Múló szerelem-6.fejezet

Reméljük tetszeni fog.! :) A végéért nem vállalok felelősséget...:) Jó olvasást.! :)
Flóraa.

*Riley*

Másnap korán felkeltem,összekészülődtem, egy egyszerű fekete farmert és egy félvállas kék felsőt vettem magamra,míg a cipők közül kihalásztam az ugyanolyan színű platform magassarkút. Gyorsan összekötöttem a hajam,majd bedobáltam egy melegítőt és egy tornacipőt is. Felsőnek kerestem egy fekete toppot,eltettem a pom-pon lány ruhám,majd még pár fotózáshoz fontos dolgot is mellépakoltam.
-Nora kérlek csinálj nekem kaját!-kiabáltam ki a fürdőből. Összedobtam még egy gyors sminket és kész is voltam. Kiléptem a fürdőből,mire a kezembe nyomta a szendvicseimet.
-Tessék. Most pedig húzzunk,mert elkésünk. Ja és nem mellesleg a srácokhoz megyünk a vásárlás és a hülye óráid után. Jönnek értünk a kisbusszal,utána pedig anyuhoz.
-Őő…most az a célotok,hogy megfigyelés alatt tartsatok? Mert ez rohadtul nem fényes helyzet. Semmi kedvem ma a fiúkhoz. Lehet,hogy megértőek,de nekem ma csak az ágyam kell és a kispárnám. Na meg egy jó film,aztán szépen bemegyek anyuhoz és kész. Nem tudom mit vártok tőlem,ahhoz a hülye bulihoz sincs kedvem. Talán azt hiszitek,hogy behülyülök azért mert anyu haldoklik? Akkor rosszul hiszitek,ha nem tűnt volna fel még mindig erősebb vagyok nálad!-kiabáltam. Egyszerűen elegem lett belőle. Mit képzel? Mit képzelnek? Senkinek nem kell a nap huszonnégy órájából huszonnégyet velem töltenie,főleg ha erre még a pasim sem képes.
-Tudod mit? Azt csinálsz amit akarsz! Rohadtul unom már ezt az egészet. Ha problémáid vannak akkor old meg és kész,de ne rajtam és másokon vezesd le!
-Ja igen vannak csak az a baj,hogy jó emberrel kiabálok,rossz okok miatt…-morogtam az orrom alatt,majd felkapva a bőrkabátom távoztam a helységből.
Az udvarra érve tárcsáztam Liamet,hogy jöjjön értem,mire álmosan és alig érthetően de elmotyogta,hogy tíz perc és itt van. Ez csak megkönnyebbülést jelentett,mert a Nővéremmel egy kocsiba biztos nem szállok a mai nap be.
-Szia.-Szállt ki a kocsiból,megölelt,majd kinyitotta nekem az ajtót. Amint belesüppedtem a kényelmes ülésekbe felsóhajtottam. Legszívesebben egész nap itt ülnék.-Mi történt?-kérdezte rám sandítva,de közben az útra is figyelt.
-Mondjuk úgy,hogy elegem van belőle. De semmi különös.
-Amúgy minek is mész te ma iskolába?
-Mert lemaradtam az edzésekről ,vagyis most bepótolom. Ja meg meccs lesz és pom-pom lány vagyok,tudod…Aztán egy fényképész órát is kihagytam,így marad a foci meccs fényképezése. Ez rosszabb,mintha órán ültem volna! Na mindegy.-Rántottam vállat.-Hányra is jöttök értük ma?
-Itt vagyok ötre,de siess,mert én nem Zayn vagyok akit beenged a portás-kuncogott. Felnevettem,majd egy bólintással jeleztem,hogy rendben van.-Készülődni otthon készülődsz vagy nálunk?
-A partyra? Szerintem otthon és ezzel van egy kis baj. Megkérhetlek valamire?
-Persze,ha tudom teljesítem.
-Akkor jó. Kérd meg Danielle-t és Eleanort,hogy vegyenek nekem egy cipőt és egy ruhát a bulira,mert elfelejtettem és még beakarok menni anyuhoz a korházba.
-Szólok nekik. De tudnod kell,hogy a Nővéred is jön.
-Hogy mi van?-sikítok fel riadtan. Ez nem lehet igaz,ez csak egy vicc!
-Sajnálom,de Eleanor meghívta.
-Jó,mindegy-sóhajtottam,majd kiszálltam a kocsiból. A vezető felőli ajtóhoz sétáltam,nyomtam Liam arcára egy puszit,megköszöntem a fuvart,majd besiettem az öltözőbe,mert esett az eső.

**

Öt előtt pár perce vissza öltöztem az eredeti ruhámba és míg vártam,hogy teljen az idő kattintottam még pár képet az iskola menőiről. Az egész egy erdőre emlékeztetett,ahol a kicsik megeszik a nagyokat,de ebben az volt a legrosszabb,hogy engem is a nagyok közé soroltak.

