Múló szerelem-18.fejezet

Jó olvasást!(:

*Nora*

Az egész napot Ericcel töltöttem, hihetetlen egy pasi! Kedves, vicces és remek barát. Tényleg jó pasi és eszméletlen szexi, de soha se tudnék úgy nézni rá mint egy potenciális jelöltre. De miért is? Nem csak azért, mert sajnálatomra bele zúgtam Zaynbe, hanem azért is, mert nem illenénk össze. Barátoknak tökéletes páros vagyunk, de egy kapcsolathoz ez kevés lenne, hihetetlenül nem passzolunk össze. Mondjuk én ezt nem bánom, mert igazán, életemben először komolyan szerelmes vagyok. Ezen az se változtat, hogy most éppen fasírtban vagyunk, de ha lehetne választani akkor is őt kívánnám és azt, hogy szeressem. Lehet, hogy az idő és a helyszín nem a legmegfelelőbb, de ez van, nem akarok semmin sem változtatni. Minden pont így tökéletes ahogy van.

- Menjünk vacsorázunk meg! - mosolygott kedvesen Eric és felállt a padról, amin éppen ültünk.

- A Hilton éttermébe menjünk. - válaszolok kedvesen és én is feltápászkodtam.

- Miért pont ott? - hökken meg, tudom nem azért, mert esetleg drága lenne, főleg nem neki, telne rá. Hanem azért, mert ilyen rövid idő alatt is rájött, hogy jobban szeretek gyorskaját enni, mint egy puccos helyen.

- Ott a szállásom. - vonom meg a vállam. Erre nem mondott semmit, de szótlanságunk nem tartott sokáig és minden féle témáról csevegtünk. Kellemes volt az időjárás, langyos szél fújt és néha belekapott a hajamba. A város csodálatos volt kivilágítva, romantikus lett volna. De csak volna, mert mással lett volna az. Vele, vele lett volna tökéletes este. De ő nincs itt és nagy valószínűséggel teljes szívéből utál. Lehet soha többé nem lesz lehetőségem vele lenni, El se kezdődött, de máris vége van a tündérmesémnek...

A szálloda elé érve, feszülten néztem Ericre.                                                                                                                       

- Előfordul, hogy meglát minket az exem, de majd én lerendezem. - mondtam neki, mire csak halványan bólintott én pedig beléptem a luxus szállodába. Az étterem felé vettem az irányt, ahol a bejáratnál egy pincér ácsorgott.

- Csak vendégek vehetik igénybe az éttermet. - mondta monoton hangon, mire megforgattam a szememet. Nem nézek úgy ki mint aki a Hiltonba lakik? Na, jó ez csak költői kérdés volt, mert tényleg nem úgy nézek ki.

- Menjen a recepcióhoz és kérdezze csak meg, hogy van e itt egy Nora Hayden nevű vendég, mert én itt lakok. - mondtam talán kicsit bunkóbban a keleténél, de jelen helyzetben ez nem érdekelt. Nem tudok ezzel foglalkozni.

- Keresek egy kisebb asztalt. - válaszolt mogorván, pár perc múlva vissza tért és intett, hogy kövessük. A vendégseregen végig nézve, tényleg hihetetlen, hogy nekem itt van a szállásom. Nem illek én a sok sznob közé... A sarokban egy apróbb asztalka előtt meg állt mi pedig leülünk. Kicsivel később jött egy másik pincér, kezünkbe nyomott egy-egy étlapot és máris tovább állt.

***

Nevetve sétálunk fel a szobám felé, Eric valami bugyuta viccet mesélt, amin én megállás nélkül három perce nevetek. Megálltunk az ajtó előtt és csak mosolyogva néztünk egymásra.

- Tényleg köszönöm ezt a napod neked Eric.                                                                                                                       

- Én köszönöm! Köszönöm, hogy szerezhettem egy új barátot. - mosolygott, a szemében tisztán lehetett látni a kedvességet. Viszonoztam mosolyát és átöleltem. Miután elváltunk egymástól, éppen indultam volna be amikor kinyílt az ajtó és Nate bukkant elő Sashaval karöltve. Rögtön lefagyott a mosoly az arcomról és kínosan ácsorogva vártam, hogy mit fognak mondani.

- Ennyire szereted Malikot? - kérdezte sértetten Nate és meg se várta a válaszomat kikerült és ott hagyott, leforrázva. Ericcel kínosan összenéztünk, aztán bólintott és elsétált. Bementem a szobába és sajnálatomra Sasha is követett.

- Én elhiszem, hogy szereted Zaynt, de akkor miért szórakozol másokkal? - kérdezte gúnyosan.

- Semmi közöd a magánéletemhez. - vágtam rá és dühösen beviharoztam a fürdőbe. Miért zaklat fel ez ennyire? Benyúltam a zsebembe és elővettem a telefonomat, Zaynek akartam smst írni amikor megpillantottam a képernyőn, hogy 4 nem fogadott hívásom van. Riley-tól.

