Múló szerelem-12.fejezet

Sziasztok!(: A heti friss,köszönjük a komikat az előzőhöz,Flóra válaszolt is rájuk! A jövőhéten viszont lehet elmarad a 13.fejezet ugyanis most én-Vivi-megyek nyaralni-na nem mintha a héten nem azt tettem volna-és nem biztos,hogy megtudom írni Riley szemszögét mert nem lesz wifim a laptophoz. Ha mégis lenne akkor szerda környékén érkezik a folytatás! Jó olvasást kívánunk!(:

*Riley*

Rohanva kapartam elő a telefonomat a táskámból,már épp a cipőmet húztam volna,mikor Harry számát jelezte ki a kijelző. Felsóhajtottam,igazából nem akartam kifogásokat hallani miért nem tud értem jönni. Nem akartam ma gyalog,vagy busszal menni...
-Igen? Harry,mi az? Ha nem tudsz értem jönni komolyan megfojtalak,ugyanis Nora nem aludt itthon és bérletem sincs-szóltam bele idegesen a telefonba. Ledobtam magam a kanapéra a cipőmmel együtt és vártam,hogy megszólaljon azaz idióta.
-Nem Harry vagyok. Tudnánk ma találkozni?-Szólt bele Victoria,mire még idegesebb lettem. Mit akarhat tőlem?
-Mit akarsz?
-Beszélni veled,elégedj meg ennyivel. Hol és mikor?
-Mi van az utolsó nap is keresztbe akarsz nekem tenni?
-Nagyon úgy néz ki-röhögött.-Szóval mikor?
-Ma értem jön Zayn háromra a suliba,ha az úgy jó akkor náluk találkozunk,de sietnem kell haza,mert anyuhoz kell mennem.
-Nyugi nem tart sokáig.
-Jó-sóhajtottam.-Viszont nem látásra.
-Kölcsönös-morogta,majd kinyomta. Sóhajtva léptem bele a kék magassarkúmba,majd felkapva a bőrkabátom álltam ki a verandára,ahol már Harrynek kellett volna várnia,de nyilvánvaló volt,hogy ez lehetetlen ha az előbb Victoria keresett a telefonján.
Morogva és a lábamat jártatva vártam míg a kocsi be nem gördült a megszokott helyre. Harry vigyorogva integetett,amint kiszállt.
-Szia Dominó,mi a helyzet?-kérdezte felszabadultan. Na akkor Ő még tuti nem tud semmiről. Meg mi az,hogy Dominó? ezer éve nem hallottam ezt a becézést tőle,és addig volt jó nekem.
-Azt hiszem sok minden,de most menjünk,mert első órám kémia és dogát kell írnom.
-Na mesélj.-Szállt be az autóba,majd én is helyet foglaltam mellette. Kényelmesen dőltem el az ülésben és hunytam le a szemeimet.
-Szakítok Zaynnel,összevesztem Norával,tegnap bent voltam anyunál és jobban van. Megtudtam csinálni a levegőben pár ugrást,aztán tegnap jó estém volt,mert Dean átjött és kémiáztunk,de közben nagyon kedves volt...
-Tetszik?-vágott közbe.
-És ha igen? Már nem mindegy?
-Riley ez nem te vagy.
-Harry,ne kezd! Tetszik és? Nem lesz kettőnk között semmi. Táncoltunk,kémiáztunk és kész.
-Várj! Mármint hol táncoltatok?
-Emlékszel arra a srácra akivel a vasárnapi buliban jól elvoltam,míg te csak Victoriával törődtél?-kérdeztem kicsit szemrehányóan. Nem akartam az lenni,de kicsúszott.
-Nagyon humoros,de emlékszem.
-Na Ő az. Egy osztályba járunk és emelt kémiánk van,csak lemaradt,így a tanár hozzám küldte. Bár nem is beszélünk igazából,de nagyon jó fej.
-Nem lesz ennek jó vége,de mindegy. Szóval mi van Zaynnel?
-Szakítok vele. Ez így nem mehet tovább,tudom,hogy van valami Norával kettejük között,de nem mondják el. Nekem nem kell több titok,nem ér az egész ennyit. Én megpróbáltam,de nem ment. Figyelj ha nekik együtt kell lenniük együtt lesznek-suttogtam,elfordítottam az arcom,mert éreztem a sós könnyeimet kifolyni a szemeimből. Egyből utánuk kaptam,gyorsan letöröltem az összeset,majd visszafordultam barátom felé,aki aggódva méregetett.-Nem akarom átnyújtani Norának,de már nincs több akaraterőm-sóhajtottam. Harold bólintott egyet,majd az útra szegezte a tekintetét.-Ja képzeld kivel beszéltem ma reggel,Victoriával. Felhívott,hogy valami fontosat akar mondani nekem,így ma suli után megyek hozzátok.
-Eljöjjek érted?
-Nem kell,Zayn jön.
-Akkor fogsz vele...-kezdett bele,de bólintottam,így abba hagyta. -De mit akar az a hárpia?
-Elég ideges volt,szóval nem tudom...
-Ideges miattam volt. Megmondtam neki,hogy nem akarok tőle semmit. Igazad volt a tűzzel játszottam.
-Mindig az van,de örülök,hogy beláttad. Victoriát jobb elkerülni. Kitudja ki vár rá szerdán a reptéren.
-Szerintem a következő áldozata-mosolygott,de tudtam,hogy nem érzi magát jól. Leparkolt a suli parkolójában,így felé fordultam,ahogy Ő is felém.
-Jaj Harry...-sóhajtottam. Átöleltem,szorosan húztam magamhoz. Annyira jól esett az ölelése. Nem tudtam eldönteni,hogy most ki vigasztal kit,de nem is érdekelt. Göndör fürtjei a nyakamat csiklandozták,míg arcát belefúrta a vállgödrömbe.Én is így tettem volna,ha a kocsi ablakon nem kopogtatnak. Felsóhajtottunk,majd az illetlen személyre bámultunk a sötétített ablakon keresztül. Dean és Scarlett állt ott.-Mennem kell,de jó legyél. Este ott aludhatnál nálam vagy én nálad,bár az kellemetlen lenne.
-Inkább én nálad. Hiszen nálunk ma még Victoria is ott lesz.
-Igazad van,akkor kilencre várlak-mosolyogtam,majd kinyitottam az ajtót.-Szia.
-Rendben.Szia Dominó.-Intettem még egyet,köszöntem a két idegesítő személynek is,majd megvárva míg Harold elhajt indultunk meg a kémia terem felé.
-Na mizu?-karolt belém Scar,mire elnevettem magam.
-Mi lenne?
-Hogy-hogy Harry hozott?
-Összevesztünk Norával,de nem fontos.
-Szerintem az-vágta rá,mire csúnyán néztem rá.-Ok,majd később.
-Köszönöm még egyszer Riley,hogy segítettél a kémiában-hálálkodott Dean.
-Semmiség,bármikor. Csak ne olyan gyakran,mert nem szokásom nagyon kémiázni.
-Akkor hogy lehetsz a legjobb belőle az egész iskolában?-kérdezte hitetlenkedve,mire mi barátnőmmel elnevettük magunkat.
-Jó kérdés,de nem elég találó. Talán a génjeimben van,kitudja. A lényeg,hogy egy évben háromszor nyitom ki a füzetem. Szóval ja,de csönd,mert így még okosabbnak gondolnak majd és a végén nem leszek a menők között-gúnyolódtam mosolyogva,mire mindegyikünk elnevette magát.
-Csendben leszek-mosolygott. Bólintottam,majd belé karoltam,ahogy Scarlettbe is és így vonultunk végig a folyosókon. Mindenki köszöngetett,én pedig csak rájuk mosolyogtam,majd mit sem törődve Emma idegesítő vigyorával léptünk be a terembe és foglaltuk el a helyünket. Innen csak pár szót váltottunk,mert a tanár bejött,kiosztotta a lapokat és már neki is fogtunk. Azt hiszem még egy dicséretet is bezsebelek ezért a dolgozatért.

***

Pontban háromkor léptem ki Deannel az oldalamon a suli kapuján. Mosolyogva hallgattam a hülyeségét,mikor megállt és előre meredt.
-Azt hiszem ott a pasid és eléggé ki van akadva,hogy velem lát.
-Ő csak ne legyen kiakadva,de most mennem kell.
-Okés,de holnap délután én viszlek haza-vigyorgott,mire bólintottam. Adtam neki két puszit,majd intve egyet,sétáltam oda Zaynhez. Már hajolt volna,hogy megcsókoljon,de minden szó nélkül léptem Tőle hátrébb.
-Szia Picim,mi a baj?
-Beszállhatnék?-kérdeztem csendesen. Felsóhajtott,de kinyitotta az ajtót. Szó nélkül ültem be,de itt nem éreztem magam olyan fesztelenül,mint reggel Harryvel. Vele minden sokkal könnyebb volt. Ő a világ legőszintébb embere akivel valaha találkoztam és pont ezt szeretem a legjobban benne.
-Mi a gond?-kérdezte újra,de én csak megráztam a fejem. A szívem a torkomban dobogott,a szemeimet marták a könnyeim,míg az orrom eldugult. A számon át kapkodtam az éltető oxigén után,de ez sem segített,hirtelen a fejem is elkezdett fájni,de nem tudtam tovább halasztani. Halkan sóhajtottam egyet,majd felé fordultam. Még mindig a parkolóban álltunk.
-Zayn...-suttogtam,de megköszörültem a torkom.-Szeretlek.
-Riley megijesztesz.
-Zayn én szeretlek,de azt is nagyon jól tudom,hogy te nem...vagy legalább is nem úgy,mint régen és ezt ne is tagadd. Egyszerűen felfoghatatlan,hogy hidegültünk el ennyire egymástól. Ott voltam ha kellettem,megtettem bármit amit kértél,de úgy látszik nem én vagyok az aki boldoggá tehet és a médiának mutogathatnád,mint Zayn Malik tökéletes barátnőjét. Én szabad szájú lány vagyok,korlátok nélkül. Szeretem véghez vinni azt amit elképzelek,de neked ez nem tetszik. Az elején azt mondtad,hogy pont ezért vagyok különleges. Úgy látszik mégsem. Találtál egy ugyanilyen lányt,vagy jobbat. Nem mondom,hogy rosszabb nálam,hiszen a nővérem volt valamikor...de nem hiszem el,hogy voltál képes erre...Miért? Miért nem voltam neked elég jó? Miért kellett pont Nora?-suttogtam akadozva,könnyeim záporesőként hullottak a pólómra. Nem akartam sírni,nagyon nem,de egyszerűen nem bírtam. Annyira fájt,a mellkasom emelkedett és süllyedt de nem éreztem a levegőt beáramlani a tüdőmbe,kétségbeesetten fuldokoltam ott mellette,de Ő csak bámult kifelé az ablakon. Halkan felsóhajtottam,próbáltam rendezni a levegővételeket,nem akartam bajt,de csak zaklatottabb lettem amikor rá néztem.-Mondj valamit kérlek.
-Mit vársz? Tagadjam? Mondjam el,hogy nincs semmi köztem és Nora között? Nem tehetem...szeretem.Beleszerettem és nem tudom korlátozni az érzéseimet Rils.-Hogy lehet ennyire nyers és faragatlan? Magamban kimondani ezeket a tényeket fele annyira sem fájt,mint Tőle hallani. Megráztam a fejem,letöröltem a könnyeimet,amik szétáztatták a sminkem,majd dühösen felé fordultam.
-Ne hívj így. Egyszerűen ne hívj sehogy. Hagyj békén Zayn Malik örökre!-ordítottam,már épp az ajtót akartam kinyitni,de kezem után kapott.-Mit akarsz?
-Sajnálom.-Lehajtott fejjel suttogta. Azt hitte,hogy ha ezt így mondja érdekel? Akkor nagyon tévedett. De ott abban a pillanatban megsajnáltam. Kemény és érzéketlen voltam. Mi van akkor ha ez neki is ugyanolyan rossz? Akkor nem csalt volna meg!
-Az a baj,hogy én is-sóhajtottam,majd kitéptem magam a gyenge szorításból és kiszálltam az autóból.-Menj el,kérlek.
-De velem kell jönnöd,Victoria vár.
-Fogok egy taxit,nem bírnám ki ezt az utat. Menj el.-Bólintott,majd indította az autót és elhajtott. Elsétáltam az iskola kerítéséig és ott lecsúszva a földre kezdtem hangos zokogásba. Elvesztettem,végleg és visszavonhatatlanul...
Ott ültem,felhúzott lábakkal,iskolatáskával magam mellett,összegyűrt ruhában,kisírt szemekkel,elfolyt sminkkel és széttört szívvel,de nem tudtam megmozdulni. A fejem zúgott,a mellkasom fájt,a kezeim és a lábaimat nem éreztem,a hátsó felemről nem is beszélve,de a legjobban az rémisztett meg,hogy nem is akartam megmozdulni. A világ összes pénzéért sem keltem volna fel onnan. Megnyugtató volt egyedül ücsörögni a betonon és a semmin gondolkozni. Elhagytak,megcsaltak,átvertek,de a csalódottság még is jobban fájt ezeknél az érzéseknél. Én nem voltam mérges,csak csalódott. Hogy lehettem volna mérges? Minek? Az csak megkönnyítette volna ezt a keserűséget. Akkor már bosszút forralnék az agyamban és nem azon filóznék,milyen lesz azt látnom,hogy Nora és Zayn egymás karjaiban enyeleg,előttem...
-Dominó!-kiabált egy ismerős hang,mire felnéztem a szempilláim alól. Hevesen integetett és felém rohant. Nem értettem miért...Nem tudtam miért vagyok neki fontos. Egy egyszerű lány vagyok,aki most a pokol legmélyebb bugyrába zárkózna és ott is maradna örökre. Ott nem érhetne semmi rossz és ez pont elég lenne nekem egy örökkévalóságig.

*Nora*

Igazam volt, akik tegnap Nate-nél voltak teljesen ki voltak. A folyóson komás emberekkel lehetett találkozni. Fizika órán nem tudtam a dolgozatra figyelni. De remélhetőleg meg lesz az ötös. Nem vagyok stréber. Csak jó ha az ember tanul. Könnyebb volt így, hogy kiadtam Farahnak az érzéseimet. Kemény nap volt a mai és alig vártam, hogy indulhassak a kórházba anyához. Utána pedig beszélni szerettem volna Riley-val. Megfelelően felkészítettem magam. Szenvedek, isten lássa, hogy mennyire utálom magamat! Szeretem Zaynt, ezt nem tudom vissza fordítani. Hiába erőlködök, hogy elfelejtsem nem megy! Olyan nekem Ő mint szomjazónak a víz. Nélküle megfulladok, jobban kell mint a levegő. Ha behunyom két szemem érzem az illatát, hallom ahogyan nevet vagy a nevemet suttogja. Testem minden felületén érzem égető érintését. Beragyogja szívem égboltját. Nem kéne így éreznem, de mégsem tudok mást tenni. Hiába Nate a barátom minden másodpercben a nap minden szakában Zaynnért sajog a szívem. És azok a barna szemek! Minden másodpercben érzem, hogy a vesémig lát vele. De nem csak a külseje fogott meg, szó nélkül rábíznám még a saját életemet is. Olyan bizalom van közöttünk ami sok embernél nincs meg nálam. Nehezen bízok meg az emberekben. De Ő egy másodperc alatt elérte, hogy a szívembe fogadjam örökre. Még egy óránk volt, ami rajz. Igaz, hogy nem gyakorló hét van de így is van három rajz óránk, mint a többi tagozatosnak egy héten egy van. De nem bántam legalább az egy óra alatt kikapcsol egy pillanatra az agyam. Ha rajzolok nem gondolok semmire és senkire. A rajzlap, a ceruza és én számítok csak! Akkor vagyok igazán önmagam.

