Warrior

Sziasztok!
Újabb 1D-s történet, tőlünk. Jó olvasást. (:

One Direction a mai világ legsikeresebb fiúbandája. Több ezer fanfic kering róluk a világhálón. De mi van akkor ha te vagy az a szerencsés akinek elolvassák a történetét? Sőt, egy hozzájuk közel álló ember meg akar ismerni?

Payton nem rajongó, de az írás a szenvedélye. Így neki kezd egy történetnek, ami talán az egyik legsikeresebb az interneten. Kap egy ajánlatot ami megváltoztatja az életét és új embereket ismer meg. Szerelembe esik és az álmához közelebb kerül.

Heather átlagosnak nem mondható lány, akinek a szerelmét a fél világ ismeri. A lány próbál hétköznapi lány maradni, de nehéz az élet úgy, hogy mindenki felismer. A lánynak egy hatalmas titokkal kell szembe néznie. Meg kell küzdenie az élettel. A boldogsága az ára és a szerelme.

Két különböző lány élete összefonódik. Ismerd meg a barátságuk történetét.

Warrior

Üzenet a palackban - Riley lelke megnyugszik

Üzenet a palackban

A lány könnyes szemekkel állt a tengerparton. A lába a vizet érte, reszketett a fájdalomtól. A búcsútól. De erős akart lenni. Nem foglalkozni semmivel sem. Nézte a lemenő napot, ahogyan egy újabb nap véget ért. Úgy érezte minden meg fog változni. Ijedt volt, pedig ő az az ember aki mindig erős és kemény. De az elvesztés őt is gyengévé tette. Sötét barna haja hullámosan omlott a vállára, fehér ruhájába pedig belekapott a szél. Élvezte a szellő friss simogatását. De a szívét nyomó mázsás súly nem akart elmúlni. Még mindig ott lebegett, az üresség. Elvesztett mindent ami fontos volt neki. Nem tudta lezárni magában a múltat. Beljebb sétált és már a térdéig érő vízben állt tovább. Amikor észrevett egy palackot, benne egy össze tekerd lappal. Reszkető kezekkel nyúlt érte és vette ki a cetlit. "Hálával tartozom neked, azért mert megalkottál. Mert életre keltettél. Tisztellek és szeretlek. Nélküled sosem tapasztalhattam volna meg milyen érzés az, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba. - Harry."

Miután elolvasta az apró betűket egy könnycsepp tört magának utat. Mégis mosollyal az arcán nézte az üzenetet. A lelkéig hatolt ez a pár mondat. Tudta, hogy nehéz idő fog rávárni, el kell engednie számára négy fontos embert. Még egy palackot látott, gondolkodás nélkül nyúlt érte. "A búcsú fájdalmas dolog, de változást hozz az életünkbe. Valami új és jó dolog fogja kezdetét venni. Mi most elköszönünk egymástól. Elengeded a kezemet én pedig élem nélküled az életemet. - Zayn." Nem tudta elképzelni milyen lesz az élete nélkülük. De tudta, hogy ha lezárja ezt a korszakot, jön egy új. Ami talán szebb és jobb lesz. Egy piros üvegpalackot pillantott meg, elmosolyodott. Tudta, hogy ez kié lesz. "Köszönöm, hogy egy olyan testvért hoztál létre nekem, mint Riley. Köszönöm, hogy végig követted az utamat. Hiányozni fogsz. - Nora." Nagyot sóhajtva figyelte a vizet. Már csak egyetlen egy üveget várt. Tudta, hogy megfog érkezni. Meg kell érkeznie! Még beljebb ment és nem foglalkozott azzal, hogy elázott a ruhája. Nem érdekelte. Csak látni akarta az üzenetet. Tudni, hogy mit írt neki. Mikor észrevette a szíve hevesen dobogott és várta, hogy oda érjen. A kezébe vette és boldog mosollyal az arcán olvasta. De mire a végére ért a könnyei folytak. "Sosem foglak elhagyni, mind végig a szívedben leszek. Örökre egy részed leszek. Örökre benned élek. Örökre te leszek! - Riley." Vissza indult a partra amikor egy hatalmas hullám csapodott a hátának, vele együtt egy kemény tárgy. Érdeklődve fordult meg. Még egy üveg. Nem tudta kitől kapta. Remegő kezekkel bontotta ki. "Erős vagy! Erősnek kell lenned. Tudod miért? Mert én is az vagyok. Legyünk együtt erősek. - Flóra." Apró mosollyal a száján olvasta végig. Mert attól az embertől kapta, aki fontos volt neki. A lelke kezdett megnyugodni. Azért, mert tudta sosem lesz egyedül. 

Nora - Zayn interjú

Sziasztok édeseink! Igazából Flóra kicsit nosztalgiázott az elején, én pedig ma voltam Riley hangulatban, így gondoltam felteszem ezt nektek. Ha lenne még kérdésetek hajrá! (:

Nora

Nora, megtiszteltetés számomra, hogy én készíthettem el veled ezt az interjút. Másfél év hosszú idő, sok minden megváltozott az életedbe. Pozitív vagy negatív irányba, hogy gondolod?

Örülök, hogy válaszolhatok a kérdésekre. Tényleg hosszú idő és rengeteg minden történt velünk azóta. De boldog vagyok, tényleg az vagyok. Pozitív. Egyértelműen. Lehet, hogy Zaynnel szakítottunk, de ennek így kellett történnie.

Nehezen indult a kapcsolatod Zaynnel. Most, hogy vége van mit csinálnál máshogy?

Semmit, azt hiszem. Szerettem és a kapcsolatunk jó volt. Voltak veszekedések és hibáink. De pont ezért volt jó. Azt hiszem életem legszebb másfél évét neki köszönhetem.

Elárulod nekünk miért szakítottatok?

Ez egy összetett dolog, de mégis egyszerű elmagyarázni. Szerettük egymást, sőt én még mindig szeretem, de egyszerűen az életünk ütközött. Hiába éltünk együtt, alig láttam. Neki a bandával kapcsolatos dolgokkal kellett foglalkoznia, én pedig egyetemre jártam és mellette dolgoztam. Este pedig mind ketten fáradtak voltunk, hisztisek. Ebből adódik az, hogy sokat veszekedtünk. A végső löketett a szakításhoz az adta, hogy megcsalt.

Haragszol rá?

Meglepő de nem. Nem tudok rá, soha se tudtam. Fájt, hogy ezt tette. Azért is, mert még a kapcsolatunk elején megkértem, hogy ha érzi a végét, jelezze nekem. Nem tette, de nem tudom hibáztatni. A mi utunk ott ért véget. Ennyi járt nekünk.

A szakításotok után szétszakadt a csapat?

Ez bonyolult. Mert szétszakadni nem szakadt. Egyszerűen én kevesebbet járok oda, sőt ha Zayn ott van én soha. Nem találkozunk sűrűn. A fiúk közül Niallel és Harryvel találkozok legtöbbet. Az előbbivel azért, mert még mindig a legjobb barátom, az utóbbi pedig a sógorom.

Van barátod ha jól tudom, de kevesen tudják ki az. Pletykák szerint régi személy, a történetből ismerhetjük.

Ez igaz, mindannyian jól ismeritek. Meglepő a kapcsolatunk, hiszen nem gondoltam soha úgy rá, mint potenciális pasi jelölt, de megtörtént és boldog vagyok vele. Természetesen még mindig azt gondolom, hogy az én életembe Zayn volt és lesz a nagy szerelem. *kedvesen mosolyog és beletúr a hajába*

Biztosan nem árulod el ki ő?

Csak a monogramját. E. S.  *sokat sejtő mosolyt villant rám*

Azt hiszem én már sejtem a barátod nevét. Riley-val milyen a kapcsolatod?

Erősebb mint valaha. Tényleg ő az a személy aki mindig mellettem van. Idén végez a gimibe és tudom, hogy boldog. Hiszen Harry-vel elválaszthatatlanok, de nekem ő mindig is a kishúgom lesz. Szóval vigyázok rá, tanultam a hibámból.

Mit üzennél a lányoknak akik végig izgulták az életedet?

Azt, hogy tartsanak ki! Akármilyen nehéz az élet, akármilyen akadályba ütközünk, nem szabad feladni Harcolni kell, de ne egyedül. Nem szabad kizárni a barátokat és a családot. Ők a legfontosabbak. Szóval sose adjátok fel! Én se tettem, most pedig a világ legboldogabb embere címre is pályázhatnék. *szívecskét küld nektek lányok, mert szeret titeket*

Szép végszó. Köszönöm, hogy időt szántál az interjúnkra! Sok boldogságot kívánok neked a továbbiakba!

Tartoztam az olvasóknak ezzel, hiányoznak. Hiszen ők is az életünk részesei.

Zayn

Rengeteg interjút volt már, de azt hiszem ilyen még nem. Izgulsz?

Kicsit igen, mert az érzéseimről kell beszélni. Húh, nehéz. *nevet és a hajába túr*

Megbántad, hogy megcsaltad Norát?

Meg, ezerszer. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szeretem. Még mindig. De ő boldog, én pedig örülök, hogy annak láthatom. Hiszen mindig is a legjobbat akartam neki. Megérdemli.

Te ismered a barátját?

Óh, igen. Nagyon is *rázza a fejét és titokzatosan mosolyog*

Neked nincs barátnőd igaz?

Tényleg  nincsen. Nehéz olyan lányt találni aki felér Norával, de igyekszem.

Fáj igaz? De mégis boldog vagy, mert ő is az?

Fáj, persze. Egy idióta vagyok, ez egyértelmű. De ő megtalálta a boldogságot. Nem mellettem, de megtalálta.

Bőbeszédű vagy, mint mindig. Egyébként igaz, hogy Nora terhes volt, de nem tartottátok meg a babát?

