Múló szerelem-29.fejezet

Jó olvasást!

*Nora*

A nagy csapatunk este teljes harci díszben állt és várta a hat személyes kis buszokat amik elszállítanak minket Glasgow arénájába. Nem öltöztünk ki, mindenki kényelmes és hétköznapi ruhában volt, kivéve Laurent. Fehér szűk ruhába parádézott. Reggel óta drága mostohahúgom elég látványosan kereste Zayn társaságát, mit sem törődve azzal, hogy én is ott vagyok. Megálltak előttünk a járművek, Riley elengedve Harry kezét fogta meg az enyémet és vezettet az első buszba, mindenki döbbenten nézte, ahogyan húgom mosolyogva húz be és ül mellém, Scarl azonnal bepattant a másik oldalamra és vártuk, hogy mindhármunk barátja is beszálljon. Miután a fiúk is beültek velünk szembe, rögtön elindultunk.

- Kibékültetek? - kérdezte halkan Niall, épp válaszolni akartam volna mikor Rils megelőzött.

- Ki, de már rég megbocsátottam Norának, de idő kellett, hogy bevalljam neki is - mondta és rám mosolygott.

- Mily meglepő - dörmögtem az orrom alatt, de nem elég halkan, mindenki felnevetett, Riley pedig kinyújtotta rám a nyelvét. A hátsó bejárat felé mentünk és bekopogtunk az ajtón, egy nagy darab pasi nyitotta ki és ahogy meglátta a fiúkat szó nélkül engedett be minket, egy nő lépett elénk mosolyogva és egy olyan helyre vezetett ahol jól láthatunk mindent. Pár perc múlva elsötétedett minden és Justin lépett ki a színpadra mosolyogva.

Niallel egész végig hülyéskedtem, Riley-val pedig énekeltem. Élveztem a show minden részét, fergeteges volt.

Miután vége lett a koncertnek Justin rohant oda hozzánk mosolyogva.

- Gyertek az öltözőbe, ott jobban tudunk beszélgetni - mosolygott kedvesen, leült a kanapéra és kortyolt egyet a vízéből miután beértünk, mi is leültünk. A fiúk egyből elkezdték ugratni egymást én pedig nevettem a hülyeségeiken.

- Be se mutattok a két új lánynak? - kérdezte és hol rám, hol Scarlra nézett.

- Scarlett Good, Niall Horan barátnője - mutatott Harry Scarlra aki mosolyogva bólintott.

- Nora vagyok - nyújtottam neki oda a kezem, de ahelyett, hogy megfogta volna egy csókot lehelt rá. Megráztam a fejemet és halványan elmosolyodtam.

- Nos, Nora milyen volt a koncert? - kérdezte és lehúzott maga mellé.

- Imádtam, fergeteges show volt, gratulálok - válaszoltam neki, ő pedig büszkén kihúzta magát.

- Megtisztelő ezt hallani, egy ilyen szép lánytól - mondta és felnevetett.

- Hát köszönöm - mondtam halkan és Zaynre kaptam a tekintetemet, idegesen ült Liam mellett, éreztem, hogy megint kezdeni fogja hisztit. A vicc az egészbe az, hogy Justin tudta, hogy járunk, mert idő közben megsúgta nekem. Ez nem is volt flörtölésnek nevezhető, szóval nem értettem miért kapta fel a vizet.

- Akkor köszönd ha dalt is írok rólad - kacsintott rám, én pedig megcsóváltam a fejemet, válaszolni akartam éppen, amikor Zayn vágtatott ki és csapta be maga után az ajtót.

- Oh, istenem már! - sóhajtottam. - A héten már másodjára játsszuk ezt el...

- Majd az ágyban kibékíted - mondta Harry halvány mosollyal az arcán.

- Fogd be Styles - förmedtem rá és Zayn után mentem. Nem láttam sehol, így a hátsóbejárat felé indultam. Kiléptem a hideg estébe és láttam, hogy ott áll miközben cigizik.