Beléptem a terembe és a tanárt láttam meg aki éppen Nate- el beszél. Oda akartam menni Matthez de a tanár észrevett és intett, hogy menjek oda. Félve lépkedtem oda. Nate biztatóan rá mosolygott. Csak tudnám miért…
-Nora, az a helyzet, lesz Párizsban egy rajverseny. Egy hétig tartana. Két diákot lehet küldeni. Én rád és Nate-re gondoltam. Holnapután indulnátok. Benne vagy? – darálta le az egészet. Egy hét sok idő és ez nekem most kapóra jött.
-Természetesen – bólintottam egyet mosolyogva.
-Rendben, akkor adok egy nyomtatványt amit édesanyáddal alá kell íratnod holnapra, menni fog? – mosolygott rám együtt érzően. Bólintottam. Épp mondani akart Nate valamit de megszólalt a csengő így a helyünkre küldött minket.

***

Épp a kórház elé értem amikor megláttam, hogy mindenhol újság írok állnak. Sokkot kaptam de nagy levegőt véve elindultam. Ahogy kiszúrtak elindultak felém a keselyűk. Legalább hatvan mikrofont dugtak a képembe és a vakuvillanástól nem láttam semmit.
-Nora, igazak a hírek, hogy összejöttetek Zaynnel? – hallottam a kérdést!
-Mit szól ahhoz Riley, hogy vasárnap este egy szórakozó helyről egymásba gabalyodva távoztál a barátjával? – ehhez hasonló kérdések csapták meg a fülemet. De egyikkel se foglalkoztam.
Amikor beértem a kórházba nagyot sóhajtottam és éreztem, hogy könnycseppek folynak végig az arcomon. Nagy levegőt véve indultam el a 116-os kórterembe. Ahogy beléptem nagyot dobbant a szívem. Anya az ágyán feküdve ült és olvasott egy újságot ahogy észre vett letette és érdeklődve figyelt.
-Anya én… - suttogtam de a sírás közbe szólt és nem tudtam befejezni. Oda hívott magához és a hajamat kezdte el simogatni mint kiskoromban.
-Mi a baj drágám? – kérdezte lány hangon. Annyira hiányzott már! Most úgy éreztem magam mintha megint hat éves lennék.
-Én… - suttogtam, nyeltem egy nagyot és elkezdtem a mesémet. Mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Figyelmesen végig hallgatott, egyszer sem szólt bele.
-Nem azt mondom, hogy helyes volt amit tettél. De te is emberből vagy. Hibázhatsz, de ugyan akkor ezeket helyre is hozhatod! Szerethetsz, akkor is ha nem éppen a jó embert. Érzelmeid vannak és te egy csodálatos lány vagy, ugyan úgy ahogyan a húgod. Ezért is értem meg Zaynt. Nagyon jól tudod, hogy elején nem örültem Riley és Zayn kapcsolatának. Mert nem illenek össze, talán mindig sejtettem, hogy lesz egy lány aki miatt elhagyja… Bár azt soha se hittem, hogy te leszel az! Mielőbb beszéld meg a dolgokat Rilssal. Ami pedig Natet illeti, ha nem szereted szakíts vele kicsim! Csak azért ne legyél vele együtt, hogy elmúljon a szerelmed Zayn irányában. Ha igazán szeretitek egymást Zaynnel akkor mihamarabb találjatok megoldást. Mert a szerelem mulandó dolog… Hosszabbá nem lehet tenni, de szebbé igen! Pont ezért most az egyszer ne az eszedre hanem a szívedre hallgass! – mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-De anya… Én nem lehetek együtt Zaynnel,hiszen Riley! – suttogtam és a könnyeim megint előbukkantak.
-Kicsikém, ne foglalkozz most az egyszer Riley-val! Nagyon jól tudod, hogy mindig Őt helyezted magad elé. Okos lány megfogja érteni. Az elején dühös lesz de befogja látni, hogy ennek így kellett történnie. Az élet forgatókönyvét a sors írja meg, mi nem tudjuk irányítani csak megélni a dolgokat és tőlünk függ, hogy ezt hogyan tesszük.
-Szeretlek! – mondtam és szorosabban bújtam hozzá.
-Én is Nora, én is! – mondta és mosolyogva nézett ki az ablakon.

***

Nos, ez a nap egyre rosszabb lesz. Hazáig követtek az újságírók, rám szakadt az égbolt, mert én hülye persze, hogy most nem kocsival jövök. De ez van megérdemlem, isten nem bottal ver…
Ahogy haza értem bevágtam magam után azt ajtót és felszaladtam a szobámba. Átöltöztem és nagy levegőt véve bekopogtam Riley-hoz.
-Igen? – hallottam a halk választ. Beléptem és az ágyon ült könnyes szemekkel. A semmibe meredt. Talán rosszkor voltam itt, de már nem hátrálhattam meg.
-Beszélnünk kell… - suttogtam és leültem mellé.
-Hallgatlak – fonta össze maga előtt a karjait és érdeklődve figyelt.
-Igazad volt, mindenkinek igaza volt! Már nem tagadhatóm magam előtt se… Én beleszerettem… - suttogtam és a könnyeim kezdtek el megint folyni. – Beleszerettem Zaynbe.
-Tudtam… - suttogta és dühösen nézett rám. – Azt istenért Nora!
-Még nem fejeztem be! – mondtam neki és nagy levegőt véve folytattam. – Vasárnap a buli után… lefeküdtem vele. Riley én annyira sajnálom! Tényleg… de szeretem! Ha tehetnék ellene nem így lenne, de… hiába minden! Úgy szeretem ahogy még senkit se ezelőtt.
-Hogy lehetsz ilyen Nora? – kérdezte szemre hányóan. – A húgod vagyok, így hátba támadni ez tőled is gusztustalan volt! A másik, hogy állítólag szereted a barátodat… Gusztustalan vagy, arra nem gondoltál, hogy mindenki életét tönkre teszed magad körül? Önző vagy! Csak az számít, hogy neked jó legyen. De, hogy mással mi van az már nem számít… - üvöltötte.
-Riley! Ne mond ezt, ez nem igaz! Lehet, hogy nem volt szép amit tettem! De annyira te sem lehetsz jó, ha a pasid át pártolt hozzám! Erre nem gondoltál, hogy nem adtad meg neki azt ami kellett? – kérdeztem gúnyosan.
-Már csak a volt pasim…
-Mi? – kérdeztem.
-Jól hallottad, szabad a pálya ráhajthatsz! Járasd csak le magadat. Egy utolsó szajha vagy! Nem vagy jobb Victoriánál… látszik, hogy a barátnőd! Csak addig csinálod ezt amíg nem lesz senkid! Tök egyedül fogsz maradni. Azt kívánnom bár egyke lennék és nem léteznél – kiabált velem és kifutott a szobájából. Nagy szemekkel néztem utána…

Múló szerelem-11. fejezet

Sziasztok! Igen nincs meg a 4 komi, de mivel rossz napom van ezért úgy gondoltam örömöt szerzek nektek:)
Jó olvasást. - Flóraa.

Nem mellesleg még nincs itthon,szóval csak reménykedünk benne,hogy addigra haza ér mire nektek fejezet kell,de ez lehetetlen. De Flóra megint meggondolatlan volt-mint mindig-,szóval várnotok kell legalább vasárnapig,mivel a hétvége előtt én nem leszek elérhető-valószínűleg. Szóval én is jó olvasást kívánok. Remélem tetszik.-Vivi

*Farah*

A buli remek volt és vad,de másnap ismét iskolába kellett mennünk. Állítólag fizikából ma dolgozatot írunk,így a reggelem azzal telt,hogy a fejfájásomat korrigáltam a fizika törvényekkel,miközben vártam Alexre. Megígérte,hogy egy órán belül vissza ér-mivel a buli után nálunk kötöttünk ki-és együtt megyünk az iskolába. Kíváncsi lettem volna Nora,hogy érzi magát,de nem tudtam vele törődni,mert a csengő rikácsoló hangja megszólalt. Vigyorogva lépdeltem az ajtóhoz és engedtem be rajta a barátom. Már épp az ajkait vettem volna kezelésbe,mikor arrébb tolt,és belépett mellettem.
-Mi az?-néztem utána nagy szemekkel.
-Valami nem stimmel Nora körül-vágta rá,mikor helyet foglaltunk a bárpultnál. Felsóhajtottam. Nem tudtam elhinni,hogy ezért ilyen rosszkedvű.
-Mi közünk van ehhez?
-Nate a haverom és szeretem tudni a dolgokat. Mellesleg te is tudod,akkor én miért is nem?
-Figyelj Alex én elsősorban a legjobb barátnője vagyok Norának,nem fogok olyanokat elmondani amihez nincs közöd. Ezt Nate és Nora majd elintézik. Hidd el Nate mindent tud a barátnőjéről.
-Ha te mondod-rántotta meg egy kicsit a vállát,majd közelebb húzódott a székkel és ajkait enyémekre helyezve megcsókolt.

*

Az iskolában alig vártam,hogy Norával beszéljek,de Nate mellett ült,így esélyem sem volt. Matek óra közben fejbe dobtam egy papírgalacsinnal-óvodás ötlet,de beválik-,amiben az állt,hogy beszélnünk kell. Ránéztem,hogy tudjam a válaszát,mire bólintott egy aprót.
-Miss. Collins elmondaná önnek mennyi jött ki a szinuszra?-kérdezte tőlem a matek tanárnő.
-Hát ez igazán jó kérdés-vigyorogtam rá,mire ő csak felsóhajtott és megkérdezte Gavint,aki kitűnő választ adott-milyen meglepő!
-Hol jársz?-kérdezte a mellettem ülő Alex,mire felé fordultam.
-Mondjuk otthon az ágyamban,veled...-suttogtam,de az előttem ülő Matt jóízűen felnevetett.
-Ne röhögj már!-ütötte fejbe Alex,de már késő volt.
-Alex,Matt és Farah kifelé a teremből! Igazolatlan óra,sőt ha tehetik a matek dolgozatig be se jöjjenek órára!
-De akkor honnan fogjuk megtudni mikor lesz?-kérdezte Matt angyalian mosolyogva,mire a tanárnő feje még pirosabb lett. Felsóhajtottam,felálltam a székről,majd minden szó nélkül sétáltam fizika terem felé. Kit érdekelt a matek? Sík hülye voltam belőle,sőt az összes tantárgyból hármas voltam,de nem akartam szurkolólány lenni,hogy ötös legyek mindenből,és a szüleim is megelégednek ennyivel.
-Szép volt!-karolta át a vállam Matt,mire felnevettem. Az egész szituáció fergeteges volt,hogy lehettem ekkora hülye,hogy azt a mondatot órán suttogtam el Alexnek? De annyira azért mégsem bánom.
-Hova megyünk most?-kérdezte Alex,amikor mellénk ért.-El a kezekkel a barátnőmtől,öcsi.
-Mikor szoksz már le erről? Nem tűnik fel,hogy egyidősek vagyunk?-rázta a fejét Matt csalódottan.
-Igaza van Szivi.
-Jó bocs,öreg. Na merre?
-Menjünk a fizika terembe,úgy is üres ilyenkor és tanulni akarok.
-Rendben-egyeztek bele. Bólintottam egyet,majd elkezdtek hülyéskedni.

*

Fizika óra előtt pár perce Nora és Nate is megérkezett,de Nora gyorsan átpártolt hozzám,így kihúzva őt a folyosóra,kezdtem bele a kérdezősködésbe.
-Figyelj már Alexnek is feltűnt,hogy furcsa vagy. Jó lenne ha csinálnál magaddal valamit.
-Lefeküdtünk Zaynnel-sóhajtott,mire bennem még a vér is megállt.
-Várj! Hogy mondtad? Biztos csak a hallásom romlott el egy pillanat alatt.
-Nem éppen. Farah én szerelmes vagyok belé,de közben ott van Nate,aki olyan kedves és megértő. Helyes pasi és kedvelem,de egyenlőre nem vagyok belé szerelmes.
-Értem én,de most mit akarsz csinálni?
-Elmondtam Zaynnek,hogy ennyi volt és felejtsük el,de erre Ő jött azzal,hogy soha nem tudná elfelejteni...Jaj,de én sem. Mondani könnyű,de közben minden pillanatban az érintéseit érzem magamon.Mikor Nate hozzámér nem érzek még a nyomába foghatót sem.
-Te tényleg szerelmes vagy Zaynbe. És Riley-val mi van?
-Összevesztünk,de nagyon. A fejemhez vágta,hogy oda adja nekem Zaynt csak mondjam el neki mi van köztünk. Én nagy marha meg oda vágtam,hogy csak bűnbakot keres a szakításra. Rosszabb nővérként nem is viselkedhetnék...-sóhajtott.
-Annyira sajnálom Nora.-Öleltem meg,mire még szorosabban ölelt magához.

*Victoria*

-Harry nincs ma kedved eljönni velem valahova?-kérdeztem az ágyában fetrengve,mire az említett felsóhajtott és megrázta a fejét.-Miért? Amióta itt vagyok csak az ágyban vagy képes rám nézni. Mi a problémád?
-Semmi Victoria,semmi. Most pedig ha megbocsátasz felöltözöm és megyek Riley-ért,mert ma én viszem iskolába.
-Hogy is van ez? Ha ő füttyül te ugrasz?
-Csak a legjobb barátom-sóhajtott,mintha ez a kifogás már időt múlt lenne.
-Őszintén ezt te beveszed? Mert én nem! Mit akarsz te tőlem igazából?
-Semmit,most jobb?-fordult felém idegesen. Megráztam a fejem,mire folytatta.-Egyszerűen utálom,amikor rám telepedik valaki,pedig én nem hívtalak. Csak megakartalak köszönteni,egy jó kis hétvégét eltölteni veled kettesben Los Angelesben,de te idejöttél.
-Hogy? Mi? Még én vagyok a rossz?-kiabáltam el magam zavarodottan. Nagyon elegem volt már ebből. Persze én sem akartam semmit tőle,mert kit érdekel? Mást is ugyanúgy megkapok,csak a szex jó vele. Amúgy meg olyan,mint egy csöpögős kis idióta.
-Nem,csak tegyük tisztába a dolgokat. Úgy volt,hogy szerdán indulsz,szóval én nem marasztallak. És ha lehet nem akarok a címlapokon kikötni. Semmi hangulatom egy újabb ilyen sztorihoz.
-Rendben,de ezt még megkeserülőd-keltem ki az ágyból,majd elé álltam,és meztelen mellkasát kezdtem el simogatni,majd egyre lejjebb haladtam a kezemmel. Ő átölelte a derekam,majd az ágy felé tolt.Már épp ledőltem rá,mikor felkelt rólam.-Most mi van?-kérdeztem hisztérikusan,mire ő megrázta a fejét és egy szó nélkül sétált a fürdőbe.-Most komolyan csak úgy itt hagytál?-kiabáltam utána,de már mindegy volt.-Rendben ha te így...-sóhajtottam,majd tárcsáztam Riley számát.
-Igen? Harry,mi az? Ha nem tudsz értem jönni komolyan megfojtalak,ugyanis Nora nem aludt itthon és bérletem sincs.
-Nem Harry vagyok. Tudnánk ma találkozni?
-Mit akarsz?
-Beszélni veled,elégedj meg ennyivel. Hol és mikor?
-Mi van az utolsó nap is keresztbe akarsz nekem tenni?
-Nagyon úgy néz ki-röhögtem,majd magamra tekertem a lepedőt.-Szóval mikor?
-Ma értem jön Zayn háromra a suliba,ha az úgy jó akkor náluk találkozunk,de sietnem kell haza,mert anyuhoz kell mennem.
-Nyugi nem tart sokáig.
-Jó-sóhajtott.-Viszont nem látásra.
-Kölcsönös-morogtam,majd lenyomtam. Felöltöztem,majd vigyorogva csatlakoztam a lent ülő fiúkhoz.-Hali.
-Szia-köszöntek vissza.-Holnap mész haza?
-Igen,de előtte van egy két dolgom. Zayn ha elmentél Riley-ért,akkor ide hozd vissza,ja és szólj előtte kérlek.
-Mit szeretnél tőle?-kérdezte feszülten Niall,mire megrántottam a vállam.
-Búcsúajándék-vigyorogtam,majd eldőlve a kanapén folytattam a lustálkodást. Jó napnak nézek elébe!

