Múló szerelem-27.fejezet

*Riley*

Amire készen lettünk a bálra, teljesen elfáradtam. Remek volt a vásárlás és a közös szórakozás a lányokkal, de kimerítő volt. Semmi kedvem nem volt már ehhez a hercehurcához, mégis mosollyal az arcomon mentem le Scarlett-tel a lépcsőn, a bálterembe. Ugyanis ott állt Harry és Niall büszkén vigyorogva. Rámosolyogtam barátnőmre, majd megfogtam Harry kezét és nyomtam ajkaira egy puszit. Furcsa volt még számomra ez a járás dolog, de azt éreztem így a helyes és végre nem kellett megjátszanom apa előtt magam.

- Gyönyörű vagy – mosolygott.

- Köszönöm – kuncogtam. – Mit szólnál ha innánk valamit? – kérdeztem, mire bólintott és a tömegen kezdett áthúzni. A magas sarkúm persze nem könnyítette meg a dolgát, de szó nélkül tűrte ahogy bukdácsolok utána. – Puncsot kérek – jelentettem ki, mire a kezembe nyomta.

- Tudom mit szeretsz – nevetett. – Ugye tudod, hogy tegnap nem beszéltünk meg mindent? – kérdezte komoly arccal.

- Akkor beszéljük meg most! Menjünk táncolni  - fogtam meg a kezét. Gyorsan még letettem a poharainkat, de utána meg sem álltam a parkettig. Szívesen táncoltam, Harry ezt jól tudta, így egyből elkapta a derekam, majd közel húzott magához és így kezdett mozogni szép lassan az ütemre. Átkaroltam a nyakát, s nyomtam ajkaira egy édes csókot, majd elhajoltam. – Mit szeretnél még megbeszélni?

- Engem választottál, a szerelmemet, de nem tettem fel tegnap a kérdést, hogy miért. Tudni szeretném.

- Nem vagyok szerelmes Zaynbe, nem érdekel már, csak rossz olyat látni a nővéremmel, akit én egyszer a szívemben hordoztam, de már nem baj, megbocsátottam.

- Nem így értettem. – Rázta meg a fejét. Először is tudtam, hogy értette, de az már nehezebb téma volt. Azért akartam vele minél előbb beszélni, mert a kétségek az ember legrosszabb tanácsadói, ezt én már csak tudom. Felsóhajtottam és a szemeibe néztem.

- Mert amikor nem engedtelek be a szobánkba tegnap sírtam és rá kellett jönnöm, hogy sosem a szerelmed elől menekültem, hogy már rég beléd szerettem, mégis féltem, hogy elveszítelek mint barátot. Le kellett győznöm a saját kétségeim, nehéz volt – motyogtam a nyakába, mire keze a hátamra siklott és elkezdte az simogatni. Jólesően simultam hozzá és álltam meg a táncban, hogy megölelhessem. – Fontos vagy nekem, Harry.

- Tudom Rils, tudom – sóhajtott. – Figyelj rám egy picit – tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. – Nem foglak megbántani, soha. A legjobb barátod vagyok most is, bármit megoszthatsz velem, mert szeretlek, mint barátot, mint szerelmet.

- Jaj Harry – sóhajtottam fel, mosolyogva. – Szeretlek! – kuncogtam, majd ajkaimat övéire nyomtam.

- Khmm – köszörülte meg valaki mellettünk a torkát. Egyből szétváltak ajkaink és az illető felé fordultunk.  – Bocsi srácok, de most lekérem Riley-t – nevetett Louis. Vigyorogva engedett el Harry, nyomott a számra még egy puszit, majd a hülye barátjára hagyott.

- Lou haver, ha lehet ne tedd tönkre a mozdulataiddal! – vigyorgott Harry, mire Lou nyelvet öltött rá. Felnevettem a gyerekes viselkedésükön, de minden szó nélkül kezdtem el táncolni a sráccal.

- Örülök, hogy végre boldog vagy – jelentette ki komolyan. Annyira aranyos volt, hogy nem bírtam ki, máris a nyakába vetettem magam.

- Köszönöm! – simítottam végig az egyik karján, elengedve. De ő csak nevetett gyerekes kirohanásomon. – Jól van na, tényleg boldog vagyok – rántottam vállat és belé karolva mentünk vissza Harry-hez. 

*Nora*

Hirtelen Zayn sétált be a szobába, Scarl és Danie rögtön elém ugrottak és csak az arcom látszott ki közöttük.

- Miért nem láthatom? - fordult feléjük és megrázta a fejét.

- Azért, mert nem és kész! - mondta mosolyogva Danielle, Zayn megforgatta a szemét és közelebb akart hozzám jönni, de Riley beugrott elé.

- Tűnés ki! Nem fogod meglátni, majd akkor amikor mindenki - mondta komoly arccal és összefonta maga előtt a karját. Zayn nagyot sóhajtva indult kifelé, de még egyszer visszanézett és rám kacsintott. Mosolyogva küldtem neki egy puszit és hagytam hadd tűnjön el az ajtó mögött. Elléptek előlem a lányok és az ágyon ülő Gretahoz mentem, helyett foglaltam mellette.