Ez nehéz téma és kényes. De igen igaz.

Mit gondolsz, mi lett volna ha...?

Utálom az ilyen kérdéseket, ezen felesleges agyalni. Fiatalok voltunk és most is azok vagyunk. Szóval a gyerek korai lett volna.

Mit gondolsz van rá esély, hogy egyszer megint egymásra találtok?

Soha sem lehet tudni.

Két hete jelent meg a harmadik albumotok, arról három dalt te írtál és nekem elég gyanúsak. Javíts ki ha tévedek, de neki írtad azokat igaz?

Neki. Ő tudja mit jelentenek, kettőt akkor írtam amikor még együtt voltunk. Egyet meg a szakításunkról. Ő érti az üzenetét. Mert átélte.

Üzensz az olvasóknak valamit?

Ne bánkódjatok, hogy vége van. Mi boldogunk vagyunk, legyetek ti is. Ez egy fejezet az életünkből, ahogy a tiétekből is. Mi mindig a szívetekbe leszünk. Vivi, te pedig legyél erős. Mert ez a történet a te szívedből van! Mi nektek köszönhetjük azt, hogy élünk. Legyél erős és kitartó! Mert Riley is megtalálta a szerelmet, te is megfogod. Kettőtöknek köszönhetem azt, hogy megismertem Norát, azt hogy tudom ti milyen csodálatosak vagytok! Örökre veletek leszek! 

Szívek harca

Múló szerelem-30.fejezet

Még ma...Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel. Köszönjük az érdeklődést, a bátorító szavakat. A megjegyzéseket, s mindent. Hálásak vagyunk érte, hogy végigkövettétek Riley és Nora életét. Sosem gondoltuk volna, hogy ennyire beleéljük magunkat egy történetbe, de megtörtént. Nehéz a búcsú, mert valahol ezek a karakterek mi vagyunk. De túl kell rajta lépnünk, ez a történet lezárult. Reméljük nektek is tetszik a befejezés. Még utoljára szívesen fogadjuk a megjegyzéseket, s a véleményeteket az egész történetről, sokat jelentene. Plusz ha ezt megteszitek, bármilyen kérdésre válaszolunk, mindegy mivel kapcsolatban!(:

*Nora*

Két nap telt el azóta, hogy eljöttünk Niallel az éjszaka közepén, hülyén jött ki, de nem bírtam volna ott maradni el kellett szabadulnom. Otthon ültem egyedül, hiszen anya dolgozott, Niall pedig a repülő térre ment a többiekért. Egy filmet néztem amikor hallottam a bejárati ajtó csapódását és pár perc múlva Riley sétált be a szobába.

- Vedd a cipődet, most! - utasított, én pedig lassan felvettem a kabátommal együtt és hagytam, hogy Riley kitoljon az ajtón. - Amúgy szarul nézel ki.

- Mit vársz egy kurvától? - kérdeztem halk fojtott hangon, hirtelen egy pofont éreztem az arcomon, hitetlenkedve meredtem rá.

- Kapsz még egyet ha nem fejezed be, nem akarod, hogy veled is ordítsak - mondta feszülten.

- Velem is? - hökkentem meg.

- Zaynnel is, de lényegtelen - legyintett és beültetett Harry autójába aki vigyorogva köszöntött, Riley bemászott mellém és bekötötte a szememet. Azt hallottam, hogy ki megy és beül előre. Harry rögtön indított, legalább húsz percig mehettünk amikor megálltak. Valaki kivezetett és elkezdett sétálni velem, valami erdős részen lehettünk, nem tudtam, de ezerszer elbotlottam. Hirtelen eltűntek a karok körülöttem és hátráló lépéseket hallottam. Éppen leakartam a kendőt szedni magamról, amikor ismerős illatot éreztem meg. Döbbenten téptem le magamról és néztem rá dühösen.

- Mit keresel itt? - meredtem rá, nem festett túl jól. Pár napos borosta díszelgett az arcán, kialvatlanságtól fekete karikák voltak a szemei alatt és a keze pedig be volt kötve. - Mi a francot csináltál a kezeddel?

- Barátkoztam a fallal, de nem számít. Egy idióta vagyok, csak félek. Félek, hogy rájössz arra, hogy nem érdemes engem szeretni. Arra, hogy nem vagyok elég jó neked, hozzád. Meg sem érdemellek. Mi van ha találsz egy jobbat nálam, aki miatt elveszítelek... - suttogta halkan.

- Idióta vagy! - dörrentem rá, megilletődve nézett rám. Megráztam a fejemet és közelebb sétáltam. Két kezem közé fogtam arcát, úgy folytattam. - Nálad jobbat? Hol találnék? Zayn, csodálatos ember vagy. Nem is szerethetnék mást...

- Sajnálom - mondta halkan.

- Én is - ráztam meg a fejemet és közelebb hajolva csókoltam meg őt, lassan elengedett és összekulcsolva ujjainkat indult el egy ösvényen. Az erdő csodálatos volt, a levegő friss és élvezet volt itt sétálni. Egy tisztásra értünk, két pléd volt egymás mellé leterítve és ott ültek a többiek. A fiúk, Scarl, Riley, Dani, El és Cher. Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet és ültem le melléjük.

- Szóval szent a béke - mosolygott kedvesen Dani és megölelt, hirtelen az összes lány a karjaimba borult én pedig felnevettem.

- Olyan mint régen, csak egy kicsit jobb - jegyezte meg halkan Harry.

- Szűkségünk volt a változásokra, erősebbé tettek minket - bújtam ki a lányok karjai közül és folytattam. - Szeretlek titeket.

- Én jobban, sokkal - borult megint a nyakamba Rils. Boldog voltam és a szép élet reménye, sebesen vert pofán, hogy tudjam, most már minden jobb lesz. Ennél csak az lehet, mert megtaláltam a lelki békémet. Önmagamra találtam, megtanultam szeretni és tisztelni. Megtudtam milyen ha csalódnak benned, ha valakit a szívedbe zársz. Megtanított az élet arra, hogy a barátok fontosak, mindenkinek szüksége van rájuk. Lehet nem egy tündérmese az életem, de akkor is boldog a befejezése...

 *Riley*

Mosolyogva néztem a többieket. Mind a tízen körbevettek engem, beszélgettek. Harry a derekamat ölelte, miközben az ölében ültem. Nem volt meleg, de sosem bántam. Pont jó idő volt, egy piknikhez. Tökéletes idő egy kibékülésre, Nora és Zayn számára. Boldog voltam, mert őket is annak láttam, itt mindenki az volt. Mosolyogtak, ölelgették egymást, ugratták, de a legfontosabb, hogy sosem játszották meg magukat, kiálltak egymásért, ahogy én is őértük, vagy fordítva. Szerettem őket. De ezt nem mindig tudtam elhinni, nem mindig fogadtam el, hiszen ki hinné el, hogy ilyen barátai vannak? Akik önzetlenek, s boldognak akarnak látni? Senki. De én megtanultam, hogy ők ilyenek. Ahogy a kezek tulajdonosa is, amik szorosan tartanak. Szerelemmel ölel meg, beszél hozzám és barátsággal hallgat vagy ad tanácsot. Ez pedig olyan, amit nem sok ember érthet. Talán senki, mert én a legjobb barátomba szerettem bele. Nem másba, magába Harry Styles-ba, aki a világot jelentette számomra, régen és most is. Talán örökre.

Vége

Múló szerelem-29.fejezet

Jó olvasást!

*Nora*

A nagy csapatunk este teljes harci díszben állt és várta a hat személyes kis buszokat amik elszállítanak minket Glasgow arénájába. Nem öltöztünk ki, mindenki kényelmes és hétköznapi ruhában volt, kivéve Laurent. Fehér szűk ruhába parádézott. Reggel óta drága mostohahúgom elég látványosan kereste Zayn társaságát, mit sem törődve azzal, hogy én is ott vagyok. Megálltak előttünk a járművek, Riley elengedve Harry kezét fogta meg az enyémet és vezettet az első buszba, mindenki döbbenten nézte, ahogyan húgom mosolyogva húz be és ül mellém, Scarl azonnal bepattant a másik oldalamra és vártuk, hogy mindhármunk barátja is beszálljon. Miután a fiúk is beültek velünk szembe, rögtön elindultunk.

- Kibékültetek? - kérdezte halkan Niall, épp válaszolni akartam volna mikor Rils megelőzött.

- Ki, de már rég megbocsátottam Norának, de idő kellett, hogy bevalljam neki is - mondta és rám mosolygott.

- Mily meglepő - dörmögtem az orrom alatt, de nem elég halkan, mindenki felnevetett, Riley pedig kinyújtotta rám a nyelvét. A hátsó bejárat felé mentünk és bekopogtunk az ajtón, egy nagy darab pasi nyitotta ki és ahogy meglátta a fiúkat szó nélkül engedett be minket, egy nő lépett elénk mosolyogva és egy olyan helyre vezetett ahol jól láthatunk mindent. Pár perc múlva elsötétedett minden és Justin lépett ki a színpadra mosolyogva.

Niallel egész végig hülyéskedtem, Riley-val pedig énekeltem. Élveztem a show minden részét, fergeteges volt.

Miután vége lett a koncertnek Justin rohant oda hozzánk mosolyogva.

- Gyertek az öltözőbe, ott jobban tudunk beszélgetni - mosolygott kedvesen, leült a kanapéra és kortyolt egyet a vízéből miután beértünk, mi is leültünk. A fiúk egyből elkezdték ugratni egymást én pedig nevettem a hülyeségeiken.

- Be se mutattok a két új lánynak? - kérdezte és hol rám, hol Scarlra nézett.