Múló szerelem-10.fejezet

Sziasztok! Megígértem az egyik komiba,hogy írok egy Zayn szemszöget,így Flóra kitalálta mi lenne ha ő meg írna egy Nate-et,így jött létre ez a fejezet. A következő is kész van-egyedül írtam,Flóra elolvasta és tetszett neki-,így ha ismét megvan a 4 komi jön a következő,ami Farah és Victoria szemszögéből épül fel,mert arra voltatok kíváncsiak. Na meg Harry-ére,de azt csak később ha a történet úgy kívánja. Jó olvasást!(:

U.I.: Lehet nem olyan fiús az egész,de Flóra szerint Zayn kiköpött fiú logikával van megáldva. Nate kicsit érzelmes,de szerintem meg így tökéletes. Ha Flórának így jön be.:D

*Zayn*

Megfektettem Riley-t,majd Norát is. Egy gerinctelen féreg vagyok,ami még enyhe kifejezés rám. De mit tehetnék? Olyan jó nők mind a ketten. Legszívesebben mindegyiküket megtartanám,eléjük állnék és elmondanám,hogy ez a lehetetlen érzés kínoz. Nem tudom mit érzek. Amikor megláttam azt a Gregg gyereket Norával,majdnem agyoncsaptam volna,de nem tehettem. Viszont,amikor Riley-ra mászott rá,olyan mérhetetlen harag öntött el,hogy nem bírtam elfogadni. Lehet,hogy semmi nem volt köztünk rendben,de attól még ott az a bizsergető érzés a testemben,mikor hozzám ér,szenvedélyesen csókol...De Nora is ezt váltja ki belőlem,azzal a kivétellel,hogy a testem és a lelkem úgy ég el egyetlen egy pillantására,mintha egy vulkánban égnék hamuvá,ez Riley már nem tudja kiváltani belőlem.

Viktoria sétált le Harryvel karöltve a lépcsőn. Hülyén néztem rájuk,nem értettem én ezeket,de nem szóltam bele. Ameddig Harry nem tesz megjegyzést az én magánéletemre,addig leszarom mit csinál. Viszont akkor is szemet szúrt,hogy a csaj mennyire rá van akaszkodva,miközben Harry menekül előle. Már épp megsajnáltam volna,mikor Liam bejelentette,hogy egy óra múlva indulunk,mert fotózásunk lesz. Felsóhajtottam,a tegnapi buli után annyi kedvem volt ott jó pofizni,mint egy törött vodkás üvegnek a ragasztó;semmi.
-Akkor haladjunk,én leszek a meglepi sztár. Biztos örülni fognak nekem-jelentette ki Vic,mire mosolyogtam egyet és elindultam felfelé.
-Zayn! Beszélhetnénk?-kiabált utánam Harry,mire megtorpantam és felé fordultam.
-Mit akarsz?-kéredztem,már indultam volna tovább,mikor a kezemért kapott és visszatartott. Megálltam,lesétáltam a lépcsőn,majd vártam,hogy elkezdje végre,amit mondani akar.
-Négyszemközt szeretnék veled dumálni.
-Mondhatod itt is,nincs rejtegetnivalóm a többiek előtt.
-Biztos vagy te ebben?-nézett rám furán,de én csak határozottan bólintottam. Tudtam,hogy Noráról és Riley-ról lesz szó,de úgy voltam vele,hogy Danielle,Eleanor és Cher is tudja,sőt biztos vagyok benne,hogy Scarlett és Farah is,így a srácok már nem jelentenek problémát.
-Teljesen.
-Rendben. Először is jó lenne ha eldöntenéd mit akarsz Öregem,mert rohadtul unom,hogy tönkre teszed Riley életét,nem beszélve Noráról. Mind a ketten szeretnek legalább becsüld meg az egyiket ha a másikat csak kihasználod. Én nem tudom te mit érzel,de nekem ebből kibaszottul elegem van. Jobb ha tőlem tudod,hogy nem hagyom ezt folytatni. Elmondom Riley-nak mi folyik a háta mögött,bennem legalább még van ennyi. Lehet nem az én dolgom,de a barátja vagyok és ha kell foggal,körömmel megvédem ellened is. Szóval Zayn bármit is csinálsz tudd,hogy sehogy nem fogsz kijönni ebből a helyzetből jól.-Úgy mondta,minta nem is lenne mérges,nem ordítozott,de a hangján érezhető volt a szavainak a súlya és a düh motiválta minden egyes mondatát. Felsóhajtottam.
-Nyugodj meg. Nem kell féltenem Ris-t,mert vele maradok. Norát elfelejtem,mintha mi sem történt volna.
-Zayn! Ne akard már bemesélni ezt neked!
-Pedig ezt mondtam! Csak egy csaj mindkettő,akik könnyen kaphatóak!-vigyorodtam el kényszeredetten. Harry keze ökölbe szorult,de uralkodott magán.
-Ha még egyszer meghallom,hogy ezt kiejted a szádon bármelyikükre is akkorát kapsz,hogy világ életedben elfelejted a Hayden nővérek nevét!-suttogta,majd megfordult,mikor utána kaptam. Megakartam neki mondani,hogy ezért felesleges veszekednünk,hiszen a barátnőmmel maradok,akit annyira véd,mikor megfordult és ökölbe szorult keze az arcomban landolt. Megtántorodtam az ütéstől egy pillanatra,de hirtelen kapcsoltam és már lendítettem a kezem,mikor Viktoria közénk állt. Majdnem megütöttem,de még időben kapcsoltam.
-Kösz-morogtam,majd faképnél hagytam a díszes társaságot.Nem hittem el,hogy képes volt megütni,nem hittem el,hogy elakarja mondani Riley-nak az egészet és összeakarja törni végérvényesen,de az elszánt,gonosz tekintete az egész fotózás alatt erről árulkodott.Magamon is meglepődtem,képtelenségnek tartottam,hogy ilyet mondtam a két lányról. Undorító volt,még tőlem is,de már nem tudtam mivel védekezhetnék.
-Elmentem Norához,beszélek vele. Jó szórakozást-intett egyet Vic,majd el is tűnt az ajtó mögött. Irigyeltem,mert neki nem kellett szembe néznie a valósággal. Őt csak Harry érdekelte,aki le se szarta. Annyira el volt foglalva Riley-val,hogy képes lett volna áttaposni azon a szegény lányon.
Megcsörrent a telefonom,mire ijedten kaptam ki a zsebemből. Ránézve a kijelzőre megállapítottam,hogy Riley az,így felvettem.
-Szia Szerelmem,mizu?-szóltam bele.
-Zayn...-sóhajtott.-Holnap el tudsz értem jönni a suliba?Beszélnünk kell.-Itt megijedtem,máris beszélt volna vele Harry?
-Megijesztesz,mi a baj?-kérdeztem zaklatottan. Tényleg rettegtem a szembesítéstől.
-Később,most megyek. Holnap háromkor találkozunk,szia.-Nyomta ki,felsóhajtottam. Biztos valami fontos,csak ne szakítson és ne legyen újabb nézeteltérés.

*

Egy órával később még mindig a srácokkal bámultam az egyik hülye filmet,mikor megcsörrent a mobilom.
-Siess,ne hogy a letegye a te kis szívszerelmed.
-Harry fogd be,hagyd őket békén-szólt rá Liam,mire Louis átkarolta barátja vállát és elvonultak Niallel karöltve a konyhába.
-Nora.-Vettem fel a telefont. Meglepődtem,hogy itt akarja megbeszélni ezt a dolgot,de legalább hallhattam a hangját.
-Felejtsük el, csak felejtsük el, kérlek. Oké?-szólt bele zaklatottan. Felsóhajtottam,majd kapcsoltam,hogy mit is kért igazából.
-Nem fog menni, hogy is felejthetném el életem legszebb éjszakáját?-És ez valóban így volt. Tökéletes volt,szenvedélyes,vággyal teli és romantikus. Soha senkinél nem érzetem ilyet. Ő különleges volt,minden szempontból. Annyira szerettem volna mindig magam mellett tudni,de féltem,hogy Riley örökre megutál. Nem akartam összetörni,szerettem,de csak,mint egy jó barátot.
-Ne mondj ilyeneket Zayn! Barátnőd van… nem tehetjük ezt! Nem leszek a szeretőd! Szeretem Nate-t, téged is. Te ezt nagyon jól tudod. De kérlek felejtsd el! – mondta zaklatottan.
-Nem mondom el többször, hibát követtünk el az tény! De ha már megtettük hadd maradjon egy szép emlék, és ne kérd azt, hogy felejtsem el. Nem fog menni ugyan úgy, ahogyan téged se tudlak elfelejteni…-Annyira igaznak gondoltam a szavaimat,ezt éreztem ott belül. Nyomott,égetett,szúrt,fájt...Felemésztett a gondolat,hogy azt a bűnös éjszakát elkell felejtenem,amit Vele töltöttem.
-El fogom mondani Riley-nak.Nem akarom, hogy Harry mondja el neki. Joga van tudni!
-Nem teheted. Tönkre tennéd a saját húgodat!-tiltakoztam hevesen. Meg se próbálja,nem engedem.
-El fogom mondani, ha akarod, ha nem. Ha titkolózunk az még jobban tönkre tenné…-mondta,majd bontotta a vonalat.

*

Talán két óra telhetett el,mióta magamba roskadva ülök a lépcsőn és várom,hogy a barátaim érdeklődjenek miként vagyok,de senki nem teszi. Ennyire egy féregnek tartanak?
-Srácok!-ordítottam el magam,mire mindenki megjelent a nappaliban.-Én sajnálom-sóhajtottam.-Nem akartam ezt. Én szeretem őket,Riley-t,mint egy erős és érett felnőtt nőt,akit csak a barátomnak tudok tekinteni,bár a tökéletes alakja,formás segge...
-Elég haver!-szólt közbe Niall,mire bocsánatkérően néztem rájuk.
-Szóval igen,de Nora,ő olyan szép és különleges,egy pillantásával a mennyországba repít. Olyanokat tudok vele megbeszélni,amit csak veletek és ez nagy szó.
-Tudjuk,hogy milyen vagy Zayn,de ez gusztustalan húzás volt a részedről és megérdemelted amit kaptál reggel-jelentette ki nagy bölcsen Louis,mire mindenki bólogatott. Harry kerülte a tekintetem,de amikor felém nézett megszólalt.
-Sajnálom,okés? De azt tudnod kell,hogy ettől még elmondanám a dolgot Riley-nak,csak mázlid van,mert a szerelmed elvállalta. Az előbb hívott és közölte velem,hogy Ő akarja elmondani.-Bólintottam,majd ott hagyva őket felvonultam a szobámba. Lehetséges több nőhöz is érzelmileg kötődni? A válaszom egyszerű,mégis bonyolult:igen.

*Nate*

Ahogy megláttam Norát elmosolyodtam, először csak leakartam fektetni, de kezdem megismerni. Jó csaj, ezt mindenki tudja. Azt hiszem kezdek beleszeretni de ezt még én se tudom igazán. Azt az egyet tudom, hogy zavar ha azzal a popsztárral van. Mert hiába az én csajom akkor is azt a nyálgépet szereti. Én dolgozok azon, hogy ezt megváltoztassam és remélem sikerülni is fog.
-Amúgy haver, kivan szíva Nora nyaka. Ilyen vad vagy? – kérdezte hirtelen Brandon. Ahogy meg hallottam a kérdést megfeszültem. Nem akartam erre a témára gondolni. Mert szarul érintett az, hogy miközben én oda vagyok ezért a csajért Ő mással hempereg aki nem mellesleg a húga pasija. Most jön a kérdés, hogy akkor minek vagyok vele? Egyszerű mert kell nekem! Nora nem olyan, mint a többi csaj. Ha már egyszer meg szereztem nagy nehezen nem fogom hagyni, hogy másé legyen.
-Ha te azt tudnád, hogy mennyire – boxoltam bele a vállába, hogy oldjam a feszültséget. Csengettek és Nora eltűnt mellőlem. Nem törődtem vele, gondoltam csak az ajtót nyitja ki. A buli javába tartott, a foci csapat tagjaival egész végig baromkodtunk. Miközben a normálisabb csajok velünk nevettek. Nora és Farah régebben nem velünk lógtak de örültem, hogy simán beilleszkedtek. Hiszen mindketten a társasunk egyik tagjával jár. Azt ajtó nyitva állt és egy srác állt ott, aztán megláttam a pizzákat a kezében. Nora pedig tanácstalanul nézett körbe. Fogtam magam és odamentem hozzájuk, a srác kezébe nyomtam a pénzt és Norát átölelve indultam el a konyhába.
-Nora, beszéltél azóta vele? – kérdeztem hirtelen. Én se tudom miért, csak érdekelt és kész! Válaszként egy bólintást kaptam. – Miről?
-Az éjszakáról… - suttogta. – Azt akarom, hogy elfelejtse. De ő nem akarja! Annyira mást gondolunk mindenről. Egyáltalán nem értem mit szerethetek benne. Nem is illünk össze.
-Az ellentétek vonzzák egymást! – mondtam neki. Annyira idegesített, hogy ez a gyerek még most se képes le szállni róla. Meg kapta már mit akar még? Hevesen megrázta a fejét ezzel jelezve, hogy nem ért egyet és megcsókolt. Talán el akarta velem felejtetni az egészet? Egy időre biztosan sikerült neki. Kimentünk a többiekhez és hülyéskedtünk. Leültem az egyik fotelba és egy 10-es csajjal dumáltam amikor hirtelen Emma mászott bele az ölembe és szorosan ölelte a nyakamat. Próbáltam lelökni magamról. De nem túlzottan sikerült. Hirtelen Nora rántotta le rólam a csajt és idegesen méregette. Féltékeny rá… Hmm… ez csak jót jelent!
-Te ribanc, ezt te sem gondolhattad komolyan! Komolyan az orrom előtt akarsz rámászni a pasimra? Emma ez még tőled is szánalmas. Tudod, ha egy kicsit változtatnál talán kellenél is valakinek. De a pasiknak nem jönnek be azok a lányok akik könnyen adják magukat. Kevésbé kéne picsának lenned – ordított Nora ahogyan csak bírt.
-Te beszélsz? Vegyél vissza a képedből. Lehet, hogy én is ribanc vagyok, de te is! A saját húgod pasijára pályázol, közben pedig Nate-t fűzött. Undorító vagy! Nem is tudom minek kellesz nekik, egy szánalmas utolsó ribanc vagy – kiabált vissza Emma és ekkor láttam, hogy Norát még jobban feldühítette. Felemelte a kezét és pofon vágta Emmát. Oda kapta a kezét aztán összeszűkült szemekkel nézett rá. Elvette a kezeit az arcáról és minden erejét össze szedve gyomron vágta. Fájhatott neki, mert hirtelen összegörnyedt és láttam, hogy egy könnycsepp bújik meg a szeme sarkában.
-Hagyjátok abba! Emma takarodj! – üvöltöttem rájuk. De nem hallgattak rám, Nora megfogta Emma haját és kihúzta az ajtóig aztán ott kilökte.
-Ti is kértek? – kiabált Emma barátnőjére, annyira meg ijedtek, hogy futva távoztak. Közelebb léptem hozzá és átöleltem.
-Jól vagy? – suttogtam a fülébe mire megrázta a fejét. Felemeltem és felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyra és lementem a többiekhez. Még egy ideig ott voltak aztán mindenki lelépett. Felmentem és gyors zuhanyzás után bedőltem Nora mellé az ágyba. Nem értettem semmit már, hiszen mégis csak fontos vagyok neki. Oké ezt eddig tudtam, de akkor is! Ő még nem tudja azt amit én. A rajztanár mondta nekem ma, hogy lesz egy hetes rajzverseny Párizsban. Engem és Norát akarja elküldeni. Az egyik tanársegéd kísérne el minket. Talán egy hét alatt elfelejti azt a csávót annyira, hogy engem jobban szeressen? Majd kiderül. Közelebb bújt hozzám én pedig behunytam a szememet. Nos, mindig elképzeltem volna Norát bunyó közben de kellett volna iszap és jobban élveztem volna ha fürdő ruhában van. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el…

