Szeretlek ezt tudnod kell!-8.fejezet

Köszönjük a komikat :) Igyekszünk.
Nekem tetszik;) Ritkán mondok ilyet:D Szóval jó olvasást;) És 4 komi után jön a következő!

*Kira*

A napjaim sablonosan teltek.Ugyan olyan volt mint mindig. Nem csináltam különösebben semmit legtöbbször itthon ültem és néztem a falakat.
Nem volt kedvem ki mozdulni. Mindenki aggódott értem de meg értették, hogy ki vagyok lelkileg. Hiszen Jay meg kapott és el is dobott magától, pedig én adtam volna neki egy esélyt. Szívesen lettem volna a barátnője. Persze erre nem kerül sor mivel neki ott van a volt barátnője.
Annyira fájdalmasan és siralmasan teltek a napjaim. A munkámat egyre nehezebben csináltam amíg egyik nap egy olyan személlyel
kellett együtt dolgoznom aki meg tudott nevettetni. Ő nem más volt mint a híres énekes Enriuqe Iglesias. Az első pillanattól fogva mosolyt csalt az arcomra. Persze ha nem volt a közelemben ugyan olyan zombi voltam. Ezt Zoenak se mondtam el. Úgy gondoltam nem élem bele magamat mert annál jobban fog fájni ha eldob magától ő is.
Nem titkolta, hogy tetszek neki és akar tőlem valamit. De nem is csinált belőle világ szenzációt. Ennek valahogyan örültem és nem is. Nem tudtam mit is akarok pontosan. Az egyik felem Jacksonhoz húzott de a másik Enriuqe-hez.
-Csajszi. - lépett be az öltözőbe Maria. - Holnap ugye le jössz a bárba?
-Igen... - suttogtam magam elé és a telefonomat bámultam arra várva, hogy Jackson keressen.
-A hívását várod igaz? - kérdezte Maria.
-Aha. - suttogtam. - Annyira fáj.
-Majd jobb lesz. Idővel.- mosolygott bíztatóan.
-Nem hiszem. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Nyugi lesz ez még jobb is. - kacsintott és halk kopogás zavarta meg a báj csevejünket. Riuqe lépett be az ajtón rám mosolygott, de amikor meglátta, hogy sírok rögtön leghervadt a mosoly az arcáról.
-Én nem zavargók tovább. - mondta zavartan Maria és kilépett. Riuqe közelebb lépett és szorosan magához ölelt.
-Shss. - suttogta a fülembe és egy puszit nyomott az arcomra. - Mi a baj Kira?
-Tudod... pár napja lefeküdtem egy férfival akivel azt hittem, hogy komoly lesz és amikor reggel lementem a nappalijába láttam, hogy a volt nője szájában turkál. - suttogom és még több könny folyt le az arcomon.
-Szemét láda... - morogta. - Egy ilyen lányt meg bántani.
-Nincs semmi baj. Örülök, hogy nekem itt vagy te. - pirultam el.
-Neked mindig. - suttogta és arca vészesen közeledett az enyémhez. Aztán hirtelen lány csókot lehelt ajkaimra. De nekem nem volt ez elég ezért vissza húztam egy szenvedélyes csókra. Perceken keresztül csókoltuk egymást és nem akartam elengedni őt. Még Jacksonnál se éreztem ilyet. Ezer és ezer pillangó repkedett a gyomromba.
Amikor elváltunk egymás ajkaitól bele fúrtam a nyakába a fejemet és mélyen beszívom az illatát.
Amikor egy kicsit magunkhoz tértünk kimentünk. Két puszival elköszönt és indultam haza.