- Scarlett Good, Niall Horan barátnője - mutatott Harry Scarlra aki mosolyogva bólintott.

- Nora vagyok - nyújtottam neki oda a kezem, de ahelyett, hogy megfogta volna egy csókot lehelt rá. Megráztam a fejemet és halványan elmosolyodtam.

- Nos, Nora milyen volt a koncert? - kérdezte és lehúzott maga mellé.

- Imádtam, fergeteges show volt, gratulálok - válaszoltam neki, ő pedig büszkén kihúzta magát.

- Megtisztelő ezt hallani, egy ilyen szép lánytól - mondta és felnevetett.

- Hát köszönöm - mondtam halkan és Zaynre kaptam a tekintetemet, idegesen ült Liam mellett, éreztem, hogy megint kezdeni fogja hisztit. A vicc az egészbe az, hogy Justin tudta, hogy járunk, mert idő közben megsúgta nekem. Ez nem is volt flörtölésnek nevezhető, szóval nem értettem miért kapta fel a vizet.

- Akkor köszönd ha dalt is írok rólad - kacsintott rám, én pedig megcsóváltam a fejemet, válaszolni akartam éppen, amikor Zayn vágtatott ki és csapta be maga után az ajtót.

- Oh, istenem már! - sóhajtottam. - A héten már másodjára játsszuk ezt el...

- Majd az ágyban kibékíted - mondta Harry halvány mosollyal az arcán.

- Fogd be Styles - förmedtem rá és Zayn után mentem. Nem láttam sehol, így a hátsóbejárat felé indultam. Kiléptem a hideg estébe és láttam, hogy ott áll miközben cigizik.

- Kezdem unni, hogy úgy viselkedsz mintha mindenki elakarna tőled venni, kurvára felfoghatnád, hogy szeretlek - mondtam és beálltam elé.

- Nekem meg abból, hogy mindenkivel kikezdesz! - ordította a képembe, megilletődve álltam előtte, aztán mély lélegzetet vettem és összeszedtem a gondolataimat.

- Oké, Malik, oké. Nem kezdtem ki senkivel és Justin se! Tudta, hogy járunk, oda súgta. Csak hülyültünk, ha megölelem Harryt vagy valamelyik fiút ugyan ezt eljátszod? Akkor én akadjak ki ha véletlen a húgom közelébe mész? Ha? Ne csináld ezt, mert meg fogom unni és legközelebb nem fogok utánad jönni. Szeretlek, de idegesítő, hogy játszod a hisztis picsát.

- Most is minek jöttél? Menj vissza és feküdj be az ágyába. Úgy is csak ahhoz értesz! - ordította a képembe, hátráltam egy lépést és könnyes szemekkel figyeltem a srácot akit szeretek.

- Dögölj meg... - suttogtam és teljes erőmből pofon vágtam, sírva indultam vissza a többiekhez. Az öltöző előtt megtorpantam és nagy levegőt vége nyitottam be. Mindenki döbbenten nézett rám, de szó nélkül léptem közelebb Rileyhoz és öleltem át.

- Haza akarok menni, most! - suttogtam neki, aprót bólintott.

- Veled megyek, a cuccunkat pedig utánunk hozzák majd - mondta Niall és óvatosan a hátamra simított. Megfogtam a kezét és könnyeimmel küszködve sétáltam ki a szobából, hogy elinduljunk a reptérre....

*Riley*

Idegesen néztem a nővérem után. Senki nem értette a helyzetet, de legfőképpen Justin nem. Kétségbeesetten pillantottam Harry-re, de ő is ugyanúgy nézett rám.

- Mindjárt jövök – suttogtam a kínos csendben. Justin bólintott, míg a többiek csak bámultak rám mereven. Kimentem a folyosóra, s körül néztem. Nem láttam Zaynt, de tudtam, hogyha ideges cigizik, így a hátsó bejárathoz sétáltam és kiléptem a hidegbe. Megborzongtam, összefontam magam előtt kezeimet, de nem léptem hátrébb. A fiú ott cigizett, neki dőlve a falnak. Komoly arckifejezéssel, szomorú szemekkel nézett rám. – Féltékeny vagy, ugye? – kérdeztem rátapintva a lényegre. Tudtam, hogy az. Nálam sosem volt ennyire kiborulva, de már bent láttam, hogy kiakadt Nora és Justin társalgásán.

- Persze, hogy féltékeny vagyok! Rohadtul nem értem miért kell flörtölnie Bieberrel, miközben állítólag belém szerelmes, de már ebben is kételkedem… - morogta. Felsóhajtottam, majd közelebb lépdeltem hozzá. Átéreztem a helyzetét, de nem értettem vele teljesen egyet.

- Tudod milyen Nora, nem akart rosszat.

- Rils, én lekurváztam! – ordította a képembe. Megilletődve néztem rá. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezt mondta neki.

- Szemét vagy Malik – motyogtam. – Utálatos, szemét disznó vagy! Hogy voltál képes rá? Nem tudtál volna viselkedni? Justin tudta, hogy jártok, csak szórakoztak! Nora pedig imád téged! Majdnem tönkre ment kettőnk között minden testvéri szeretet, miattad. Szerinted más miatt ezt megtette volna? Feladott volna engem? Nem! – kiabáltam a képébe. – Nevetséges vagy Malik. Nem kellene mindenen felhúznod magad. Most pedig elérted, hogy hazamenjen. Ezt pedig még apa hülyesége és Lauren hisztije sem tudta elérni. Gratulálok, ha eddig nem voltál büszke magadra, most már lehetsz – vágtam oda, majd megfordultam. Beakartam menni, ugyanis ezek után nem is akartam látni. Félig igaza volt, de ha tudná kontrolálni magát, felfoghatta volna a helyzetet.

- Kicsim – suttogta. Én pedig megmerevedtem. A kilincset szorongattam a megnevezés hallatán, s az ajtót néztem. Régen mindig így hívott, még mielőtt összejöttünk volna, akkor is. Szerinte hozzá képest apró és törékeny voltam, így ezt a becenevet használta kedveskedés képen. – Sajnálom.

- Ne tedd! – motyogtam.

- Mindig is te leszel a kis Riley-m.

- Már nem akarok az lenni, ezek után pedig még barátilag is meggondolom.

- Szeretlek Rils. – Érintette meg a vállam. Felsóhajtottam. – Annyira szeretlek, ha nem lennél nem lennék boldog. Neked köszönhetem, hogy Norával megtudtam értetni, hogy megbocsátó vagy, s lehetünk szerelmesek, egyszer túllépsz mindenen.

- Megtörtént Zayn, megtörtént. De te csak azért köszönhetted az előbbi megbocsátásom, mert szerelmes voltam beléd.

- Már barátként sem szeretsz? – kérdezte kétségbeesetten.

- Jaj Malik – sóhajtottam, majd megfordultam és a nyakába vetettem magam. – Persze, hogy szeretlek. De helyre kell tennünk titeket. Szóval fogd a telefonod, s rendelj holnap utánra egy magánrepülőt. Ebédre otthon kell lennünk!

- Mi a terved? – mosolyodott el. Felkuncogtam, megpaskoltam a hátát, majd elengedtem.

- Tökéletes lesz, annak kell lennie, mert egy nagy hülye vagy. – Ráztam meg a fejem. Bólintott, majd visszasétált velem a többiekhez. Ezek után még beszélgettünk Justinnal egy picit, majd hazamentünk.

*

- Mit csinálunk ma? – kérdezte Louis. Elnevettem magam, majd Eleanor is feltette ugyanezt a kérdést. Délután kettő volt, s mindenki unta magát. De már nem akartunk sehova sem menni és én sem akartam apával lenni, így a nappaliban üldögélünk és beszélgettünk. Nora és Niall hiányzott csak, de nem hoztuk fel a témát, mindenki tudta már mi történt tegnap, így a piknik szervezésébe mindenki csatlakozott. Alig vártuk, hogy hazaérjünk, Londonba, s együtt legyünk, mint egy nagy család.

- Mi lenne ha néznénk valamit? – tette fel a kérdést Zayn. Neki annyi életkedve sem volt eddig, mint egy papírlapnak, így meglepett a kérdése. De beleegyezésképpen bólintottam, jól esett volna a pihenés. – Akkor a Nagyfiúk jöhet?

- Imádom! – kiáltottam fel, mire Harry elmosolyodott, s belecsókolt a nyakamba. Hátra pillantottam rá, és nyomtam ajkaira egy puszit.

- Mi lenne ha mi felmennénk? – kérdezte csillogó szemeikkel. Mosolyogva bólintottam.

- Menjetek csak, mi felmegyünk pihenni. A mozi szobába biztos, hogy van elég hely – mondtam, majd kézen fogva elindultam Harry-vel az emeltre.

- Csak óvatosan, nem akarok keresztapa lenni – kiabált utánunk Zayn. Felnevettünk barátommal, de ő megszorította a kezemet.

- Honnan veszed, hogy te lennél az? – kérdezte Harry.

- Na igen Malik, én lennék az! – büszkélkedett Louis. Felnevettem, majd fejet rázva léptem be a szobánkba.

- Szeretlek – motyogta Harry a nyakamba, mikor becsukta mögöttünk az ajtót.

- Én sokkal jobban – fordultam vele szembe, majd megcsókoltam… Azt hiszem tényleg ő volt a legjobb dolog ami valaha történhetett velem. Szerettem. 

