Múló szerelem-22.fejezet

Jó olvasást!(:

*Riley*

A golf pályához érve egyből lepattantam a golf kocsiról. Lauren Harry-vel beszélgetett, míg én apuval veséztem ki mennyire oda vagyok a golfért. Persze ez nem teljesen volt igaz, mert egy vasárnapi programnak elment, de nem velük. Szívesebben lettem volna inkább a srácokkal, és még Norát is örömmel üdvözöltem volna köreimben, de Laurent soha.

Harry felé pillantottam aki nevetett Laurennel, s a lány felkarját fogdosta. Legszívesebben leütöttem volna. Nincs joga Harry-t még csak megölelni sem, sőt semmi köze hozzá! Harry az én barátom és lesheti, mikor engedem meg, hogy egy ilyen cafka a közelébe jusson, mint barát vagy mint egy nő. Soha.

Felsóhajtottam, felöltöttem magamra a legszebb mosolyom, majd csatlakoztam Harry-hez, aki vigyorogva hajolt közelebb hozzám és adott egy puszit a homlokomra, majd kezeit enyémekbe csúsztatta.

- Ugye tudod, hogy fogalmam nincs miként kell játszani? – kérdezte nevetve. Elmosolyodtam, majd megszorítottam a kezét.

- Csak maradj velem és nem lesz gond, én tudok játszani, de a kis libát leütöm, ha még egyszer hozzád ér – morogtam. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Rils semmi gond, igazán kedves lány.

- A sátán is kedves, míg nem ismered közelebbről. Kerüld el őt, kérlek.

- Nem parancsolsz nekem, ugye tudod? – kérdezte kicsit mérgesen. – Olyan barátaim vannak, akiket én szimpatikusnak találok.

- Sajnálom – sóhajtottam. Igaza volt, tényleg. Teljesen jogosan vágta ezeket a fejemhez, de egyszerűen nem tudtam elfogadni. Annyira bennem volt, hogy csak az enyém. Ő az én barátom, ő belém szerelmes, nem is kell neki más rajtam kívül. Közben pedig tudtam, hogy én minden percben nehézségeket hadát zúdítom rá, hiszen nem viszonzom a szerelmét. Eltudnám magunkat képzelni, mint két szerelmes tini, eltudnám fogadni, hogy szerelmes vagyok belé, arra törekednék, hogy ne bántsam meg. De a barátságát elveszíteném, nem lenne senki aki megvigasztalna, ha összevesznénk, nem lenne olyan akihez oda bújhatnék, ha bánatom van. Legfőképpen nem bírnám ki, ha ő bántana meg. Bárki csak ne ő!

- Rils döntsd el mit akarsz, mert úgy akarok visszamenni Londonba, hogy tudom hányadán állunk. Jelenleg nem tudom. Egyszer úgy kezelsz mint a legjobb barátod, egyszer pedig azt érezteted, hogy féltékeny vagy bárkire aki a közelembe jön. Kicsit sok ez nekem. – Nézett a szemeimbe, s ott is hagyott. Laurenhez sétált. Felsóhajtottam, idegesen beletúrtam a hajamba, majd apuhoz és Isobelle-hez csatlakoztam.

- Kislányom azt hallottam, hogy Harry nem tud golfozni, úgy lenne a fair, ha te is velük lennél – nyögte ki apu mosolyogva, de legszívesebben ott süllyedtem volna el a föld alá. Bólintottam, majd a golf felszerelésemet megfogva a fiatal csapathoz sétáltam.

- Plusz nincs szívünk a fiatal szerelmes párt szétválasztani, ugye Alex? – kérdezte Belle. Rámosolyogtam, de ott helyben meghaltam volna. Van még valaki, aki belém akar taposni?

*

Fáradtan léptem ki a fürdőből. Harry az ágyon feküdt egy rövidnadrágban. Elmosolyodtam, majd mellé vágódtam. Rajtam egy lenge , nyári egybe szoknya volt, s egyszerűen imádtam. Ha mást nem is szeretek ebben a helyben, az időjárást igen, hiszen meleg van. Plusz az sem töltött el rossz kedvvel, hogy levertük az idősebbeket golfban, a végére Harry is eléggé belejött. A végén még vasárnaponként ez lesz a közös programunk…

- Beszélhetünk? – kérdeztem halkan. Igazából féltem, hogy mit szól majd a mondanivalómhoz, de ideje volt kicsit megbeszélni a dolgokat.

- Mondd – sóhajtotta, majd felém fordult, így féloldalasan feküdt.

