Múló szerelem-26.fejezet

*Riley*

- Nyugodj már meg Rils! – szólalt meg már vagy századszorra ugyanezzel a mondattal Danie. Az itteni kocsimban ültünk, Eleanor vezetett, aki csak nevetett a türelmetlenségemen, ugyanis nem tudtam hova tartunk, egyszerűen csak felöltöztettek egy hosszú ujjú felsőbe, kötött pulcsiba és egy farmerbe. Nem tudtam elképzelni hova kell így öltöznöm, mikor itt alapból így szokás, mégis öltöztetőket kaptam.

- Hova visztek? Ha megint vásárolnom kell sikítok, rosszul vagyok már tőle és nincs hozzá kedvem! Nem mehetnénk vissza? Beszélni akarok Harry-vel. Este van! Lányok menjünk vissza!

- Elég legyen már, hidd el tetszeni fog! – kacsintott hátra El, mire csak felsóhajtottam és hátra dőltem az ülésben.

- Remélem is… - morogtam. Felnevettek hülyeségemen, de ezek után meg sem szólaltak, míg meg nem állt az autó. Sötét volt, így nem tudtam hol lehetünk, de nem volt túl kellemes a tudat, hogy rájuk vagyok bízva.

- Öltözz fel és szállj ki Rils, innen neked kell tudni hova kell menned – mosolygott kedvesen Danie, de én csak értetlenül néztem rá. Felfoghatatlan volt számomra az egész helyzet, így azt tettem amit mondtak, felvettem a kabátom, sálam és a sapkám, majd kiszálltam a kocsiból. Először meg sem néztem hol vagyok, csak a lányok sugdolózása kötött le.

- Nem ér kibeszélni! – kuncogtam, mire felnevettek.

- Na mit szólsz? Jó helyre hoztunk? – kérdezték érdeklődve, és itt volt az idő a bámészkodásra. Felfedeztem a sötétben a bokrok és a fák között egy kis ösvényt, ahol égtek a lámpák, de csak épp arra voltak jók, hogy az ember tudja hol van és kitaláljon a helyről. Elképedve nyugtáztam, hogy tudom hol vagyok.

- Honnan tudtátok? – kérdeztem meglepődve. Senkinek soha nem mondtam el mi a kedvenc helyem egész Skóciában, senkit sem érdekelt és nem is akartam megosztani hova tűnök el apától, a családomtól ha valami bajom van, s ez így volt jó. Ez a hely volt a mentsváram, imádtam.

- Mi nem, de valaki nagyon is, szóval ügyesen Rils és sok sikert! – ölelt meg Eleanor, majd beszállt a kocsiba.

- Ne feledd, hogy magadat kell legyőznöd és nem mást – mosolygott Danie, adott egy puszit, majd ő is beült a kocsiba. - Ja és holnap köszönd meg Norának is! - kiabált még ki az ablakon a lány, majd intettek még egyet és már ott sem voltak. Felsóhajtottam, ugyanis tudtam ki vár az ösvény végénél, tudtam, hogy ő ott fog állni és várni rám. Ez pedig örömmel töltött el. Gondolkozva lépdeltem a kis úton, de egyszer csak azt vettem észre, hogy futok, nem bírtam tovább. Látnom kellett! A kétségek ismét utat törtek a fejembe és nem bírtam őket kiűzni, számomra Harry jelentette a saját gondolataim elleni gyógyírt.