Múló szerelem-28.fejezet

Édeseink boldog nőnapot kívánunk minden kedves olvasónknak, reméljük a fejezet jobban tetszik, mint amennyire mi szeretjük ezt a napot!(: 

Mellesleg itt az egyik meglepetés, a következő a 29. fejezettel jön, majd a 30-kal is egy. Nézzetek be, sok érzelem, mint itt, és eredeti alap - reméljük! Te vagy a mentsváram

*Riley*

A bál utáni reggelen alig tudtam kinyitni a szemeimet. Harry mellettem feküdt és édesen szuszogott, míg én alig bírtam ki, hogy ne simítsak végig csupasz mellkasán. Remek reggelnek indult, még ha ennyire fáradt voltam is. Harry mellett ébredni remek, tudva, hogy az enyém és szeret engem. Elmosolyodtam erre a gondolatra, majd kikászálódtam az ágyból, felvettem a köntösöm és már épp mentem volna a fürdőbe, mikor Harry megszólalt.

- Feküdj vissza – motyogta álmosan. Visszafordultam hozzá és mosolyom még nagyobb lett, ahogy láttam álmos arcát, amin egy álmos mosoly terült szét. Felkuncogtam, de visszasiettem hozzá. – Miért akartál elmenni? – kérdezte halkan, rekedtes hanggal.

- Nem akartam, csak fürdeni mentem volna – nevettem fel. – Viszont a többiek már biztos lent vannak, illő lenne nekünk is letolni a seggünket.

- Harry Styles segge nélkül nehéz lehet az élet, de kibírják – morogta, majd magára húzott. Felnevettem hülyeségén, de igaza volt; nem kell mindig a tökéletest játszanunk.

- Csak én nem – kuncogtam és megcsókoltam. Édes ajkai, mint a selyem a bőrt, úgy simogatták ajkaimat, míg kezei derekamat szorították, ezzel arra késztetve, hogy maradjak rajta.

- Srácok háromig számolok, ha addig nem jöttök ki, bemegyek – kiabált be hirtelen Isobelle, mire elnevettük magunkat.

- Öt perc és lent vagyunk – szólaltam meg kicsit hangosabban, nyomtam Harry ajkaira egy puszit, majd legördültem róla. – Öltözz – parancsoltam.

- Örültem volna ha azt mondod, hogy vetkőzzek – húzta félre ajkait, mire felnevettem, majd felém magasodó alakjára pillantottam. Édesen mosolygott rám és karjaiba zárt.

- Egyszer az is eljön – suttogtam a fülébe, mire kirázta a hideg. Elégedetten mosolyodtam el, majd elengedtem és magamra kapkodtam a ruháim és elvégeztem a reggeli teendőimet.

Leérve a hangulat fagyos volt és nem tudtam elképzelni mi történhetett. Apa mérges arca, ahogy a bőgő Laurent vigasztalja nem volt kecsegtető. Felsóhajtottam, majd idegesen néztem körbe, de senki nem mozdult vagy szólalt meg.

- Mi történt? – kérdeztem visszafojtott levegővel, de még így sem válaszoltak. – Nyögjétek már ki! – ordítottam el magam, mire Zayn felém fordult.

- Apád leribancozta Norát – morogta mérgesen, majd visszafordult a férfi felé.

- Hogy mi van? – kérdeztem felemelve a hangom. – Ez csak vicc! – nevettem fel kényszeredetten. Harry megszorította a derekam, de én mérgesen téptem ki magam kezei közül. – Na jó! Mondjátok el mi volt.

- Justin koncertezik és lebeszéltem vele, hogy elmehessünk – kezdett bele Niall. Bólintottam.

- Lauren pedig megkérdezte, hogy jöhet e… - folytatta Louis.

- Apád remek ötletnek találta, de Nora kevésbé – szólt közbe Belle.

- A végén pedig az jött ki az egészből, hogy Nora egy ribanc, mert elvette tőled Zaynt – fejezte be Liam. Idegesen pillantottam végig a társaságon, majd apám és a bőgő liba felé fordultam. Greta megilletődve állt Eric mellett az ajtóban. Sajnáltam őket, mert rájuk aztán tényleg nem tartozott ez az egész.

- Liam kérlek kísérd ki innen Ericet és Gretát. Srácok kérlek ti is menjetek – sóhajtottam. Biccentettek egy aprót és mindegyikük elkezdett kifáradni a helységből. Persze Harry nem tágított mellőlem, ami először bosszantott, mert úgy szorított, mintha valami felbőszült vadállat lennék, de rájöttem, jobb ha itt van. – Zayn te is maradj! – szóltam a fiú után, mire meglepődve fordult vissza és állt a másik oldalamra. – Harry kérlek engedj el – suttogtam a göndör felé, bátortalanul elengedett, de szorosan mellettem maradt. Elléptem a két fiútól és a kanapén ülő lány és férfi elé álltam. – Na ide figyeljetek. Egyetlen egyszer fogom elmondani, többször nem. És ha nem lesztek képesek felfogni sajnálom – kezdtem halkan, de dühös hangszínnel. – Nora lefeküdt Zaynnel mikor jártunk. Zayn megcsalt. Elárultak, szenvedtem, na és?

- Hogy beszélsz velem? – kérdezte apám. Felnevettem.

- Hogy? Pont úgy ahogy megérdemled! Nevetséges vagy, ahogy ezt a ribancot véded! – mosolyogtam Laurenre. – Ne bőgj már! Annyira azért nem fájhat az igazság.

- Elég legyen! – kiáltott fel apa, s elém állt.

- Mert? Talán nem tetszik? Jó lesz ha felfogod, hogy a két igazi lányod fel nőt és nem ugrik egyetlen szóra. Nora nem tökéletes. Na és? Én így fogadom el, megbocsátottam neki, akkor te mit pattogsz, mikor közöd sincs hozzánk? - ordítottam rá. – Nevetséges vagy és jobb ha tudod, hogy soha egyikünk sem gondol rád szívesen. Egy gusztustalan féreg vagy, aki mindenki másban megtalálja a hibát csak magában nem! – Apa feje már vöröslött a méregtől, de nem szólt egy szót sem. Elképedve bámultak rám a srácok és Belle is.

- Ne merj ilyet mondani te neveletlen liba – ordított, majd a kezét emelte felém. Már készültem az ütés érzésére, de nem történt meg. Kinyitottam az összeszorított szemeimet, amiben a könnyek csillogtak és apámra néztem. – Sajnálom – motyogta, a szemembe nézve. Én viszont csak a fejemet ráztam.  Zayn fogta a karját, míg Harry átölelte a derekam hátulról és arrébb húzott.

- Utállak – suttogtam, majd otthagyva őket felrohantam Norához.

 *Nora*

Fáradtan léptem be az étkezőbe reggel, rajtam és Zaynen kívül már mindenki ott volt. Leültem Niall mellé és halványan rámosolyogtam. Belle elém rakott egy bögre kávét és egy tál omlettet, pirítóssal.

- Hosszú lehetett az éjszakád, ha ilyen fáradt vagy - jegyezte meg pimasz mosollyal az arcán Louis és a szemöldökét húzogatta. Megforgattam a szememet és egy nagyot kortyoltam az éltető nedűből.

- Ha te azt tudnád - vágtam rá, még magam is elpirulok ha visszagondolok az estére. A bál nem volt rémes, Zayn segített kibírni. De 11-kor elszabadultunk és ketten folytatjuk a "bulit". Zayn sétált be, haja tökéletesen állt, nem látszott rajta a fáradtság nyomai. Mosolyogva ült le mellém és egy puszit nyomott az arcomra.

- Justinnal beszéltem az előbb, szeretettel vár minket az esti koncertjére - elmosolyodtam, hiszen szeretem Bieber zenéjét. Niallre néztem és összepacsiztunk, mi ketten ma fanokká változunk.

- Én is mehetek? - szólalt meg egy nyávogós hang, rögtön Laurenre kaptam a tekintetemet és gyilkos pillantásokkal illettem.

- Hát... - kezdett bele Zayn, de apám közbe szólt.

- Remek ötlet! Nora úgyse töltöttél el sok időt Laurennel - mondta és arra a szőke libára nézett, Lauren rám mosolygott és Zaynre nézett. De úgy, hogy azt hittem mindjárt fejbe lövöm. Tudtam, hogy ez lesz.

- Szerinted miért? Mert egy szajha! - mondtam és egyre hangosabb lett a hangom.

- Kislányom most hagyd abba! Nem beszélhetsz így róla, sokkal különb ember mint te! - ordított apám és szigorúan nézett rám.

- Gusztustalan vagy, engem nem az érdekel, hogy minél híresebb és több pasim legyen. Én szerelemből vagyok együtt emberekkel - álltam fel idegesen és csaptam az asztalra.

- Nem kislányom, ez nem igaz - rázta meg a fejét lemondóan. - Hiszen képes voltál elvenni a húgod barátját is! Csak egy éjszaka kellett neked, nem csodálkoznék ha jövő ilyenkor már a gyerekeddel állítanál be ide.

- Kár, hogy soha többé nem teszem be a hülye házadba a lábamat - nem törődve a többiekkel rohantam fel a szobámba és dőltem az ágyra, haragudtam Alexre. Miért védi? Miért utál ennyire? Minek érezteti minden egyes alkalommal mikor találkozunk, hogy én vagyok a rossz? Az a lány akit szégyell a barátai előtt? Akit legszívesebben letagadna? Miért teszi ezt velem? Most amikor azt kezdem érezni, hogy kezd rendbe jönni az életem? Könnyeim folyni kezdtek, gyengének és nevetségesnek éreztem magam. Megalázott, gyűlöltem ezt az érzést. Fájt, pedig azt akartam, hogy ne fájjon. Nem akartam iránta semmit se érezni, azt akartam, hogy közömbös legyen számomra. De még se volt az, miért nem? Lépteket hallottam, de nem voltam senkire se kíváncsi, így nem néztem fel. Besüppedt mellettem az ágy, kezek óvatos érintését éreztem a hátamon, simogatta a hajamat és a hátamat. Nyugtatni próbált. Felnéztem és Riley aggódó tekintetével találtam szembe magam.