- Kezdem unni, hogy úgy viselkedsz mintha mindenki elakarna tőled venni, kurvára felfoghatnád, hogy szeretlek - mondtam és beálltam elé.

- Nekem meg abból, hogy mindenkivel kikezdesz! - ordította a képembe, megilletődve álltam előtte, aztán mély lélegzetet vettem és összeszedtem a gondolataimat.

- Oké, Malik, oké. Nem kezdtem ki senkivel és Justin se! Tudta, hogy járunk, oda súgta. Csak hülyültünk, ha megölelem Harryt vagy valamelyik fiút ugyan ezt eljátszod? Akkor én akadjak ki ha véletlen a húgom közelébe mész? Ha? Ne csináld ezt, mert meg fogom unni és legközelebb nem fogok utánad jönni. Szeretlek, de idegesítő, hogy játszod a hisztis picsát.

- Most is minek jöttél? Menj vissza és feküdj be az ágyába. Úgy is csak ahhoz értesz! - ordította a képembe, hátráltam egy lépést és könnyes szemekkel figyeltem a srácot akit szeretek.

- Dögölj meg... - suttogtam és teljes erőmből pofon vágtam, sírva indultam vissza a többiekhez. Az öltöző előtt megtorpantam és nagy levegőt vége nyitottam be. Mindenki döbbenten nézett rám, de szó nélkül léptem közelebb Rileyhoz és öleltem át.

- Haza akarok menni, most! - suttogtam neki, aprót bólintott.

- Veled megyek, a cuccunkat pedig utánunk hozzák majd - mondta Niall és óvatosan a hátamra simított. Megfogtam a kezét és könnyeimmel küszködve sétáltam ki a szobából, hogy elinduljunk a reptérre....

*Riley*

Idegesen néztem a nővérem után. Senki nem értette a helyzetet, de legfőképpen Justin nem. Kétségbeesetten pillantottam Harry-re, de ő is ugyanúgy nézett rám.

- Mindjárt jövök – suttogtam a kínos csendben. Justin bólintott, míg a többiek csak bámultak rám mereven. Kimentem a folyosóra, s körül néztem. Nem láttam Zaynt, de tudtam, hogyha ideges cigizik, így a hátsó bejárathoz sétáltam és kiléptem a hidegbe. Megborzongtam, összefontam magam előtt kezeimet, de nem léptem hátrébb. A fiú ott cigizett, neki dőlve a falnak. Komoly arckifejezéssel, szomorú szemekkel nézett rám. – Féltékeny vagy, ugye? – kérdeztem rátapintva a lényegre. Tudtam, hogy az. Nálam sosem volt ennyire kiborulva, de már bent láttam, hogy kiakadt Nora és Justin társalgásán.

- Persze, hogy féltékeny vagyok! Rohadtul nem értem miért kell flörtölnie Bieberrel, miközben állítólag belém szerelmes, de már ebben is kételkedem… - morogta. Felsóhajtottam, majd közelebb lépdeltem hozzá. Átéreztem a helyzetét, de nem értettem vele teljesen egyet.

- Tudod milyen Nora, nem akart rosszat.

- Rils, én lekurváztam! – ordította a képembe. Megilletődve néztem rá. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezt mondta neki.

- Szemét vagy Malik – motyogtam. – Utálatos, szemét disznó vagy! Hogy voltál képes rá? Nem tudtál volna viselkedni? Justin tudta, hogy jártok, csak szórakoztak! Nora pedig imád téged! Majdnem tönkre ment kettőnk között minden testvéri szeretet, miattad. Szerinted más miatt ezt megtette volna? Feladott volna engem? Nem! – kiabáltam a képébe. – Nevetséges vagy Malik. Nem kellene mindenen felhúznod magad. Most pedig elérted, hogy hazamenjen. Ezt pedig még apa hülyesége és Lauren hisztije sem tudta elérni. Gratulálok, ha eddig nem voltál büszke magadra, most már lehetsz – vágtam oda, majd megfordultam. Beakartam menni, ugyanis ezek után nem is akartam látni. Félig igaza volt, de ha tudná kontrolálni magát, felfoghatta volna a helyzetet.