- Mi a baj? - kérdeztem, olyan elveszetten ült ott.

- Nem tudom, nem érzem túlzottan ide valónak magamat, de csodálatosan nézel ki - mosolygott kedvesen.

- Akkor miért jöttél el? - kérdeztem, megpillantottam Laurent aki csúnyán nézett minket.

- Lauren kötelezőnek érezte, hogy itt legyek. Na, meg persze imádom Ericet! - nevetett halkan, furcsa fény villant a szemébe. Tudtam, hogy be kell egymásnak mutatnom őket.

- Kedvelni fog téged - mondtam, El felhúzott és belém karolva vezetett ki, a lépcsőről majdnem leestünk, mivel El megbotlott, de gyorsan korrigáltuk a hibát és senki se vett észre semmit. Belépve a bálterembe elcsodálkoztam, idén csodálatos munkát végeztek. Fél homályba volt borulva az egész hely, a lila és az ezüstszín váltotta magát. Az asztalokon gyönyörű lila gyertyák égtek. Kellemes volt a terembe körbe nézni. Rengeteg ember volt ott, oldalt asztalok tele étellel és nem csodálkoztam el amikor Niallt ott láttam meg. Szememmel Zaynt kerestem, az egyik sarokba állt, kezében egy pohár pezsgővel és Liammel beszélgetett. Rögtön elengedtem Elt és elindultam felé, a szmokingba istenien nézett ki, komolyan azt a pillanatot vártam a legjobban amikor végre a szobánkba lehetünk és neki eshetek. Amikor észrevett, bocsánatot kért és oda sétált hozzám. Látványosan végig mért, elmosolyodott és a tűz ott égett a szemében.

- Értem miért nem engedtek a közeledbe - suttogta és közelebb húzott magához. - Eszméletlen vagy, minden pasi irigykedhet itt rám.

- Ne ess túlzásokba - ráztam meg a fejemet, felhúzta a szemöldökét.

- Ne legyél hülye, te vagy a terembe a legszebb. Csodálatos vagy, Nora - suttogta ajkaimba. Még közelebb préseltem magam hozzá és mohon csókoltam meg, vad volt és tüzes. Az se érdekelt, ha apa meglát minket, nem érdekelt semmi. Nekem feszülő testére, eszméletlen illatára és erős karjaira tudtam csak gondolni. Lassan elhajolt, összekulcsolta ujjainkat és elindult Riley és Harry felé. Mosolyogva néztek egymásra, Harry csodálattal figyelte húgomat. Örültem nekik, teljes szívemből. Mikor oda értük hozzájuk, Harry rögtön szorosan megölelt. Elnevettem magam és a színpad felé néztem. Akkor sétált fel Eric, elkezdődött egy dallam, én pedig megragadva Rils karját húztam előrébb, nevetve jött velem. Felcsendült a Popular első sora, mi pedig táncolva énekeltünk, élveztük mind a ketten, a zene átjárta a lelkemet. Miután vége lett, következett a Hotter Than Fire, ezt is végig hülyéskedtük, élveztem minden egyes pillanatát. Stupid with you kezdeténél, oda jött hozzám Zayn és hátulról átölelt. Néztem a színpadot és élveztem az ölelő karokat magam körül. Miután vége lett a mini koncertnek egy lassú, lágy dallamot raktak be. Zayn megfordított és a táncparkettre húzott. Átkaroltam a nyakát és vállára hajtottam a fejemet. Lassan ringatóztunk a zenére, boldog voltam. Csak akkor voltam boldog amikor velem volt, megváltoztatott. Felnéztem rá és amit a barna szemekbe láttam megijesztett, de egyben boldoggá és tett. Olyan szerelemmel nézett rám, csodálattal. Mintha egy kincs lennék. Hevesen dobogó szívvel csókoltam meg. Nem táncoltunk tovább, a külvilág megszűnt. Álltunk ott a terem közepén és elfeledkezve minden bajról, szerettük egymást. Nyelvei óvatosan becézgették enyémet, karjával a hátamat simogatta, én pedig azt hittem most rögtön elnyel a föld. Levegő hiányába szétváltunk, kipirosodott arccal nézett le rám, de a szokásos mosoly ott volt az arcán. Tényleg én voltam a legszerencsésebb ember a világon, mert tudtam, hogy lehet nem is örökre, de ez a fiú most jelen pillanatba az életét is feladná értem. Ahogy én is, mert ő volt a mindenem. Az, aki fényt hozott az életembe. Aki mosolyt varázsolt az arcomra, aki miatt megvesztem. Akit nem tudok utálni, aki egyetlen mosolyával megöl. Ha belegondoltam, hogy mi lenne, ha elveszíteném nem láttam semmit. Mert nélküle senki lennék...