Kapkodva vettem a levegőt, de nem érdekelt, amint az út végéhez értem lecövekeltem. Harry ott állt a part szélén, háta mögött a víz hullámzott, de egyszer sem mutatta a jelét, hogy fázik, én pedig majd megfagytam. Kirázott a hideg, ahogy mosolygós arcára néztem és gyönyörű szemeibe bámultam. Elképesztő volt már a látványa is, én mégsem bírtam hozzá közelebb menni. Rettegtem, hogy elcseszem! Az eddigi sietségem ekkor hullott porrá, már bántam, hogy nem jöttem lassan és megfontoltan.  Óvatosan tett felém egy lépést, s várt, hátha én is közeledek felé, de nem tettem. Alig bírtam megmozdulni. Az agyam ordított, hogy ideje egy komoly beszélgetésnek kettőnk között, míg a szívem csak egy csókot akart, hogy újra hallhassa a mély dallamos hangtól a szeretlek szócskát, mégsem tettem semmit. Megvártam, hogy elém álljon és magához öleljen.

- Riley? Mondanál valamit? – kérdezte halkan. Megráztam a fejem, nem bírtam megszólalni, mintha az agyam és a szívem hirtelen most akarná eldönteni, azt amit a délután már el kellett volna: a szerelmet vagy a barátságot választom? – Én nem akarok rád erőltetni semmit! Ha akarod elmehetünk most is! Dominó, kérlek szólalj meg! – Nézett rám hatalmas és kétségbeesett szemekkel. Ismét próbálta az én érzéseimet előrébb venni, most is azt tartotta szem előtt, hogy én mit gondolhatok a helyzetről és mit akarhatok. Nem mondta azt, hogy szeretné ha beljebb sétálnék a partra, vele, s megakar csókolni, nem. Pedig ezt kellett volna!

- Elég volt Harry! Nem kell ezt csinálnod! Mondd el az érzéseidet, a vágyaidat, de ne titkold, ne akard, hogy nekem legyen jó! – kértem kétségbeesve, mire ő hatalmasat pislogott, majd hátrébb lépett egy lépést.

- Rendben, ha tényleg ezt akarod! Elegem van! Érted? Legszívesebben megcsókolnálak és ezerszer elmondanám, hogy szeretlek, de közben attól félek, hogy te elfutsz, hogy nem kellek neked, mert még mindig Zaynt szereted! – ordította a képembe, magától kikelve. Én mégsem ijedtem meg tőle, hanem elmosolyodtam. Ezt akartam hallani, akarta a szívem. Abban a percben csak a kétszer gyorsabb dobogásra a mellkasomban, s a szorító érzésre a torkomban gondoltam, mert ezek voltak a fontosak. A szívem volt a fontos és nála jobb helyen sosem lesz!

- Szeretlek Styles – suttogtam, mire ő megkövülten bámult rám. Halványan elmosolyodtam, s léptem elé. – Szeretlek és nem érdekel semmi más. Szeretlek Harry – motyogtam, majd kezeimet felvezettem göndör hajába és megcsókoltam őt.

 *Nora*

A tegnapi nap eseményei után furán éreztem magam, nem mertem Ericcel beszélni, de még ránézni se. Éreztem, hogy se Harry, se Zayn nem túlzottan örül annak, hogy itt van. De meg kell értenie, hogy a barátom és szűkségem van rajtuk kívül is emberekre.

A vásárlás miatt izgatottságot éreztem, fura lesz a többiek nélkül Riley-val lenni, talán kicsit olyan lesz mint régen.

- Ide menjünk be, mindig itt veszem az estélyi ruhákat - mosolygott kedvesen Belle és bevezetett minket egy hatalmas üzletbe. A paradicsomban éreztem magam, különböző színű, anyagú és szabású ruhák voltak ott. De mind csodálatos volt, csillogó tekintettel pásztáztam a boltot. Isobelle kedvesen mellém lépett és elmosolyodott.

- Csodálatos, tudom - kedvesen végig simított a karomon. - Zayn azt kérte, hogy ne engedjelek hosszú ruhát venni, látni szeretné a lábaidat.

- Ti erről beszéltetek? - kérdeztem és döbbenten néztem rá.

- Oké, a lényeg, hogy szexi ruhában akar látni, hogy majd később letéphesse rólad - közölte Rils és egy halvány mosoly futott végig az arcán, a szívem hatalmasat dobbant.