Múló szerelem-9.fejezet

Sziasztok!:) Lányok bajba leszek,mert Flóra holnap hajnalban nyaralni megy és ha egy nap alatt összehoztok 3 komit-az nekünk csak boldogság-,de most gyorsítást jelent. És még van egy 10.fejezetem készen,de utána semmi.Szóval ha érdekelne valakinek a szemszöge-mindegy kié-akkor szívesen megírom nektek a 11.fejezetben,persze úgy,hogy a cselekmény száll folytatódik-ezt a kommentárjaitokba írjátok bele..De így a komi határ most 4 lesz. Ha ez is összejön egyből hozom a következőt!Jó olvasást!(:

*Riley*

Mázlimra az egész napomat a tesiteremben tölthettem,Emma nyivákolását hallgatva,pedig most szívesebben ültem volna a nyamvadt biológia vagy tudom is én milyen idióta órán,mint itt. Miért is? Mert ma összevont tesi órák voltak és esett az eső,így ez egyet jelentett azzal,hogy ma egész nap rajtunk legelteti mindenki a szemét a közös órákon. Persze az összes diák vigyorogva nézte az edzésünket,míg be nem tévedt a Nővérem osztálya. Már kettő körül lehetett,de Kim még mindig az új ugrást akarta betanítani nekem és Emmának.

Háromkor persze vége az összes tanórának,és mivel ez a hét teljesen tanulós maradnunk kellett addig. Pechemre,mivel nézhettem Nora és Nate összebújós,smárolós párosát. Semmi kedvem nem volt hozzá és még Emmát is megsajnáltam. Szegény már nyár óta Nate-re utazott,de a gyerek csak egy éjszakás kalandnak használta. Már épp sikerült volna azaz idióta ugrás a levegőben,mikor Emma felüvöltött. Felsóhajtottam,és arra pillantva azt vettem észre,hogy a földön van. Először fel akartam nevetni ügyetlenségén,de rájöttem,hogy jobban fájhatott neki,mint azt képzelem,így csendben maradtam. A lány fogta magát és kisétált az üveg vízével.Persze Kim egyből utána ment.Már épp újra kezdtem volna a gyakorlást a csapattal,mikor valaki megérintette a vállamat. Elkiabáltam magam,hogy öt perc szünet.
-Mi van?-förmedtem rá. Nem akartam látni,sem hallani róla a mai nap. Elég bajom van nekem nélküle is.
-Mégis neked mi bajod van? – kérdezte hisztérikusan…
-Nate, Gregg és Zayn… ki kell még? – förmedtem rá. Nem hittem a saját szememnek. Hogy lehetséges ez? Lassan egy egész háreme lesz.
-Greggel táncoltam, Nate-el járok, Zaynt pedig csak bebeszéled magadnak. Nincsen köztünk semmi – mondta és vissza ment a többiekhez.
Ja nincs köztük semmi,még a vak is észre venné,hogy nem közömbösek egymásnak,lehet nincs köztük semmi fizikailag,de az nem azt jelenti,hogy nem szerethetik egymást. Felsóhajtottam,majd elordítottam magam,hogy folytatás következik.

*

-Sikerült!-kiabáltam el magam. A tizedik próbálkozásra végre összehoztam a többiekkel azt a nyamvadt ugrást. Nagyon büszke voltam magamra.
-Gratulálok-ölelt végig az egész csapat. A végére Kim és Emma is betoppant.
-Még nem mentetek el?-kérdezte Kim mosolyogva.
-Miért mentünk volna?-kérdezte Matt.
-Mert elmúlott három. Na de akkor had nézzem meg azt az ugrást!-vigyorodott el. Leültette Emmát,aki még mindig nem volt a toppon,majd felém fordult. Magam köré rángattam Deant és Mattet,na meg Masont,majd ismét hibátlanul fordultam a levegőben és Dean vállára érkeztem.
-Szuper!-örvendezett Kim,a többieket már kiengedte.-Örülök fiúk,mehettek. Riley,köszönöm a sok kitartást.
-Tudod,hogy imádom.
-Tudom,de nehéz lehet. Ma sem itt kéne lenned hanem órákon,helyette itt gürcölsz ezzel az ugrással.
-Semmi baj Kim. Megszoktam. A gyakorlós hetem sem jobb. Itt a tánc,a sport és a fotózás. A sulis hét az még könnyebb is-mosolyogtam biztatóan. Már rég ezzel piszkál. Nem tudja elképzelni hogyan bírhatom ezt egészségesen. Ő már a tánctól és a sulitól kikészül,pedig ő tényleg csak iskolába jár-mármint órákra.
-Tudom,de ha gond van szólj.
-Értettem Főnök,na de lépek,mert tanulnom kell. Állítólag holnap kémiából nagy dogát írok.
-Úgy hallottam abból jó vagy-mosolygott.
-Lehet,de az nem azt jelenti,hogy nem akarok rá készülni. Na de szia!-intettem majd az öltözőbe siettem. Scar már felöltőzve várt rám. Vigyorogva mutattam fel,hogy egy pillanat,majd rohantam összekészülődni.
Már az iskola kapujában jártunk,mikor Dean sétált oda. Felsóhajtottam. Ez a srác még mindig jól néz ki,azzal a hátulütővel,hogy tetszem neki. Megállt előttem és egy szívdöglesztő mosoly kíséretében megszólalt.
-Riley segítenél a kémiában? Nem értem és téged ajánlott a tanárnő.
-Persze,de ahhoz el kellene jönnöd hozzám,mert haza kell mennem. Na meg lenne egy kis dolgom még előtte. Szóval ha az úgy jó,ötkor hívj fel és megmondom mi lesz.
-Rendben,köszi-hajolt közelebb,majd két puszit adott. Meglepődve pislogtam még kettőt,mire Scarlett elnevette magát.
-Látom meglesz a következő pasi jelölt.
-Csönd már! Ott van Zayn...
-Ja ott van csak nem értem minek. Mi is van köztetek? Nora?
-Kösz ez jól esett. Nem mellesleg a party után lefeküdtünk.
-Hogy mi van? Te az után az ágyadba vitted?-hápogott. Felnevettem,majd magam után húzva elindultam haza.
-Amúgy a saját ágyába...-kacsintottam.

*

Zuhogó esőben értem haza,anyutól. Semmi életkedvem nem volt,de egy valami boldogított:anya végre ébren van. Csak egy forró fürdőt akartam és aludni egyet. Már a kémia dolgozatom sem érdekelt,de ekkor eszembe jutott Dean,így a kedvem is megjött a kémiához. Mosolyogva ültem be egy kád forróvízbe,majd a fülembe dugva a füldugóm,kezdtem el hallgatni a fiúktól a hangulatomhoz illő számot.
Már épp elaludtam volna,mikor a telefonom csörgött. Gyorsan kihúztam a fülhallgatót,majd felvettem.
-Szia Riley,Dean vagyok. Mikor mehetek?
-Mi lenne ha hatra jönnél?-kérdeztem,majd nagy nehézségek árán felálltam a fürdőkádból.
-Rendben,akkor nálatok,szia-nyomta ki. Magam köré tekertem a törölközőm,majd felöltözve letelepedtem a kanapéra és vártam Norát. Beszélni szerettem volna vele. Tudni akartam mi van igazából az egész helyzet mögött. Tudni akartam mindent. Mi van Zaynnel és Nate-tel. Már tegnap előtt eldöntöttem,hogy beszélek Zaynnel és elrendezem ami kettőnk között van,de először tudni akartam Nora álláspontját. Nem mondom,hogy örömmel nyújtanám át neki Zaynt,de nem állnék kettejük közé. Lehet,hogy soha nem lenne a viszonyunk olyan,mint régen,de nem tennék keresztbe nekik,hiszen egyszer valamikor még tényleg rendben volt minden és szerettek.
Amint Nora belépett a nappaliba felálltam,karba tett kezekkel néztem rá. Lehet kicsit ijesztő voltam,de nem kedves akartam lenni,hanem magabiztos.
-Igen?-kérdezte,de láttam rajta,hogy megijedt. Azért ennyire nem vagyok ijesztő!
-Nem akarsz valamit elmondani? De most komolyan…
-Mit kéne mondanom?-kérdezte hisztérikusan,majd a konyhába menekült.
-Nézz a szemembe és úgy mondd,hogy nincs semmi közted és Zayn között. Mondd azt,hogy csak Nate-et szereted,hogy csak Ő a fontos senki más.
-Miért? Miért kéne ilyeneket bizonygatnom a számodra? Miért? Meséld már el nekem! Rohadtul nem értem ezt az egészet. Ha nem bízol a pasidban akkor sem rajtam kéne számon kérned ezeket.
-Nem rajtad? Akkor mégis kin? Nem vetted észre,hogy úgy vonzzátok egymást,mint a mágnes? Nem tűnt fel,hogy rád jobban féltékeny,mint rám; vagy,hogy veled többet törődik,mint velem? Az sem szembe tűnő,hogy veled szívesebben tölti az idején,mint bárki mással,pedig állítólagosan az én pasim!
-Ja igen,persze. Arról nem tehetek,hogy nem te vagy a számára tökéletes,de akkor sem velem kéne ordítoznod...
-Ennyi? Ennyit tudsz mondani? Semmi többet? Nora,kérlek! Ne áltass engem. Elegem van a hazugságokból,elegem van az egészből. Nem érted? Rettentően fáj,legszívesebben elrohannék,de nem tehetem. Meg kell oldanom. Csak mondd el,mi van köztetek. Látom,mindenki látja,már rég bevallottam magamnak,hogy ez nem megy. Sikerülni fog,feldolgozom csak ne hazudj!
-Mit akarsz hallani? Riley te csak bűnbakot keresel,hogy szakíts Zaynnel. Nem látod?
-Őszintén? Nem! Egyszerűen már nem tudod beadni nekem,hogy nem szeretem és csak szakítani akarok vele,miattad. Már nem megy ez neked Nora. Eddig ezt csak te mondtad,vajon miért? Inkább hagyjuk. Ott van,már ma este a tied lehet. Mehetsz hozzá,nyugi nem tépem ki a hajad sem,sőt az övét is meghagyom. Csak kerülj el,de nagyon messzire-ordítottam,majd ott hagyva bevonultam a szobámba. Tárcsáztam Zayn számát.
-Szia Szerelmem,mizu?-szólt bele. Szaggatottan felsóhajtottam,nem tudtam megszólalni. Nem ment,annyira akartam,de nem tudtam. Szerettem volna elmondani neki,hogy beszélnünk kell,hogy már nem bírom és hagyjuk ezt az egész kínszenvedést,de nem ment.
-Zayn...-sóhajtottam.-Holnap el tudsz értem jönni a suliba?Beszélnünk kell.
-Megijesztesz,mi a baj?
-Később,most megyek. Holnap háromkor találkozunk,szia.-Nyomtam ki,majd elfeküdtem az ágyamon. Semmi nem járt a fejemben,csak ürességet éreztem. Nem gondolkoztam,nem tettem semmit,hagytam,hogy megnyugodjak.
-Riley! Valaki téged keres!-ordított be Nora,majd csapódott utána az ajtó,gondolom be ment a szobájába. Felkeltem az ágyról,körbenéztem a szobámban-amiben katasztrófa övezet volt-,majd gyorsan kisiettem Deanhez,aki a nappaliban ücsörgött.
-Szia,gyere be a szobámba,bár nagyon kupi van...-magyarázkodtam,közben mutattam az utat. Beérve összedobáltam a cuccaimat egy helyre,majd felmásztam az ágyra.-ülj fel nyugodtan-mosolyogtam. Elvigyorodott,majd felült mellém,olyan közel,hogy az már zavarba ejtő volt. Mosolyogva kerestem ki a földön lévő könyvek közül a kémia füzetem.-Mit nem értesz a szerves vagy a szervetlen kémiát?
-A szex részt nem értem-vágta rá,még mindig vigyorogva. Zavartan elmosolyodtam.
-Hogy mondod?-túrtam a hajamba. Vissza ültem az eredeti helyemre,ami nem volt jó ötlet,mert ismét túl közel volt hozzám.
-Azt a számolást nem értem,amit a szexel magyarázott el-magyarázta,mire halkan felsóhajtottam. Megkerestem a füzetembe,majd elkezdtem tartani az órát,ami érdekesebb volt,mint hittem volna.