Zoe nem volt otthon ezért vigyorogtam mint egy vadalma. Elkezdtem vacsorát készíteni. Úgy döntöttem, hogy ma pizzát sütök. Elkezdtem a tésztát és amíg az kelt felszeleteltem a feltéteket.
Miután ezekkel végeztem elkezdtem felpakolni a tésztára a finomabbnál finomabb dolgokat. Amikor a csengő megszólalt. Meg töröltem a kezemet a kötényemmel és indultam ajtót nyitni. Bár ne tettem volna...
Mivel aki ott állt nem akartam találkozni.
-Mit akarsz? - sziszegtem a fogaimon keresztül.
-Megmagyarázni a dolgokat. Nem úgy volt ahogyan hiszed! - nézett könyörgően a szemébe.
-Nem érdekelsz többet. Kérlek menj el. - mondtam határozottan de éreztem,hogy belül egyre jobban éget a fájdalom.
-Nem! - csattan fel. - Beszélni akarok veled. Az istenit Kira hallgass már meg!
-Istenem... - morogtam. - Nem hallgatlak meg! Takarodj innen és az életemből Jackson Rathbone. Csak kihasználtál a farkad parancsol csak neked, szóval takarodj a lakásomból vagy hívom a biztonságiakat és elintézem, hogy a hátsófeled virítson az újságok címlapján.
-Hallgass meg, könyörgöm. - nézett rám. A fájdalom jeleit fedezem fel a szemeiben. De nem érdekel! Nem fogok meg törni. Most, hogy Riuqe itt van nekem jobban vagyok. Szóval nem kell nekem többé ez a szemét.
-Előbb kellet volna gondolkodnod és nem mondom el még egyszer takarodj vagy én komolyan telefonálok.
Szerencsére meg értette és magamra hagyott. Vissza mentem a konyhába és folytattam a főzést. Ahogyan felraktam mindent a pizzára beraktam a sütőbe,majd lezuhanyoztam.
Fáradt voltam és aggódtam, hogy Zoe még nincs itthon de gondolom Mira-val van. Miután végeztem bele bújtam egy kényelmes ruhába és elő kerestem a telefonomat. Kikerestem Vic számát és tárcsáztam.
-Kira. Szia. - mondja vidáman.
-Szia. Nem tudod merre van Zoe? - kérdezem hiszen már 8 óra és még a sulis cucca sincs itthon.
-Nyugi, nincs semmi baja velem és Mira-val vásárol. De mindjárt haza visszük.
-Akkor itt vacsiztok. Pizzát csináltam.
-Oké, oké. Akkor szia. - küldött egy puszit a telefonba.
-Siessetek. - és kinyomtam. Meg néztem a pizzákat amíg szerencsére készen lettek ezért kivettem a sütőből és amíg hűltek, megterítettem.
Előkerestem egy üveg vörös bort és kibontottam. Raktam 4 boros poharat az asztalra. Az üdítőket is elővettem. A pizzákat az asztalra tettem és vártam, hogy a csajok meg érkezzenek.

Nem is kellett sokat várnom, mivel a lányok itthon is voltak.
-Meg jöttünk. - kiáltott be a ebédlőbe Mira.
-Végre. - mosolyogtam
-Nyugi van. - ölelt meg Vick.
-Itt vagyunk nővérkém. - nyomott egy puszit Zoe az arcomra és Mira bele tuszkolt a kezembe egy zacskót.
-Ezeket most próbáld fel, mert pénteken ebben leszel.
-Mi lesz pénteken? - lepődök meg.
-Jössz a bárba. - mondja határozottan Vick. Bementem a szobámba és magamra kaptam a fekete ruhámat. Ami igazán csinos volt meg mutattam a lányoknak és leültünk az asztalhoz. Meg vacsoráztunk. Mira haza indult. Vick és Zoe pedig jó kedvűen nevetgéltek a nappaliban. Én addig elkezdtem mosogatni. Elkezdtem törölgetni a vizes edényeket amikor az egyik tányér kieset a kezemből és végig szántotta az egész karomat.
-Basszus. - kiáltottam fel és fogtam a kezemet amiből ömlött a vér. Ijedten néztem,hogy még egy tányér leesett és a lábam is vérzik. - Remek!
-Mi történt? - rohant be a konyhába Vick.
-Jól vagy Kira? - kérdezte ijedten Zoe.Válaszolni akartam,de nem tudtam mivel éreztem, hogy gyengülök. - Az istenért! Kira Smith válaszolj már!