- Ne foglakozz apával, egy féreg - mondta és nagyot sóhajtott.

- Sajnálom, tényleg. Annyiszor elmondtam, hogy már nem hat őszintének. De az, te vagy azaz ember akit nem akartam soha se megbántani. Aki jobb emberré tett, te vagy a mindenem. A testvérem, a legjobb barátom, a védelmezőm. Aki szeret akkor is ha egy idióta vagyok... - suttogtam könnyeimmel küszködve, barna szemeibe egyre több könny gyűlt össze. 

- Tudom. De egyszerűbb volt haragudni, mint szembe nézni és megbocsátani. Haragudtam rád, Zaynre is. Igazságtalan voltam belátom - olyan sebezhető volt, a fájdalom a szemébe elszomorított.

- Utálom, hogy ezt tettem... - suttogtam.

- Ne tedd, én sem utállak. Szeretitek egymást, megérdemled, hogy úgy szeressenek ahogyan Zayn teszi azt. Én örülök nektek, mert ha nem lesz ez az egész sosem jövök rá milyen fontos Harry és megtagadtam volna magamtól az igazi szerelmet, ennek így kellett történnie - mondta és óvatosan közelebb csúszott.

- De félek, hogy sosem fogsz megbocsátani nekem, kétségek között pedig utálok élni - mondtam halkan, már nem is apa miatt voltam szomorú és ideges. Hanem magam miatt.

- Már megtettem. Szeretlek és nagyobb szűkségem van rád mint te azt hinnéd - hirtelen szorosan megölelt. Sokkal szebben láttam a világot, megnyugodott a lelkem, mert vissza kaptam őt.

- Köszönöm... - suttogtam halkan, most már az sem érdekelt ha vége lesz a világnak, mert tudtam Riley nem haragszik, mert tudtam, hogy újra van remény... 

Múló szerelem-27.fejezet

*Riley*

Amire készen lettünk a bálra, teljesen elfáradtam. Remek volt a vásárlás és a közös szórakozás a lányokkal, de kimerítő volt. Semmi kedvem nem volt már ehhez a hercehurcához, mégis mosollyal az arcomon mentem le Scarlett-tel a lépcsőn, a bálterembe. Ugyanis ott állt Harry és Niall büszkén vigyorogva. Rámosolyogtam barátnőmre, majd megfogtam Harry kezét és nyomtam ajkaira egy puszit. Furcsa volt még számomra ez a járás dolog, de azt éreztem így a helyes és végre nem kellett megjátszanom apa előtt magam.

- Gyönyörű vagy – mosolygott.

- Köszönöm – kuncogtam. – Mit szólnál ha innánk valamit? – kérdeztem, mire bólintott és a tömegen kezdett áthúzni. A magas sarkúm persze nem könnyítette meg a dolgát, de szó nélkül tűrte ahogy bukdácsolok utána. – Puncsot kérek – jelentettem ki, mire a kezembe nyomta.

- Tudom mit szeretsz – nevetett. – Ugye tudod, hogy tegnap nem beszéltünk meg mindent? – kérdezte komoly arccal.

- Akkor beszéljük meg most! Menjünk táncolni  - fogtam meg a kezét. Gyorsan még letettem a poharainkat, de utána meg sem álltam a parkettig. Szívesen táncoltam, Harry ezt jól tudta, így egyből elkapta a derekam, majd közel húzott magához és így kezdett mozogni szép lassan az ütemre. Átkaroltam a nyakát, s nyomtam ajkaira egy édes csókot, majd elhajoltam. – Mit szeretnél még megbeszélni?

- Engem választottál, a szerelmemet, de nem tettem fel tegnap a kérdést, hogy miért. Tudni szeretném.

- Nem vagyok szerelmes Zaynbe, nem érdekel már, csak rossz olyat látni a nővéremmel, akit én egyszer a szívemben hordoztam, de már nem baj, megbocsátottam.

- Nem így értettem. – Rázta meg a fejét. Először is tudtam, hogy értette, de az már nehezebb téma volt. Azért akartam vele minél előbb beszélni, mert a kétségek az ember legrosszabb tanácsadói, ezt én már csak tudom. Felsóhajtottam és a szemeibe néztem.

- Mert amikor nem engedtelek be a szobánkba tegnap sírtam és rá kellett jönnöm, hogy sosem a szerelmed elől menekültem, hogy már rég beléd szerettem, mégis féltem, hogy elveszítelek mint barátot. Le kellett győznöm a saját kétségeim, nehéz volt – motyogtam a nyakába, mire keze a hátamra siklott és elkezdte az simogatni. Jólesően simultam hozzá és álltam meg a táncban, hogy megölelhessem. – Fontos vagy nekem, Harry.

- Tudom Rils, tudom – sóhajtott. – Figyelj rám egy picit – tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. – Nem foglak megbántani, soha. A legjobb barátod vagyok most is, bármit megoszthatsz velem, mert szeretlek, mint barátot, mint szerelmet.

- Jaj Harry – sóhajtottam fel, mosolyogva. – Szeretlek! – kuncogtam, majd ajkaimat övéire nyomtam.

- Khmm – köszörülte meg valaki mellettünk a torkát. Egyből szétváltak ajkaink és az illető felé fordultunk.  – Bocsi srácok, de most lekérem Riley-t – nevetett Louis. Vigyorogva engedett el Harry, nyomott a számra még egy puszit, majd a hülye barátjára hagyott.

- Lou haver, ha lehet ne tedd tönkre a mozdulataiddal! – vigyorgott Harry, mire Lou nyelvet öltött rá. Felnevettem a gyerekes viselkedésükön, de minden szó nélkül kezdtem el táncolni a sráccal.

- Örülök, hogy végre boldog vagy – jelentette ki komolyan. Annyira aranyos volt, hogy nem bírtam ki, máris a nyakába vetettem magam.

- Köszönöm! – simítottam végig az egyik karján, elengedve. De ő csak nevetett gyerekes kirohanásomon. – Jól van na, tényleg boldog vagyok – rántottam vállat és belé karolva mentünk vissza Harry-hez. 

*Nora*

Hirtelen Zayn sétált be a szobába, Scarl és Danie rögtön elém ugrottak és csak az arcom látszott ki közöttük.

- Miért nem láthatom? - fordult feléjük és megrázta a fejét.

- Azért, mert nem és kész! - mondta mosolyogva Danielle, Zayn megforgatta a szemét és közelebb akart hozzám jönni, de Riley beugrott elé.

- Tűnés ki! Nem fogod meglátni, majd akkor amikor mindenki - mondta komoly arccal és összefonta maga előtt a karját. Zayn nagyot sóhajtva indult kifelé, de még egyszer visszanézett és rám kacsintott. Mosolyogva küldtem neki egy puszit és hagytam hadd tűnjön el az ajtó mögött. Elléptek előlem a lányok és az ágyon ülő Gretahoz mentem, helyett foglaltam mellette.

- Mi a baj? - kérdeztem, olyan elveszetten ült ott.

- Nem tudom, nem érzem túlzottan ide valónak magamat, de csodálatosan nézel ki - mosolygott kedvesen.

- Akkor miért jöttél el? - kérdeztem, megpillantottam Laurent aki csúnyán nézett minket.

- Lauren kötelezőnek érezte, hogy itt legyek. Na, meg persze imádom Ericet! - nevetett halkan, furcsa fény villant a szemébe. Tudtam, hogy be kell egymásnak mutatnom őket.

- Kedvelni fog téged - mondtam, El felhúzott és belém karolva vezetett ki, a lépcsőről majdnem leestünk, mivel El megbotlott, de gyorsan korrigáltuk a hibát és senki se vett észre semmit. Belépve a bálterembe elcsodálkoztam, idén csodálatos munkát végeztek. Fél homályba volt borulva az egész hely, a lila és az ezüstszín váltotta magát. Az asztalokon gyönyörű lila gyertyák égtek. Kellemes volt a terembe körbe nézni. Rengeteg ember volt ott, oldalt asztalok tele étellel és nem csodálkoztam el amikor Niallt ott láttam meg. Szememmel Zaynt kerestem, az egyik sarokba állt, kezében egy pohár pezsgővel és Liammel beszélgetett. Rögtön elengedtem Elt és elindultam felé, a szmokingba istenien nézett ki, komolyan azt a pillanatot vártam a legjobban amikor végre a szobánkba lehetünk és neki eshetek. Amikor észrevett, bocsánatot kért és oda sétált hozzám. Látványosan végig mért, elmosolyodott és a tűz ott égett a szemében.

- Értem miért nem engedtek a közeledbe - suttogta és közelebb húzott magához. - Eszméletlen vagy, minden pasi irigykedhet itt rám.

- Ne ess túlzásokba - ráztam meg a fejemet, felhúzta a szemöldökét.