*Nora*

Miután Riley felrohant a szobájába, valami össze tört bennem! Rémes testvér vagyok! Erre nem akkor jöttem rá amikor lefeküdtem Zaynnel. Hanem amikor Riley azt mondta lényegében, hogy enyém lehet a pasija… Utáltam magam. Legszívesebben elástam volna magam. Szeretem Nate-t, egy kis részem biztosan. Zayn… ő bonyolult. De azért se alapon úgy döntöttem, hogy ha Riley szakít vele, nekem se fog kelleni. Félek, hogy Harry elmondja, de ennek már nincs jelentősége! De egyet tudok, nekem kell elmondanom neki az igazságot! Éppen indultam fel a szobámba, amikor csengettek. Meglepetésemre Riley egyik osztály társa volt. Szó nélkül beengedtem a srácot és fel ordítottam a húgomnak, hogy keresik. Hangosan csaptam be magam után az ajtót. Ledőltem az ágyamra és elkezdtem össze-vissza rajzolgatni. Először egy síró lányt rajzoltam le, aki kísértetiesen hasonlított Riley-ra. Utána középre egy fiút… és végül egy másik lányt. A srác egy az egyben Zayn volt, és nem akartam bevallani még magamnak se a másik lány én voltam. Mind a hármuk kezében egy szív volt. Riley kezében össze tört szív. Zayn és az én kezembe lévő szívek pedig össze voltak kötve. Dühösen dobtam le a mappámat a földre. Lementem a hátsó ajtóhoz és kiültem a kertbe.

-Nora! A kis drága Victoria barátnőd keres – mondta és láttam rajta a színtiszta gyűlöletet. Felálltam és besétáltam a házba. Vic a nappaliba állt és ahogy meglátott mosoly kúszott az arcára. Közelebb léptünk egymáshoz és megöleltük a másikat.

-Hát te? – kérdeztem vigyorogva.

-Beszélni szeretnék veled. Ahol senki nem hallja! – nézett rá a húgomra.

-Nem fogsz ki rúgni a saját házunkból! – morgott Riley. Választ sem várva fogtam meg Victoria kezét és húztam fel a szobámba. Leültünk az ágyra és kíváncsian néztem rá, hogy mit szeretne.

-Nem kertelek, elfogom mondani kerek perec. Harry reggel totál ideges volt, de nem volt hajlandó elmondani, hogy miért. Aztán miután te elrohantál, össze verekedett Zaynnel! Közben elhordta szegény srácot mindennek… Nagy nehezen de kiszedtem belőle, hogy mi történt. Nora, nem szeretem a húgodat, sőt kifejezetten utálom! De tisztában vagy vele, hogy ezt el kell mondanod? – állt fel és kezdett el járkálni a szobámba.

-Tudom, de ma összevesztünk Riley-val. De még nem is tudja az igazat. Tudod én… - de itt elakadtam. Victoria a rajzomat nézte, elgondolkozva bámulta a lapot. Aztán meg fogott egy ceruzát és oda írta Riley törött szívéhez Harry nevét…

-Nora, a szerelem vak, ezért nyisd ki a szemedet! – mondta és vissza ült mellém. – Ezt jobb ha húgod is észben tartja. Tegnap miután elmentettek Zaynnel, eljöttek a lányokkal. Harry alig mert hozzám szólni a húgod miatt… Mondanám, hogy furcsa egy szerelmi száll a ti történetetek, de itt már nem is tudom hány ember van jelen.

***

Miután Victoria elment fogtam a telefonomat, felhívtam Zaynt.
-Nora – mondta és hallottam a fájdalmat a hangjában.
-Felejtsük el, csak felejtsük el, kérlek. Oké? – szóltam bele zaklatottan a telefonba. Nem akartam elhinni, hogy mit tettem.
-Nem fog menni, hogy is felejthetném el életem legszebb éjszakáját? – kérdezte, nagyot sóhajtottam. Erre nem tudtam mit mondani, össze kellett szednem minden gondolatomat.
-Ne mondj ilyeneket Zayn! Barátnőd van… nem tehetjük ezt! Nem leszek a szeretőd! Szeretem Nate-t, téged is. Te ezt nagyon jól tudod. De kérlek felejtsd el! – mondtam zaklatottan.
-Nem mondom el többször, hibát követtünk el az tény! De ha már megtettük hadd maradjon egy szép emlék, és ne kérd azt, hogy felejtsem el. Nem fog menni ugyan úgy, ahogyan téged se tudlak elfelejteni… - itt volt az a pont amikor a lélegzetem is elakadt. Nem tudtam mit mondjak.
-El fogom mondani Riley-nak– mondtam ki hirtelen. – Nem akarom, hogy Harry mondja el neki. Joga van tudni!
-Nem teheted. Tönkre tennéd a saját húgodat! – mondta és az a lágyság rögtön eltűnt a hangjából.
-El fogom mondani, ha akarod, ha nem. Ha titkolózunk az még jobban tönkre tenné… - mondtam és kinyomtam. Miért is érzek én így? Lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Talán a gondolataim is tisztulnak egy kicsit. Miután indultam vissza a szobámba meg hallottam Riley hangját.
-Na, mi van a barátnőd máris lelépett? – kérdezte, csöpögött a hangja a gúnytól.
-Riley… - elakartam mondani, itt volt a megfelelő helyzet, de megijedtem. – Szeretlek, ezt soha ne felejtsd el a későbbiekben! Majd ha rájössz mit tettem ez lebegjen a fejedben, hogy én szeretlek – mondtam és indultam volna már föl de elkapta a kezem.
-Ez mit akar jelenteni? – kérdezte és láttam a zavartságát a szemeiben.
-Semmit – mondtam és ki rántottam a kezemet. A szobámba leültem az ablakba és a lemenő napot figyeltem. Olyan szép és nyugodt volt minden. Hirtelen megcsörrent a telefonom és én annyira megijedtem, hogy leestem az ablak párkányról és a földön végeztem.
-Aúú! – szisszentem fel és kaptam oda az oldalamhoz.
-Bárki vagy, miattad most estem le az ablakpárkányról! – vettem fel a telefonomat. A túl oldalról csak egy nevetés volt a válasz. Túl jól ismertem már ezt a nevetést. Rögtön mosoly kúszott az arcomra.
-Bocsánat szívem! – hallottam meg a világ legszebb hangját. – Csak azért hívlak, hogy ma este nálunk egy kisebb tömeg lesz. Lesz sör meg ilyennek. Utána itt is aludhatnál.
-Ez jól hangzik! Rendben, mikorra menjek? – mosolyogtam, de minek azt ne kérdezze senki. Egyre jobban megszeretem ezt a srácot.
-Hmm, most nyolc óra van, akkor mondjuk egy fél óra múlva várlak – mondta és éreztem a hangján, hogy vigyorog.
-Lehet, hogy kések. De azért ne hibáztass szép akarok neked lenni– mondtam és fel álltam a földről. Elindultam a szekrényem felé, hogy keressek valami normális ruhát.
-Te mindig szép vagy cicám! – mondta, a pillangóim fel ébredtek és azt hittem kilyukasztják a gyomromat.
-Nate én most leteszlek, mert soha nem fogok elkészülni – mondtam és választ nem várva kinyomtam a telefont. A fürdőbe rohantam, hogy elkészüljek.

***

Már úton voltam, mikor úgy döntöttem felhívom Harryt. Beszélnem kellett vele. Sokadik csörgésre készségesen felvette.
-Az én ágyamba nem mászhatsz be! – hallottam meg a gúnyos hangot.
-Nem azért hívtalak, de ez szép volt. Meddig gondolkoztál rajta? – kérdeztem. – Oké nem kell válaszolnod.
-Nem is akartam – mondta és hallottam, hogy be csukja az ajtót. – Miért hívtál Nora, nem érek rá…
-Először is minek kellett megütnöd Zaynt? Én is hibás vagyok az egészben, a másik pedig kérlek ne mond el Riley-nak, mert… - de nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.
-Nora, téged csak nem üthetlek meg… mégis csak egy nő vagy, legalábbis annak születtél… A másik pedig elfogom mondani neki és erről nem vitatkozok!
-Én akarom neki elmondani, szóval ne mond el neki oké? – kérdeztem, a mondta első felére inkább nem is figyeltem.
-Jó – sóhajtotta. – Victoria miután elment tőletek nem tudod hova ment?
-Nem, miért? – kérdeztem és megálltam Nate háza előtt.
-Mindegy. Most leteszem – mondta és kinyomta. Az ajtóhoz lépve csengetés nélkül nyitottam be. Még nem voltak sokan. Csak pár 11-es, Alexék és Farah, na rajta rendesen meglepődtem. Főleg azért, mert Alex kezét szorongatta.
-Sziasztok – köszöntem, de a zenétől nem sokan hallották. Így oda mentem a többiekhez. Hirtelen Brandon szőke feje jelent meg előttem.
-Szia Nora - vigyorgott és szorosan megölelt. Felnevettem és viszonoztam az ölelését.
-El a kezekkel a csajomtól! – hallottam meg Nate hangját. Meg fordultam, közelebb léptem hozzá és szorosan magamhoz húztam egy csókra. Miután elváltunk levegőért kapkodva néztük egymást.
-Amúgy haver, kivan szíva Nora nyaka. Ilyen vad vagy? – kérdezte Brand. A nyakamhoz kaptam és rögtön lehajtottam a fejemet. Farah aggódva nézett engem, Nate pedig megfeszült. Mi hárman tudtuk, hogy ez nem Nate volt. De nem kötjük mindenki orrára.
-Ha te azt tudnád, hogy mennyire – boxolt bele viccesen Nate, a vállába. Hirtelen csengettek. Mivel senki nem akart ajtót nyitni ezért elindultam, hogy kinyissam. A kis Emmát láttam meg és a csatlósait.
-Na, már ennyire együtt vagytok, hogy már te nyitod ki náluk az ajtót. Milyen otthon érzed magad – mondta Emma egyik barátnője. Azt hiszem Lynnek hívják. Emma csak sápadtan nézett engem, ha nem pályázna a pasimra talán meg is sajnáltam volna. Beengedtem őket és vissza mentem a többiekhez. Nos, ahogy telt az idő egyre többen lettünk. A legtöbb embert ismertem, de volt akit nem. Mindenki hozta a piákat magával, így egyre több alkohol fogyott. Úgy érzem holnap a fél suli ki lesz ütve, ezért se ittam egy kortyot sem. Amúgy is én tegnap buliztam szóval… Ha így folytatom tiszta party állat leszek! Vagy inkább party ribanc… Éppen csengettek és úgy döntöttem megint kinyitom én. Egy srác állt meg előttem, pizza futár volt. Hat doboz XXL pizzát tartott a kezében. Zavartan néztem körbe, amikor Nate elindult felém. Pénzt nyomott a pizza futár kezébe és kivette a kezéből a dobozokat. Fél kezével átölelt így indultunk el a konyhába. Lerakta a pizzákat a pultra és közelebb húzott magához. Mélyen a szemembe nézett aztán meg csókolt. Hosszú perceknek tűnt a csókunk, amikor hirtelen eltolt magától.
-Nora, beszéltél azóta vele? – kérdezte, nem kellett mondani tudtam kire gondol. Válasz képen csak egy aprót bólintottam. – Miről?
-Az éjszakáról… - suttogtam. – Azt akarom, hogy elfelejtse. De ő nem akarja! Annyira mást gondolunk mindenről. Egyáltalán nem értem mit szerethetek benne. Nem is illünk össze.
-Az ellentétek vonzzák egymást! – suttogta. Hevesen megráztam a fejemet, ezzel kinyilvánítva nem tetszésemet. Most én tapadtam rá az ajkaira. Tudtam, hogy bántja az a tény, hogy én mást jobban szeretek. De mégis szükségem volt rá, tudtam, hogy nem jó ez. Hiszen szenved miattam. Úgy ahogyan Riley is. Harry pedig miattam veszett össze Zaynnel. Jobb lenne ha nem is léteznék. Eltávolodtam tőle és kimentem a nappaliba. Leültem Farah mellé aki éppen azt nézte ahogyan Alex és Gavin „verekednek” hát úgy néztek ki mint az ovisok. De jó volt egy kicsit nevetni. Elfelejtették velem a bajaimat. Jó tudni, hogy a One Direction-ön és barátnőik nélkül is vannak barátaim. Hiszen őket már azoknak mondhatom. Farah óvodás kórom óta, a fiúk meg most lettek azok, de nem bántam. Szerettem őket. Úgy ahogy Natet is. Egy kicsit azt éreztem, hogy minden rendben van. De tudtam, hogy ez sajnos nem így van. Szerencsére anyát max még egy hétig tartják bent és haza jöhet. Oldalra fordítottam a fejemet és azt láttam, hogy Emma éppen Nate ölébe mászik aki próbálja le lökni magáról, de kevés sikerrel, mert az a tyúk úgy csimpaszkodik benne mint ha muszáj lenne. Gondolkodás nélkül álltam fel és indultam feléjük. Meg ragadtam Emma vállát és magamhoz rántottam.
-Te ribanc, ezt te sem gondolhattad komolyan! Komolyan az orrom előtt akarsz rámászni a pasimra? Emma ez még tőled is szánalmas. Tudod, ha egy kicsit változtatnál talán kellenél is valakinek. De a pasiknak nem jönnek be azok a lányok akik könnyen adják magukat. Kevésbé kéne picsának lenned – ordítottam vele.
-Te beszélsz? Vegyél vissza a képedből. Lehet, hogy én is ribanc vagyok, de te is! A saját húgod pasijára pályázol, közben pedig Nate-t fűzött. Undorító vagy! Nem is tudom minek kellesz nekik, egy szánalmas utolsó ribanc vagy – kiabált rám, és akkor nekem itt volt végem! A vörös köd ellepte az agyamat és nem gondolkoztam. Felemeltem a kezemet és pofon vágtam. A tenyerem csak úgy csattant az arcán. Oda kapta a kezét aztán összeszűkült szemekkel nézett rám. Elvette a kezeit az arcáról és gyomron vágott. A hirtelen jött ütéstől össze görnyedtem, de sikerült visszaegyenesednem.
-Hagyjátok abba! Emma takarodj! – hallottam Nate hangját, de már késő volt… A hajánál keresztül kezdtem kifelé húzni Emmát. Az ajtón kilöktem és rácsaptam. Aztán láttam, hogy a barátnői még mindig ott állnak, ezért rájuk néztem.
-Ti is kértek? – kiabáltam rájuk, annyira meg ijedtek, hogy futva távoztak. Mindenki döbbenten nézett, szerintem el se hitték, hogy mit láttak. Nate közelebb lépett és átölelt.
-Jól vagy? – suttogta a fülembe. Megráztam a fejemet, és tudtam Emmának igaza van…

Múló szerelem-8.fejezet

Sziasztok,reméljük most sem okoztunk csalódást. 3 komi után jön a folytatás,egyből amint észrevesszük,hogy megvan,mint az előző fejezetnél. Jó olvasást!(:

*Riley*

A lányokkal egész nap a otthon voltunk. Én és Scarlett már a jól ismert cuccokat pakoltuk ki a csajos naphoz,míg Cher és Eleanor a filmeket válogatták a mai napra. Nem tudtuk igazából miért jó ez nekünk-mert én nem bírom az ilyet,de a filmezésben benne voltam,bármilyen mennyiségben.
-Riley megfelel ez a film?-Jött be a DVD lemezt tartva a kezében Cher. Elmosolyodtam,amint elolvastam a címet: A felhők fölött 3 méterrel.
-Ugye tudjátok,hogy ez a kedvenc filmem?-kérdeztem meg,apró mosollyal az arcomon. Mindenki bejött a szobámba és megállva Cher mellett elvigyorodtak.
-Tudjuk,de legalább ez legyen jó a napodban.
-Köszönöm.-Öleltem meg őket egyszerre,mire Eleanor fogta magát és eldőlt,magával húzva Scarlettet,aki húzott minket is. Felnevettem a hülyeségükön,majd fogtam az utolsó takarót és kivittem a nappaliba.