- Úgy is te leszel a legszebb este - mondtam neki és beletúrtam vörös hajamba.

- Szerintem meg mind hárman csodálatosak és dögösek leszünk! Nézettek rám, hosszú lábam van, gyönyörű barna hajam és alig nézek ki harmincnak. Te pedig Riley, olyan jó kislányos vagy, de mégse. Eszméletlen a mosolyod. Nora, te pedig szexi vagy, a vörös hajad vadítóvá tesz. Nem láttátok, hogy utánunk fordultak a pasik? - nevetett fel mostohaanyánk, megráztam a fejemet. Ezért is szerettem őt, nem olyan volt mint a lánya, sokkal jobb ember.

- Oké vásároljunk - mondtam határozottan. Elindultam egy irányba és legalább 15 ruhát fogtam meg, fél óra múlva a próbafülkéknél ültem, amikor megjelent Riley és Isobelle is. Először mostohaanyánkat küldtük be, akinek végül egy gyönyörű méregzöld ruhát választottunk. Az egyik oldalánál combközépig fel volt hasítva az anyag és egy arany lánc lógott övként a derekán. Eszméletlenül nézett ki.

- Te jössz - mosolygott Riley-ra és belökdöste. Először egy sárga ruhába jött ki amit azonnal leszavaztunk. Már kezdtük feladni, hogy valami jó ruhát találunk neki, de végül egy gyönyörű világoskék ruhában sétált ki. Földig ért, a mellrésze tele volt, ezüst és kék kövekkel, alatta egy sötétebb kék szalag volt, onnan pedig lágyan omlott lefelé.

- Istenem - suttogtam. - Ezt veszed meg!

- Az biztos - mondta húgom és forgott egyet. Megfogtam az összes ruhát és én is elmentem átöltözni. Az első kezem ügyébe akadó ruhát vettem fel, a tükörbe nézve meglepődtem. Soha életembe nem láttam ilyen szépnek magam. Szív alakú dekoltázsa volt, a felső része csillogó lilás színű. Alul a lila és a rózsaszín keveredett és fodros volt, mintha egy tütű lenne. Lassan sétáltam ki a lányokhoz.

- Nekem ez a ruha kell - közöltem.

- Dögös - bólintott elismerően Is és kacsintott.

- Nora nem nagyon fog a bálba jönni - rázta meg a fejét Rils.

- Mert? - fordultam hirtelen felé.

- Zayn ha meglát nem fog elengedni - sóhajtotta, láttam rajta, hogy fáj még neki. De azt hiszem már nem annyira mint régen. Kifizettük a ruhákat és vettünk hozzá illő cipőket is. Gyorsan megebédeltünk és siettünk haza, hogy elkészülhessünk. Apáék hálószobájába mentünk, ahol volt egy fésülködő asztal tele mindenféle sminkkel. A lányok és a mi ruháink is ki voltak rakva az ágyra. Mindannyian lezuhanyoztunk és köntösbe rohangáltunk. Sajnos a csajos délután miatt, ott volt Lauren is. De nem egyedül jött, egy ismerős mosolygós arcot láttam meg mellette. Hitetlenkedve pattantam fel és öleltem át a lányt.

- Greta, két éve nem találkoztunk. Jézusom - mondtam elképedve és még egyszer karjaimba zártam.

- Pedig felejthetetlen volt az a buli - mondta és megrázta nevetve a fejét.

- Az biztos - kacsintottam és bemutattam a lányoknak, de amikor Rils-t átölelte, meglepődtem. Ők ismerik egymást? Meg akartam kérdezni de nem volt időm, El és Belle lerántottak a székre és nekem estek. Eleanor sminkelt, amíg Isobelle a hajamat göndörítette. Mire végeztünk és teljes harci díszben álltunk, alig félóránk volt a bálig. Annyira nem vártam ezt az estét, most mégis izgatott voltam.