- Ne legyél hülye, te vagy a terembe a legszebb. Csodálatos vagy, Nora - suttogta ajkaimba. Még közelebb préseltem magam hozzá és mohon csókoltam meg, vad volt és tüzes. Az se érdekelt, ha apa meglát minket, nem érdekelt semmi. Nekem feszülő testére, eszméletlen illatára és erős karjaira tudtam csak gondolni. Lassan elhajolt, összekulcsolta ujjainkat és elindult Riley és Harry felé. Mosolyogva néztek egymásra, Harry csodálattal figyelte húgomat. Örültem nekik, teljes szívemből. Mikor oda értük hozzájuk, Harry rögtön szorosan megölelt. Elnevettem magam és a színpad felé néztem. Akkor sétált fel Eric, elkezdődött egy dallam, én pedig megragadva Rils karját húztam előrébb, nevetve jött velem. Felcsendült a Popular első sora, mi pedig táncolva énekeltünk, élveztük mind a ketten, a zene átjárta a lelkemet. Miután vége lett, következett a Hotter Than Fire, ezt is végig hülyéskedtük, élveztem minden egyes pillanatát. Stupid with you kezdeténél, oda jött hozzám Zayn és hátulról átölelt. Néztem a színpadot és élveztem az ölelő karokat magam körül. Miután vége lett a mini koncertnek egy lassú, lágy dallamot raktak be. Zayn megfordított és a táncparkettre húzott. Átkaroltam a nyakát és vállára hajtottam a fejemet. Lassan ringatóztunk a zenére, boldog voltam. Csak akkor voltam boldog amikor velem volt, megváltoztatott. Felnéztem rá és amit a barna szemekbe láttam megijesztett, de egyben boldoggá és tett. Olyan szerelemmel nézett rám, csodálattal. Mintha egy kincs lennék. Hevesen dobogó szívvel csókoltam meg. Nem táncoltunk tovább, a külvilág megszűnt. Álltunk ott a terem közepén és elfeledkezve minden bajról, szerettük egymást. Nyelvei óvatosan becézgették enyémet, karjával a hátamat simogatta, én pedig azt hittem most rögtön elnyel a föld. Levegő hiányába szétváltunk, kipirosodott arccal nézett le rám, de a szokásos mosoly ott volt az arcán. Tényleg én voltam a legszerencsésebb ember a világon, mert tudtam, hogy lehet nem is örökre, de ez a fiú most jelen pillanatba az életét is feladná értem. Ahogy én is, mert ő volt a mindenem. Az, aki fényt hozott az életembe. Aki mosolyt varázsolt az arcomra, aki miatt megvesztem. Akit nem tudok utálni, aki egyetlen mosolyával megöl. Ha belegondoltam, hogy mi lenne, ha elveszíteném nem láttam semmit. Mert nélküle senki lennék...

Múló szerelem-26.fejezet

*Riley*

- Nyugodj már meg Rils! – szólalt meg már vagy századszorra ugyanezzel a mondattal Danie. Az itteni kocsimban ültünk, Eleanor vezetett, aki csak nevetett a türelmetlenségemen, ugyanis nem tudtam hova tartunk, egyszerűen csak felöltöztettek egy hosszú ujjú felsőbe, kötött pulcsiba és egy farmerbe. Nem tudtam elképzelni hova kell így öltöznöm, mikor itt alapból így szokás, mégis öltöztetőket kaptam.

- Hova visztek? Ha megint vásárolnom kell sikítok, rosszul vagyok már tőle és nincs hozzá kedvem! Nem mehetnénk vissza? Beszélni akarok Harry-vel. Este van! Lányok menjünk vissza!

- Elég legyen már, hidd el tetszeni fog! – kacsintott hátra El, mire csak felsóhajtottam és hátra dőltem az ülésben.

- Remélem is… - morogtam. Felnevettek hülyeségemen, de ezek után meg sem szólaltak, míg meg nem állt az autó. Sötét volt, így nem tudtam hol lehetünk, de nem volt túl kellemes a tudat, hogy rájuk vagyok bízva.

- Öltözz fel és szállj ki Rils, innen neked kell tudni hova kell menned – mosolygott kedvesen Danie, de én csak értetlenül néztem rá. Felfoghatatlan volt számomra az egész helyzet, így azt tettem amit mondtak, felvettem a kabátom, sálam és a sapkám, majd kiszálltam a kocsiból. Először meg sem néztem hol vagyok, csak a lányok sugdolózása kötött le.

- Nem ér kibeszélni! – kuncogtam, mire felnevettek.

- Na mit szólsz? Jó helyre hoztunk? – kérdezték érdeklődve, és itt volt az idő a bámészkodásra. Felfedeztem a sötétben a bokrok és a fák között egy kis ösvényt, ahol égtek a lámpák, de csak épp arra voltak jók, hogy az ember tudja hol van és kitaláljon a helyről. Elképedve nyugtáztam, hogy tudom hol vagyok.

- Honnan tudtátok? – kérdeztem meglepődve. Senkinek soha nem mondtam el mi a kedvenc helyem egész Skóciában, senkit sem érdekelt és nem is akartam megosztani hova tűnök el apától, a családomtól ha valami bajom van, s ez így volt jó. Ez a hely volt a mentsváram, imádtam.

- Mi nem, de valaki nagyon is, szóval ügyesen Rils és sok sikert! – ölelt meg Eleanor, majd beszállt a kocsiba.

- Ne feledd, hogy magadat kell legyőznöd és nem mást – mosolygott Danie, adott egy puszit, majd ő is beült a kocsiba. - Ja és holnap köszönd meg Norának is! - kiabált még ki az ablakon a lány, majd intettek még egyet és már ott sem voltak. Felsóhajtottam, ugyanis tudtam ki vár az ösvény végénél, tudtam, hogy ő ott fog állni és várni rám. Ez pedig örömmel töltött el. Gondolkozva lépdeltem a kis úton, de egyszer csak azt vettem észre, hogy futok, nem bírtam tovább. Látnom kellett! A kétségek ismét utat törtek a fejembe és nem bírtam őket kiűzni, számomra Harry jelentette a saját gondolataim elleni gyógyírt.

Kapkodva vettem a levegőt, de nem érdekelt, amint az út végéhez értem lecövekeltem. Harry ott állt a part szélén, háta mögött a víz hullámzott, de egyszer sem mutatta a jelét, hogy fázik, én pedig majd megfagytam. Kirázott a hideg, ahogy mosolygós arcára néztem és gyönyörű szemeibe bámultam. Elképesztő volt már a látványa is, én mégsem bírtam hozzá közelebb menni. Rettegtem, hogy elcseszem! Az eddigi sietségem ekkor hullott porrá, már bántam, hogy nem jöttem lassan és megfontoltan.  Óvatosan tett felém egy lépést, s várt, hátha én is közeledek felé, de nem tettem. Alig bírtam megmozdulni. Az agyam ordított, hogy ideje egy komoly beszélgetésnek kettőnk között, míg a szívem csak egy csókot akart, hogy újra hallhassa a mély dallamos hangtól a szeretlek szócskát, mégsem tettem semmit. Megvártam, hogy elém álljon és magához öleljen.

- Riley? Mondanál valamit? – kérdezte halkan. Megráztam a fejem, nem bírtam megszólalni, mintha az agyam és a szívem hirtelen most akarná eldönteni, azt amit a délután már el kellett volna: a szerelmet vagy a barátságot választom? – Én nem akarok rád erőltetni semmit! Ha akarod elmehetünk most is! Dominó, kérlek szólalj meg! – Nézett rám hatalmas és kétségbeesett szemekkel. Ismét próbálta az én érzéseimet előrébb venni, most is azt tartotta szem előtt, hogy én mit gondolhatok a helyzetről és mit akarhatok. Nem mondta azt, hogy szeretné ha beljebb sétálnék a partra, vele, s megakar csókolni, nem. Pedig ezt kellett volna!

- Elég volt Harry! Nem kell ezt csinálnod! Mondd el az érzéseidet, a vágyaidat, de ne titkold, ne akard, hogy nekem legyen jó! – kértem kétségbeesve, mire ő hatalmasat pislogott, majd hátrébb lépett egy lépést.

- Rendben, ha tényleg ezt akarod! Elegem van! Érted? Legszívesebben megcsókolnálak és ezerszer elmondanám, hogy szeretlek, de közben attól félek, hogy te elfutsz, hogy nem kellek neked, mert még mindig Zaynt szereted! – ordította a képembe, magától kikelve. Én mégsem ijedtem meg tőle, hanem elmosolyodtam. Ezt akartam hallani, akarta a szívem. Abban a percben csak a kétszer gyorsabb dobogásra a mellkasomban, s a szorító érzésre a torkomban gondoltam, mert ezek voltak a fontosak. A szívem volt a fontos és nála jobb helyen sosem lesz!

- Szeretlek Styles – suttogtam, mire ő megkövülten bámult rám. Halványan elmosolyodtam, s léptem elé. – Szeretlek és nem érdekel semmi más. Szeretlek Harry – motyogtam, majd kezeimet felvezettem göndör hajába és megcsókoltam őt.

 *Nora*

A tegnapi nap eseményei után furán éreztem magam, nem mertem Ericcel beszélni, de még ránézni se. Éreztem, hogy se Harry, se Zayn nem túlzottan örül annak, hogy itt van. De meg kell értenie, hogy a barátom és szűkségem van rajtuk kívül is emberekre.

A vásárlás miatt izgatottságot éreztem, fura lesz a többiek nélkül Riley-val lenni, talán kicsit olyan lesz mint régen.

- Ide menjünk be, mindig itt veszem az estélyi ruhákat - mosolygott kedvesen Belle és bevezetett minket egy hatalmas üzletbe. A paradicsomban éreztem magam, különböző színű, anyagú és szabású ruhák voltak ott. De mind csodálatos volt, csillogó tekintettel pásztáztam a boltot. Isobelle kedvesen mellém lépett és elmosolyodott.

- Csodálatos, tudom - kedvesen végig simított a karomon. - Zayn azt kérte, hogy ne engedjelek hosszú ruhát venni, látni szeretné a lábaidat.

- Ti erről beszéltetek? - kérdeztem és döbbenten néztem rá.

- Oké, a lényeg, hogy szexi ruhában akar látni, hogy majd később letéphesse rólad - közölte Rils és egy halvány mosoly futott végig az arcán, a szívem hatalmasat dobbant.

- Úgy is te leszel a legszebb este - mondtam neki és beletúrtam vörös hajamba.

