Szeretlek ezt tudnod kell!-10.fejezet

Sziasztok!
Szerintem tökéletes befejezés-ilyet sem szoktam mondani gyakran,de ez most kifejezetten tetszik-,egyetek meg érte!~Vivi
De ezzel nem hagyjuk abba a blogot csak új történetbe vágunk bele,természetesen itt.
Jó olvasást!

V&F

*Zoe*

A Tv-re pillantottam. Furcsa volt azt a srácot nézni aki segített,majd tönkre vágott. Jobban beletiport a sárba,mint azt Taylor tette. Chace Crawford. Ha ezt a nevet meghallom sikítani tudnék. De mit is vártam? Ugyanolyan szemét színész,mint Taylor Lautner.
Amikor Taylorral tisztáztam a dolgokat,miszerint én nem játékszer vagyok akit egyik napról a másikra használhat majd eldobhat szakítottunk. Persze ókor-ókor megjelent,mint egy herceg aki jobb életet kínál számomra,de nem voltam hajlandó bele menni.
Kiderítettem,hogy miért kellett szombaton is dolgoznom; az ok egyszerű volt: Chace Crawfordnak tetszettem és megakart szerezni,ami tökéletesen sikerült neki. Csak rá kellett jönnie nem vagyok egy befolyásolható tizenhét éves csitri aki hagyja magát össze-vissza ráncigálni és mutogatni. Így kimondtam a kapcsolatunk utolsó mérföldkövét:vége.

/Hónapok múlva/

Unalmasan készülődtem az Eclipse premier vetítésére. Kira Jacket kísérte és meghívtak engem is,hogy ne üljek otthon. Igazából nagyon tudni akarták,hogy viszonyulok az idióta Lautner gyerekhez. Kineveztek az Ő kísérőjének,mire én felháborodva kezdtem ordítozni Kristennel és Robbal.
-Hogy képzeltétek ezt? Normálisak vagytok? Kit érdekel szerencsétlen nyomora,hogy csak neki nincs kísérője? Leszarom! Biztos,hogy nem megyek!-csaptam be magam után a szobám ajtaját. Épp leszenvedtem magamról a királykék ruhám,mikor az ajtó nyitódott és Taylor lépett be rajta. Fújtattam egyet,majd mit sem törődve vele szétszedtem a hajam-ami kontyba volt fogva. Megigazítottam a fekete pánt nélküli melltartóm,előkerestem a szekrényből egy melegítőt és pólót,majd magamra rángattam. Csöppet sem érdekelt,hogy ez az önimádó sztár végig nézte,hogy fehérneműben vagyok,sőt még a nyálát is csorgatta. Tegye! Elegem van belőle!
-Zoe a többiek számítanak rád. Miattam nem hagyhatod őket cserben! Nem fogsz belehalni,hogy mellettem lépkedsz a vörös szőnyegen.-Felhúzott szemöldökkel bámultam Rá. Ez egy idióta! Nem értzi meg,hogy nem fogok vele egy légtérbe tartózkodni kő kemény három órán keresztül? Sőt több órán keresztül?
-Felejtős! Tudod,hogy nem lennék rá képes. Elég nekem ez a pár perc most. Szóval talán ki is fáradhatnál.-Mutattam az ajtóra,majd kinyitottam azt. A többiek egyszerre hököltek hátra. Sóhajtottam egyet. Mit is vártam? Talán,hogy nem hallgatóznak?
-Zoe! Most azonnal vissza mész a szobába és beszéltek a kulcs Taylornál! Pá.-csapta rám az ajtót a saját nővérem.Próbáltam kinyitni,de nem sikerült.
-Ez komoly?-kérdeztem hisztérikusan. Bele túrtam hajamba,majd az ágyon ülő srácra néztem.-Add ide a kulcsot és húzz innen! El fogsz késni.-léptem elé.
-Zoe én sajnálom.-kezdett bele idétlenül. Derekamra simított kezeivel,majd szembe lehúzott az ölébe. Máskor mosolyogva tűrtem volna ezt a tettet,de most rosszul voltam tőle,tudván,hogy ismét csak ki akarja elégíteni a vágyait.
-Taylor a múlt elmúlt és nekem elég volt. Tudtad,hogy mennyire utáltam a pasikat. Erre kihasználsz. Nem érdekel.-rántottam vállat,majd kiakartam kecmeregni az öléből,de szorosan tartott. Egy egyszerű mozdulattal maga alá rántott. Felettem támaszkodott. Arcunk között pár milliméter volt,de én oldalra fordítottam a fejem.-Soha!-ráztam a fejem,de a kezemet ölelő karok,hirtelen eltűntek,majd arcomra simította tenyerét.
-Szeretlek.-suttogta,majd megcsókolt.

Itt volt a kapcsolatunk teljes újjászületésének a pillanata. Minden egyes nap hívott vagy ha ráért eljött értem. Vicceket mesélt,szórakoztatott,programokat talált ki,míg én csak egyre jobban belezúgtam. És féltem bevallani,de megtörtént amitől a legjobban féltem. Teljesen beleszerettem. Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer mellette fogok virítani a címlapokon úgy,mint a jövendőbeli Mrs. Lautner. Persze ez enyhe túlzás volt,de remélem egyszer beválik a jóslatuk.