- Sajnálom a mai napot. Tudom milyen nehéz este vagyok és rettentően sajnálom, hogy  el kell játszanod a pasimat, miközben szerelmes vagy belém. Nem akartam, de itt csak a tökéletes állja meg a helyét. Ezért jövünk ide ritkán, ezért utálok itt lenni. Minden egyes alkalommal eljátszom apa tökéletes kislányát, miközben nem érzem, hogy szeretne, úgy tesz mintha a lánya lennék, de soha nem térek haza ezzel az érzéssel. Mintha csak nyaralnék egy vad idegennel. Ezért szerettem volna, hogy el gyere, legalább egy valaki legyen itt akit szeretek.

- Szerelek Rils – motyogta, majd hátára fordult és a mellkasára húzott. – Rettentően szeretlek, de amit ma mondtam komolyan gondoltam.

- Tudom és igyekezni fogok, de Lauren nem kedves, egyszerűen csak tökéletesnek akar látszani és ezt veled elérhetné. Kell neki a Styles hírnév.

- Ezt én is tudom – sóhajtott fel. Felhúzott szemöldökkel könyököltem fel a mellkasára. Nem érettem őt.

- Ha te is tudod, miért akartál féltékennyé tenni vele? – kérdeztem idegesen.

- Tudni akartam, hogy az lennél e – vigyorodott el.

- Szemét vagy Styles – morogtam, majd belevágtam egyet a mellkasába, s visszafeküdtem rá.

- Soha – nevetett, majd maga alá görgetett. Lefogta a bal kezével az enyémeket a fejem fölé és ráült a csípőmre. – Ha én szemét vagyok te egy hárpia. – Nézett rám nagy zöld szemeivel, amik most még boldogabban csillogtak. El sem tudtam hinni, hogy miattam ennyire boldog ez a fiú. Itt ül rajtam mosolyog, mintha valami csoda lennék és én hagyom elúszni a felhőtlen boldogságát.

- Engedd el a kezeim, kérlek – kértem suttogva, mire ő ijedten elengedte és csak bámult rám. Én végig simítottam arcán, majd kezeimet tarkója köré fontam, s közelebb húztam magamhoz. Lélegzetvétele gyorsabb lett, a szabályosság eltűnt belőle, de szemeivel nem engedte el enyémeket. Vágy, boldogság és értetlenség keveredett a zöld szempárban, és ezeknek örültem. Egy pillanat alatt rántottam fejét közelebb az enyémhez, hogy ajkaimat övéire illesszem. Nem tudtam miért, nem értettem magam, de tudtam, hogy nekem ő kell. 

*Nora*

Lassan nyitottam ki a szemeimet, a világ legszebb szempárjával találtam szembe magamat. Karján támaszkodott és úgy nézet rám, arcán egy ellenállhatatlan mosoly játszott.

- Jó reggelt, Szépségem - suttogta és egy puszit nyomott ajkaimra. Miután elváltunk végig simítottam arcán.

- Mennyi az idő? - kérdeztem rekedt hangon.

- Kb. fél hét lehet, de nem volt szívem felkelteni téged - megforgattam a szemeimet és ásítottam egy hatalmasat.

- Úgy beszélsz mintha valami kincs lennék - mondtam neki és ülő helyzetbe tornáztam magam.

- Nekem az vagy - vágta rá rögtön és felállt. Segített nekem is és kéz a kézben mentünk le a nappaliba. Leültünk a kanapéra és elkezdtem a tv-t kapcsolgatni. Közelebb ült és felkarjával át karolt én pedig a vállára döntöttem a fejemet, mélyen beszippantottam az illatát és élveztem a percet. Ilyenkor amikor vele vagyok elfelejtek mindent és mindenkit. Azt, hogy önző módon viselkedtem. Ha igaz testvér lennék magam elé helyeztem volna az ő érzéseit, ahogy ő is tette volna. Vajon tényleg ezt tette volna? Tényleg azt nézné nekem mi a jó? Vagy ő is azt tette volna mint én?

- Szerinted ha Riley lenne olyan helyzetben mint én, ő a saját vagy az én boldogságomat nézte volna? - kérdeztem hirtelen és rögtön megbántam, hogy megkérdeztem, ilyet feltételezni is szörnyű.

- Nem tudom, de azt igen, hogy most boldog, ha nem is vallja be tudom, hogy érdekli őt Harry, idő kérdése és összejönnek. Nora, tudom, hogy nehéz ez neked, nekem is. De próbálj meg boldog lenni, én az vagyok. Veled - mondta és a végén egy puszit nyomott az arcomra. Lenéztem és a padlót vizslattam. Össze voltam zavarodva.

- Meg kérhetlek valamire? - fordultam felé és kérdeztem komolyan. Féltem, hogy meg fog rám haragudni, de muszáj lesz kimondanom, be akarom biztosítani magamat.

- Nem, soha! Hogy juthatott ez az eszedbe? - kérdezte és nevetve megrázta a fejét. Halványan elmosolyodtam a hülyeségén. - Persze, hogy kérhetsz.

