Szeretlek ezt tudnod kell!-6.fejezet

4 komi után;)

*Kira*

Reggel Jacksonon feküdtem félig. A fejem a mellkasán volt, az egyik kezem a fejét fogta a másik a kezét. A lábam pedig Jacksonon átdobva volt. Ránéztem Jay arcára és békésen aludt. Óvatosan felkeltem és lementem a konyhába. Még mindenki aludt ezért úgy gondoltam főzök kávét. Meg kerestem a bögréket és elővettem egyet. A kávéfőzőben fel raktam a kávét. És közben meg láttam Jackson cigis dobozát. Kettőt kivettem belőle. Remélem nem bánja. Rágyújtottam az egyikre és mélyet szívtam belőle. Nem nagyon szoktam dohányozni, csak ha kedvem adódik. És most kedvem volt hozzá. Mikor elszívtam az egyiket. A kávé főző jelzet, hogy kész a kávé. Öntöttem magamnak a bögrébe. Raktam bele két cukrot és jó sok tejet. Össze kevertem és elkezdtem inni a forró folyadékot. Amikor hirtelen megszólalt a csengő. Letettem a bögrét az asztalra és elindultam az ajtó felé. A csengő még egyszer megszólalt és én gyorsabban kezdtem el menni. Az ajtót kinyitottam és egy szőke lány állt ott. Az a lány… A képről. A haja fel volt kötve. Arcán minimális smink volt és egy fehér pólót viselt. Egy fekete farmerrel. És egy magassarkú cipőt. Amikor meglátott hirtelen meglepetség és gyűlölet futott le az arcán. Aztán mosolyra húzta ajkait. Szólásra nyitottam a számat de ő meg előzött.
-Jacksont keresem. Itthon van? – mondta mézes mázosan.
-Igen, de alszik. – mondtam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra. Igazán meg lepett ez a lány. Főleg azért mert tegnap Jacksonnal a csókolózás meg zavart. – Ki keresi ha meg kérdezhetném?
-Egy jó barát. Na és te kivagy? Csak nem a barátnője? – nézett rám halálos pillantással.
-Nem. Csak egy jó barát vagyok én is. – mondtam és közben nagy levegőt vettem. – És a nevedet meg tudhatom?
-Oh, persze. El is felejtettem. Adisson Read vagyok. Na, és te kedves jó barát?
-Kira, Kira Smith. – mondtam és hátra pillantottam ahonnan lépéseket hallottam. Jackson volt az, egy boxerban és egy pólóban. Mosolyogva jött le a lépcsőről. De amikor meg látta Adissont az ajtóban a mosoly rögtön leghervadt az arcáról és eltorzult. Nagyot sóhajtott és közelebb lépett az ajtóhoz.
-Adisson? – mondta ki fájdalmasan a nevét. – Hát te mit keresel itt?
-A városban jártam és gondoltam, hogy meg látogatlak. De… - rám nézett. – úgy látom rosszkor jöttem és zavarok.
-Nem zavarsz. Csak tegnap pókereztünk… - mondta Jay és rám nézett. Egy gyors pimasz mosolyt vettet rám és komolyan Adissonra nézett.
-Ketten? – húzta fel a szemöldökét a lány.
-Nem. – mondta Jay és idegesen nézett a lányra. – A többiek még alszanak.
-Értem… - vágott gondolkozó fejet. – Be sem hívsz?
-Ja, persze. Nem jössz be? – mondta és rám nézett. Elmosolyodott amikor meg látta, hogy még mindig az ő pólójában vagyok. Látványosan végig mérte a lábaimat. Adisson ezt észre vette és idegesen kezdett el magyarázni.
-Kira, - nézett rám. – biztos, hogy csak barátok vagytok Jacksonnal?
-Igen. – mondtam halkan, de alig lehetett hangom több suttogásnál.
-Hát nem úgy néz ki. – mondta, körbe nézett és elmosolyodott. – Itt semmi se változott.
-Hát nem szokásom változtatni… - hadarta Jackson.
-Na, ne nevettess Jay. Te elég sokat változtatsz. – és megint rám nézett. Olyan pillantásokkal lővelt ami nekem kicsit sem tetszett. Leültünk a kanapéra és szorongó csendben ültünk. Valahogyan muszáj volt innen kijutnom.