/Egy évvel később/

Aggódva szorítottam Mira kezét,amik már elfehéredtek. De most nem érdekelte a dolog. Talán jobban izgult,mint én. Alig volt két percem a normális életemből. Féltem! Sőt,rettegtem attól a perctől,amikor megtudom mi lesz a kis teszten. Ha kiírja,hogy állapotos vagyok a kapcsolatomnak befellegzett. Nem is értem hogyan képzeltem,hogy boldog életem lehet. Amikor összejöttünk,olyan csodás volt minden. Abban a pillanatban,mikor megcsókolt tudtam,hogy újra kell kezdenem Vele. De most mi lesz?
-Nyugodj meg.-sóhajtott,majd elengedte a kezemet és a tesztet kezdte el vizsgálni. Újfajta volt,ami kiírta,hogy mennyi idős a baba. Hát itt volt a probléma! Mira csak annyit suttogott,hogy négy hetes és bennem megfagyott a levegő. Nem kaptam oxigént,alig bírtam még megmozdulni is,mikor Taylor mosolyogva jött be a fürdőbe. De amint meglátott elém sétált.
-Mi a baj Kicsim?-kérdezte aggodalmasan.Én csak bámultam rá.-Mira mi az?-kérdezte idegesen. Utálja ha nem tud valamit. De ezt nem kell tudnia!
-Taylor...-kezdte barátnőm. Megráztam a fejem. Nem mondhatja el.
-Kérlek Mira haza mennél?-Bólintott egyet,tovább rejtegette a tetszett és már itt sem volt. Taylor felém fordult,mire elfordítottam a fejem és kimentem a fürdőből. Kira ijedten nézett rám,amikor mellé léptem a konyhában.
-Kicsim igazán elmondhatnád!-jött befelé,de meglátta Kirát és abba hagyta.-Te tudod mi a baja? Amióta haza értem meg sem szólal. Úgy állt ott,mint egy faszent! Könyörgöm nyögd ki!-nézett ráma végén. Felsóhajtottam. Nővérem vállamra simította a kezét,megölelt.
-Igen?-kérdezte apró mosollyal a szája szegletében. Aprót bólintottam.Adott arcomra egy puszit,majd elviharzott a lakásból.
-Elmondod?-nézett rám kétkedve.
-Nem szeretném,hogy tudd. Félek Taylor.-sóhajtottam,majd leültem az egyik bár székre. Elém állt. Még mindig értetlenül,de megölelt. Szorosan bújtam karjai közé.-Terhes vagyok.-suttogtam. Kezei megfeszültek rajtam,de nem eresztett el. Amikor ez megtörtént,idegesen dobolt a lábaival,majd újra karjaiba zárt. Nem értettem semmit. A reakcióját pedig végképp nem.
-Ez csodálatos!-kapott fel. Pörgetett rajtam egyet,majd letett és ajkait enyémekre helyezte.


*Kira*

A hotel szobában az ágyon ültem és vártam, hogy a lányok meg jöjjenek és kezdjünk neki a készülődésnek. Vagyis nekem segítsenek. Közben vissza gondoltam az elmúlt két év eseményeire. Annyi minden történt. Zoé össze jött Chace-el de végül is kikötött Taylor mellett. S azóta is együtt vannak, sőt hamarosan egy boldog család lesznek, mert Zoé terhes. Nos, igen meglepő, hogy a 19 éves húgom gyereket vár de vele együtt örültem. Én és Jay, nos mi azóta is töretlenül egymás nyakán lógunk. Hol össze veszünk és nagyon utáljuk egymást, de van amikor szent a béke és csöpögünk a rózsaszín vattacukor világunkba. Emlékszem szeptemberben a születés napomon kérte meg a kezemet és ma itt állok a nagy nap kapujában.
Gondolat menetemen a lányok hangos nevetése térített ki. Vick elővette a ruhámat a szekrényből és óvatosan az ágyra tette. Nikki, Mira és Kristen a smink cuccokat pakolták ki a fésülködő asztalra. Maria,Kristen és Zoé pedig a hajamhoz való cuccokat pakolták elő. A lányok leültettek a székre és azon töprengtek, hogy egy tengerparti esküvőhöz milyen sminket és hajat csináljanak.
-Víz állót kéne nem? – töprengett Mira.
-Miért? – kérdezed vissza kapásból Vick.
-Mert fürdeni fogok. Jaj, szerinted? Tudod esküvő, álom pasi és sok, sok sírás! – nevettem fel. Ezzel a kijelentésemmel eldöntötték, hogy akkor vízálló festéket kapok. A 7 csaj nekem esett és kezdetét vette a szadizásom, oh igen!
Kemény 3 óra alatt megcsinálták a hajamat és a sminkemet. A végeredménnyel meg voltam elégedve, mert most egy olyan nőt láttam aki tényleg Jay-hez való. Nos, igen az egyik legnagyobb probléma a kapcsolatunkba az önbecsülésem. Soha se éreztem azt, hogy én olyan nő vagyok aki neki kell. Persze ő ezt mindig megcáfolja, egy apró tettekkel vagy szavakkal. Mindig érezteti velem, hogy fontos vagyok neki és én vagyok neki a világon a legtökéletesebb nő. Azt hiszem ő hozta el az életembe azt a pontot ami a biztonságot jelenti nekem.
-Na, gyere segítünk fel venni a ruhádat. – mosolygott Ashley. Nos, igen a mi csapatunk így teljesen 8 lány és 5 fiú. Persze vannak kivételek amikor valaki elhozza a párját hozzánk és mi befogadjuk de soha se lesz úgy része a csapatunknak. Mert mi vagyunk a mag.