*Zoe*

Egy hete nem találkoztam Taylorral. Mindig keresett,de a Nővérem mellett volt a helyem. Amúgy sem ajánlatos most Jackson közelében lennem,mert hátha-nagyon véletlenül-kiosztom,hogy milyen gerinctelen féreg. Taccsra vágta a nővéremet. Meghúzta,és már is jó a régi. Gratulálok neki! A férfiak marhák! Még hozzá a legnagyobb Jay! Tegnap így is bezsebelhetett volna egy pofont,amiért a nővérem a sürgősségire került. Szerencse,hogy nem vérzékeny,és gyorsan eltudták állítani a vérzést...
Taylorról pedig ne is beszéljünk.
Szombat reggel a teraszukon ültünk:

-Miért nem akarsz a barátnőm lenni?-kérdezte mosolyogva. Fújtam egyet,és megráztam a fejem-jelezve,hogy nem válaszolok.-Mondhatnál kicsit hihetőbb okot is arra,hogy miért nem.-nézett rám komolyan. Felhúzott szemöldökkel vártam,hogy folytassa.-Szerintem ez nem normális érv,hogy nem érsz rá,vagy nem akarod elrontani a barátságunkat...Hülyeség a részemről legalább is.
-Elég legyen,oké? Szerintem ez elég egyértelmű! Semmi kedvem elrontani ami köztünk van egy pár hétig tartó kapcsolattal. Miért lenne az jó neked ha utána nem beszélnénk? Én tuti,hogy nem csinálnék nagy gondot belőle,de ismerem annyira a férfiakat,hogy utána a lány a rossz,és Ő aztán nem megy a közelébe. Mennyire gáz lenne már ha a baráti körünkbe nem mennénk,mert ott a másik? Én nem akarom ezt.-ráztam a fejem.
-Én téged akarlak!
Felsóhajtottam. Neki döntöttem a homlokomat az övének. Kezét derekamról lejebb csúsztatta. Átvezette combomon,majd a térd hajlatomnál fogva megemelt.Másik keze derekamat ölelte. Felállt,és be vitt a szobájába. Lefektetett az ágyra,és felém mászott. Nem nehezedett rám-karjánál fogva tartotta magát.
Ajkaimhoz hajolt,és megcsókolt. Felvezettem kezeimet nyaka vonalán-így húztam magamhoz közelebb,majd ujjaim haját kezdték el szántani.
Elhajolt ajkaimtól,és szemeimbe nézett. Nem tudom-és nem is akarom-mit láthatott,de folytatta kényeztetésemet. Levezette ajkait nyakamon,majd meg állt egy kicsit kulcscsontomnál. Kezei hasamat simogatták,vagy oldalamon haladtak fel-le.
Hirtelen mozdulattal szabadított meg a pizsama felsőmtől.

Ekkor futott át a gondolat a fejemen,hogy mekkora hülye voltam! Nem is volt rajtam melltartó! Megfektetett! Szerencsétlen egy élőlény vagyok!

Végig csókolta felső testem minden négyzet centiméterét,majd kezeivel kezdte masszírozni melleimet. Halkan sóhajtoztam minden érintésétől. Mozdulni sem tudtam. Jobban eset bárminél. Taylor érintése kábító volt.
Lassan-nekem legalább is csiga lassúsággal-húzta le rólam a bugyimat. Azt nem tudom,hogy Ő mikor,és hogyan szabadult meg a boxerétől,de nem is érdekelt.

Jé! Tényleg! Ezt vissza gondolva tényleg nem tudom!

Csípőnk tökéletes összhangban mozgott.Kezei minden pocikámon végig simítottak. Ajkai ajkaimmal játszottak. Lélegzete orromba kúszott.
Együtt sóhajtottunk,együtt tettünk mindent. Mintha az Ő teste úgy gondolkodna,mint az enyém. Ha az övé kért valamit,az enyém megtette.
Varázslatosnak éreztem ezt a reggelt. Vele ébredni-egy ágyban,majd átélni a gyönyört a karjaiban.Talán ez volt életem legjobb reggele.

Na persze! Akkor még ezt gondoltam! Oda adtam neki magam! Varázslatosnak hittem! Erre! Nevetségesnek-egy ribancnak érzem magam!

Felöltöztem,majd az ágyon ülve vártam,hogy végezzen a fürdőben.
Amikor kijött magára kapta a ruháit és mosolyogva le ült mellém. Felé fordultam. Végig simított arcomon,majd egy puszit nyomott ajkaimra. Egy szó nélkül tűrtem mindent. Eddig minden érintése jól esett,de most nem tudtam mit reagálni.
Sóhajtottam egyet,majd beszédre nyitottam a számat,de nem sikerült egy hangot sem kiadnom.
-Tudom,hogy mit akarsz mondani. Felejtsük el nem igaz?
-Taylor nem akarom elfelejteni! Tökéletes volt,de nem tudom,jó? Talán ha még mindig szeretnéd megpróbálhatnánk.-suttogtam. Elvigyorodott,majd felkapott,és megpörgetett. Elnevettem magam.

