is ehhez - kiabált Niall, legalább ő mellettünk állt, amíg a többiek ellenünk voltak. Harry inkább csak Riley pártján állt, Ő azt nézi neki mi a jó és ezzel semmi baj nincs, hiszen szereti. De Louist nem értem...

- Ha ekkora probléma, hogy itt vagyok akkor el is mehetek - léptem be a nappaliba és szúrósan néztem Louisra. A fiúk elhallgattak és feszülten figyeltek engem. - Louis nem vagyok szívtelen! Nekem is vannak érzéseim. Elbasztam, oké?! De a francba is szeretem!

- Nora én... - suttogta Louis, meg sem várva mit mond rohantam fel az emeletre. Sírva dőltem be az ágyba és bújtam Zaynhez. Kellet az, hogy biztonságba érezzem magam. Már csak Ő maradt nekem, annyira egyedül éreztem magam a világba, mint még soha.

***

Elaludhattam, mert arra keltem, hogy valaki apró puszikkal halmozza be az arcomat. Elmosolyodtam és lustán kinyitottam a szememet. Zayn vigyorgó szemével találtam szembe magam.

- Mindjárt itt vannak a csajok! Térj magadhoz hercegnőm - suttogta és kaptam egy puszit a számra. Eltávolodott, de én visszahúztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy hétig nem látom muszáj volt kihasználom az alkalmat, mert ha a lányok megjönnek nem csókolhatom meg, nem ölelhetem meg, nem bújhatok hozzá, csak néznem szabad.

- Nem megyek le, nem akarok zavarni - ráztam meg a fejemet és becsuktam a szemeimet. Bántott Louis viselkedése, mert én igen is tudom, hogy elbasztam és meg is bántam de akkor is szeretem Zaynt ez ellen nem tudnak mit tenni.

- Ne hülyéskedj már, kit zavarnál? - kérdezte hitetlenül és megcsóválta a fejét.

- Nem tartozom ide, én mindig csak az leszek aki elvett téged Rileytól - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp kezd lehullani a szememből. Aggódva méregetett, de én gyorsan letöröltem és rámosolyogtam. Felálltam és nagy levegőt véve elindultam lefelé. Ahogy leértem megpillantottam Rileyt és a lányokat. Nagy levegőt vettem és köszöntem először a lányoknak. Mire végeztem Riley már az ebédlőben ücsörgött Harryvel. Leültem szembe velük, Zayn pedig mellém. Nem néztem senkire csak magam elé bámultam. Hirtelen Riley a konyhából szólt Harrynek a csajok meg kijöttek. Észre se vettem, hogy bementek. Kiabálásokat hallottunk de nem foglalkoztam velük. Volt elég gondom.

- Figyelj Nora én nagyon sajnálom - mondta Louis én pedig rákaptam a tekintetemet. Mindenki minket nézett én csak megráztam a fejemet.

- Nem megyek vele valami sokra. Tudom, hogy én vagyok most a gonosz aki elvette Riley szerelmét. Utálhatok, nem érdekel. De vannak érzéseim, nem vagyok egy szívtelen dög. Hibáztam, nem a jó emberbe szerettem bele. De lehetnétek elfogadhatóbbak is. Miért van az, hogy Niall az egyetlen aki elfogadta, és biztos vagyok benne, hogy ő se tartja helyesnek de próbálja elfogadni és nem ellenünk lenni! Ellentétben veletek, valahogy semmi közötök a dolgokhoz. Ez csak hármunkra tartozik és nem rátok. Ne viselkedjetek úgy mintha veletek történt volna meg, az égvilágon semmi közötök nincsen semmihez! - mondtam nyugodtan és felálltam nem törődve a meglepődött tekintetekkel. Elindultam a bejárati ajtóhoz. Muszáj volt haza mennem, nem maradhattam ott tovább...

*Riley*

Idegesen tördeltem az ujjaimat. Harry kocsijában ültem és próbáltam nyugodt képet vágni,de nagyon elegem volt már most. Kiderült,hogy Nora tényleg ott lesz,sőt tegnap óta Zaynnel volt. Felsóhajtottam,majd kifelé bámultam az ablakon.

-Ne izgulj már Rils. Nora nem fog megölni.

-Ja igazad van,lehet én fogom őt. De semmi baj nem lesz-nevettem fel gúnyosan.-Harry te sem gondolod komolyan,hogy botrány nélkül megússzuk ezt az estét!-csattantam fel idegesen.

-Pedig ezt gondolom. Rils holnap Nora elhúz Nate-tel és nyugi lesz.

-Nálam alszol majd ugye?

-Persze Dominó. Na de menjünk.

-Mi is lesz a kaja?-kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra. Közben kiszálltam az autóból. Kézen fogtam Harryt,majd sietve bementünk a házba.

-Sziasztok!-kiabált a képembe Niall,mire megráztam a fejem. Elmosolyodtam a kis csapaton,majd megölelgettem őket. Persze Zayn és Nora sehol sem volt.

-Na srácok mivel mérgeztek meg minket?-kérdezte Danie,mire mi lányok felnevettünk.

-Hé lányok! Most komolyan ilyennek gondoltok minket?-vigyorgott Zayn a lépcsőn lejőve Nora mellett. Felsóhajtottam,majd lesütött szemekkel elmotyogtam egy sziasztokot,majd az étkezőbe viharoztam Harryvel. Leültem és magam mellé lehúztam a barátomat is.