Épp Scarlett mellett ültem és arról beszélgettünk,hogy milyen jó lenne ha Ő is jönne velem este,mint Niall barátnője,de ezt a témát hamar abba kellett hagynunk a drága kis kedvencünk miatt akinek a neve maga a gonoszság: Emma.
-Mi van Hayden? Zayn lepasszolt?
-Miről beszélsz már megint Stone? Nem unod az állandó leégést velem szemben? Mert már nekem fájdalmas,hogy itt égetlek mások előtt-sóhajtottam színpadiasan.
-Engem legalább nem több millió ember előtt tesznek lapátra!-röhögött fel a talpnyalóival együtt.-Azért gratulálok a ribanc nővérednek is,hogy a saját húgát támadja hátba!
-Ismételd meg itt és most a szemembe, Stone!-Álltam elé,összefont karokkal. Remegtem az idegtől. Nem tudtam miről beszél,de az én nővéremet senki ne ribancozza le.
-Jól hallottad! Egy nagy ribanc,te meg egy szánalmas hülye aki hitt egy tündérmesében!-vigyorgott. A kezemet már emeltem,mikor a képembe nyomta az egyik mellettem álló az újságot,amiről Emma beszélt. A címlapon Zayn és Nora ölelkeznek,míg én is oda vagyok szerkesztve egy hülye képen,amin épp pityergek. Csak az abban a pillanatban nem a szomorúságtól volt,hanem az örömtől.
Elvettem az újságot,majd mit sem törődve a kérdő tekintetekkel levonultam a lelátóról és az öltözőbe vonultam. Scarlett követett,de az arcán semmilyen meglepődöttség nem tükröződött. Leültünk az egyik padra,majd én elkezdtem keresni a cikket. Már a szalagcím vicces volt:”Zayn Malik barátnőjét nővérével csalja meg?
Számunkra már híres Hayden lányok az egész világ felé azt mutatták mennyire jóban vannak és kiállnak egymásért. Most viszont rajtakaptuk Zaynt –a One Direction egy tagját-,hogy más lánnyal sétálgat egy eldugott kisvárosban,aki nem mellesleg a barátnője nővére. Nem tudjuk mi igaz és mi nem ebből,de a képek alapján nagyon úgy fest,hogy a gyönyörű természetes szépségnek -Riley-nak- meg kell küzdenie az élet legnagyobb problémájával, a szerelemmel.”
Meredtem bámultam magam elé. Tompán érzékeltem,ahogy barátnőm elveszi tőlem az újságot,majd összetépve a kukába dobja és vissza ül mellém. Átölelve nyugtatott,de nem hatott. Legszívesebben sírtam volna. Nem voltam ideges,sem dühös csak csalódott.
Csalódtam Zaynben és Norában is. Nem gondoltam volna,hogy nyilvánosan kezdenek ki egymással. Persze eddig csak feltételeztem,hogy van kettejük között valami,de ha már a fél világ észrevette a képek alapján akkor én mit tegyek? Nem akarok szakítani és összeveszni Norával,de ha szemet hunyok az egész felett olyan,mintha a homokba dugnám a fejem.
-Mit fogsz csinálni?-kérdezte Scarlett. Megráztam a fejem.-Tartod magad a tervhez vagy már elavult?
-Elavult?! Enyhén szólva lényegtelen kideríteni,hogy mi volt kettejük között a kiruccanáson. Az egész világ tudja!-csattantam fel. Felálltam,mert csörgött a telefonom,barátnőm kezébe nyomtam mert nem akartam beszélni senkivel.
-Liam volt,itt van érted. Segíthetek valamiben?
-Igen! Gyere el velem. Nem nagy cucc…csak pár híresség. Lehetsz Niall kísérője ha szeretnél-mosolyogtam rá. Elvigyorodott,majd a karjaimba vetette magát.
-Szuper! Köszönöm,de ehhez mit fog szólni Niall?
-Nem mindegy? Örülni fog,hogy egy szép lány kíséri. Ennyi. Na akkor menjünk,ne várassuk a szépfiút.-Karoltam belé,majd felkapva a cuccaimat tipegtünk ki Liam kocsijához.
-Sziasztok-köszönt meglepetten.
-Mennyire lenne baj,ha Scarlett is jönne?
-Semennyire,szívesen látott vendég.
-Köszi Liam-mosolygott hálásan a lány a fiúra. Egy pillanatra elmosolyodtam,majd az ablakon kiámulva tűrtem ahogy rólam beszélnek. Kitárgyalták a nulla hangulatom okát,hogy miért kell jönne a barátnőmnek és a mai napomat is.
Megérkezve a One Direction rezidenciába próbáltam mosolyt erőltetni arcomra,de Liam képét elnézve nem jött össze. Belém karolt,ahogy másik oldalába barátnőm,majd bementünk az ajtón. A nappaliban már teljes káosz uralkodott,mindenki készülődött.
-Sziasztok-kiabáltam el magam,mire egy pillanatra mindenki rám nézett.
-Szarul nézel ki-közölte Louis,majd kereste tovább a zoknija másik párját,ezt is csak onnan tudtam,hogy a másik a kezében volt és össze-vissza vinnyogott miatta.
-Na akkor lányok sok sikert, Dan és Eleanor az én szobámban van így azt ajánlom. Bár Riley a ruhád a szobátokban van,Zaynnél.
-Köszi Liam.-Öleltem meg,majd magam után húzva barátnőmet rohantam fel a lányokhoz. Gyors üdvözlés után megköszöntem a vásárlást és megkértem őket,hogy segítsenek elkészíteni Scarlett sminkjét és haját,míg én is készülődöm. Azért őket kértem meg,mert már készen voltak csak fel kellett öltözniük. Én ott hagytam őket és megígértem Scarlettnek,hogy az ide átcuccolt ruháim közül kerítek neki egyet és kérek hozzá egy magassarkút Eleanortól,mert egyforma a lábméretük.
Belépve a szobába észrevettem,hogy az összes öltöny és minden ing a földön kötött ki. Felsóhajtottam,arrébb rugdostam a ruhákat,majd mit sem törődve a fürdőből kihallatszódó vízcsobogással megkerestem a felakasztott ruhámat és a cipőmet.
A ruha gyönyörű volt,egyből arra gondoltam,hogy ez már mesébe illő-erről jutott eszembe Emma mondata,miszerint hiszek a tündérmesékben. Na és? Én legalább hiszem,hogy egyszer boldog lehetek.
Előkészítettem Zayn ruháját is,mert kikövetkeztettem,hogy még nem tart sehol,majd megvártam míg kijön a fürdőből. Amint ez megtörtént egy szó nélkül indultam meg mellette a helységbe,de a derekamnál fogva megállított és maga felé fordított.
-Haragszol rám?-suttogta az ajkaimat bámulva. Felsóhajtottam. Ránéztem a rosszfiúsan mosolygó arcára a tökéletes szemeire,amik úgy csillogtak,mint a gyémánt. Tekintetem lejjebb vándorolt és ajkaimat elhagyta egy elégedett sóhaj. Hogy lehet az,hogy még mindig ilyen hatással van rám a puszta jelenléte,a tökéletes felsőteste…?
-Nem,csak hadd menjek be fürdeni,kérlek-suttogtam. Elmosolyodott,közelebb hajolt,majd ajkait enyémekre helyezte.

