Múló szerelem-24.fejezet

Sziasztok! Először is Rils szemszöge rövid, de titok hova viszi Harry-t. Másodszor pedig nagyon boldog születésnapot kívánunk Gréti és keresd csak a neved a fejezetben - mellesleg a húgom is ma született ;) Szóval jó olvasást!

*Riley*

Harry-vel kézen fogva lépkedtünk az üzletek között. Millió bolt vett körül minket és mi már rettenetesen untuk. Lauren és a barátai vihogva jöttek a nyomunkba. Persze itt sem tudták nem körülrajongni Harry-t, de nem szóltam egy szót sem, elküldte ő őket magától is. Nem kellett az én beavatkozásom. Mégis majd megőrültem minden egyes alkalomnál.

- Nem szeretnétek inni egy kávét vagy ebédezni? – kérdezte mosolyogva egy lány. Felhúzott szemöldökkel vizslattam és rá kellett jönnöm, hogy ő volt az egyetlen, aki eddig nem próbálkozott be a barátomnál. Felsóhajtottam, majd halványan rámosolyogtam és bólintottam egyet.

- Egy kávé igazán jól esne. De ha megbocsátasz, őket nem vinném – pillantottam egy másodpercre hátra, célzás képen. Felkuncogott, de nem adott más hangot a nem tetszésemnek.

- Rendben, szólok Laurennek, addig menjetek fel az emeletre.

- Köszönjük…ő… - kerestem a nevét, de eszembe jutott, hogy ő be sem mutatkozott. – Bocsi, de nem tudom a neved.

- Greta Gray vagyok – nyújtott kezet. Elfogadtam, majd adtam neki két puszit. A társaság egyáltalán nem volt szimpatikus, de ez a lány valamiért nem illett a képbe. Nem volt nagyképű és nevetségesen cicababa.

- Greta! – kiabált egy nyávogós hang, mire megforgattam a szemeimet és Harry-t megragadva felmentünk a mozgólépcsőn. Leültünk az egyik étterembe, majd lassan körbenéztem. Furcsa volt. Ezer éve nem jártam bevásároló központban, ugyanis utáltam vásárolni és a tudat, hogy legközelebb még Isobelle-lel is el kell jönnöm ide.

- Min gondolkozol? – vigyorgott rám Harry. Rápillantottam az arcára, s én is elmosolyodtam. Megrántottam a vállam, majd kicsit közelebb csúsztam, a bőrkanapén, hozzá. – Tudom, hogy utálod ezt, de kibírhatnád.

- Ma jönnek a srácok – vigyorodtam el. Imádtam a gondolatot, hogy nem kell folyton csak Laurennel diskurálnom. Viszont nagyon zavart a helyzet. Nekem megkellett játszanom a tökéletest, Harry barátnőjét, miközben a nővérem Zaynnel jár és a mostohahúgom tuti bepróbálkozik valakinél…hiszen Harry-nél is megtette. Felsóhajtottam, majd megsimogattam a kézfejemmel az arcát. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, de utána egyből rám nézett, zavartan.

- Én legszívesebben haza zavarnám a srácokat – jelentette ki komolyan és a szemeimbe bámult. Értetlenül pislogtam rá, soha nem mondott még ilyet. A One Direction szent volt minden tag számára, ahogy régen Zayn is előtérbe helyezte mindenekfelett, felettem.

- Miért mondod ezt? – kérdeztem halkan.

- Egyszerűen csak veled szeretnék lenni – sóhajtotta. Először ledöbbenve néztem rá, majd elvigyorodtam.

- Tudod mit?! Amint Greta megjön és megittuk a kávénk elhúzunk innen! Alapból nincs kedvem ehhez, de Laurennel végképp nincs. Megígértem, hogy átgondolom a kettőnk kapcsolatát, de ehhez kellesz te is! – suttogtam a végét. Elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Ajkaink között már csak pár milliméter volt, de ő csak a szemeimbe nézett. Idegességemben beleharaptam a számba, majd nem bírtam tovább és engedtem a késztetésnek és megcsókoltam. Kezeimmel körbeöleltem a nyakát és még közelebb bújtam hozzá. Halkan felsóhajtott, mikor ujjaimat a hajába fúrtam.

- Khmm… - köhécselt valaki, mire azonnal elhajoltam Harry-től és a hang irányába néztem. Greta állt mellettünk. Leült a szemben lévő kanapéra, majd szerényen elmosolyodott. – Sajnálom, de nekem mennem kell vissza, ugyanis Lauren nem engedett el – sóhajtott, s elhúzta a száját. Felnevettem a savanyú képén, de megértettem, hogy a méhkirálynő milyen…

- Menj csak, de a bálon ott leszel, ugye? – kérdeztem reménykedve.