*

A filmen,mint mindig csak én sírtam. Csak én voltam az egyedüli lány akit megsiratott. Hogy lehetséges ez? Nem tudom,de már kívülről tudom a srác utolsó mondatait. Annyira mélyen megragadtak bennem. A lányok öleltek és vigasztaltak,míg én helyre nem jöttem,majd Eleanor elment telefonálni.
-Ki volt az?-kérdezte Cher,látszott Eleanoron,hogy megszokott mosoly és vidámsága helyett most ideges.
-Az a hülye ribanc ide jön. Mit képzel magáról? Tönkre akarja tenni ismét? Mekkora egy hülye idióta az a marha is! Minek engedi be az ágyába? Egyáltalán mi tetszik neki rajta? Százszor jobb nála még egy hajléktalan is,hiszen annak több büszkesége van! Könyörgöm lőjük le mind a kettőt!-pufogott,már a párnák között. Scarlett felkelt és hozott neki egy pohár vodkát,míg én idegesen túrtam a hajamba. Egy valaki lehet az a személy,aki ennyire felhúzta Eleanort. Az pedig az én másik kedvencem Emma után: Victoria Justice.
-Kikről beszélsz?-kérdezte Cher,de már én is idegbeteg módjára viselkedtem.
-Lőjük le mind a kettőt,komolyan mondom! Egyet értek veled!
-Te tudod kikről van szó?-kérdezte Cher,Scarlettől,aki aprót bólintott.-Elmondanád,mert hülyét kapok!
-Csak egy páros bosszanthatta így fel Riley-t,az pedig Harry és Victoria.
-Victoria,mint...?
-Mint Justice-vágtam rá.-Na jó mit tudunk még?
-Ma bulizni mennek,kivéve Liam és Danielle,mert ők romantikáznak,viszont Nora is ott lesz.
-Remek. Tudod hol és mikor mi lesz?
-Persze,Boo Bear mindent elmondd nekem...-vigyorgott Eleanor,értette miért kérdezem. Mosolyogva adtam ki az utasításokat a pakolásra és a készülődésre. Elmondtam mit hol találnak és keressenek maguknak ruhát meg cipőt,bár ezzel akadt egy kis probléma.Eleanor és Scarlett lába megegyezik,de nem az enyémmel,így ők gyorsan átszaladtak magukhoz,de már ruhával tértek vissza,nem csak cipővel.Amire vissza értek már elpakoltunk és Cher fürdött. Elküldtem Eleanort fürdeni anyu fürdőszobájába,míg én a ruhákat válogattam. Scarlett rendelt egy taxit és segített összepakolni,mert eldöntöttük,hogy holnap innen megyünk iskolába. Persze ezt már magával meg is beszélte amikor a cuccait hozta át...
-Amúgy kié ez a beteg ötlet,hogy vasárnap este bulizunk?-kérdezte Scarlett kiabálva,mire mind rávágtuk,hogy Harry-é. Egyszerre nevettünk fel,mert ez már kérdés sem volt,talán Scar is csak költőinek szánta.

***

A texi leparkolt,kifizettük,majd a sort megkerülve indultunk a biztonsági ember felé. Elmosolyodtam ahogy megláttam Baut. Régi ismerősként öleltük meg egymást,majd a sikítozó lányok előtt beengedett minket. Persze pár elég csúnya pillantás után már nem is érdekelt mit gondolnak erről. A legtöbbjük úgy is mosolyogva várja,hogy beérjenek és megkeressenek minket,a fiúkkal együtt.

Belépve egyből a szokásos box felé vettük az irányt. Tudtam,hogy ott lesznek,ehhez kérdés sem fért. Scarlett és Cher vigyorogva léptek az asztalhoz,de amint oda értünk a mosoly lehervadt az arcukról. Először nem értettem a reakciójukat,majd én is megpillantottam amit nem kellett volna;Harry valamit elmélyülten keresett Victoria szájában. Felsóhajtottam. Megkocogtattam barátom vállát,aki ijedten húzódott el a ribanctól. Furcsa grimaszt vágott,de hamar erőltetett magára egy mosolyt és megölelt mindenkit. Leülve egyből arról kezdett faggatni minket miért jöttünk el,de a választ nem kapta meg senkitől. Nem kötjük az orrára.

Feszengve ültem mellette,a kis ribanc a combját simogatta,míg én oda nem néztem és Harry arrébb nem tette a kezeit. De már késő volt,rettegtem attól,hogy újra összetörik,hogy újra én leszek az aki megvigasztalja,akinek mentsvárat kell nyújtania,pedig ő maga is a poklot járja meg. De nem akartam panaszkodni,nem akartam az orrára kötni,hogy nem menne még egyszer,nem menne újra az ami először. Nem bírnék mosolyogva bolondozni,nem bírnék vigyorogva ugrani egy fejest a tengerbe egy hajóról,nem...egyszerűen nem tudnék újra az lenni,aki akkor voltam;egy barát aki bármit megtenne érte.
-Megyek hozok valami piát-kelt fel Cher,majd maga után húzott engem is. A pulthoz érve lenyomott egy bárszékre,majd felém fordult.-Mi volt ez? Úgy nézel arra a csajra,mintha meg akarnád ölni! Komolyan mondom nem hiszem el! Te Zaynért sírsz,miközben másra vagy féltékeny?
-Hogy mi van?Nem vagyok féltékeny,egyszerűen csak féltem Őt. Zaynt szeretem,de elvesztettem. Jól vésd az a fejedbe Cher,én nem olyan vagyok,mint a nővérem. Én nem féltékenykedek és csalom meg a barátom,ha egyszer szeretem. De nem tudod milyen érzés volt,mikor Harry napokig csak engem engedett be a szobájába,csak velem beszélt és csak nekem mondta meg,hogy az a ribanc megcsalta és még le sem tagadta,hanem egyből az újságokhoz fordult. Sőt azt sem értheted milyen érzés a legjobb barátodat sírni látni,miközben te megmondtad neki,hogy ez lesz. Megmondtad,hogy soha nem akart tőle semmit,mint szex. És mi lett a vége? Pontosan ez,az újságok megtudták,hogy Harry Styles,Victoria Justice-t dugja,pedig ők megbeszélték,hogy soha senki nem fog tudni erről. Úgy lett? Nem! akkor innentől kezdve nem vagyok féltékeny,rendben?
-Értettem,bocsánat. Na mit kérsz?-mosolygott.
-Bármit csak jó erős legyen.-Na ezt tényleg komolyan gondolta,mert legalább három abszintott és kettő vodkát rendelt csak nekem. Lehúztam az összeset még a pultnál,majd kértem egy vodkanarancsot és azzal távoztam a pulttól. Cher egy tálca piával egyensúlyozott,megkönnyebbülten tette le Niall és Scarlett elé.
-Sziasztok. Na mi a helyzet?-kérdezte Niall,mire elvigyorodtam.
-Semmi Szöszi,mi lenne?
-Semmi,de én húztam. Scar jössz?-Barátnőm csak bólintott egy hatalmasat,majd vigyorogva intett még egyet felém. Felnevettem.
-Mi van köztük?
-Levegő,na jó fogalmam nincs,de remélem összejönnek,mert nagyon aranyosak. Viszont hol lehet Zayn?-néztem körbe,keresve legalább egy ismerős arcot,de csak Harryt találtam,Victoriával.-Mindjárt jövök-hagytam ott barátnőmet,majd elindultam feléjük. Mire oda értem,pont egymás ajkait akarték megtalálni,megköszörültem a torkomat.
-Mi az?-kérdezte a ribanc morogva. Mire fintorogtam egyet.
-Harry nem láttad Zaynt?
-Utoljára akkor láttam,mikor Norával távozott...
-Kösz-vetettem oda foghegyről,majd mit sem törődve Cherrel bementem a táncparkett közepére és megfogva egy ismerős ismeretlen kezét kezdtem el táncolni.

*Nora*

-Szeretlek Nora… - suttogta ajkaimba és elkezdte levenni a ruháimat…
Meztelen testemen éreztem tekintetét. Fordítottam a helyzetünkön és rá másztam. Kezem elindult ágyéka felé és lassan kezdtem a kezemet le-fel húzni. Éreztem, ahogyan megremeg a teste és egy mély sóhaj hagyta el száját. Egyik kezét végig vezette a gerincemen és mélyen bele markol a fenekembe. A másikkal pedig a hajamat piszkálta. Lehajoltam és a számba vettem merev férfiasságát. Először lassan mozogtam aztán egyre gyorsabban. Éreztem, hogy nem bírja már tovább így felrántott magához és megcsókolt. Fölém gördült és belém hatolt. Nem teketóriázott, gyorsan kezdett és egyre jobban hajszolt minket a beteljesedés felé. Hirtelen hátam ívbe feszült és nagyokat lélegezve karmoltam bele a hátába… Nyakamhoz hajolt és egy erős szívást éreztem. Aztán apró puszikkal hintette be. Legördült rólam és mellém mászott. Szorosan hozzá bújtam és hagytam, hogy együtt ringasson el bennünket az álom.

***

Léptek zaja ütötte meg a fülemet, hirtelen ajtó csapkodásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szememet és Harry karba tett kézzel állt az ágy előtt. Fájó fejemet fogtam és felnyögtem. Fájt, nagyon!
-Kelj fel Nora! Elkésel az iskolából, aki éjszaka képes mindenfélére reggel is tud kemény lenni! – mondta gúnyosan. Nem értettem miről beszél. Oldalra fordítottam a fejemet és megláttam a mellettem alvó Zaynt. Meztelenek voltunk mind a ketten. Magam köré csavartam a takarót és elkezdtem össze szedni a ruháimat. Berohantam a fürdőszobába és felöltöztem. Köszönés nélkül távoztam a fiúk házából. Ahogy haza értem gyorsan átöltöztem és beraktam a táskámba a cuccokat. Kilépve meg csapott a csípős szél, ezért gyorsan beültem az autómba. Az iskola előtt nyugtáztam a dolgot, hogy még 15 perc van a csengőig! De rettenetesen éreztem magam, lefeküdtem Zaynnel. Nem fogok tudni ezek után a húgom szemébe nézni. Annyira félek, hogy Harry elmondja neki… Hiszen annyira jóba vannak! Kiszálltam a kocsiból és elindultam. Megláttam Nate-t és a haverjait a tető alatt ácsorogni. Ahogy észre vett rögtön elmosolyodott és én is. Közelebb értem hozzájuk és rögtön Nate felé közeledtem. Bűntudatom volt, de mégis megcsókoltam. Közel húzott magához és szorosan tartott a karjaiban.
-Szia – húzódtam el tőle.
-Jó reggelt, Szépségem! – kacsintott, a fiúknak csak intettem egyet akik elképedve bámultak minket.
-Beszélünk? – kérdeztem mire csak bólintott és elkezdett húzni befelé.
-Bent találkozunk – mondta a fiúknak. Az egyik sarokba álltunk meg én pedig felé fordultam. Aggódva méregetett, aztán szeme a nyakamon ragadt. Oda kaptam, de nem találtam semmit rajta…
-Mi az? – kérdeztem ijedten.
-Ne is mond, Zayn volt az… - mondta és totál elkomorodott.
-Mi volt ő? – kérdeztem, hiszen még mindig nem értettem semmit.
-Nora ki van szívva a nyakad. Lefeküdtél vele igaz? – kérdezte és láttam a fájdalmat tükröződni a szemeibe. Bólintottam.
-Részeg voltam… - motyogtam és éreztem, hogy a könnyeim utat akarnak törni maguknak.
-Nem baj, én akkor is veled maradok – mondta és közelebb húzott magához. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Mohon tapadtam ajkaira, ő pedig viszonozta heves csókomat. Megszólaltak mellettünk mi pedig szétváltunk. Mindenki minket nézett, a lányok le voltak sokkolva. A tömegben kiszúrtam húgomat aki nagyokat pislogott, aztán elindult órára. Megfogta a kezemet és így indultunk el a kémia terembe. A terembe érve éppen Farah mellé akartam leülni amikor Nate oda szólt nekem.
-Nora, ne hülyéskedj! Ülj már mellém! – mosolygott rám, én pedig azt hittem, hogy elolvadok.
-Brandon nem fogja bánni? – kérdeztem és félszegen elmosolyodtam.
-Kit érdekel! A csajomnak mellém kell ülnie! – megütköztem, mióta vagyok a csaja? Jó eddig több volt köztünk mint barátság… de ez új volt! Széles mosoly ült ki az arcomra és léptem közelebb hozzá, bocsánat kérően fordultam Farah felé aki csak intett egyet kezével. Beültem a leghátsó padba, Nate mellé. A pad alatt megfogta a kezemet és édesen mosolygott rám.

***

Tesi órán a tanár bejelentette, hogy azt csinálunk amit akarunk, mert Kim és a pompon csapat próbálni fog. Sajnos ki nem tudtunk menni, mert szakadt az eső így hát bent nyomorogtunk. Nate-el, Farah-val és a srácokkal felültünk a lelátóra és onnan néztük az gyakorlásukat. Nate olykor végig simított a kezemen, vagy megcsókolt. Az egyik ilyennél amikor kelleténél hevesebben csókoltuk egymást mindenki elkezdett röhögni. Oda néztem amerre a fiúk és én is elkezdtem nevetni. Emma fetrengett a földön és még mindig engem és Nate-t bámulta. Felállt és kirohant a teremből. Elkaptam Riley tekintetét… de nem tetszett amit láttam, szégyenkezve nézett rám, talán egy kis szánalmat is láttam a szemében. Kim Emma után ment, én addig lementem a húgomhoz.
-Mi van? – förmedt rám amikor megfogtam a karját.
-Mégis neked mi bajod van? – kérdeztem hisztérikusan…
-Nate, Gregg és Zayn… ki kell még? – förmedt rám.
-Greggel táncoltam, Nate-el járok, Zaynt pedig csak bebeszéled magadnak. Nincsen köztünk semmi – mondtam és vissza mentem a többiekhez.
Óra után a parkolóba ácsorogtunk Nate-el amikor Brandon, Gavin és Alex megérkeztek hozzánk.
-Megyünk moziba jöttök? – kérdezte Gav. Nate felém fordult én pedig megrántottam a vállamat.
-Ezt igennek veszem! – mondta Brandon és szélesen elvigyorodott.
-Hé, Farah! – kiabált Alex oda barátnőmnek. – Megyünk moziba gyere!
-Kösz kihagynám! – mondta barátnőm a szokásos mogorva stílusában és indult volna tovább de Alex elkapta a karját.
-Na sötétség hercegnője gyere már jó móka lesz! – mondta és közben vigyorgott barátnőm felé, aki hevesen megrázta a fejét.
-Engedj el te őstulok! – mondta Farah és segítségért fordult felém.
-Alex hagyd már… - mondtam neki, de a srác nem hallgatott rám továbbra is barátnőmet nézte. Aztán olyan történt amit soha nem fogok elfelejteni. Alex közelebb hajolt barátnőmhöz és spontán lesmárolta. Miután elváltak Farah először ideges volt, aztán ellágyult.
-Mit nézünk? – kérdezte mosolyogva. A fiúk megrántották a vállukat és elindultunk a plázába.