-Főztem kávét. Kértek? – mondtam és idegesen körbe néztem.
-Én kérek köszi. – mosolygott rám Jay. Azt hiszem ennek a mosolynak nem tudok ellen állni.
-Nem kösz. – mondta bunkón Adisson.Fel álltam és ránéztem Jacksonra.
-Hogy iszod? – mondtam türelmetlenül. Minnél hamarabb ki akartam innen jutni.
-Feketén. – mondta Jackson. – Egy cukorral.
-Oké. Mindjárt jövök. – és elindultam a konyha felé. Kiöntöttem egy bögre kávét és egy kiskanál cukrot raktam bele, össze kevertem és elindultam. De az ajtóban megálltam.Mert hangokat hallottam bentről. Amik érdekesnek tűntek.
-Ki ez a lány Jackson? És miért van itt? Vagy mondjam azt, hogy minek van itt? – mondta Adisson és hangjában feszültséget fedeztem fel.
-Ebhez azt hiszem, semmi közöd sincsen. – mondta idegesen Jackson. Próbált halkan beszélni de nem jött össze.
-De van! – csattant fel Adisson. – Miben jobb ő mint én?
-Miért zavar, hogy itt van? – kérdezett vissza.
-Miért? Mert itt van. Nem neki kéne itt lennie. Nekünk múltunk van és reméltem, hogy jövőnk is lesz.
-Ne kezd megint! Csak múltunk volt. – mondta Jackson és sóhajtott. – Nem lesz jövőnk. Mi örökre végeztünk. Választottál. Texast választottad.
-Jackson hát nem érted? – sóhajtott szomorúan. – Én még mindig szeretlek. De megijedtem… Szerinted négy évvel ezelőtt készen álltam Los Angelesre és egy teljesen új életre? Még csak 20 éves voltam. Most komolyan azt vártad, hogy pakoljak össze hagyjak ott mindent és jöjjek veled?
-Ha igazán szerettél volna azt tetted volna. – mondta Jackson. – De most mégis miért vagy itt? Ezt miért nem tetted meg előbb? Miért most kellett vissza térned az életembe? Miért akkor amikor végleg elfelejtettelek?
-Jay, még gyerek voltam. Miért nem jöttem előbb? Mert féltem. De azt hiszem, jobb ha megyek. Világosan a tudtomra adtad, hogy neked nem én kellek. Neked Kira kell…
-Menj el! – mondta dühösen Jackson. – És Kira meg én csak barátok vagyunk.
-Még azok vagytok! – mondta szomorúan és felsóhajtott. – Először mi is csak azok voltunk.
-Adisson köztünk már mindennek vége… - nem bírtam tovább ezért ki léptem. Úgy viselkedtek mint ha mi sem történt volna. Oda adtam Jaynek a kávét.
-Köszi. – mosolygott.
-Nincs mit. – mondtam és közben feszülten néztem körbe. Kínos volt a helyzet, hiszen most már kiderült, hogy Adisson Jackson volt barátnője. És azt hiszem nem most látom utoljára.
-Én megyek. – állt fel Adisson. – Nem kell kikísérni. Sziasztok.
-Szia. – mondtam és megvártam amíg eltűnik. Nagyot sóhajtottam és Jacksonra néztem. Láttam az arcán, hogy felzaklatta ez az egész dolog. – Hallottam mindent. Hallgatóztam. Sajnálom.
-Sejtettem. – mondta, és halványan elmosolyodott. Közelebb hajolt és megcsókolt… Meg lepett de jól esett. De biztos, hogy én ezt akarom? Hiszen Adisson… Inkább nem gondolkoztam hanem vissza csókoltam. Szenvedélyes csókot kaptam Jacksontól.
-Nekem mennem kell.El fogok késni a munkából. – Fel mentem az emeletre felkapkodtam a ruháimat és elindultam lefelé. Az ajtóban Jackson még egyszer megcsókolt. Egy valamit még mindig nem értettem. Ha azt mondta Adissonnak hogy csak barátok vagyunk akkor miért csókol meg amikor csak tud? Hisz a barátok nem csókolózgatnak.
-Szia Jay. – öleltem át és indultam haza.