-Te menekülsz előlök? Te? Most komolyan Riley?-kérdezte szemrehányóan. Felsóhajtottam.

-Mit tehetnék? Annyira rossz belegondolni is,erre már most itt kell ülnöm és őket néznem. Azért talán mosolyognom nem kell hozzájuk…

-Sajnálom. Nem kellett volna elhoznom téged.-Hajtotta le a fejét.

-Ne már Harry! Ilyenkor nekem van bűntudatom mert elrontom a kedved. Nyugi megleszek csak ne hagyj itt kérlek-suttogtam,mert a többiek is bejöttek. Nora és Zayn leültek velünk szembe,míg Scar és Niall mellénk.

-Köszi-suttogtam a fülébe barátnőmnek,mire csak rám mosolygott.

-Na én segítek a lányoknak.-Néztem körbe a helyet foglaló fiúkon és Norán. Gyorsan kisiettem a konyhába.-Na mit csináljak? Mert ahogy látom a vendéglátóink eddig voltak udvariasak-mosolyogtam,de az utolsó mondatomat jó hangosan mondtam,hogy a többiek is meghallják.

-Hallottuk!-visított Lou,mire felnevettünk.

-Amúgy mi van veled és Harryvel?-kérdezte Eleanor mosolyogva. Segítettem neki a poharakat a tálcára pakolni és beleöntögetni az üdítőket.

Nem értettem miért kérdezi ezt,de nem is akartam,így szimplán vállat vontam.

-Na Riley mondd már el. Mit van veletek?-kérdezte Scarlett is.  Felsóhajtottam.

-Mi lenne? Miért kérdezitek ezt?

-Azt hallottuk,hogy tegnap megcsókolt…-vigyorgott El.

-Jézusom! Komolyan nem hiszem el,hogy már mindenki tudja. Noráék is?-kérdeztem idegesen.

-Szerintem igen…-húzta félre a száját Danie. Idegesen túrtam a hajamba,levettem a magassarkúm és idegesen kiabáltam el magam.

-Harry!-ordítottam.-Gyere ide különben mindjárt felpofozlak.

-Ne csináld Rils. Véletlenül tudtuk meg. Csak Norának mondta el meg hát Louisnak és tudod milyen Lou…

-Tudod,hogy a kisrépámnak mindig eljár a szája-védte Eleanor barátját,de én csak még idegesebb lettem.

-Mi a baj Dominó?-kérdezte Harry mosolyogva,de amint meglátott egyből nem mosolygott tovább.

-Ne hívj engem Dominónak! Ne hívj sehogy! Hogy képzelted? Normális vagy? Nem kellett volna elmondanod Louis-nak,sőt Norának meg végképp nem. Akkora egy idióta vagy! Én nem vagyok beléd szerelmes Harry! Most pedig mindenki azt hiszi,hogy veled akarom elfelejteni Zaynt! Akkora barom vagy! Elegem van az egészből…-ordítottam,majd elé lépve megakartam ütni,de elkapta a karomat és leszorította  a testem mellé.

-Szeretlek Riley és ezt már nem bírom tovább érted? Tudom,hogy nem a szakításotok után kellene elmondanom,de már nem bírom. Nem érted,hogy ez nekem nehéz?

-Én megértelek…-suttogtam.-Olyan nehéz,mint nekem végig nézni Noráékat. Sajnálom. Csak kiakadtam érted? Nem akartam,hogy bárki megtudja,hogy tegnap megcsókoltál. Tudtam,hogy szerelmes vagy belém. Tudtam és amikor megígértem,hogy boldoggá teszlek már rég tudtam…Én szeretlek,ha mellettem maradsz megadok bármit csak ne hagyj el,kérlek-suttogtam megtörten. Hangom halk volt és síros,de nem tudtam sírni. A torkom összeszorult és a mellkasom fájt,de nem bírtam sírni. Rettenetes érzés volt Harry válaszára várni. Felajánlottam amim még maradt,ha elutasít én nem bírom ki.

-Nem kell a szánalmad Rils. Ott leszek melletted mindig,nem kell megígérned nekem semmit.

-De te szenvedsz mellettem…-Néztem fel rá. Szemei szomorúan csillogtak,de arcán halvány mosoly játszott.

-Ha melettem vagy sosem fogok jobban szenvedni.

-De én…-sóhajtottam.-Tudom milyen Harry, egy idő után belefáradsz.

-Akkor majd szólok.

-És akkor megengeded,hogy boldoggá tegyelek?

-Ha már nem a bűntudat beszél belőled. Addig pedig barátok-mosolygott. Bólintottam. Adtam arcára egy puszit és megöleltem.-De addig sem akarom,hogy ha azt mondom szeretlek arra gondolj,hogy többet akarok. Menni fog?

-Harry nem érted? Bármit,ismétlem bármit megadnék azért,hogy mellettem maradj. Már csak te vagy nekem érted?

-Annyira szeretlek-puszilta meg a homlokom,eltolt magától,majd kézen fogott és visszamentünk a többiekhez. A lányok már ott ültek,a kaja az asztalon és csak ránk vártak. Nem vettem észre mikor osontak ki a lányok a konyhából,de hálásan pillantottam rájuk. Csak Nora hiányzott…