***

Amikor haza értem Riley a kanapén ült, úgy tűnt, mintha rám várt volna. Ahogy észre vett fel állt és karba tette a kezét.
-Igen? – húztam fel a szemöldökömet. Megijedtem tőle…
-Nem akarsz valamit elmondani? De most komolyan… - végem van! Harry elmondta neki…

Imagine

Sziasztok!

Flórával csináltunk egy új közös blogot,bár merően más,mint ez. Nem fanficcek,hanem novellák olvashatóak rajta. Bármiből,bárkiről. One Direction,Taylor Lautner,Justin Bieber,de még Edward Cullen is...bármi amit kértek a mi fantáziánkból.
Jelenleg két novella író versenyen is ügyködik a blog. Az egyik One Directionnal a másik Vámpírnaplókkal a főszerepben. Szóval ha csak olvasni van kedved,kérhetsz és megkapod. Ha megosztanád a te novellád,kisebb történeted itt megteheted. Ha versenyezni akarsz itt a helyed!
Szóval várunk titeket!:)

Imagine

Múló szerelem-7.fejezet

Sziasztok:) Reméljük tetszik,3 komi után jön a következő!:D

*Riley*

Nekem ez már sok,mosolyogva üdvözöltem minden egyes embert az X-Faktor szériákból,de felére nem is emlékszem. Talán abban az évben kezdtem el a műsor nézését,mikor a fiúk szerepeltek benne. Szóval a tudásom és az ismeretségem a nullával verseng. Viszont jó pontnak számított,hogy az ajtón belépő párt ismertem-legalább is a csajt. Cher Lloyd,vigyorogva közeledett párosunkhoz. Amint oda ért már a karjaiba is zárt. Felnevettem.
-Szia Csajszi,mizu?-kérdezte,miközben maga mellé húzza a kísérőjét.
-Szerinted? Élem az unalmas életem.
-Ja és milyen a suli? Vannak helyes pasik?
-El nem tudod képzeni,a legjobb az egészben,hogy Dean oda van értem...-kotyogok össze-vissza,miközben Zayn tekintete arcomat kémlelte,kezei pedig egyre erősebben szorongatták a derekamat. Elmosolyodtam a tettén,majd felé fordulva adtam ajkaira egy puszit. Kicsit fellélegzett,de még mindig megfeszülve várta a lányos csevej folytatását.
-Úgy látom nem mindenkinek szimpi ez a Dean...-vigyorog Cher Zayn felé. Felnevetek,majd összefonom ujjainkat Szerelmemével.
-Lehet,de Ő meg se szólaljon,millió lány van odáig érte-sandítok fel rá,mire elvigyorodik,majd mogorva képpel megrántja a vállát.-Még a Nővéremnek is tetszik-súgom meg halkan Chernek,de olyannyira azért mégsem,hogy Ő ne hallja.
-Milyen udvariatlan vagyok,Ő Gregg Sulkin -mutatta be a kísérőjét. Mi is letesszük a tiszteletkörünket,majd a srác tovább ment a többi vendéggel beszélgetni.
-Már bocsi,de nem szimpatikus hol szedted össze?-kérdeztem barátnőmet,aki elmagyarázta,hogy nem volt kivel jönnie és Őt ajánlották.-Katasztrófa-tettem hozzá ártatlanul,mire még a mellettem álló Zayn is felnevetett. Leültünk az egyik asztalhoz,majd hozzánk csapódott Nora és Harry is. Persze Cher agyon ölelgette Harryt,mire Ő bevetve az elképesztő sármját - állítása szerint - elhívta barátnőmet egy éjszakai hancúrra.
-Na igen. Nem elég neked Victoria?-tettem fel a költői kérdésemet,mire csúnyán nézett rám. Felsóhajtottam,adtam arcára egy puszit,majd mosolyogva beszélgettem tovább vele,míg Cher ki nem ment a mosdóba.
-Szabad egy táncra?-kérdezte valaki,de felnézve egy idétlen idióta majommal találtam szembe magam,aki csöpögött a bűzlő parfüm szagától és az elképesztően undorítő cigi szaga sem tette őt vonzóvá,de nővérem úgy nézett rá,mintha egy félisten lenne. Ebből akkora baj lesz még...
-Mit fog Nate ehhez szólni?-kérdezte Zayn idegesen. Na itt már feleslegesnek éreztem magam...Harry felé fordultam,aki egy erőltetett mosollyal próbált jobb kedvre deíteni,megráztam a fejem,majd kezemet az övére tettem és szorítottam rajta egyet,nyugtatásképpen. Nem tudtam eldönteni melyikünk volt idegesebb,de azt hiszem Harry járt annál a pontnál,hogy felkel innen és felképeli legjobb barátját a féltékenykedése miatt.
-Csak egy tánc-suttogta Nora,majd elsétált a bűzlő herceggel. Folyamatosan őket néztem,de nem tudtam megmondani mi irritált jobban a srácban a nagyképűsége vagy a Nővéremmel való flörtölés. De egyet tudtam: Nora kihúzta a gyufát nálam. Ki kell még neki? Zayn,Nate és még ez a Gregg gyerek is?
Idő közben Cher vissza ért és megkérdezte mi történt,a feszült hangulatra utalva. Gyorsan és csendben eldaráltam neki az egészet,remélve,hogy most nem hall meg engem Zayn,mire már indult volna szétszedni az új párost,de Zayn megakadályozta tettével: Szerelmem felállt és elhívta táncolni. Persze Cher egyből átlátott rajta és nemet mondott,de Őt oda küldte Noráékhoz,persze Zayn nem ellenkezett. Nem tudtam mit beszélnek,de a tetteik egyértelműek voltak. Zayn úgy húzta közelebb Norát,mintha az élete múlna rajta. A szemeim ott ragadtak kettősükön,nem tudtam mozdulni még lélegezni is elfelejtettem egy pillanatra. Mindenki előtt tesznek tönkre. A szégyen és a hiányérzet vasmarokkal szorongatta a szívemet,de nem tudtam ellene tenni. A szemeim könnybe lábadtak,de emlékeztettem magam,hogy itt nem sírhatok. Ajkaimat összepréselve próbáltam elnézni párosukról,de nem bírtam. Ott táncoltak,sutyorogtak én pedig majd belehaltam. Őket nézve rá kellett jönnöm tényleg ennyi volt,ezt a kapcsolatot megmenteni nem lehet...
Szépen lassan felálltam,majd mit sem törődve Harry és Cher kiabálásával kirohantam az épületből. Megcélozva ezzel a parkolóházat.Amint kiértem az ajtó mentén lecsúszva temettem kezeimbe könnyes arcomat. Rettentően fájt,égetett,mintha nem kapnék levegőt. Pedig csak két embert veszítettem el,két olyan embert akik a családomat képezték. A szemeim égtek,a torkom kiszáradt,a mellkasom fájt,de a szívem már nem működött. Hogy lehetséges ez? Hogy veszíthetem el a saját Nővérem? Hogy? Miért? Mit tettem?
-Riley!-kiabáltak felváltva Cherék. Felsóhajtottam,tudtam,hogy itt is keresni fognak,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar ide érnek. Bár elölről jöttek,így kicsit volt időm még összeszedni magam,de nem tudtam. A lábaim felmondták a szolgálatot,úgy remegtem egész testemmel,hogy még felállni sem tudtam. Ahányszor megpróbáltam mindig visszaestem,így már a fél tenyeremről hiányzott a bőr,de nem fájt,sőt enyhítette a bennem égő csalódottságot.-Riley!-kiáltott fel Scarlett,aki rémülten futott oda hozzám,míg Őt követte Harry és Cher.Amint ode értek nem húztak fel nem csináltak semmit,csak leültek mellém-vagy elém-és biztattak. Próbáltak lelket önteni belém,kevés sikerrel,de barátom nyolcadik viccén felnevettem,ez már megnyugtatta őket,így felsegítettek a földről. Még mindig fájt,de elviselhető volt,velük legalábbis...

***

A teremben még mindig mosolygó,nevető és-legfőképpen-boldog embereket találtam szembe magam. Egy nagy levegő után elsétáltam a nyomomban kér barátnőmmel és Harryvel az oldalamon az asztalunkig,ahol már Niall idegesen piszkálta az asztalterítőt és Zaynt bámulta a terem sarkában. Oda érve egyből a karjaiba kapott a szőkeség,majd lecseszett,hogy ez nem megoldás. Menjek oda a pasimhoz és mondjam el mi a véleményem róla,de nem tettem. Nem tehettem. Rettegtem attól,hogy kimondja azt az egy mondatot: "A te hibád."
-Figyeljetek hol van Nora?-jött oda az idiótán vigyorgó marha,mikor már nagyban belemerültünk Niall és Harry vicceibe.
-Srácok mi lenne ha elmennétek táncolni?-kérdeztem jelentőségteljesen a négy emberre nézve,mire vették az adást és távoztak a másik két One Direction párhoz - Danielle-hez és Liamhez,na meg Louishoz és Eleanorhoz. Gregg leült mellém,mire egy kicsit hátrébb húzódtam,de Ő közelebb csusszant és a combomra simította kezeit.-Na ide figyelj te nagy idióta! Én nem vagyok ribanc aki bárkivel az ágyba megy és van barátom. Nem mellesleg ez előtt tíz perce még a Nővéremet fűzted. Rohadtul örülnék ha a kezeidet magad mellett tartanád és azzal elégítenéd ki magad,és nem engem akarsz erre kényszeríteni. Szóval fogd magad és húzz el innen. Ezzel beleértve ne csak engem felejts el hanem Norát is. Megköszönném,na most pedig szia.-Ráztam le kezeit a combomról,de már késő volt. Zayn mellettem termett és a helyét elhagyó Gregg felé lendítve az öklét bevert neki egyet.
-Mi a...-kezdtem bele,de nem tudtam folytatni. Nem voltam képes rá. Ez most mi volt?-Mi a francot csinálsz? Mit képzelsz magadról? Nem tudnád egy kicsit visszafogni magadat?-kezdtem el ordítozni Zaynnel,míg a többi vendég feszülten figyelte a párosunkat.-Hogy lehetsz ekkora egy idióta? Már elküldtem,nem mellesleg mire volt ez jó? Mit akarsz bizonyítani? Szeretsz? Késő Édes,késő...Előbb kellett volna.-A végére már motyogtam,majd megfogva Danelle kezét kiszáguldottam a teremből a parkoló felé.
-Mi volt ez?-kérdezte kimerülten a limuzin mellett állva.
-Tudod mi? Egy nagyszerű este nagyszerű vége. Nem tökéletes úgy eljönni,hogy azt érzed rendbe lehet hozni a kapcsolatodat azzal az emberrel akit szeretsz? Erre megkapom azt,hogy féltékeny Norára és még rám is...Hogy lehetséges ez? Miért csinálja? Amire elhatározom,hogy elfogadom nem én kellek neki,tesz egy ilyet és nem tudom mit gondoljak utána,nem tudom mit kellene tennem most...-könyököltem az autóra. Dan mellém lépett és olyan szorosan ölelt meg,mintha csak tudatni akarná,hogy nem vagyok egyedül. -Köszönöm-suttogtam,majd elengedve Őt,szembe néztem a kisebb tömeggel,ami már ott állt mellettünk. Ott volt az egész One Direction a barátnőkkel együtt,vagyis majdnem barátnőkkel...

Rá se nézve Zaynre,kértem meg Liamet,hogy nyissa ki a kocsit és vigyen haza minket,de Niall maradni akart,így Ő taxival jött utánunk. Liam beleegyezett a tervembe,így úgy tett ahogy kértem. A lányok megkértek,hogy aludjak mégis a fiúk házába mert nem lenne jó ha most egyedül lennék és ezt én is beláttam. Cher és Scarlett is csatlakozott az esti pizsi partyhoz,így már öt lány és négy fiú felállásban telepedtünk le a kanapéra. Pizsiben voltam, Harry és Lou mellett ülve néztem a filmet. Nem volt több csak egy hülye film mégis alig bírtam ki a végére...vagyis egyáltalán nem bírtam ki. A végén zokogva bújtam Lou karjaiba,mire elmotyogott a többieknek egy bocsánatot és maga után húzva tolt be a Zaynnel közös szobánkba.
-Sajnálom...én...én nem akarok bajt okozni,egyáltalán. Csak annyira nehéz...-suttogtam.Arcomon már megint folytak a könnycseppek. Louis megértően átölelt,majd leültetett az ágyra.
-Beszéljétek meg,jó? Én most megyek és lefekszem aludni a többiekkel együtt. Jó éjszakát Tündérke-nyomott a hajamra egy puszit,majd távozott a szobából. Csak bámultam utána,de pár csendes perc után Zayn bukkant fel az ajtóban. Sóhajtott egyet,majd leguggolt elém,térdeimre támaszkodva fürkészett. Én csak néztem és próbáltam rájönni mire megy ki a játék,mit akarhat,de a szemében csak a bűntudat lángja égett.
-Sajnálom,nem kellett volna...-kezdett bele,de elegem lett. Elegem volt mindenből. Tarkójára csúsztatva kezeimet,húztam magamhoz közelebb egy édes csókra. Nem érdekelt mit teszek,ha a holnap újult erővel elsöpörhet,így inkább át adom magam az élvezetnek. Hevesen reagált csókomra. Szorosan vont karjai közé. Ledöntött az ágyra és fölém mászott. Egy egyszerű mozdulattal kapta le rólam a pizsama felsőmet. Mivel nem volt rajtam melltartó láttam rajta, hogy elakad a lélegzete. Végig nézett rajtam, én pedig zavartan lesütöttem a szemeimet. Kezeit ráfektette melleimre és elkezdte simogatni. Egy jól eső halk sóhaj tört elő a torkomból. Én sem voltam rest egy pillanat alatt bújtattam ki a pólója alól. Végig néztem kockás hasán és lélegzet vissza fojtva hagytam, hogy minden ruha darabomat levegye rólam. Hamar lekerültek rólunk a maradék ruhák is. Zayn végig csókolta a hasamat, aztán a mellemet végül a számnál állt meg és szenvedélyesen csókolt. Közben a hátát karmoltam, annyira feltüzelt…

Először egy ujját csúsztatta nőiességembe, aztán már kettő ujjával kényeztettet oda lent. Először lassan, aztán egyre gyorsabban. Éreztem, hogy a hátam ívbe feszül és eljuttok a csúcsra. Én is gyönyört akartam okozni neki, így megfordítottam a helyzetünket és végig csókoltam a hasán. Aztán számmal egy apró puszit adtam merevedő férfiasságára. Aztán számba helyeztem hímvesszőjét. Először lassan mozgattam a számat,majd egyre gyorsabban. Mély és hangos nyögések hagyták el Zayn száját. Élvezte, jó volt neki, tudtam. Ha a kapcsolatunk mostanában nem a legjobb, legalább az ágyban ki tudom elégíteni. Miután befejeztem, felhúzott egy csókra. Megint fordított helyzetünkön és belém hatolt. Lassabban kezdett de egyre gyorsabb tempót vett fel. Együtt hajszoltuk egymást a gyönyör felé…
Miután mint ketten kielégülten feküdtünk fáradtan bújtunk egymáshoz…