***

Leérve a lépcsőn-az összes gyönyörű lánnyal együtt-elmosolyodtam,hiszen a fiúk néztek,bámultak,de meg sem bírtak szólalni. Danelle és Eleanor már magában a tökéletes jelzőt hordozta,míg Scarlett fekete hajával és ragyogó mosolyával beillett az előző csoportba,de én csak egy egyszerűnek számító lány voltam,átlagos külsővel és átlag feletti barátokkal,szerelemmel. Felsóhajtottam,majd Zayn mellé sétáltam,belé karoltam,majd a többi párosra néztem. Lebeszéltem Niallel,hogy vele Scarlett megy,amibe örömmel beleegyezett-gondolhatjátok mennyire megkönnyebbültem ettől,na meg kifejtette,hogy miért nem Harryvel teszem egy párba. A válaszom őszinte volt:"Mert te tetszel neki." Na Niall már pironkodott is egy sort,így leszűrtem,hogy kölcsönös ez a dolog kettejük között.
-Indulhatunk?-kérdezte Harry,az ajtóban toporogva. Ő volt az egyetlen akinek nem volt kísérője,de nem bánta,hiszen a Nővérem vele megy. Persze kifejtette,hogy jobban örülne nekem és nem Norának. De megnyugtattam,hogy az ő kapcsolatuk nem romlott el holmi testvéri veszekedés miatt,így örömmel várta,míg oda nem érünk Noráért.-Majd én bemegyek érte- ajánlkozott,így ráhagytuk.
Zayn végig simított a combomon,majd egyik kezével arcomat felé fordította és megcsókolt. Ekkor ült be a Nővérem és Harry,akik fancsali képpel néztek ránk. Először nem értettem-legalább is nem akartam-,majd feltűnt,hogy Nora úgy szorongatja Harry kezét,mintha most látott volna egy horror filmet és megakarnák ölni.
Szerelmem összekulcsolta az ujjainkat,megszorította,majd egy elragadó csibészes mosollyal kiszállt a kocsiból,kisegített engem is,kacsintott egyet és elindultunk az épület bejárata felé,ahol legalább száz lány állt és sikítozott,voltak akik sírtak. Nem értettem őket,de mit sem foglalkozva velük indultam tovább,vezetve a sort. Viszont,amikor megláttam egy kislányt aki az anyukája kezét szorongatva nézett rám megálltam és leguggoltam hozzá.
-Szia-suttogta.-Nagyon szép vagy,aláírod?
-Igen. Megkérdezhetek tőled valamit?-mosolyogtam rá,majd aláírtam a lapot. Bólintott egyet.-Ki a kedvenc One Direction-ös barátnőd?
-Te és Danielle. Annyira aranyosak vagytok. Viszont a fekete hajú lányt nem ismerem. Ő ki?
-A barátnőm,Scarlett,de megsúgom,hogy Ő nem One Direction-ös barátnők egyike,csak nem akart egyedül hagyni ma estére.
-Mert?
-Mert Ő e legjobb barátnő a világon. Most viszont mennem kéne. Nézd meg ezt a sok buta fiút,boldoggá teszik a rajongókat közben elkésnek. Kérsz tőlük egy autogramot?
-Tényleg? Lehet?-kérdezte ragyogó arccal. Bólintottam,majd megkértem az édesanyját,hogy adja át a kordonon,amit meg is tett. Megfogva a kislány kezét vezettem a srácokhoz,akik úgy fogadták,mintha a sajátjuk lenne. Ilyenkor el sem tudtam képzelni őket úgy,mintha ők lennének a világ közepe. Egyszerűen csak olyanok voltak,mint akiknek egy igazi család hiányzik. A barátnőik kezét fogva álltak be közös képeket készíteni a kislánnyal. Mosolyogva kattintgattam a gépet,majd már mentem volna vissza,mikor megkért,hogy én is csináljak egyet vele. Felkaptam az ölembe és magam mellé húzva Zaynt,vártam,hogy barátnőm elkészítse a képet. Már épp ott jártam,hogy leteszem,mikor Scarlett és Nora mellém álltak. Elmosolyodtam és vártam a vaku villanását. Boldog voltam,mert egy álmát valóra váltottam a kislánynak-akit,mint megtudtam Hope-nak hívnak. Hope,mint remény. Gyönyörű név,egy gyönyörű lánynak. Innentől már a mosolyom őszinte volt és így léptem be az épületbe-reménykedve,hogy minden jobb lesz.