***

A hely ahol össze házasodunk csodálatosan nézett ki. Egy tengerparti étterem kert részében, lassan sötétedett. A fákon lampionok világították meg a helyet, az asztalokon gyertyák égtek és az út fehér rózsa szirmokkal volt tele szórva, leírhatatlanul csodálatosan nézett ki minden. Az étterem öltözőjében voltam a lányokkal, Ashley egy halvány kék ruhát viselt amin fekete rózsák futkároztak össze vissza. Nikki egy fekete ruhát viselt, Kristen sárga ruhában volt. Vick, Maria és Mira pedig orgona lila hosszú pánt nélküli ruhát viseltek aminek a mellrészénél volt egy virág, ők voltak a koszorúslányaim. Zoé a tanúm, ő egy halvány piros lenge nyári ruhát viselt ami tökéletesen elrejtette egy kicsit növekvő pocakját.
Idegesen járkáltam föl-alá. Hallottam kintről a beszélgetések halk zajait. De Kellan még nem volt sehol! Istenem… Zoé már kiment, hogy a föl állított oltárhoz álljon mint tanúm. Már mindenki a helyén volt. Csak Kell nem volt sehol. Vick, Maria és Mira ott álltak előttem és arra vártunk, hogy az a óriás mackó megérkezzen. Nos eléggé idegbeteg lettem hiszen már 10 perce elkellet volna indulunk. De nem mert az én drága kísérőm eltűnt!
-Ha nem ér ide 1 percen belül egyedül sétálok ki. – motyogtam idegesen. – Meg amúgy is éhes vagyok! Istenem… minden tönkre fog menni nem lesz zökkenő mentes semmi.
-Nem lesz semmi gáz. – simogatta meg a vállamat Mira.
-Minden tönkre fog menni! – kiabáltam idegesen.
-Hé, nyugodj már meg! – vágott pofon Maria. Ahogy ezt kimondta Kellan is megérkezett.
-Bocs. – ölelt át.
-Hol a francba voltál? – estem neki…
-Ezt ne most. – mosolygott Vick. Kinézett és intett a Dj-nek hogy indulhat a zene. Ahogy felcsendült a Korn – Narcissistic Cannibal című dala rögtön megnyugodtam. Igen nem mindennapi az esküvőnk. Nagyon sok zenét ajánlott az esküvő szervezőnk, hogy mire menjek be, de mi mégis a dalunkat választottuk. Erre a hörgésre kérte meg a kezemet. Ő az én Önimádó Kannibálom. Vick a kezembe nyomta a csokrot és én belekaroltam Kellan karjába. Elindultunk és ahogy kiértünk szembe találtam magam a nagy betűs CSODÁVAL. Jackson ott állt szmokingban laza mosollyal az arcán és engem nézett. A szívem a torkomba dobogott és ha Kell nem fog azt hiszem össze esek. Amikor oda értem Kellan át adta a kezemet Jay-nek.
-Vigyázz a lányomra. – bólintott vigyorogva. Nekem pedig adott egy arcra puszit. Mintha tényleg az apám lenne, mintha…
A pap elmondta a szokásos dolgokat amikor elérkeztünk a legfontosabb dologhoz.
-Ön Kira Smith elfogadja hitves társául az itt jelen lévő Jackson Rathbone-t? – kérdezte a pap mosolyogva.
-Igen. – mondtam ki határozottan.
-Ön Jackson Rathbone elfogadja hitves társául az itt jelen lévő Kira Smith-et? – kérdezte Jack-től is.
-Igen. – bólintott.
-Maguk mától férj és feleség. Mrs. és Mr. Rathbone. Csókolják meg egymást. – mondta a pap és akkor megéreztem azt az édes érzést mint mindig amikor megcsókol…
Jacksonnal meg köszöntük a gratulációkat amikor elkezdődött a Foo Figters Best of you című száma. Ez pedig azt jelentette, hogy el kell táncolnunk az első hitvesi táncunkat.
Rettenetesen élveztem az egész estét, mindenki annyira kedves és jó fej volt.
-Mehetünk a szállodába, hogy eltöltsük a nászéjszakánkat? – suttogta rekedtes mély hangon Jack.
-Természetesen Mr. Önimádó Kannibál. – mosolyogtam rá tündérien.
-Akkor lépjünk le Mrs. Önimádó Kannibál. – kacsintott meg fogta a kezemet és elindultunk…
Most úgy terveztük együtt tölteni az éjszakát mint férj és feleség…

Vége