*Zoe*

-Biztos nem akarsz velünk jönni este?-álltam meg az iskola kapujában.
-Nem kösz. Nem ismerem a pasid,de ma amúgy sincs kedvem bulizni.
-Ne csináld már! Bevállalok egy vásárlást is!
-Jó.-vigyorodott el.
-Hé!-nevettem.-Átvertél!-böktem a mellkasára. Megrántotta a vállát,és elsétált előttem.-Ribanc!-kiabáltam utána.Vissza fordult és kinyújtotta a nyelvét,majd haladt tovább.A hátsó fertálya már majd' kiment a helyéről. Elnevettem magam,és vártam,hogy az iskola busz ide érjen. Tudtam,hogy Kira ma dolgozik egész nap,így nem ér rá. Ilyenkor soha nem jön,ha este is melózik. Általában gyalog- vagy busszal megyek. Most a buszt választottam. Szerencsére az iskola busz megáll az utcánkban is.
Hirtelen egy csepp víz esett az arcomra. Felnéztem az égre.A fejem felett egy hatalmas sötét eső felhő volt. Milyen mázli,nem?-gondoltam magamban. Már mindegy!
Magamra húztam a kapucnim,és vártam,hogy végre induljon már az a nyavalyás busz.
Egyszer csak megállt előttem egy fekete kocsi.
-Na mizu kislány? Nem kérsz egy fuvart?-húzta le az ablakot valaki. Kidugta a fejét. Kitaláljátok? Kellan vigyorgott rám.
-Ezt nem lehetett volna 10 perccel ez előtt?-morogtam,és beszálltam mellé.-Amúgy,mi járatban?
-Ja a meteorológus pasid küldött. Ő már nálatok van! Csak megtiltottad neki,hogy eljöjjön,így engem küldött.
-Egy szóval ott tanyáztok nálunk?
-A nővéred hívott.-rántott vállat.
-Elképesztő!-nevettem.

-Megjöttünk!-kiabált Kellan,mint aki otthon érzi magát.Kételkedtem,hogy Kira hívta volna őket,de nem szóltam bele. Egész éjjel velük volt! És nagyon valószínű,hogy a mostani éjszaka is ott lesznek a pubban.
-Hali!-dobtam le a cuccom,és leültem a kanapéra Taylor mellé.-Mizu?-kérdeztem ostobán. Nem akartam megcsókolni Taylort,hiszen nem járunk. És nem is fogunk. Aranyos,kedves srác,de nekem most nem hiányzik egy kapcsolat.
-Milyen volt a suli?-jött ki a fürdőből a Nővérem.
-Csak ötösöket kaptam! Tesin kikészített a tanár,és hétfőn kirándulni megyünk! Milyen izgi nem?-kérdeztem unottan.
-Jó lesz az!-vigyorogva lépett be a nappaliba Jay.
-Mert te aztán tudod!-morogtam.-Kira mi lenne ha én most rád hagynám ezeket a tökkel ütötteket?
-Gond,mert el kell mennem! Maria ma itt alszik,és el kell mennem érte! Haza sem hozom,hanem egyből megyek dolgozni. Szóval a fiúk a tieid. A vacsi is. Sőt takaríthatnál is. Amúgy hova is akartál menni?-állt meg az ajtóban.
-Menj,mert nem érsz oda! 6-kor kezdesz,mi?
-Ja.Sziasztok!
-Szia.-köszöntünk.
-Oké srácok! Akkor munka megosztás!-álltam fel karba tett kézzel.-Kellan,és Jay nappalit takarít. Taylor pedig bevásárol.
-És te meg Rob?-morgott Kellan.
-Én kitakarítom addig a szobám. Rob pedig elszórakoztatja Mirát. Mivel miattatok nem tudok menni vele vásárolni. Ő tuti ismer titeket,és egy kicsit gyogyós is,de nem bánt.-kuncogtam.-Nem tudja,hogy ismerünk titeket. Szóval nagy kárpótlást kap,amiért nem tudok menni vásárolni. Na de haladjunk,jó?
-Igen is!-álltak fel a helyükről,és tisztelegtek.
-Így kell ezt!-néztem rájuk mérgesen.-Gyerünk már!-mondtam kicsit hangosabban.-Taylor a pénz a konyha pulton!-kiabáltam a szobámból.