És innentől nem történt semmi. Nem hívott,nem keresett.
Belementem. Talán tényleg igaza volt,és többet éreztem iránta,mint én bevallottam. Most viszont már nem fogom bevallani-ha így lenne.
Épp csak kimondtam,hogy a barátnője vagyok már nem is érdekeltem. Egy marha és kész! Minden férfi az.
Elmosolyodtam,és kiültem az ablak párkányomra.
Ma én voltam a soros a pubban ezért tegnap suli után ki is takarítottam. Ma nem kellett be mennünk,mert csak a művészeteké a nap. Hála a jó Istennek! Semmi kedvem nem lett volna ott rohadni ma is.
Mira hívott,hogy este le jön bulizni,így itt is alszik.
Megcsörrent a telefonom.
Kinyújtózkodtam,és felvettem.
-Szia. Jól vagyunk. Kira tökéletes állapotban van.Én is megvagyok. A suli is remekül megy.Adam még mindig cuki,most épp Kirával sétál a parkban a kutyusokkal. Mit szeretnél még?-soroltam fulladásig.
-Szia Szívem. Örülök,hogy jól vagytok. Na és Mira?
-Ma este itt alszik,mert én dolgozom.
-Ja tényleg! De nem úgy volt,hogy mind a ketten?
-De! Csak Maria elvállalta,így Ő is marad éjszakára.
-Értem. Jó szórakozást. Vic nem megy?
-Valószínű,hogy lerángatja majd Kirát.-mosolyogtam.
-Rendben,de nekem mennem kell dolgozni. Tamás puszil titeket.
-Átadom. Mi is. Na szia.
-Szia.-nyomta ki.
Nehéz Eszternak hazudni,de nem tehetek róla. Nem mondhatom el neki,hogy Kira taccson van,és ki sem mozdult egy hete ha nem munkáról volt szó. Adam is Viccel volt a legtöbbet. Reggel ott volt,délután velem,és este a vendég szobában aludt. Szegény nem a legjobb időt fogta ki.

-Szia David! Remélem,hogy nem késtünk.-öleltem meg,majd mentem is öltözni.
-Na halihó.-nevetett.-Zoe tied a pult,és Maria kapja az asztalokat! Ma csak hárman lesztek!
-Hogy-hogy?-Tudni kell,hogy minden pénteken négyen vagyunk.
-Mert Natalie ma nem ér rá. De holnap jön bulizni,és üzeni,hogy vár titeket. Ja és lenne egy nagy kérésem Zoe.
-Mondd.-ráztam a fejem.
-Jövő héttől a szombatot is be kéne vállalnod. Neked.
-Várj! Miért csak nekem? Felváltva nem jó?
-A péntek marad felváltva,de a szombat csak a tied.
-Más nem tudja elvállalni?
-Külön kérés. Majd megtudod.-kacsintott. Fújtattam egyet.
-Ez szemétség tőled David. Én elvállalom,de mondd meg.-néztem rá nagy szemekkel.Megrázta a fejét.
-Lehetne,hogy holnap kezdesz?
-Te tudod,hogy mennyire szeretlek? Ha még nem mondtam akkor most mondom. Mint kecske a nagy kést!-vigyorogtam.
-Értettem. Akkor holnap nyolckor!Most pedig nyomás.-tolt a pult mögé.

...

Halihóó!-Ebből tudjátok ki vagyok? Na jó! Vivi

Élünk és virulunk! Vagy is nem,de ki él és virul suli közben?:D

Amúgy csak azért jöttem,hogy jelentést írjak a következő fejezetről. Ami számban a nyolcadik.
Figyelem! Már elkezdtem! Van egy nyamvadt oldalam. Ami nem lesz a kedvencetek. Legalább is annyira nem tetszik. De azért vagytok ti,hogy bíráljatok.
Egy szóval én ma este kész leszek,ezért Flórával egyeztetek majd. Valószínű,hogy hétfőn este olvashatjátok Kira és Zoe történetének a folytatását.

És sajnáljuk,hogy ennyit kellett várni pedig a komik megvoltak!
Köszönjük őket :) ♥

Vivi&Flóraa