*Nora*

A reggeli veszekedés után Riley-val teljesen lesokkoltam.Most már nem csak Zayn utál, hanem a húgom is… Legszívesebben lemondtam volna a mai napot, de Eleanornak megígértem. Nem akartam cserbenhagyni a lányt.
Éppen a sminkemet tettem rendbe, amikor csengettek. Ajtót nyitottam és meg láttam Harryt. Ma este az ő kísérője leszek.
-Szia – mosolyogtam rá kedvesen. Ő is viszonozta mosolyomat. Pont indulni akartam, kifelé amikor visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
-Mi van közted és Zayn között? – kérdezte,kérdése meglepett. Nem számítottam rá.
-Az égvilágon semmi! De tényleg. Figyelj, tudom,hogy nem volt szép, hogy leléptem vele, de csak barátok vagyunk. Szeretem a húgomat, soha se támadnám így hátba. Különben is ott van Nate… - suttogtam. Belekaroltam Harrybe és beszálltunk a limuzinba. Az a kép, ami a szemem elé tárult… Azt hittem össze esek. Szorosan meg fogtam Harry kezét és alig kaptam levegőt.Tudom, hogy nem kéne rosszul éreznem magam, de fájt. Ahogy ránéztem a húgomra és Zaynre a szívem tört össze.
Ahogy oda értünk rengeteg visítozó lányt láttunk, volt aki sírt is. Éppen Eleanorral beszélgettem amikor Riley egy kislányt vitt oda a fiúkhoz. Ez az én húgom.
A helyiségben rengeteg sztár volt.Egy pár emberrel már találkoztam is, de a legtöbbjük ismeretlen volt számomra.Éppen az asztalunknál ültünk, Harry, Ry, Zayn és én. A többiek táncoltak, vagy valahol elvoltak.
-Szabad egy táncra? – kérdezte tőlem egy idegen.Fel néztem rá, és egy igen szép mosollyal találtam szembe magam. Épp válaszolni akartam, amikor valaki meg köszörülte a torkát. Zaynre néztem, aki idegesen bámult rám.
-Mit fog Nate ehhez szólni? – kérdezte szemöldök ráncolva.
-Csak egy tánc – suttogtam.Fel álltam és belekaroltam felkérőmbe. Aki nem más, mint Gregg Sulkin. A Disney sztár. A DJ egy lassabb számra kapcsolt, így kezeit a derekamra rakta és közelebb húzott magához. Kezemet a nyaka köré kulcsoltam, így az orrunk hegye összeért. Tudtam,hogy nem szabad, hiszen így igaza lesz Zaynnek és tényleg ribanc leszek. Hiszen ott van Nate, aki nekem olyan „barát féle”, de ott van Zayn is, aki iránt többet érzek, mint barátság. De itt van Gregg a csodálatos mosolyával…
-Gregg vagyok – mosolygott. – Téged, hogy hívnak szép hölgy?
-Nora vagyok – mondtam és beszívtam édes mentaillatát.
-Nora… - suttogta, hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat. Hátra fordultam és meg láttam az ideges barna szempárt.
-Lekérhetem? – kérdezte kicsit se kedvesen.
-Ha szeretné ő is – mondta Gregg, ő már valamivel normálisabb hangnembe.
-Nora táncolsz velem? – fordult most felém.
-Igen… - mondtam kábán és át sétáltam hozzá.Szorosan húzott magához. A szívem hevesen vert, és a torkomba egy hatalmas gombóc nőtt. A gyomromba lévő pillangókról már ne is beszéljek. Mélyen bele néztem azokba a barna szemekbe és azt hittem ott helyben összeesek.
-Nem lenne szabad, hogy közel engedjelek magamhoz – suttogta és éreztem, hogy menten szétfolyok. Fogalmam sem volt róla, hogy mi tévő legyek, így elengedtem és kirohantam az épületből. Könnyeimet visszafojtva kapkodtam a levegőt. Nem lenne szabad így éreznem Zayn iránt… Nem volt kedvem tovább itt maradni, így elindultam a kórház felé.

Zaklatottan értem oda kórházhoz, szemeimből folytak a könnyeim. A recepciós nem akart be engedni, mivel a látogatási időnek már rég vége. De ahogy szúró oldalamhoz kaptam a kezemet, rájött jobb, ha beenged az anyámhoz. Így lassan felvánszorogtam az ötödik emeletre. Anyám szobája előtt megálltam és mély levegőt véve beléptem. Leültem anyám ágyára és elkezdtem neki mesélni.
-Sajnálom, hogy leléptem, de megijedtem. Tudod,hogy nem bírom a stresszes helyzeteket – felemeltem anyám kezét és adtam rá egy apró puszit. – Úgy szeretlek, kérlek, ne hagyj itt! Mert abba bele őrülnék.Anya, Riley-t lassan elveszítem, mert azt hiszem, hogy… - és itt elakadtam. Nem bírtam kimondani hangosan. Magamba is alig tudtam kimondani. Ledőltem anya mellé és nagyokat lélegezve néztem ki az ablakon. Úgy éreztem magam, mint kiskoromban, nem féltem semmitől, anya mellett biztonságban voltam. Úgy szerettem őt! Küzdöttem ellene, de végül az álom győzött és elaludtam.

***

Reggel halk csipogásra ébredtem.Kinyitottam a szemeimet és annyira ledöbbentem, hogy leestem az ágyról. Anya mosolyogva nézett engem, ébren volt, felébredt! Van remény…
-Anya! – kiáltottam boldogan. – Orvost, valaki hozzon egy orvost az anyám felébredt.- Kalimpáltam a kezemmel, de nem jött senki, nem hallották a hangomat. Kirohantam a folyósora és meg láttam egy nővért. Elkezdtem neki kiabálni, de nem nézett rám. Csak berohant a szobába.Ott feküdtem én és az anyám… Egy fiatal orvos rohant be és át tettek egy hordágyra. Nem értettem miket kiabál az orvos, nem tudtam koncentrálni a szavaira. Csak sápadt erőtlen testemet figyeltem.
-Még egyszer, nem veszíthetjük el! – kiabálta…ezt tisztán hallottam. – Egyébként is kiengedte be ezt a lányt az osztályra?
-Nora… - sikoltotta valaki a hátam mögött. Hátrafordultam és megláttam húgom arcát, ahogy lesápad és zokogásban tőr ki… Harry mellé lépett és szorosan átölelte.
-Mi történt? – kiabálta valaki, balra fordultam és megláttam Őt! Ott állt és engem nézett. A szemében félelem és düh váltakozott. Az orvosok az életemet próbálták meg menteni, és csak arra tudtam gondolni, hogy van még remény… Reménykednem kell…Kell, hogy legyen remény! Erre gondoltam,aztán meg láttam a világosságot…

Múló szerelem-5.fejezet

Jó olvasást!:)