- Persze. Norát pedig puszilom – kacsintott. Érdeklődve néztem utána, de már el is tűnt. Még intett egyet és tényleg nem láttam többet.

- Honnan…? – kérdeztem a mellettem ülőt, de ő is tanácstalan volt. – Talán valamelyik nyáron ismerték meg egymást – mosolyogtam. – Na megyünk? – kérdeztem, mire felhúzott szemöldökkel nézett rám. – Mutatok neked egy olyan helyet, amiért képes voltam ide jönni, ha apa hívott.

- Na erre kíváncsi vagyok Rils – kuncogott. Rávigyorogtam, majd amikor felállt a helyéről én is ezt tettem és kézen fogva távoztam vele. Nem tudom, hogy tetszeni fog e neki az a hely, de én imádtam régen!

*Nora*

Fáradtan és nyűgösen léptem be a terminálba és szememmel rögtön egy táblát kezdtem keresni amin a nevem szerepel, de sehol se találtam. Kezdtem ideges lenni, hogy talán apám elfelejtette, hogy az idősebbik lánya a városba érkezik a barátival. De abból a féregből kinézem. Hirtelen egy kéz simult a derekamra én pedig érdeklődve néztem fel Zayn arcára. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Nyugodj meg, átvészelem veled ezt a pár napot - próbált bíztatni, de nem túl sikeresen. Körbe néztem a társaságon, akik bátorítóan mosolyogtak rám. Itt voltak a fiúk, Danielle, Eleanor és Scarlett is.

- Hercegnők lehetünk egy napra - tapsolt vidáman Eleanor, mire Lou mellé lépet és összekulcsolta ujjaikat. Niall és Scarl hátrább beszélgettek egymással, olyan aranyosak voltak. Örültem, hogy a legjobb barátom is boldog lehet, reménykedtem. Hiszen ha ő nincs, akkor nekem nem adatik meg mindaz ami most az enyém.

- Engem nem érdekel mi van rajtad, ami alatta az jobban - súgta oda Zayn, mire a hasába könyököltem és vidáman néztem rá.

- Ne legyél ilyen kanos - mondtam, de nem elég halkan, mert Lou rögtön felröhögött hangosan.

- Legalább addig bírd ki Cicám míg a házba érünk - kacsintott Zaynre és seggbe verte. Elmosolyodtam a hülyeségükön és elindultam két alak felé, akiknek a táblájukon az én nevem szerepelt. Az egyik nő kedvesen mosolygott, de a férfi csak állt mogorva testtartással.

- Jó napot Miss Hayden! - mosolygott a nő, én pedig egy szelíd mosolyt küldtem felé. Két fekete autóhoz mentünk, mi Niallékkel szálltunk egy autóba, míg a többiek a másikba. Elől ültem és hallgattam a beszélgetésüket.

- Kicsit aggódom a bál miatt - vallotta be Scarlett, érdeklődve lestem arcára.

- Miért? - kérdezte Zayn.

- Mert az apám egy barom, akinek eléggé nagy elvárásai vannak. Semmit se tud arról, hogy mi történik velünk. Rólad se tud semmit, csak annyit, hogy Rils exe vagy, aki most Harryvel jár, ők pedig eljátsszák. Akkor azért, mert Lauren a drága mostohahúgom, egy ribanc, aki a hírnévre és a tökéletességre megy. Szóval kinézem, hogy valamelyiktőkre rámászik. Zayn te leszel szerintem az a személy. Tömören szerintem ezért félek az egésztől - hadartam és a döbbent arcokkal nem foglalkozva fordultam előre.

- Te ideges vagy - közölte Niall, mire felsóhajtottam. - Megjött?

- Horan, fogd be! - mondtam, de közben arcomon hatalmas vigyor volt, amit nem láthattak.

- Azt hiszem Zayn nem vagy túl jó az ágyba - suttogta Scarlett. Felnevettem és ismét hátra fordultam. Niall éppen Scarlal pacsizott, Zayn pedig sértődött arccal nézett rám.

- Igazán megvédhetnél - nézett rám mire én elpirultam a fürdőszobai éjszakánkra gondolva.

- Meg is foglak. Ha annyit mondok, hogy a hátam tele van sebekkel amik véreztek is elhiszitek, hogy jó? - pimaszul mosolyogtam rájuk, mire mind a ketten döbbenten kapkodták a tekintetüket köztünk.

- Mi van? - találta meg először a hangját Niall, de már nem tudtunk válaszolni, mert megérkeztünk a "kastélyhoz". Előre rettegtem mi fog történni, ez a ház el volt átkozva. Ahogy megállt az autó, lassan kiszálltam és a többiekkel együtt megindultam a hatalmas ajtóhoz. Csengetés nélkül léptem be és nem érdekelt, hogy esetleg a márvány padlót összekoszolom a cipőmmel. Bőröndömet lerakva indultam a nappali felé, ahol megkönnyebbültem. Hiszen csak Belle volt ott és éppen egy magazint olvasott. Hirtelen felnézett és egy hatalmas mosollyal az arcán indult el felém. Szorosan karjaiba vont és egy kicsit elmosolyodtam.