- Kicsim – suttogta. Én pedig megmerevedtem. A kilincset szorongattam a megnevezés hallatán, s az ajtót néztem. Régen mindig így hívott, még mielőtt összejöttünk volna, akkor is. Szerinte hozzá képest apró és törékeny voltam, így ezt a becenevet használta kedveskedés képen. – Sajnálom.

- Ne tedd! – motyogtam.

- Mindig is te leszel a kis Riley-m.

- Már nem akarok az lenni, ezek után pedig még barátilag is meggondolom.

- Szeretlek Rils. – Érintette meg a vállam. Felsóhajtottam. – Annyira szeretlek, ha nem lennél nem lennék boldog. Neked köszönhetem, hogy Norával megtudtam értetni, hogy megbocsátó vagy, s lehetünk szerelmesek, egyszer túllépsz mindenen.

- Megtörtént Zayn, megtörtént. De te csak azért köszönhetted az előbbi megbocsátásom, mert szerelmes voltam beléd.

- Már barátként sem szeretsz? – kérdezte kétségbeesetten.

- Jaj Malik – sóhajtottam, majd megfordultam és a nyakába vetettem magam. – Persze, hogy szeretlek. De helyre kell tennünk titeket. Szóval fogd a telefonod, s rendelj holnap utánra egy magánrepülőt. Ebédre otthon kell lennünk!

- Mi a terved? – mosolyodott el. Felkuncogtam, megpaskoltam a hátát, majd elengedtem.

- Tökéletes lesz, annak kell lennie, mert egy nagy hülye vagy. – Ráztam meg a fejem. Bólintott, majd visszasétált velem a többiekhez. Ezek után még beszélgettünk Justinnal egy picit, majd hazamentünk.

*

- Mit csinálunk ma? – kérdezte Louis. Elnevettem magam, majd Eleanor is feltette ugyanezt a kérdést. Délután kettő volt, s mindenki unta magát. De már nem akartunk sehova sem menni és én sem akartam apával lenni, így a nappaliban üldögélünk és beszélgettünk. Nora és Niall hiányzott csak, de nem hoztuk fel a témát, mindenki tudta már mi történt tegnap, így a piknik szervezésébe mindenki csatlakozott. Alig vártuk, hogy hazaérjünk, Londonba, s együtt legyünk, mint egy nagy család.

- Mi lenne ha néznénk valamit? – tette fel a kérdést Zayn. Neki annyi életkedve sem volt eddig, mint egy papírlapnak, így meglepett a kérdése. De beleegyezésképpen bólintottam, jól esett volna a pihenés. – Akkor a Nagyfiúk jöhet?

- Imádom! – kiáltottam fel, mire Harry elmosolyodott, s belecsókolt a nyakamba. Hátra pillantottam rá, és nyomtam ajkaira egy puszit.

- Mi lenne ha mi felmennénk? – kérdezte csillogó szemeikkel. Mosolyogva bólintottam.

- Menjetek csak, mi felmegyünk pihenni. A mozi szobába biztos, hogy van elég hely – mondtam, majd kézen fogva elindultam Harry-vel az emeltre.

- Csak óvatosan, nem akarok keresztapa lenni – kiabált utánunk Zayn. Felnevettünk barátommal, de ő megszorította a kezemet.

- Honnan veszed, hogy te lennél az? – kérdezte Harry.

- Na igen Malik, én lennék az! – büszkélkedett Louis. Felnevettem, majd fejet rázva léptem be a szobánkba.

- Szeretlek – motyogta Harry a nyakamba, mikor becsukta mögöttünk az ajtót.

- Én sokkal jobban – fordultam vele szembe, majd megcsókoltam… Azt hiszem tényleg ő volt a legjobb dolog ami valaha történhetett velem. Szerettem.