*Nora*

A kanapén ültem felhúzott térdekkel és az Oroszlán Királyt néztem. Szerettem ezt a mesét. Az egyik kedvencem volt. Zayn a teraszon cigizett és valakivel nagyon hevesen beszélgetett telefonon. Sajnos a mese nem tudod lekötni. Tudtam, hogy nem szabadna itt lennem. Nem helyes, hogy megfutamodtam a problémák elől, de a legrosszabb az egészben, hogy ezt a húgom barátjával tettem. Aki ahelyett, hogy Riley-val lenne az én szívemet ápolgatja.
-Most komolyan eljöttél mesét nézni? – kérdezte Zayn a hátam mögül.
-Valahogy úgy – fordultam hátra hozzá. Barna szemeivel áthatóan fürkészett. Legszívesebben felálltam volna és szorosan a karjaiba bújtam volna. De nem tettem, nem tehettem. Nem lett volna sportszerű.
-Liammel beszéltem – mondta és egy perc alatt elkomorodott. – anyukátokkal minden rendben, de… Valami Nate gyerek felbukkant a kórházban… Balhét csinált, kiabált és téged keresett. Mondták, hogy nem vagy a városban erre pedig feldühödött és azt akarta tudni, hogy hol vagy.
-Ő az a srác – suttogtam.
-Gondoltam. – bólintott zavartan. – Nora tudom, hogy nem lenne szabad de én azt hiszem, hogy… - és nem tudta be fejezni mert a telefonom jelezte, hogy sms-em érkezett.
-Bocsi, folytathatod – motyogtam idegesen. Féltem, hogy mit akart mondani.
-Nem fontos – túrt bele fekete hajába és zavartan a konyhába sétált. Döbbenten néztem utána, aztán inkább megnéztem az üzenetemet. Majdnem leestem a kanapéról. De komolyan! Nos az üzenet kissé meglepő volt. „Sajnálom anyukádat. De elmondanád hol vagy? Beszélni akarok veled! Fontos vagy… azt hiszem! Nate”
Gondolkozás nélkül írtam vissza neki. Muszáj volt. Nem tudom miért csak kellett. Pár perc elmúltával meg is érkezett a válasz. Amire válaszoltam és így tovább…
Zayn közben unottan nézte a tévét és úgy tűnik eléggé kényelmetlenül érezte magát ebben a szituációban.
-Sétálunk egyet? – kérdeztem mosolyogva miközben el raktam a telefonomat.
-Rendben – bólintott. Fel állt felvette a dzsekijét és a cipőét. Én is követtem a példáját és együtt indultunk el, hogy fel fedezzük Poole gyönyörű városát. Annyira csendes és csodálatos volt. Az emberek barátságosak és kedvesek. Sok idős házaspár élt itt, de fiatalok is voltak egy páran. Egy sikítozó tini lány se jött oda hozzánk. De mindegyiken látszott, hogy felismerték Zaynt.
-Ide még elfogok jönni – motyogtam halkan és a vízen úszó kacsákat lestem. Annyira szép volt minden. Beleszerettem a városba.
-Tudtam, hogy te érdemes vagy arra, hogy elhozzalak ide – mondta elgondolkozva és nyomott egy puszit a fejemre. Zavartan lesütöttem a szememet. Fogalmam sem volt róla, hogy mi ütött belém.
Még egy pár óráig sétálhatunk amikor meguntuk és beültünk egy kedves kis vendéglőbe.
-Azt hiszem felhívom Rileyt – motyogtam és fel álltam. Kisétáltam az étterem elé és hívtam a húgomat. Egy csörgés, kettő, három, négy, öt és felvette!
-Szia – mondta zavartan. Olyan fura volt a hangja.
-Mizu? – kérdeztem halkan és ez a kérdés alatt húgom hogy létéről érdeklődtem, de úgy tűnik nem esett le neki.
-Anyával semmi gáz – motyogta.
-Veled mi van? – kérdeztem nyugodtan.
-Öhm… - nyögte halkan. – Harryvel vásárolok. Veletek mi van?
-Semmi, éppen eszünk. De hát azon kívül semmi.
-Ennyi elmentettek enni? – kérdezte tetted elismeréssel.
-Hülye! – nevettem fel. – Sétáltunk most kajálunk, aztán szerintem én alszok ő meg azt csinál amit akar.
-Aha… értem. – éreztem a hangján, hogy nem tetszik neki, hogy eljöttem. Tudtam, basszus!
-Haza menjek? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést.
-Nem. Csak ne csinálj hülyeséget kérlek! – mondta és lerakta. Bosszankodva mentem vissza az étterembe és egész végig nem szóltam Zaynhez. Aztán haza felé kaptam egy smst.Természetesen Nate-től. Elmesélte, hogy a srácokkal moziba volt, de valami idióta filmre mentek be és a felénél kijöttek. Ezen jót nevettem. Zayn olyan furcsán nézte és egyre inkább kezdte zavarni ez az egész.
-Miért nézel így? – vettetem neki oda félvállról.
-Azért hoztalak el, hogy azzal a barommal sms-ez? Jóban örülnél te az ő társaságának – fintorgott.
-Bocsánat, hogy élem az életemet. Vagy örökké legyek egyedül? Amúgy is ez bonyolult. De ha már itt tartunk neked Riley mellett kéne lenned. Hiszen a kibaszod kurva életbe is a húgom pasija vagy! – kiabáltam rá idegesen. Hát most ne már, hogy én legyek a hibás.
-Igazad van! Nem veled és a hülye érzéseiddel kéne foglalkoznom, de mégis valami miatt veled akarok lenni – komorodott el és a végére már csak suttogott.
-Mi van? – néztem rá totál bambán.
-Semmi – mondta és ott hagyott. Döbbenten néztem utána, hát ez hülye! A torkomba dobogó szívvel mentem be a fürdőszobába hosszan csorgattam magamra a meleg vizet. Aztán megunva inkább elmentem aludni. Nem tudtam elaludni. Egész végig gondolkoztam. Természetesen Zaynről. Olyan furán viselkedik. Nem tudom megfejteni. Ő még Nate-nél is nagyobb kihívás számomra. Nem tudom, hogy mit akar és mit érez. De abban sem vagyok tisztában, hogy én mit érzek. Ez így szívás! Nem gondolhatok ilyenekre… Nem szabad!
Reggel fáradtan keltem fel, nem volt semmi élet kedvem. Felöltöztem és össze pakoltam a cuccaimat. Remélem minél előbb haza indulunk! Utálom az érzéseimet…
Zayn a konyhában ült és reggelizett. Szó nélkül vettem elő magamnak kaját és ültem le mellé. Egész reggeli alatt nem szóltunk egymáshoz. Kerültük egymás tekintetét. Nos ez így szar volt! De komolyan.
-Nem sokára indulunk, szólhatsz a szívszerelmednek – morogta… Komolyan az eszem meg állt. Zaynt zavarja ha Nate-el beszélek és ez fordítva is így van. Mindenki meg őrült?
-Rendben – mondtam sértetten és kisétáltam a nappaliba. Felhívtam Nate-t és mondtam neki, hogy nem sokára a városban vagyok. Természetesen kapva kapott a lehetőségen és mondta, hogy akkor utána találkozhatnánk is. Rá bólintottam, mi veszteni valóm van? Semmi!
-Indulunk – mondta még mindig hidegen Zayn. Vállat vontam és beültem a kocsiba. Egész úton csendben ültünk egymás mellett. Zayn az útra koncentrált én pedig egy könyvet olvasgattam. Aztán amikor megláttam a táblát, hogy „Üdvözöljük Londonban.” elmosolyodtam. Végre itthon! Zayn a házunk előtt leparkolt ahol ott volt mindenki! A húgom, a fiúk, Scarlett, Farah és… Nate!
-Sziasztok – mondtam kedvesen, Zayn pedig csak biccentett. Nem volt ma jó kedvében. Gyilkos pillantásokkal bombázta Nate-t. Boldogan megölelgettem mindenkit aztán Nate-hez sétáltam. Közelebb hajolt és nyomott egy puszit a számra.
-Kurva – hallottam a hátam mögött Zayn dühös hangját. Aztán hátra fordultam. Bevágta magát a kocsiba és elhajtott. Szuper!
-Ezzel meg mi van? – kérdezte Farah értetlenül. Mire csak tehetetlenül megráztam a fejemet.
-Ha én azt tudnám…