*

Isobelle lelkesen ecsetelte a holnapi este menetét, én kevésbé vártam ennyire a bált. De megemlítette, hogy holnap Riley-val mennek ruhát vásárolni és szívesen látna engem is. Keletlenül, de belementem.

- Mivel elég sokan vagyunk a házba és az énekesnek meg a táncosainak a vendég házat adjuk majd, úgy gondoltam, hogy Scarlettet lehetnél egy szobába - magyarázott Isobelle.

- Az a igazság, hogy Norának Zaynel kéne egy szobába lennie - szólt közbe Scarl, Belle érdeklődve rám kapta a tekintetét.

- Rendben - bólintott, közelebb hajolt és suttogva fojtatta. - Apádnak gondolom ne nagyon említsem az új barátodat.

- Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. Csengettek és Is pedig rögtön felpattant és beengedte a vendéget. Rögtön felismertem a hangját, fura izgatottságot éreztem. Lassan elengedtem Zayn kezét és felpattantam. A többiek érdeklődve figyeltek, aztán a belépő személyt ajándékozták meg tekintetükkel. Két személy volt csak akik tudták ki ő, Niallre néztem aki halványan mosolygott és Zaynre aki feszülten figyelte minden mozdulatomat. Megráztam a fejemet és mit sem törődve velük bújtam szorosan Eric karjába.

- Látom hiányoztam - motyogta a fülembe, mosolyogva engedtem el és néztem fel a barna szemeibe, amik barátságosan csillogtak.

- Te mindig - ráztam meg a fejemet és még egyszer megöleltem, köhintés szakította meg a pillanatot én pedig hátra pillantottam Zaynre.

- Be se mutatsz? - kérdezte gúnyosan, hitetlenkedve ráztam meg a fejemet és szó nélkül léptem elé, felhúztam és karját megfogva mentem a konyhába.

- Mi a bajod? Megint elő adod a féltékenységi rohamodat? - kérdeztem halkan, de közben komolyan néztem rá.

- Idegen pasit ölelgetsz, akit úgy tűnik elég jól ismersz, Párizs maradandó nyomokat hagyott - ahogy nézett fájt, ideges volt, de közben közömbös.

- Miért nem bízol bennem? - kérdeztem hitetlenkedve, el sem hittem, hogy megint ez a téma.

- Benned bízok, a pasikban nem. Elcsábítanak, én is azt tettem - nagyot sóhajtottam és közelebb léptem hozzá.

- Zayn, nem mindenki akar az ágyába. Eric a barátom, aki velem volt végig, mikor nem beszéltél velem. Lehet, hogy elcsábítottál, de én is téged. Egyébként én is féltékeny lehetnék, te nem látod hogyan néznek rád a lányok, a mosolyuk, szó szerint felkínálkoznak neked.

- Lehet nem szeretsz azért nem vagy féltékeny - rázta meg a fejét.

- Oh, a büdös életbe, Malik! Bízom benned, én tényleg! De te nem tudsz bennem. Mert az él benned, hogy egyszer már elcsesztem ezért veled is elfogom - kiabáltam, elegem volt az ok nélküli veszekedésből.

- Akkor nem bízok! - vágta rá és kivonult. Pár perc múlva követtem de Eric mellé ültem le, jó messze tőle. A többiek próbálták a hangulatot oldani, a beszélgetésükkel, de Zayn és én idegesen ültünk a kanapén, magunk elé bámulva. Léptek ütötték meg a fülemet, érdeklődve kaptam fel magamat és Rilssal, Harryvel és a picsával találtam szembe magam. Riley körbe nézett, aztán kétszer is végig nézett Rajtam és Zaynen. Lemondóan sóhajtott.

- Oké, köztetek már megint mi történt? - nézett rám, válaszolni akartam de valaki megelőzött.

- Összevesztek, én vagyok az oka - állt fel Eric és egy mosollyal az arcán közelebb lépett húgomhoz, aki döbbenten bámult barátomra. - Te vagy Riley igaz?

- Igen, te pedig Eric - találta meg a hangját.

- Nora mondta, hogy szép vagy de, hogy ennyire - mondta kedvesen, én pedig Harryre pillantottam aki idegesen fújtatott egyet és látva Riley bágyu arcát, mit sem törődve senkivel rohant fel az emeletre. Utána néztek, de Eric és Riley mintha egy külön világba jártak volna. Megrázva a fejemet siettem a göndör után.