- Szerintem meg mind hárman csodálatosak és dögösek leszünk! Nézettek rám, hosszú lábam van, gyönyörű barna hajam és alig nézek ki harmincnak. Te pedig Riley, olyan jó kislányos vagy, de mégse. Eszméletlen a mosolyod. Nora, te pedig szexi vagy, a vörös hajad vadítóvá tesz. Nem láttátok, hogy utánunk fordultak a pasik? - nevetett fel mostohaanyánk, megráztam a fejemet. Ezért is szerettem őt, nem olyan volt mint a lánya, sokkal jobb ember.

- Oké vásároljunk - mondtam határozottan. Elindultam egy irányba és legalább 15 ruhát fogtam meg, fél óra múlva a próbafülkéknél ültem, amikor megjelent Riley és Isobelle is. Először mostohaanyánkat küldtük be, akinek végül egy gyönyörű méregzöld ruhát választottunk. Az egyik oldalánál combközépig fel volt hasítva az anyag és egy arany lánc lógott övként a derekán. Eszméletlenül nézett ki.

- Te jössz - mosolygott Riley-ra és belökdöste. Először egy sárga ruhába jött ki amit azonnal leszavaztunk. Már kezdtük feladni, hogy valami jó ruhát találunk neki, de végül egy gyönyörű világoskék ruhában sétált ki. Földig ért, a mellrésze tele volt, ezüst és kék kövekkel, alatta egy sötétebb kék szalag volt, onnan pedig lágyan omlott lefelé.

- Istenem - suttogtam. - Ezt veszed meg!

- Az biztos - mondta húgom és forgott egyet. Megfogtam az összes ruhát és én is elmentem átöltözni. Az első kezem ügyébe akadó ruhát vettem fel, a tükörbe nézve meglepődtem. Soha életembe nem láttam ilyen szépnek magam. Szív alakú dekoltázsa volt, a felső része csillogó lilás színű. Alul a lila és a rózsaszín keveredett és fodros volt, mintha egy tütű lenne. Lassan sétáltam ki a lányokhoz.

- Nekem ez a ruha kell - közöltem.

- Dögös - bólintott elismerően Is és kacsintott.

- Nora nem nagyon fog a bálba jönni - rázta meg a fejét Rils.

- Mert? - fordultam hirtelen felé.

- Zayn ha meglát nem fog elengedni - sóhajtotta, láttam rajta, hogy fáj még neki. De azt hiszem már nem annyira mint régen. Kifizettük a ruhákat és vettünk hozzá illő cipőket is. Gyorsan megebédeltünk és siettünk haza, hogy elkészülhessünk. Apáék hálószobájába mentünk, ahol volt egy fésülködő asztal tele mindenféle sminkkel. A lányok és a mi ruháink is ki voltak rakva az ágyra. Mindannyian lezuhanyoztunk és köntösbe rohangáltunk. Sajnos a csajos délután miatt, ott volt Lauren is. De nem egyedül jött, egy ismerős mosolygós arcot láttam meg mellette. Hitetlenkedve pattantam fel és öleltem át a lányt.

- Greta, két éve nem találkoztunk. Jézusom - mondtam elképedve és még egyszer karjaimba zártam.

- Pedig felejthetetlen volt az a buli - mondta és megrázta nevetve a fejét.

- Az biztos - kacsintottam és bemutattam a lányoknak, de amikor Rils-t átölelte, meglepődtem. Ők ismerik egymást? Meg akartam kérdezni de nem volt időm, El és Belle lerántottak a székre és nekem estek. Eleanor sminkelt, amíg Isobelle a hajamat göndörítette. Mire végeztünk és teljes harci díszben álltunk, alig félóránk volt a bálig. Annyira nem vártam ezt az estét, most mégis izgatott voltam.

Múló szerelem-25.fejezet

Sziasztok! Mostanában nem volt ilyen hosszú Rils része, de Noráé valami elképesztően édes! Szóval jó olvasást! Már csak 5 fejezet van hátra...

*Nora*

Az emelten gondolkodás nélkül nyitottam be abba a vendégszobába ahol Riley szokott lenni. Harry felnézett és láttam a csalódottságot az arcán, gondolom nem rám számított. Leültem mellé és nagyot sóhajtottam.

- Bűntudatom van, mert Ericet ismerem és most Zayn utál, neked fáj és én... - kezdtem de Harry magához ölelt.

- Nem a te hibád, ha Riley tényleg érezne irántam valamit nem bámulta volna úgy - dünnyögte a nyakamba. - Te nem nézted varázslattal, mert Zayn fontos, de ő...

- Harry, fontos vagy neki. Nem mondja ki, magának se. De látom rajta, hogy szeret. Tényleg szeret téged - nem éreztem hazugságnak, nem csak azért mondtam, hogy megnyugodjon. Tényleg így éreztem.

- Rájöttem mi a különbség köztetek és miért te lettél a gonosz és ő az áldozat - mondta és óvatosan eltolt magától. Mélyen a szemembe nézett, össze voltam zavarodva. - Te nem félsz az érzelmeidtől, harcolsz értük. Akkor is ha tudod, hogy nem tart öröké és fájdalom érhet. Veled ellentétben, ő fél. Biztosra megy, inkább elfolytja mint sem, hogy...

- Elveszítsen téged. De nézd meg mi lett, fejest ugrottam és elveszítettem a fontos embereket. A húgomat, a barátaimat és ez nehéz - sóhajtottam és hátra dőltem, óvatosan átkarolt én pedig hozzá bújtam.

- Engem nem veszítettél el, ilyenkor jövők rá amikor mellettem vagy, hogy mekkora egy köcsög voltam veled. Riley volt a legjobb barátom, de te is fontos voltál és vagy. Úgy kellett volna viselkednem mint Niall. Ki kellett volna melletted állnom, de egy barom vagyok - motyogta, sajnáltam. Ekkor értettem meg, hogy Harry mind végig mellettem volt, ő is a barátom.

- Nem hibáztatlak, soha se tettem. Nem várhattam el tőled, hogy ketté szakadj, ez így volt helyes - suttogtam halkan, közelebb húzottam hozzá, hogy érezze én vele vagyok.

- Miért ilyen nehéz a szerelem? - kérdezte halkan.

- Nem tudom. De haragszom Zaynre, mert kijelentette, hogy nem bízik bennem. Rileyra is, mert egy idióta és nem veszi el azt a kincset amit kaphat! Nem ragad meg téged.

- Van egy ötletem, hogyan tudnám ráébreszteni a dolgokra. Segítesz? - ült fel hirtelen, én pedig mosolyogva bólintottam és elkezdtük tervezni a tökéletes randit Riley számára.

Kicsivel később magára hagytam Harry-t, hogy rendezzem a saját életemet. A lépcső felé tartottam amikor megláttam ahogyan a falnak támaszkodik és engem figyel. Közelebb léptem hozzá és mélyen a szemébe néztem.

- A francba annyira utálni akarlak most, de képtelen vagyok - dünnyögtem, ő pedig elmosolyodott. Akárcsak az angyalok...

- Hazudtam, bízok benned. Csak annyira szar látni, hogy valaki közelébe vagy. Legszívesebben bezárnálak, hogy csak az enyém legyél - mondta és lenézett a földre.

- Mindig is csak a tied leszek, Zayn. Érdemes volt elveszítenem miattad az eddigi életemet - suttogtam és közelebb léptem hozzá. Átkaroltam a nyakát. Barna szemeiben égett a tűz, már maga a nézése is zavarba hozott. Közelebb hajolt és ajkait erőszakosan nyomta az enyémre. Fordított helyzetünkön és neki nyomott a falnak. Keze besiklott a pólóm alá, lábamat csípője köré tekertem, hogy még közelebb legyek hozzá. Csókunk vad és intenzív volt. Óvatosan megrángattam a pólóját, értette és rögtön megszabadult tőle. Combomat simogatta, belenyögtem a szájába ahogyan megéreztem, hogy igen csak feszes oda lent nála a helyzet. Óvatosan kibújtatott a pólómból és a nyakamhoz hajolt, szívta és csókolgatta. Élveztem minden egyes érintését.

- Istenem, menjetek szobára - hallottam meg egy halk hangot, nehezen elfordítottam a fejemet és Rils-ra néztem. Láttam a szemein, hogy ez a látvány fájt neki. Letettem a lábamat és elléptem Zayntől.

- Bocs - suttogtam, éreztem, hogy elpirulok.

- Harry-vel mi van? Az előbb még ott állt mellettem... - motyogta halkan, szerintem sokkos állapotban volt.

- Szóval észre se vetted, hogy feljött? Pedig már több mint fél óra eltelt - közölte vele Zayn.

- Micsoda? Haragszik rám? - kérdezte halkan, mire megráztam a fejemet.

- Beszéltem vele, jól van - válaszoltam és gyorsan belebújtam a pólómba.

- Szóval most már te vagy a legjobb barátja - nézett rám dühösen és elsétált mellettem de Zayn megfogta a karját és visszarántotta.

- Mert te a szerelme vagy! - nézett mélyen a szemébe, aztán hagyta hadd menjen el. 

*Riley*

-Te vagy Riley igaz? – kérdezte felém vigyorogva Eric. Én csak néztem rá, s alig bírtam megszólalni. A srác elképesztően szexi volt, csak rákellett néznem és tudtam, hogy bármikor az ágyamba cipelném. A csibészes mosolyával, a szexi hangjával és az édes stílusával.

- Igen, te pedig Eric - találtam meg a hangom.

- Nora mondta, hogy szép vagy de, hogy ennyire - mondta kedvesen. Életemben talán először éreztem magamon, hogy kezdek elpirulni. Lehajtottam a fejemet, egy pillanatra elmerengtem mi lenne ha folytatná ezt a bókolást, de el is hessegettem az egészet.