*Riley*

Nem tudtam eldönteni,hogy mit kéne tennem Zaynnel és a Nővéremmel. Jelen pillanatban mind a kettőt feltudtam volna nyársalni a tekintetemmel. Nem értettem Zayn miért lett féltékeny Norára és miért kurvázta le. Ennek csak akkor lenne értelme ha történt volna kettejük között valami. De ez lehetetlen...

Megöleltem Norát,majd be is mentem a házba. Nem kell ekkora felhajtás azért mert az elkóborolt bárányok haza tértek!Leültem a kanapéra és vártam amire minden egyes személy betalál. Harry és Scarlett leült mellém,míg Nora,Farah és a többi srác a nagyobb kanapét támadták be. Az emeletes házban a nappali volt a legnagyobb-amiben minden volt kis túlzással.
-Anyu hogy van?
-Tudnád ha nem mentél volna el!-morgott mellettem Harry,de oldalba böktem.
-Nem változott az állapota-válaszolt Liam. Bólintottunk megerősítés képen,majd felálltam és megragadva Scarlett kezét felmentem az emeletre a szobámba.
-Mi a baj?
-Ugye tudjátok,hogy aki lent ül és a Nővérem,szerelmes?-kérdeztem felháborodva.
-Ez érthető,hiszen Nate-tel jól kijönnek...-kezdi Harry,de leinti barátnőm.
-Te ostoba! Riley arra célzott,hogy szerelmes,de nem Nate-be hanem másba...
-Arra gondoltok,hogy...-kezdte,de megakadt. Sóhajtottam. Leültem az ágyamra,előrehajtottam a fejemet az ölembe és próbáltam nem belegondolni a helyzetbe. Anyukám a kórházban van súlyos sérülésekkel,míg a pasimmal összevesztünk és nem tudjuk,hogy oldjuk meg a problémákat,addig a saját vér szerinti Nővérem szerelmes a pasimba.Nem mellesleg ha meghallom azt a nevet,hogy Victoria Justice rám tör a kellemetlen szorító érzés,ami nálam annyit jelent bármit megtennék csak megvédjem azt az embert akit szeretek.
-Igen arra gondolunk,hogy Nora és Zayn nem csak barátok Észlény!
-Hé!-kiáltott fel. Megráztam a fejem,hihetetlenek.-Pukkancs mi lenne ha megmutatnád,hogy jobb vagy ennél,mint amit hisznek?
-Hogyan?

Múló szerelem-4.fejezet

Jó olvasást!♥

*Nora*

A folyóson ültünk a húgommal. Anyát negyven perce vitték be a műtőbe. Mivel súlyos fej sérülése van, húgom lemondta a találkozót Harryvel aki meg ígérte, hogy amint tud bejön. Hiszen a fiúk is jóba voltak anyával. Úgy érzem, hogy mostanában teljesen fel borult az életem. Nem olyan amilyennek lennie kéne. Idegesen doboltam a combomon. Semmi életkedvem nem volt, pedig tudtam, hogy ebben a helyzetben nekem kéne az erősnek lennem. De képtelen voltam rá. Riley nem rég beszélt apával. Aki azt mondta megpróbál eljönni Skóciából, hogy velünk legyen. De ennek az esélye elég kicsi. Hiszen nyáron se volt ránk ideje, soha sincs a lányaira ideje. Csak az új feleségére és annak a lányára. Apa felesége Isabell egyébként kedves nő, de a lánya Lauren egy álnok kígyó. Pedig csak 14 éves! Hirtelen két alak bukkant fel a folyosó végén. Egy szőke és egy fekete fej jelent meg előttünk. Scarl szorosan megölelte Riley-t, Farah pedig mellém ült le és a fél fülesét nekem adta. Ahol éppen az egyik Metallica szám ment. Elmosolyodtam és szorosan megszorítottam a kezét.