                                                                                                                                                                                                

*Riley*

Amíg Zayn mesélte a panaszát a nővéremmel kapcsolatban csak azon gondolkoztam, hogy ezt Nora is megtenné velem és az exével? Valószínű nem, még sem tudtam elküldeni Zaynt. Szerettem volna, de nem ment. Szeretem és ez volt a legnagyobb baja az életemnek; a másik pedig Nora. Az volt a következő bökkenő, hogy ő a nővérem és szeretem. Bármit megtennék értük még így is, hogy egyik sem érdemelne mást csak egy jó nagy pofont.

-Riley én nem tudom mit csináljak. Ki ez a srác vele? - kérdezte idegesen a hajába túrva. Felsóhajtottam, majd ismét a telefon képernyőjére néztem. Nora mosolyogva állt Eric Saade mellett, az Eiffel torony előtt. Tudtam ki ez a férfi, hiszen ismeretem a munkásságát, tehetségesnek tartottam és irtó szexinek. Szóval irigyeltem a nővérem eléggé…

-Zayn nyugodj meg! Biztos csak találkoztak. Nora is szereti Eric zenéjét, nem kell egyből félreérteni az üzenetet.

-De ez nyilvánvaló Rils! - pillantott rám zaklatottan, majd felpattant a kanapéról és fel-le kezdett járkálni. Felsóhajtottam, majd elővettem a telefonom és elkezdtem Norát hívni. Nem tudom miért. Nem értettem magamat sem, nem értettem miért csinálom ezt. Elkellett volna küldenem Zaynt és Harry-t választani aki egy bokszerben, csalódottan kuporog a szobámban. Szerencsétlen vagyok, egy nagy marha. Ajkaimat rágcsálva vártam, hogy Nora felvegye de a telefon csak kicsöngött, majd egy hangos sípolással jelezte, hogy a hívott fél nem fogadta el a kérést. Felsóhajtottam, majd rápillantottam Zaynre. Idegesen húzta meg a kezében lévő vodkás üveget. Meg sem akartam tudni hogyan került az hozzá, így felkeltem a helyemről, majd újra tárcsáztam a nővérem és ezt addig játszottam, míg a fekete hajú fiú nem fogyasztotta el az üveg tartalmát.

-Szerintem elég lesz Zayn! Nem kéne többet innod, valahogy haza is kell jutnod.

-Itt alszom.                                                                                                                                                                                         

-Hogy mi? Itt biztos nem! Elég volt a balhékból és nekem más dolgom is van, mint titeket ápolgatni Norával. Megtettem ami tőlem tellett, nem kell bűntudatot éreznem ez miatt, így most már távozhatsz is. Jobb is lenne.

-Na mi van? Talán Harry-re akarsz rámászni? Bocs, hogy raboltam az időd - morogta a képembe, mire meglepetten kaptam rá a tekintetem. Felnéztem az arcára, de szemein egyből megakadtam. Ködös, fátyolos tekintete miatt visszahúztam amikor menni készült. Tudtam, hogy itt kell marasztalnom, bármennyire is beszélnem kell Harry-vel.

-Fejezd be Zayn! Menj feküdj le Nora szobájában. Jó éjszakát és ha lehetséges holnap amire felkelek húzz el a picsába!

Félve mentem be a szobába. Nem tudtam mit várhatok ezek után Harry-től, de ő megkönnyítette a dolgom ugyanis az ágyamban aludt, betakarózva ahol mindig is szokott. Elmosolyodtam, mert még így is mosolygott.

Megráztam kicsit a fejem a fiú bámulása közben, majd megigazítottam magamon a pólóját és befeküdtem mellé. Leoltottam az éjjeli lámpám, majd fejem alá gyűrve a kispárnám fordultam Harry felé. Ő még mindig békésen szuszogott mellettem, s mosolygott. Nem tudtam miért élveztem ennyire a vele töltött időt, sosem értettem. Amióta ismerem tudom, hogy mindig ott van mellettem, ha kell segít és megmondja a véleményét még ha az nem is tetszik nekem, őszinte és kedves. Na meg óriási nőcsábász mégis belém  lett szerelmes, ami számomra felfoghatatlan. De a mai este után nekem is el kell gondolkoznom ki is az akit igazán szeretek. Mert bármennyire is azt szajkózóm, hogy Zaynre van szükségem logikusan átgondolva ez nem így van. Harry lenne a legmegfelelőbb számomra, de ez nem ilyen könnyű. Remekül csókol, helyes, szexi, kedves, őszinte, igaz barát, de nem vagyok belé szerelmes. Legalább is nem tudnám elfogadni ha mégis. Nem. Ugyanis ő a barátom és ha tényleg belé szeretnék elveszíteném, lehetséges örökre. Az örökre pedig hosszú idő még nekem is.