- Ha egyszer kiszeretsz belőlem, vagy már nem lesz olyan mint régen. Esetleg találkozol mással, közlöd velem és szakítasz? Mielőtt, nagyobb fájdalmat okoznál? - suttogtam és inkább a nadrágom szélét piszkáltam, nem mertem a szemeibe nézni. Féltem a reakciójától.

- Ezt vehetném sértésnek is, hogy nem bízol bennem. De a helyzetünket nézve nem teszem. Meg értem a félelmedet - mondta halkan, aztán egy nagy levegőt véve folytatta. - Megígérem, hogy ha nem foglak szeretni, ami esélytelen, de legyen ha így lesz szakítani fogok. Ha bármi történik és nem érzem azt amit kéne, elmondom, nem akarom, hogy miattam szenvedj. Soha se akartam. Mégis ebbe a helyzetbe sodortalak.

- Nem csak te vagy a hibás. Én is ugyanúgy tehetek erről - mondtam, komolyan. Megrázta a fejét, közelebb hajolt és megcsókolt. Pólójánál fogva húztam közelebb magam és éreztem, ahogyan a derekamat simogatja.

- Itt alszol? - suttogtam bele ajkaiba, mire egy aprót bólintott.

*

- Oké, én megyek zuhanyozni - mondtam Zaynek, miközben felálltam az ágyról miután vége lett a filmnek amit néztünk.

- Mehetek én is? - nézett kis kutya szemekkel rám én pedig megráztam a fejemet.

- Anya itthon van - közöltem vele a tényt, amivel ő is tisztában volt.

- Csendben leszünk - mosolyodott el pimaszul. Tehetetlenül felnevettem és megragadva a kezét kezdtem el a fürdő szobába húzni. - Tudtam, hogy ellenállhatatlan vagyok.

- Még kiküldhetlek - mondtam és kulcsra zártam a fürdő ajtaját. Levette a pólóját, én pedig felsóhajtottam. Egyetlen egyszer voltam vele, amit akkor még hibának fogtam fel, de ma már tudtam, hogy ő soha se lehet hiba számomra. Ott állt egy száll boxerben előttem és közelebb sétált. Óvatosan lehúzta rólam a pólót és apró puszikat adott a kulcscsontomra. Apró sóhajok törtek fel a tüdőmből ahogyan kibújtatott a melltartómból. Kigombolta a farmeremet én pedig készségesen vettem le magamról. Csillogó szemmel végig mért, én pedig éreztem, hogy pirulok.

- Gyönyörű vagy - suttogta és még közelebb lépett, ajkait óvatosan az enyémekre nyomta. A hátát simogattam miközben ő levette mindkettőnk alsó neműjét és beállt velem a zuhany alá. Megnyitotta a csapot és éreztem ahogyan a forró víz folyik ránk. Egy keveset öntött a tenyerébe a málnás tusfürdőmből és óvatosan megmosta minden porcikámat. Én pedig csak sóhajtoztam és nyögtem. Csodálatos érzések leptek el, lemosta rólam a szappant. Eltávolodtam tőle és mélyen bele néztem a szemeibe.

- Szeretlek - mondtam, mire elmosolyodott és neki lökött a falnak. Lábaimat felhúztam és a csípője köré tekertem. Minden habozás nélkül vezette magát belém, először éreztem a feszítő érzést a mérete miatt, de lassan mozogni kezdett bennem és rögtön élvezet váltotta. A hátát karmoltam és közben vadul csókoltam. Élveztem, ahogyan hátam a hideg csempének feszül, ahogyan karjai birtoklóan tartanak és a csókjait. Elhiszi valaki ha azt mondom, hogy senkivel se volt még ilyen jó? Talán azért, mert vele nem csak szexelek, hanem szeretkezek.

- Mindjárt... - morogta a számba.

- Várj... még! - kiáltottam és bele haraptam a nyakába, kicsit erősebben lökött neki a falnak a lendülettől és felszisszentem, de nem érdekelt. Még erősebben és durvábban tolt, minden lökésénél érintette a g-pontomat.

- Nem bírom - motyogta és éreztem farka rángatózását, pár pillanat múlva belém élvezet. Éreztem a feszítő érzést és egy hatalmas sikoly kíséretében én is elélveztem. Pihegve vette ki magát belőlem, én pedig elléptem a faltól. Sokkosan nézte a csempét, én pedig megfordultam és láttam, hogy tiszta vér.

- Kicsit vadak voltunk - nevettem fel és újra felé fordultam.

- Nem akartam fájdalmat okozni, a hátad is véres - hajtotta le a fejét, én pedig szem forgatva léptem közelebb hozzá és emeltem fel a fejét.

- Viccelsz velem? Életem legjobb szeretkezésében volt részem - mondtam határozottan és közelebb lépve hozzá, ajkaimat erőszakosan az övére nyomtam.