Körülbelül két órával később az orvos jött ki és közölte velünk, hogy a műtét sikeres volt és nyugodtan bemehettünk hozzá. Rögtön felpattantunk mind a négyen és bementünk. Ott feküdt. A mindig mosolygós, csupa szív anyánk, most hófehér arccal feküdt. Aludt még az altatótól, és csövek lógtak ki belőle minden honnan. Szívszorító látvány volt. Ott ültünk a szobában amikor megérkeztek a fiúk is. Zayn oda akart menni a húgomhoz, de ő hevesen megrázta a fejét, így inkább hozzám jött oda.
- Jól vagy? – suttogta.
- Meg vagyok– rántottam meg a vállamat. – Csak mostanában eléggé elcsesződött az életem.
- Azzal a pasival van valami? – Fintorgott ahogy ki mondta a kérdést. Olyan aranyos volt így! De Jézus, én nem gondolhatok ilyenekre…
- Nem akartam vele semmit, így hát levegőnek néztem, ő meg berágott és eléggé szépen elküldöd melegebb tájakra…
- Anyukád rendbe fog jönni – mosolygott biztatólag. – Ne félj, minden helyre fog jönni.
- Remélem – bólintottam és a földet pásztáztam. Amikor hirtelen felálltam és kifelé indultam.
- Hova mész? – kérdezte Liam.
- Levegőre van szükségem.
- Veled megyek– állt fel Zayn és kifelé indultunk a kórházból. Egy közeli padra ültünk le.
- Tudsz adni egy száll cigit? – néztem rá kétségbe esetten.
- Azt hittem, hogy te nem dohányzol – mondta mosolyogva és felém nyújtotta a dobozt és én kivettem egy szálat. Csendben ültünk a padon, a gondolatainkba merülve, amikor hirtelen fél kézzel átölelt és közelebb húzott magához. Vállába fúrtam az arcomat és elkezdtem sírni. Csak zokogtam. Megállás nélkül, most jött ki belőlem minden. Nyugtatólag simogatta a karomat.
- Vigyél el innen – nyöszörögtem halkan. Szó nélkül felállt és magával húzott. Beültettet a kocsijába.
- Írj sms-t a fiúknak, hogy elviszlek valahova ahol kicsit jobban lehetsz – mosolygott kedvesen. Elővettem a Black Berry-met és írtam Liamnek. Aztán a házunk előtt megállt. Kipattant és felparancsolt a szobámba, hogy pakoljak be pár cuccot. Nem tudtam mire készült, csak követtem a parancsát… Ő addig elvonult telefonálni. Fogalmam sem volt, hogy hova visz. Csak pakoltam a bőröndömbe. Minden féle ruhát bepakoltam. Miután kész lettem lementem a lépcsőn. Zayn ott állt és csibészesen elmosolyodott.
- Hova megyünk? – kérdeztem halkan.
- Poole-ba – felelte. – Egy tengerparti kisváros,három órára Londontól. Holnap estére vissza hozlak. De úgy gondoltam egy nap neked is kijár valahol máshol.
- Köszönöm – suttogtam és átöleltem.

***

Már egy órája úton lehettünk amikor elkezdett csörögni a telefonom.
- Szia Riley-szóltam bele.
- Hallottam, hogy Zayn elvisz valahova – mondta kicsit furán.
- Öhm...– nyeltem egy nagyot. – Igen.
- Nem haragszom, figyelj ő csak jót akar neked. Én úgy is Harryvel vásárolok, érezd jól magad és Nora… ne csinálj hülyeséget! – kért kedvesen.
- Ígérem – mondtam és Zaynre pillantottam, aki elgondolkozva az utat figyelte.
- Egyébként Nate volt itt, téged keresett – mondta egy kis idő után.
- Nate keresett? – kérdeztem a keleténél hangosabban. – De miért? és minek?
- Nem tudom… - sóhajtotta. – Most mennem kell, szia.
- Szia… - suttogtam és letettem a telefonomat. Lehunytam a szemeimet és rögtön elaludtam.Amikor megint kinyitottam a szememet egy gyönyörű tengerparti ház előtt parkoltunk.
- Jót aludtál? – mosolygott totál aranyosan Zayn.
- Ühüm– bólintottam. – Ez elképesztő.
- Szerintem is. Pár éve a családommal voltam itt, elvarázsolt a hely nyugodtsága. Mindig is vissza akartam jönni egy olyan személlyel aki fontos nekem… Meg akartam valakinek mutatni ezt a helyet aki értékeli – mondta és közben óvatosan rám nézett… Azt hittem ott áll meg a szívem… De komolyan!