*Nora*

Karok rázogatására ébredtem fel, lassan nyitottam ki a szemeimet és Niallel találtam szembe magam. Aggódva méregettet.
-Jól vagy? – kérdezte, mire csak egy aprót bólintottam. – Sétálunk egyet?
-Igen. – suttogtam rekedtes hangon és hagytam, hogy Niall felsegítsen. Kisétáltunk a kórház elé és elindultunk jobbra. Percekig csendben sétáltunk amikor nem bírtam tovább és muszáj volt megszólalnom. – Miért jöttél utánam?
-Hát… - habozott. – Riley kiakadt…
-Min? – kérdeztem és szemöldököm az egekbe szaladt.
-Tudod te és Zayn… - kezdte de hisztérikusan félbe szakítottam.
-Harry-nek is meg mondtam, nincs köztünk semmi! – mondtam és a járdát kezdtem bámulni.
-Lehet fizikailag nincs, de Nora. Mindenki látja körülöttetek. Csak talán ti nem veszitek észre – mondta bölcsen Niall. Elgondolkozva néztem magam elé, de hirtelen felé fordultam.
-Azt hiszem, beleszerettem Zaynbe – suttogtam. Úgy éreztem Niallnek elmondhatom. A fiúk közül benne bíztam meg a legjobban ebben a témában.
-Gondoltam – bólintott.
-De tenni akarok ellene. Pont ezért kezdtem Nate-el ki. Nem felejthettem el azt a tényt, hogy Zayn a húgom barátja. Szeretem, de még mennyire. A fenébe is, utálom magamat Niall. Gyűlölöm azért magamat, hogy elmentem vele. Nem lett volna szabad. De sajnos az érzéseimet nem irányíthatom…- szememet elkezdték szúrni a könnyek.
-Zayn is így érez irántad… - nézett rám és beléptünk a park kapuján. Kerestünk egy padot és leültünk.
-Nem hiszem – ráztam meg a fejemet. Hirtelen eszembe jutott a megkezdet mondatai, Poole-ban. Vagy amit ma mondott. – Lehet, hogy így van. De ennél nem mehetünk messzebb. Meg próbálom Nate-el, aki más lánynak egy főnyeremény. Csak én…
-Te nem őt szereted! Azt mondom tisztázzátok a dolgokat Zaynnel és Riley-val is. Senkinek sem jó ha titkolóztok – mondta és egyik karjával átölelte a vállamat. Nem akartam sírni, saját magam miatt kerültem ebbe a helyzetbe. Szánalmasnak éreztem magamat.
-Niall… a kórházban annyira furcsa álmom volt – suttogtam, mire az ír fiú kérdőn nézett rám. Gyorsan elhadartam neki, ő pedig elgondolkozott a hallottakon.
-Te meg álmodtad lényegében, hogy meghalsz? – kérdezte.
-Nincsen jelentősége… - mondtam és megöleltem. Ma este jöttem rá, hogy Niallben egy igaz barátot ismertem meg. Ma ahogy meg mutatta, a komoly oldalát is még jobban biztos lettem abba, hogy egy igaz barátot találtam…
-Menjünk haza – mondta és felhúzott.
-Én nem akarok nálatok aludni… - motyogtam.
-Nem hagylak egyedül. Riley biztos nálunk van! Gyere már – ragadta meg a karomat és elkezdett húzni.

***

Reggel a fiúk egyik vendég szobájában ébredtem fel. Fáradtan lépkedtem le a konyhába. Niall és Zayn tartózkodott csak ott.
-Jó reggelt! – mosolyogtam fáradtan. Ezt a mosolyt inkább Niallnek küldtem. Kedvesen vissza köszönt az ír szőkeség és óvatosan intett fejével Zayn felé. Nagyot sóhajtottam és a srác felé fordultam aki ellopta a szívemet.
-Beszélünk? – néztem rá és a szívem a torkomba dobogott.
-Jó – mondta és megkérte Niallt hagyjon magunkra minket. – Hallgatlak.
-Én… én… - dadogtam idegességembe – azt hiszem… Tudom nem lenne szabad, de én azt hiszem, hogy beléd szerettem – mondtam ki és félve néztem rá. Szemeit végig rajtam tartotta, de nem mozdult. Ledöbbent.
-Nora… én… - mondta, de gyorsan belé fojtottam a szót.
-El kell, hogy felejtselek. Az lesz a legjobb ha minimálisan találkozunk – mondtam és éppen indultam volna ki a konyhából amikor meg hallottam rekedtes hangját.
-Én is szeretlek – mondta, meg fordultam és bele néztem azokba a barna szemekbe. Zavarodottságot és fájdalmat olvastam ki belőle… - De jobb lesz ha ezt meg tartjuk magunknak.
-Igen, Riley és a többiek így is sejtenek valamit. – bólintott. – Főleg Harry van ki akadva ránk.
-Félti Rileyt… - mondta és nyelt egy nagyot. – Utálom az érzéseimet. Ne értsd félre, jó lány vagy Nora… De nem tehetem ezt meg vele. Mind kettőtöket szeretlek, de…
-Riley-hoz több minden fűz – fejeztem be helyette. – Értem én Zayn, nem kell magyarázkodnod. Fel fogtam. Nem is lett volna szabad hagynunk, hogy meg szeressük egymást. Egy hülye ribanc vagyok, ezt már te is megmondtad…
-Nem vagy az, féltékenységembe mondtam. Mert fáj azt látnom, hogy mással vagy… mert legszívesebben a karjaimba húználak, de nem szabad – mondta és kiment a konyhából. Döbbenten néztem utána. Éreztem, hogy sós könnyek marják a szememet. De nem szabadott hagynom, hogy utat törjenek magunknak. Össze szedtem magamat és kimentem a nappaliba a fiúkhoz. Zayn, Lou és Niall a kanapén ültek és éppen a Power Ringerst nézték. Szem forgatva ültem le Niall mellé aki aggódva kapta rám tekintetét, meg ráztam a fejemet és elsuttogtam, hogy majd mesélek. Hirtelen trappolást hallottam a lépcső felől, Harry jelent meg széles mosollyal a száján.
-Victoria ma ide utazik, szóval este bulizni megyünk – vidorkodott a kis bongyorka. Sóhajtottam egy nagyot amit Harry is észre vett.
-Te is jössz Nora! – mondta és komolyan rám nézett.
-De miért? – kérdeztem, halálfájdalommal az arcomon.
-Mivel Liam és Danielle együtt vannak valahol, Riley a lányokkal „csajos napot” tart és nem akarom, hogy Victoria legyen az egyedüli lány. Szóval számítok rád – fejezte be és egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
-Rendben – bólintottam. – De én most haza megyek. Niall hova rakjam a ruháidat?
-Csak az ágyamra dobd le valahova – rántotta meg a vállát. Felmentem az emeletre és a vendégszobába felvettem a tegnapi ruhámat. Niall ruháit össze hajtottam és az ágyára raktam.

***

Éppen az ágyamon feküdtem és laptopoztam. Farah-val beszéltem ki az elmúlt napok eseményeit. Neki is bevallottam. Hiszen, lassan már ő is olyan mint a testvérem… Hirtelen ötlettől vezérelve elő vettem a telefonomat, hogy felhívjam Natet.
-Szia – hallottam meg a hangját és mosoly kúszott az arcomra.
-Találkozunk? – kérdeztem.
-Húsz perc és nálatok vagyok – mondta aztán hallottam a készülék sípolását. Lerakta. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy jó idő van. Ezért egy vajszínű fűzött vettem fel, farmer rövid nadrággal és egy bézs magassarkút. Egy fehér kötött pulóvert raktam a vállamra, gyorsan a nyakamba raktam egy nyakláncot és indultam le a lépcsőn. Az előszobában lévő tükörbe megigazítottam a hajamat, aztán kiléptem a házból. Éppen akkor fordult be Nate a sarkon, így elindultam felé. Mikor közelebb értünk egymáshoz oda húzott magához és megcsókolt. Kézen fogva indultunk el sétálni. Legalább 10 perce sétáltunk amikor felé fordultam.
-Azért hívtalak ki, mert… lehet, hogy tudod. De szólni akarok előre, nehogy azt hidd, hogy szórakozok veled.Szóval én bele szerettem a húgom pasijába – motyogtam magam elé. Nate hirtelen meg állt és maga felé fordított.
-Tudom, de pont azért vagyok én itt, hogy elfelejtsd! Hidd el idővel könnyebb lesz. Kedvellek Nora ezt tartsd szem előtt – mondta és megcsókolt. Fejemet a nyakába fúrtam és mély levegőket vettem.

***

Semmi kedvem nem volt az esti bulihoz, leginkább otthon ültem volna filmet nézve. De nem akartam össze veszni Harry-vel. Egyébként is húgommal ellentétben én kedveltem Victoriát. Szerintem a maga módján kedves lány. Nem akartam túlzottan kiöltözni, ezért egy sima farmert és egy fekete csőtopot választottam. Egy kék platformos magassarkúval. Hajamat begöndörítettem és egy hajpánttal hátra fogtam. Szememet füstösre csináltam meg, ajkaimra pedig szájfényt kentem. Késznek nyilvánítottam magamat. Beraktam a táskámba a szükséges dolgokat és felvettem egy fekete bőr dzsekit. A ma délutáni jó időnek nyoma veszett és erősen bevolt borulva. Így sietősebbre vettem a lépteimet, ezért tizenöt perc helyett nyolc perc alatt a fiúknál voltam. Csengetés nélkül mentem be a házba. Ahogy beléptem meg pillantottam Victoriát aki éppen fekete combközépig érő ruháját igazgatta. Harry pedig ködös tekintettel nézte a lányt.
-Sziasztok! – mosolyogtam rájuk. Vic ahogy észre vett hatalmas mosollyal az arcán oda jött hozzám és szorosan megölelt.
-Rég láttalak, Nora! Hiányoztál már – mosolygott és még egyszer meg ölelt.
-Majd ma jól kibulizzuk magunkat – nevettem fel vidáman. Körbe néztem és akkor vettem észre, hogy Niall a kanapén ülve evett valamit, Lou pedig póló nélkül rohangált és közben üvöltözött. Zaynt nem láttam sehol, de gondoltam még készülődik.
-Nora – vigyorgott teli szájjal rám Niall. – Csinos vagy!
-Köszi – mosolyogtam rá és nyomtam az arcára egy puszit. A másik pillanatban Lou önfeledt kiabálását hallottuk.
-Meg van! Ez az… Király vagyok – ugrált körbe-körbe. Felnevettem és elfordítottam róla a tekintetemet. Bár ne tettem volna. Ott állt Zayn elképesztően nézett ki. Fekete nadrág, fehér póló ami ki volt vágva és felette egy piros pulóver. Egy ugyan ilyen színű Nike cipővel kiegészülve. Azt hittem ott helyben össze esek. A pulzusom az egekbe szökött és elkezdett forogni velem a szoba. Niall belém karolt és így kezdett beszélni.
-Indulhatunk? – mindenkitől egy bólintást kapott és elindultunk bulizni. Gyalog mentünk hiszen nem volt messze a klub ahova mentünk. Végig magamon éreztem Zayn tekintetét. Tehetetlenül is de zavarba jöttem és ha Niall nem tart biztos, hogy össze esek. Mi lesz velem ha mindig ilyen reakciót vált ki belőlem? Nem engedhetem! Így is bele pusztulok a puszta látványába…
A klub elé érve a fiúk egyenesen a hatalmas fekete kidobóhoz léptek és régi ismerősként köszöntötték.
-Bau, ők itt Nora és Victoria. Lányok ő itt Bau – mondta vigyorogva Louis és közben ránk mutogatott. Miután befejeződött a bemutatás rögtön bemehetünk. A kígyózó sor közül a lányok elképedve figyelték a srácokat és emlékszem több srác is végig mértek minket Viccel. Ahogy beértünk kerestünk egy üres boxot és leültünk.
-Hozok piát! – mondtam és elindultam a bár felé. Kértem a csajtól hat vodkát és hat abszintet. Amíg csaj kitöltötte az italokat azon gondolkoztam, hogy mennyire fáj Zayn viselkedése. Érzem, hogy állandóan néz még se szól hozzám. Tudom, hogy én kértem rá… de akkor is rossz! Miután a csajszi rárakta egy tálcára a poharak elindultam a többiekhez. Először a vodkával kezdtünk, aztán lehúztuk az abszintot is. Elmentem Niallel és Louval táncolni. Harry pedig tánc közben Victoria szájában turkált. Később Vicrtoria mellé keveredtem és együtt táncoltunk önfeledten. Inna – 10 Minutes számára ugráltunk és élveztem, hogy végre kiadhatom magamból a feszültséget. Énekeltünk és táncoltunk. Szerettem ezt a számot, Riley-val sokszor hallgattuk. Igaz ez nem az én stílusom mégis szerettem. Mikor kellőképpen lefáradtunk vissza mentünk a helyünkre. Senkit nem találtunk ott így hát Victoria felém fordult.
-A húgod együtt van még Zaynnel? – kérdezte és végig simított haján.
-Igen, miért? – kérdeztem zavartan és lehúztam az asztalon lévő italt.
-Azért drágám, mert ahogyan egymásra néztek Zaynnel azt tudnám mondani, hogy nem csak barátok vagytok – mosolygott és kacsintott. Aztán intett az egyik pultos srácnak aki rögtön oda jött hozzánk. Vic kért mindenből még egy kört és elküldte gyorsan a srácot.
-Csak barát… - mondtam és az asztal lapot néztem.
-Aha… értem – mondta és ahogy letette elénk a srác a piákat el vett egy vodkát és abszintot. Lehúzta és mélyen lehunyta szemeit. Követtem példáját és én is lehúztam. Ezt megcsináltuk a fiúknak kért italokkal is. Innentől kezdve minden homályos és alig emlékszek valamire. Elmentünk Viccel táncolni és Ela Rose – I Can Feel című számát rakta be a DJ. Elkezdtünk bulizni és énekeltem teli torokból. Hirtelen egy valaki magához húzott és elkezdtünk táncolni. Együtt mozogtunk a zene ritmusára.Egyre közelebb préseltem magamat, de az agyam lefékezett és elhúzottam tőle.
-B… bocsi a mosdóba kell mennem – dadogtam és ott hagytam. Neki dőltem a mosdónál lévő falnak és mély levegőket vettem. Most időben letudtam állítani magam de mi lett volna ha nem…? Két erős kéz húzott magához és erőszakos csókot lehelt ajkaimra… Viszonoztam és jól eső bizsergés futott végig rajtam. Eltolt kicsit magához és a kijárat felé kezdett húzni. Közben keze becsúszott a pólóm alá és végig simogatott. Gyalog mentünk a házához, az ajtón szó szerint be lökött és elkezdett a szobája felé húzni, ledöntött az ágyra, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.
-Szeretlek Nora… - suttogta ajkaimba és elkezdte levenni a ruháimat…