-Kész.-rogytam össze az egyik bár széken.-Nem hiszem el! Ennyi embernek még soha nem főztem!-sóhajtottam.-Kinyírlak titeket egyszer az szent! Tudjátok mennyire kikészültem?-csuktam be a szemem.-Azt sem tudom mibe megyek!
-Ne panaszkodj asszony!-simogatta meg az arcom Taylor.
-Kösz.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Drága szívem azt hitted,hogy csak vagyok itt?-ült a másik oldalamra Mira.-Ott van minden az ágyadon. De enyém először a fürdő!-pattant fel. Elnevettem magam.
-Okés!A kutyákat elviszem addig sétálni!-keltem fel.-Amíg elmegyek egyetek. A kaja itt van!-kaptam magamra egy pulcsit. Felvettem a tornacipőm,és rácsatoltam a két kutyára a pórázt.
-Én is megyek.-mosolygott Taylor. Megfogta Charlie pórázát,és kisétált.
-Jó étvágyat! 20 perc és itt vagyunk! Addig legyetek készen!-kiabáltam még gyorsan be,de válaszra nem várva csaptam be az ajtót.
-Merre megyünk?-kérdezte,mikor utol értem.
-Park?
-Legyen,de nincs sok időnk. Ennünk kell,és el kell készüljek.-mosolyogtam.
-Sietünk.-fogta meg a kezem.
-Taylor...-néztem fel rá.-Szerintem nem kéne...-húztam ki az ujjaimat övéi közül.-Örülök,hogy tegnap megcsókoltál,de most nem szeretnék az életembe senkit. Egy párkapcsolat csak elrontaná a barátságunkat,és nem is hiányzik. Úgy is az lenne a vége,mint Markkal.-sóhajtottam.
-Mi volt vele?-kérdezte kíváncsian.
-Először barátok voltunk,majd össze jöttünk. Én szerettem,de nem volt elég! Sajnos nem volt időm rá. Dolgoztam,iskolába jártam. Házi munkát végeztem,és pont akkor jött a 3 éves unokatesónk. Minden nyár elején kihozzák,mert a szülei ilyenkor ingatlanokkal dolgoznak a világ minden táján. Így mi vagyunk a bébicsőszök. Nem mint ha gond lenne,mert imádom,csak sok ez egyszerre. Csak 17 éves vagyok....
-Értem. Tudd,hogy én nem erőltetek semmit.
-Köszönöm.
-És mikor jön legközelebb?
-Már mint Adam?
-Nem mondtad,hogy hívják...
-Jó bocsi,csak fáradt vagyok. Adam...Valoszínű,hogy hétfőn,de én kirándulni leszek,így Kira vigyáz rá.
-Ezt eddig értem,de ha Ő is dolgozik,és te is suliba vagy?
-Akkor Victoria vigyázz rá.
-Ő ki?
-Kira barátnője. Van egy illatszer boltja,és ott nem zavar.
-Így most már minden világos.-mosolygott.
-Örülök.

-Itt vagyunk!-kiabált be Taylor. Elengedtük a kutyusokat,és beljebb mentünk. Mindenki harci díszben ült a kanapén.
-Nektek meg,hogy lett hirtelen ruhátok?
-Nem ismered még a mi ruha mentőnket!-nevetett Kellan. A többiek pedig bólogattak. Kíváncsian néztem rájuk.
-Hali!-sétált ki a konyhából Ashley.
-Őőő szia! Gondolom te vagy az a híres ruha mentős...-kuncogtam.
-Igen. Ashley.-nyújtotta a kezét.
-Zoe.-fogtam meg.-Ettetek már?
-Készen vagyunk teljesen.-örvendezett Mira.
-Oké. Akkor én eszek,addig Taylor megy a fürdőbe. Ugye feltaláltátok magatokat?
-Mira otthon érezte magát!-válaszolt Rob.
-Örülök. Akkor hajrá!-csaptam össze a kezeimet. Megettem a vacsorám,és cseréltünk helyet Taylorral.
Megrfürődtem,és felöltöztem,majd kisminkeltem magam,és a hajamat is kivasaltam.
-Ki tettél magadért!-jegyezte meg Taylor,amikor kimentem.
-Köszönöm. Induljunk...-vettem fel a magassarkúm,és elindultunk...