- Köszönöm, de hidd el nem kell ezt elmondanod, nem tartom fontosnak – vigyorogtam rá, majd kezet nyújtottam neki, hogy illedelmesen bemutatkozzak, de ő még közelebb lépett és karjaiba zárt, majd nyomott az arcomra egy puszit. – A híres Eric Saade máris puszilgat! Azt hiszem menten elájulok – kacsintottam rá, majd leültem Liam mellé a kanapéra. Ölében Danie ült, aki komoly arccal rázta a fejét. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de nem szólalt meg. – Annyi a baj Saade, hogy a szupersztároktól már nem esem hanyatt. Van pár az életemben – vigyorogtam önelégülten, de a svéd énekes mosolya nem tűnt el.

- De ilyennel mint én még nem találkoztál édesem!

- Van neve is! – morgott a másik oldalamon Zayn. Felé kaptam a fejem és elképedve néztem a bosszús arcát, de ő csak felállt és felment az emeletre. Megforgattam a szemeimet, ugyanis nem értettem miért csinálta ezt.

- Na akkor mesélj nekem szupersztár. Várod már a holnap esti fellépést?

- Ha ilyen szép lányoknak énekelhetek, persze!

- Ne tudd meg Lauren mennyire oda van érted! Csoda, hogy nincs máris az öledben – kuncogtam. Végig néztem a társaságon és mindenki komoly képpel bámult hol rám, hol Eric-re. De nem ez volt a legfurcsább; hiányzott Nora, a mostohaanyám és húgom, plusz Harry. – Bocsássatok meg, de felmennék pár percre. – Álltam fel, s már az emelten is voltam. De legszívesebben visszafordultam volna. Nora és Zayn eléggé szenvedélyesen csókolóztak, már póló sem volt rajtuk. Felsóhajtottam.

- Istenem, menjetek szobára – szólaltam meg, mikor megtaláltam a hangom. Nora arrébb lépett Zayntől, miközben engem bámult. Nem akartam rájuk nézni. Nem érdekelt mit csinálnak, nem haragudtam már rájuk, de nem is akartam látni a szerelmüket.

- Bocs – suttogta Nora, s folyamatosan öntötte el a pír az arcát.

- Harry-vel mi van? Az előbb még ott állt mellettem... - motyogtam halkan.

- Szóval észre se vetted, hogy feljött? Pedig már több mint fél óra eltelt - közölte velem Zayn.

- Micsoda? Haragszik rám? - kérdeztem halkan, mire megrázta a fejemét.

- Beszéltem vele, jól van – válaszolta nővérem és gyorsan belebújt a pólójába.

- Szóval most már te vagy a legjobb barátja - néztem rá dühösen és elsétáltam mellette de Zayn megfogta a karom és visszarántott.

- Mert te a szerelme vagy! - nézett mélyen a szemembe, aztán hagyta hadd menjek el. Legszívesebben ordítottam volna. Kétségbe voltam esve, nem tudtam mit kezdjek magammal. Egyszerűen csak leakartam feküdni, s ott maradni örökre. Nem akartam már semmit. Nem érdekelt már Zayn, nem akartam haragudni Norára, és még Eric mosolya sem bűvölt már el. Egyszerűen csak Harry kedves szavai, szerelmes mosolya, ajkai jártak a fejemben, s a hasam összeszorult a gondolatra, hogy ezeket ne lássam újra, hogy ne miattam csillogjanak azok a gyönyörű szemek.

- Rils jól vagy? – kérdezte hirtelen valaki. Észre sem vettem, hogy a szobánk előtt állok és nem merek bemenni. De már nem is volt rá szükségem, mert Harry megszakította a gondolkodásom.

- Nem – motyogtam, majd gyorsan kikerültem és már a szobánkban is voltam. Magamra zártam az ajtót, s az ágyra borultam. Felkúsztam az ágytámlához, nekidőltem és felhúzott térdeimre döntöttem a fejem. Arcomon égtek a könnyeim, nem értettem miért. Nem tudtam felfogni mi ütött ennyire szíven. Csak bámultam magam elé, pedig az ajtón dörömbölt Harry, de nem érdekelt. Csak kiakartam űzni a fejemből a vele való gondolatokat. Nem bírtam velük.  Az előbb megijedtem, hogy haragszik rám, s tudom, hogy igen. Nem szokott csak úgy faképnél hagyni, de én sem szoktam ezt nem észrevenni. Felsóhajtottam, majd beletúrtam a hajamba. Letöröltem a könnyeimet, s az ajtóhoz másztam. Kiakartam nyitni neki az ajtót, megkérdezni mi a baja velem, mi dühítette fel, hogy Norához menekült, de nem tudtam. Rettegtem, hogy úgy fogok járni vele is, mint Zaynnel. Mi van ha Harry is Norát válassza helyettem? Nem kérhetem, hogy ne tegye. Barátok vagyunk, ők is azok. Meg kell rajta osztoznom. De mi lesz ha Harry beleszeret?

A könnyeim erre a kérdésre ismét elkezdtek hullani. Le kellett ülnöm, annyira remegtek a térdeim. Szaggatottan vettem a levegőt, s a mellkasom kínkeservesen fájt. Nem értettem miért.

- Dominó! Kérlek nyisd ki az ajtót – suttogott Harry. Az elején ordítozott, s dörömbölt, de rájött, hogy ezzel semmit nem érhet el nálam. – Mi a baj? Az, hogy láttad Zaynéket? Vagy mi? Nem tudom, de szeretnélek megvigasztalni, kérlek… - motyogta, de tisztán értettem az egészet. Tényleg kiakartam nyitni neki az ajtót, elmondani, hogy semmi baj, megoldom, de nem akartam elmesélni, hogy miatta sírok, hogy az ő mosolya miatt dobog kétszer gyorsabban a szívem és ha arra gondolok, hogy nem lesz az enyém a szerelme kettéhasad a mellkasom.

- Menj el Harry! – suttogtam az ajtónak.

- Elmegyek, este találkozunk. De kérlek ne sírj – sóhajtotta. Tudtam, hogy még egy pillantást vetett a bezárt ajtóra, majd fejet rázva lépdelt le a többiekhez. Ismertem már.

Nekidöntöttem az ajtónak a hátam. Próbáltam a légzésemet egyenletesre formálni, s kiűzni a fejemből a gondolatokat. Nem akartam semmire gondolni. Olyan emberek vesznek körül akik szeretnek, s ezért hálásnak kell lennem, mindegy, hogy mit ártottak nekem. Ha Nora nem küzd meg Zayn szerelméért, sosem tudom meg miként érez irántam Harry és azt sem, hogy félek őt elengedni. Félek, hogy elveszítem ha bevallom, hogy szerelmes vagyok belé…Már pedig lehet így van. Ha letudom önmagam győzni, akkor lehetek csak igazán boldog. Ugyanis már csak minden rajtam állt, mégis nehéz volt. Rettegtem a döntéseim súlyától.

- Riley beengedsz minket? – kérdezte halkan Eleanor. Kedves hangjára elmosolyodtam egy másodpercre, de ismét a szemeim előtt láttam Harry bánatos képét, mikor nem tudok dönteni. Felsóhajtottam, kicsit arrébb kúsztam és kinyitottam az ajtót. Sorban jöttek be a lányok: El, Danie, Nora és Scarlotte. Elképesztő volt! Mind kedvesen mosolyogtak le rám, becsukták az ajtót és körbeültek.

- Sajnálom – motyogta Nora, mire rá kaptam a tekintetem. Nem értettem miért kér bocsánatot. – Sajnálom, hogy megláttál minket nem rég. Nem kellett volna.

- Semmi baj, hozzá kell szoknom, végtére is nem menekülhettek előlem a végtelenségig. – Rántottam egy picit a vállamon, de könnyeim már majdnem utat engedtek maguknak. Visszagondoltam arra a pár percre és ismét elkezdtek potyogni. Felsóhajtottam, gyorsan letöröltem őket.

- Édesem mi a baj? – kérdezte Danie, s az ölébe húzott. Én csak átöleltem és élveztem, hogy megnyugtatóan a hátam simogatja. Olyan érzésem volt, mintha én lennék a szobában a kislány aki sír a mackója elvesztése miatt. És ez tényleg így volt, csak én Harry miatt sírtam.

- Rils elmondod? – suttogta Eleanor. Megráztam a fejem, de felnéztem. Az összes lány kétségbeesetten nézett rám. Felsóhajtottam, elengedtem Danie-t, majd végig néztem rajtuk.

- Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok Harry-be – suttogtak akadozva, a könnyeimmel küszködve. De ők meg sem lepődtek a kijelentésemen, arcukon lassan hatalmas vigyor terült el, s úgy vetették rám magukat, mintha az esküvőmet jelentettem volna be.

- Azt hittük soha nem győzöd le magad – nevetett Scar, de én koránt sem találtam az egészet olyan viccesnek.

- Még nem is tette, míg ezt el nem mondja Harry-nek – vágott közbe Nora. Igaza volt, tudtam, de féltem, hogy elveszítem a legjobb barátomat…. – Nem fogod elveszíteni – mosolygott kedvesen, mintha a fejembe látna, s talán így is volt. Bólintottam, majd felhúzott szemöldökkel néztem Scarlotte-ra.

- Mi az? – kérdezte pirulva, mire elnevettük magunkat. – Na jó, azért jöttem vele, mert totálisan beleszerettem, de én ezt be is ismerem és el is mondtam neki! – védekezett azonnal. Kíváncsian vártuk a folytatást. – A válasza egy édes kérdés volt, amitől majd elolvadtam…

- Jézusom, te összejöttél Niallel! – ugrottam a nyakába. Elkezdett nevetni, de szorosan megölelt és csak egy igent suttogott ki. Nagyon örültem nekik!