*Riley*

Az egész délutánomat azzal töltöttem,hogy a mellkasomat szorító érzéstől megszabaduljak. Rettenetesen aggódtam anyuért,de bennem volt azaz érzés,amit úgy hívnak:féltékenység. Nem akartam az lenni,nem akartam a saját Nővéremet gyanúsítgatni,de nem hagyott más lehetőséget. Csak úgy lelépett a pasimmal-akivel épp nem jövünk ki jól. Mit feltételezhetnék? Mindegy is! A lényeg,hogy anya felépüljön. Az már a kisebbik probléma ha a Nővéremmel vagy a pasimmal veszek össze.
-Riley tudom,hogy a legrosszabb időpont,de neked is jót tenne egy kis friss levegő. Nem mennél el mégis Harryvel vásárolni?-kérdezte suttogva Liam,megráztam a fejemet. Rá se pillantottam,nem akartam elmenni innen. Erősebb vagyok,mint Nora. Ő csak úgy lelépett mert nem bírta.-Ri! Ne csináld! Anyukád sem akarja,hogy itt üldögelj míg a Nővéred elhúzott.
-Liam! Ezt vond vissza!-csattantam fel. Nem értettem miért támadja hirtelen Norát,hiszen tudja,hogy az idegzete nem mindig bírja a stresszt.
-Sajnálom,de ez nem volt éppen a legmegfelelőbb cselekedet. Itt hagyott egyedül.
-És ti? Nem vagyok egyedül! Csak a családom egyik fele húzott el! A másik négy itt van anyuval és velem-mosolyodtam el. Kicsit próbáltam úgy viselkedni,hogy érezze mennyire örülök,hogy itt vannak velem. Barátoknak mondom őket,de már a családom részei.
-Menj el Harryvel! Addig én Niallel itt maradok. Lou haza ment átviszi a cuccaidat hozzánk!
-Minek?-sóhajtottam.-Oké értem! Hülye kérdés volt. Akkor elmegyek ajándékot venni a kis rózsaszálnak. Szia Liam-nyomtam arcára egy puszit. Megöleltem,adtam anyu homlokára egy puszit,ami épp hogy csak hozzá ért,majd távoztam a kórteremből. Harry a falnak dőlve várt a másik három sráccal. Niall megölelt,elsuttogott egy bátorító mondatot,majd csatlakozott Liamhez. Louis is úgy tett,mint a barátja csak Ő a parkoló felé ment a búcsúzkodás után,Harry viszont elkezdett terelni a mosdó felé. Aprót biccentettem köszönetem jeléül,hiszen ramatyul néztem ki. Megvárta míg végzem,majd minden szó nélkül ültünk be az autójába.-Nem mellesleg nem volt olyan kocsi ami alacsonyabb?-kérdeztem megrándítva a szám. Nem futotta többre a humoromból,de Harry ajkaira ez is mosolyt csalt.
-Volt,de gondoltam rád és nem vettem meg-Nyújtott nyelvet egy pillanatra,majd vissza fordult az út felé.-Ugye tudod,hogy mennyire hálás vagyok ezért?
-Miért? Mert elmegyek a kis ribancodnak ajándékot venni és végig nézem ahogy átgázolnak rajtad? Nem kell megköszönni Szívem,már megszoktam-rántottam vállat. Nem voltam kedves és ezt a mellettem helyet foglaló egyén is észrevette. Egy pillanatra elhúzta a száját,de felfogta,hogy ma csak őszinte és bunkó leszek.
-Oké értettem! De most mit vársz? Jól néz ki és könnyen adja magát,mellesleg nem kell aggódnom,hogy kitudódik,mert igazából utál...-vigyorgott. Úgy betudtam volna húzni neki egy jó nagyot,de mire fel? Mert féltem?Mert a barátom és nem akarom,hogy összetörjön újra? Vagy mert fontosabb a saját érzéseimnél is,hogy Ő mit érez? Nem tudom a helyes választ,de annyit biztosan,hogy rettentően fontos és meg akarom védeni.
-Tisztára úgy beszélsz,mint egy barom akinek semmi és senki nem fontos csak az a nyamvadt szex!-sóhajtottam csalódottan.-Nem így ismerlek. Miért csinálod?-De ez egyértelmű volt,félt a csalódásoktól. De ha így folytatja tuti érezni fog a ribanc iránt valamit és ki lesz az aki ápolgatja? Én! Na persze nem lenne ez gond,de most abból is van elég.-Harry tudod,hogy én itt leszek amikor...-hagytam abba,tudta mire gondolok. Erősen összeszorított ajkakkal vizslatta az utat.-De..-sóhajtottam. Lehunytam szemeimet,nem akartam megbántani.
-De Te megmondtad és van elég gondod,ugye?-Aprót bólintottam.-Tudom és megértelek. Semmi baj nem lesz. Most,hogy anyukád kórházban van nem hiszem,hogy elutazok. Szerintem csak veszek Victoriának valamit és elküldöm neki.
-Valld be,hogy nekem van igazam mindenben!
-Abban nem,hogy szeretem vagy megtudnám szeretni!-rázta a fejét. Felsóhajtottam. Ez a gyerek az agyamra megy!-Na jó itt vagyunk,kiszállás!-Így is tettem,de a napszemüvegemet még kihalásztam a kesztyűtartóból. Barátom is így tett,majd elindultunk a gyönyörű és óriási Plázába-na persze ez ironikus volt. Utálok vásárolni.-Hölgyem?-Nyújtotta felém a könyökét,belé karoltam,majd elindultunk az ékszeres üzlethez.
-Ő Harry!-néztem fel a nagy melákra.Elvigyorodott,amire én is megejtettem egy halvány mosolyt.-Nagy baj lenne ha felhívnám Niallt és megkérdezné,hogy van anyu?
-De hogy! Hívd csak addig én bent megvárlak!-Bólintottam,majd előhalásztam a telefonom a zsebemből. Gyorsan tárcsáztam a Szőkeséget és lebeszéltem vele,hogy mi újság. Persze új információval nem tudott szolgálni,de megnyugtatott,hogy anyukám jól van és nincs semmi baj-a körülményekhez képest. Amint ezzel végeztem csatlakoztam az Óriáshoz és együtt nézegettük tovább a meseszép karkötőket,de egyiket sem találtuk megfelelőnek egy olyan alkalomra,hogy lefeküdtünk és minden szép,boldog szülinapot. Na ez az! Ilyenkor nem illik egy karkötő a képbe vagy csak szerintem?-Harry!-kocogtattam meg a vállát,amit még felértem.-Mi lenne ha ruhát vennénk neki? Annak jobban örülne!
-Biztos?
-Nem csak humorból mondtam-sóhajtottam.-Biztos. Na húzzunk!-Löktem rajta egyet,áttértünk egy alkalmi ruhaboltba,aminek az lett a vége,hogy én voltam a próbababa,miszerint barna a hajunk és meg kell nézni megy-e a ruha színéhez. Szerintem Harry tényleg bebuzult az ilyen pillanataiban,de mit vártam? Nem hiába a híres Larry szerelem!

*

-Ez szexi!-ugrott fel az egyik kis puffról,amint kiléptem a próbafülkéből a tizedik ruha után. Eddig egy királykéket választottunk-ami,szerintem már nem is takarja a melleit sem a fenekét,de Harrynek megfelelt ajándékképpen.
-Persze nagyon! Kint van a fél seggem és nem mellesleg melltartó nélküli! A végén még valaki az ágyba cipeli anélkül,hogy nehezebben leküzdötte volna a ruhát róla!
-Ez Neked lesz te buta!-vigyorgott.Hitetlenül megráztam a fejemet,már indultam volna be a fülkébe levenni ezt a szart,mikor a kezem után kapott. Maga felé pördített,átfogta a derekamat és így fürkészte az arcomat.-Gyönyörű vagy. Szebb,mint Victoria bármelyik ruhában-mosolygott halványan. Ráhajtottam a mellkasára a fejemet,adtam egy puszit oda,majd elhajoltam.-Menj öltözni!-tolt egy kicsit beljebb. Bólintottam,majd azt tettem amit tennem kellett.